Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 37. (1986)

1986 / 1. szám - Szokolay Zoltán: Tudósítás (vers)

SZOKOLAY ZOLTÁN Tudósítás A képernyőn most katonákat lát, kik átszellemült arccal kelnek át a film kedvéért megáradt folyón. Nem tudatja, mit jól tud, az időt, mióta tűnődik e légión, csak levetkőzik lassan, mielőtt verejték öntené el homlokát. A kéklő kép most magától kihuny, a vakság, mondja, pillanatnyi gúny, s már teremt is egy repülőteret, érzi a gyűlő kerozinszagot, mit otthon, sajnos „egyebek” helyett, áraszthatnak a vaskos bútorok. Fohászkodik, nehogy korán megunj engem, utast, hatalmas gépcsodák ügyintézője, hűvös külvilág, tíz-húsz járatra juttass még jegyet... és végigdől a barna pamlagon, hesseni hasáról szemtelen legyet, mert hadonászni akad alkalom, hogy védelmezze ki-ki önmagát. A képernyőn most lányok láthatók, s a testükről lecsúszó takarók hóolvadáshoz hasonlatosak; mohák, bimbók, ágaskodó rügyek hitetik örök valóságukat, de ő dohog : ki vet rájuk ügyet, ha úgy döglünk, akár az állatok, s ha vér-, kerozin- s izzadságszagot keverve eggyé ma is áthatott mindent az esti meditáció, mely sterilizálja a vágyakat, hogy síkos bundájú projekció lapulhasson a mozgó ágy alatt, s letéphessünk még egy naptárlapot.

Next