Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 39. (1988)
1988 / 4. szám - TANULMÁNY - Tamás Attila: Illyés Gyula és a hit kérdései
TAMÁS ATTILA Illyés Gyula és a hit kérdései Kora tavasz című regényében, melyben a tizennyolc-tizenkilences forradalmi időszakra tekint vissza, Illyés leír egy ismeretterjesztő szemináriumot, melyet követően a falusi részvevők egyike ezzel a kérdéssel fordul az előadóhoz (a történetet én formában elbeszélő íróhoz). . .mit gondolok, van-e isten ?” „Majd gondolkodom rajta - hangzik a válasz. - Holnap megmondom.” Egyaránt vall ez a néhány szó a föltett kérdés súlyáról (hiszen nem tud rá mindjárt választ adni az előadó) és a forradalmi idők gyors döntéskényszerében élő fiatalember eltökélt határozottságáról (biztosra veszi, hogy másnapra már készen lesz a válasszal). A történetrész azután ezzel a kiegészítéssel zárul: „Bevallom, gondolkodtam, majdnem hajnalig”. Hogy hajnal közeledtével miképpen tett pontot töprengéseire, arról viszont már nem tudósít a könyv. Ha a regényt mint írói alkotást vetjük a kritika mérlegére, akkor talán hibájául is róhatjuk föl ezt a hiányt, viszont abban az esetben, ha inkább írója látásmódjának megismerésére akarjuk fölhasználni, akkor nagyon is jellemző mozzanatot fedezhetünk föl benne. A Puszták népe ismert soraiban Illyés leírja, hogy apai nagyanyja vakbuzgó katolikussá próbálta nevelni, anyai ágon viszont a kálvinista puritán racionalizmusnak egy sajátosan felvilágosult, mondhatni hitetlen változata érvényesült a nevelésében. Egyik későbbi visszaemlékezése majd még hangsúlyosabbá teszi ezt a kettősséget - egyúttal kissé másszerűnek is mutatja azonban ennek természetét. „A két vallás együtt egy dimenzióval mélyebben mutatta meg nekem az Isten utáni szomjúságot, az embernek Isten utáni igényét. Egész életemnek élményévé lett a vallás.” Szülei válásán érzett megrendülése szította föl először a kamasz fiúban a transzcendenssel való kapcsolatteremtés igényét - ezt rombolta rövidesen széjjel egy korlátolt vallástanár, a maga erőszakosságával. A pesti, Izabella utcai iskola tanárai és diáktársai közvetlenül is inkább az ateizmus irányába vezető felvilágosult racionalizmusnak táplálták az erőit; így történhet, hogy egyik késői írása, a Gyermekkorom lángjai cigarettáját a nagyszülői ház örökmécsesén meggyújtó fiatalemberként örökíti majd meg. A forradalmi messianizmusnak ugyanakkor föltehetően ambivalens volt rá ilyen tekintetben a hatása. Hiszen egyfelől a kategorikus tagadáshts, - régi rend, régi hazugságok, régi hitek tagadásának - sarjadt a talaján, másfelől viszont mégiscsak hit volt: szinte halálra szánt reménykedés egy világot megváltó fordulatban. Nem volt tehát eltéphető annak meggyőződésétől, hogy az ember végső soron jó — ha pedig jó, akkor van jó a világban, létezik valamilyen objektív mérce, működnek ezek annak érdekében, hogy ezek érvényre jussanak. Ezt követően, a munkásmozgalom párizsi részvevőjeként a fiatal Illyés majd előadásokat tart, mozgalmi darabokat ír - a forradalmi avantgárd hatása mellett azonban megérinti a katolikus Péguy és Claudel hatása is. „A művészkávéház kis asztalán André Breton szürrealista eszmefejtő kiáltványkönyve mellett Aquinói Szent Tamás eszmefejtésének kötete feküdt” - emlékezik vissza erre az időre késői éveiben. Reggeli ájtatosság című versének szavai szerint Párizs tornyainak harangszavára ébredve - talán föltámadó régi emlékek hatására? erről nem beszél Urát