Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 39. (1988)

1988 / 9. szám - FÓRUM - Őrizetbe vételét meghosszabbítom... (Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia filmriportsorozata az internálótáborokról, II. rész)

zamosan volt egy egyházi jellegű szervezkedés, mint az Americana, de számomra a Turul volt érdekes, mert akkor a közgazdasági egyetemen nem jobboldali sze­mélyek vezették a Turult, hanem olyanok, akiknek a neve bizonyára eléggé ismert, sőt mondhatnám, közismert, mint Sípos Gyula és Horváth Lajos stb. Negyvenháromban rendkívüli örömömre szolgált, hogy ilyen Turul-veze­tőkre találtam. Úgyhogy közelebbi barátság is fejlődött ki ennek alapján. Sajnos, Sípos Gyulának és Horváth Lajosnak a szerepe nem tartott sokáig, mert a jobb­oldali többség távozásra kényszerítette őket. Volt egy kisebbség, amelyik engem akart a közgazdász Turul vezérévé, a Széchenyi István Bajtársi Egyesület vezérévé tenni, azonban, sajnos, kisebbségben maradtunk. A Turul Egyesületben különböző irányzatok érvényesültek, és amikor én be­léptem, az akkori fogalmak szerint kifejezetten baloldali vezetősége volt a Szé­chenyi István Bajtársi Egyesületnek. Azonban ez, mint mondom, nem tartott sokáig, úgyhogy nemcsak Sípos Gyula és Horváth Lajos távozott, hanem idővel engem is kizártak a Turulból, mert tiltakoztam az ellen, hogy az új vezetés el­helyezte Hitler és Mussolini arcképét a Turul Egyesület helyiségében. - Az ön érdeklődése és vonzódása a baloldali eszmeiség iránt honnan eredt? Családi eredetű volt ? - Dicsekedni szoktak a szegénysori származással, de kétségtelen, ez is közre­játszódott, hogy érdeklődésem kifejezetten a Horthy-rezsim akkori uralkodó kö­reivel szemben a magyar nép sorsa iránt jelentkezett. .. Elsősorban a népi írók könyveit olvastam az egyetemen. Közelebbi kapcsolatba kerültem már az akkori Püski-féle könyvkiadóval. Olvastam Kovács Imrének a Néma forradalom­ját. Tehát láttam, hogy milyen szörnyű helyzet van az országban, és ezzel szemben a hivatalos Magyarország nem tesz semmit, sőt elkendőzi ezeket. - Ön milyen származású, kik voltak a szülei? - Anyám egy hétholdas parasztembernek a leánya, apám pedig egy olyan kistisztviselő volt, aki saját erejéből tette le a négy polgárit, és ez lehetővé tette számára, hogy Törökszentmiklóson a községházára mint tisztviselő bejusson. - Mik voltak a jelentősebb események a második világháború vége felé? - Ahogy a világpolitikában sűrűsödtek a felhők, ahogy Németország a há­ború során egyre nyilvánvalóbbá válóan visszaszorult, mi is egyre fontosabbnak tartottuk azt, hogy valamilyen formában kifejezésre juttassuk, hogy nem minden magyar németbarát... Ehhez a Turul Egyesület egy bizonyos ideig még lehető­séget nyújtott, de azután hivatalosan nem. Volt egy másik egyesület is, egy segítő­egyesület a közgazdasági egyetemen, ami rövidítve EKIE néven szerepelt. Ez elsősorban a menzai, szociálisösztöndíj-ügyekkel foglalkozott. Miután a Turul­ból én és a barátaim kiszorultunk, akkor azt a segítőegyesületet szálltuk meg, ahol 1943-ban engem alelnökké is választottak. Az elnök Borsos Sándor volt, aki a későbbi Nemzeti Parasztpárt ifjúsági vezetője volt. Az EKIE lehetővé tette, hogy bizonyos anyagi bázishoz jussunk. Amikor például elkezdődött az illegális tevékenység, akkor felhasználtuk ennek az egyesületnek a sokszorosítógépét, amit az egyetem épületéből kiloptunk, és elvittünk egy magánlakásra. Az egyetem papírkészletét is felhasználtuk illegális röpiratok készítésére. Ez már a negyven­négyes év története, mert még talán annyit el kellene mondanom, hogy az ifjúsági mozgalomban mik voltak a lehetőségek. A Györffy-kollégisták elzárkóztak, és nagyon kevesekre terjedt ki a közvetlen kapcsolatuk. Az én elképzelésem pedig az volt, hogy lehetőleg minél több egyetemi hallgatót nyerjünk meg a német­­ellenesség ügyének. Én ebben nagyobb lehetőséget láttam a diák-egységmozga­­lom területén, amelyik behálózta voltaképpen nemcsak a budapesti egyetemeket.

Next