Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 40. (1989)

1989 / 6. szám - FÓRUM - Gunda Béla: A moldvai magyarok kutatásának újabb eredményei

58 fióknak bizonyultak, akárcsak múlt századi társaik. Hiszen, mint láthattuk, volt egy kor­szak, amikor a liberális magyar politikusok a szabadságjogok kiterjesztésétől és a polgá­ri alkotmányosságtól várták az etnikai ellentétek-feszültségek feloldását, ami akkor egyet jelentett az ország területi integritásának megőrzési esélyeivel is. Nemzedékeken át, egészen a legutóbbi évekig, hasonló csodaszernek vélte és hir­dette a baloldali munkásmozgalom a szocializmust. A nemzetek és nemzetiségek közöt­ti ellentétek is - vallotta a marxizmus - a tőkés osztálytársadalom lényegéből erednek. Az osztályellentétek és a burzsoá ideológia felszámolása, a kizsákmányolásmentes osz­tály talán társadalom felépítése egy csapásra feloldja és megszünteti az etnikumok közti gyűlölködést is. A polgári ideológia helyét elfoglaló ún. lenini nemzetiségpolitika a né­pek közti boldog megbékélés aranykorát hozza el. Az itt-ott tovább élő esetleges súrló­dások pedig - harcban a nacionalizmussal - automatikusan megoldódnak, megszűn­nek. Nyugaton (és újabban a kelet-közép-európai térség „másként gondolkodói” köré­ben) pedig a demokrácia, az egyéni és politikai szabadságjogok garantálásában keres­ték, keresik a megoldás biztonságos kulcsát. Ám a „betiltott nemzetek” lázadása Nyuga­ton, tájainkon pedig a mind féktelenebb kisebbségi terror arra figyelmeztet: nincsenek csodaszerek, így hát az elmúlt másfél évszázad alatt sem a liberalizmus és a polgári al­kotmányosság, sem a demokrácia és az egyéni szabadságjogok, sem a létező szocializ­mus és a lenini nemzetiségpolitika nem tudta megnyugtató módon, egyáltalán: rendez­ni Európa és a világ egyik nagyon is sajgó kérdéskötegét: az etnikai (vallási, faji) kisebb­ségek ügyét. A kudarcok arra intenek bennünket: legyünk óvatosabbak a csodaszere­ket kínáló teóriákkal s az álságos szólamokat szajkózó praktikus politikával szemben. Az bizonyos: a gyógyításnak nincsenek, mert nem lehetnek kész receptjei. Ezért szünte­lenül keresni kell mindenütt és mindenkinek, legfőképpen is a súlyos helyzetbe sodró­dott magyarságnak a szorongató bajok éppen esedékes és lehetséges gyógymódjait. Hogy az emberiség valamennyi nemzete, valamennyi népcsoportja, beleértve a ma­gyart is, mégiscsak félelem nélküli, felnőtt és egyenrangú társa lehessen a többi­nek. GUNDA BÉLA A moldvai magyarok kutatásának újabb eredményei Ezelőtt hét esztendővel, 1982-ben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat figyel­me és támogatása révén Debrecenben konferencia zajlott le a határainkon kívüli ma­gyar néprajzi kutatásokról. A sokrétű tanácskozáson elhangzott előadások a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat kiadványaként 1984-ben meg is jelentek (A határainkon kívüli néprajzi kutatások. Budapest, 1984). A kiadványban A moldvai magyarok néprajzi ku­tatása címen részletesen szóltam a távoli magyar népcsoportunk iránti tudományos ér­deklődésről. A konferencia óta fokozódott a figyelem a moldvai magyarok iránt, s több hézagpótló, eredményeket gyarapító dokumentum jelent meg a Bukovinából visszate­lepített székelyek életéről is. Az alábbiakban az utóbbi hét esztendőben megjelent munkákról, tanulmányokról szeretnék beszámolni. A moldvai magyarokkal foglalkozó könyvek, tanulmányok je­lentőségét méltatom. Noha a búcsújárók áhítatával meg kellene állnom olyan jeles

Next