Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 42. (1991)

1991 / 9. szám - KÉTSZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZÉCHENYI ISTVÁN - Bényei Miklós: Széchenyi István debreceni kitérői

mondhatjuk azt, hogy Széchenyi koncepciója nem érvényesült, mert ő ekként képzelte el azt. Ő ugyan nagyobb súlyt fektetett az önképzésre, mint a kötelező népoktatásra, de ezek már csak részletbeli eltérések. Végül pedig—egy illúziót újra eloszlatandó—a nemzetiségi kérdésre kell kitérnem. Széchenyi közismerten nemzetiségi türelmességet hirdetett. A nagyobb megértés azonban nem társult új és eredeti nemzetiségpolitikai koncepcióval. Széchenyi is a nemzetiségek beolvasztását szorgalmazta, csak ő azt mondta, hogy ezt ne erőszakkal tegyük, hanem az „olvasztó felsőség” útján, vagyis a nagyobb műveltségünk majd magától asszimilálja a nemzetiségeket. A dualizmus korában ez részben be is következett, persze ott volt némi erőszakoskodás. De azt remélni, hogy a m­agyar­ság kedvező műveltségi pozíciójánál fogva—ami adottság volt csakugyan — asszimilálja a nemzetiségeket és ezáltal egy egységes nemzetállam alakul ki a Kárpát-medencében, mindenképpen illúziónak bizonyult, mivel a terv minden erőszak mellőzésével és maximális türelemmel ezer év alatt sem ért volna célhoz. Objektíve téves elképzelés volt és éppúgy nem vezetett sehova, mint a liberálisok zömének az olvasztó felsőséget szelíd erőszakkal párosító, a dualizmus korában követett stratégiája sem. Széchenyi nemzetiségpolitikai nézetei rokonszenvesek, a történelmi Magyarország jövőjét meghatározó legfontosabb kérdésben, a nemzetiségi kérdésben azonban nem képezhettek valóságos alternatívát. BÉNYEI MIKLÓS Széchenyi István debreceni kitérői Először nem jószántából jött Debrecenbe. Huszártiszt volt, idevezényelték a Hessen-Homburg ezredhez. Már közeljárt 29. életévéhez, de még mindig csak kapitány — immár hét esztendeje. A becsvágy lángja már alig-alig pislákol benne; naplója szerint a bizonytalan katonai karrierrel inkább csak azért próbálkozik újra, hogy eleget tegyen mélyen tisztelt és melegen elere­tett apja óhajának, a ki is azt jósolta, hogy a nyárfazöld uniformis majd szerencsét hoz nekem.” Hogy a parancs éppen Debrecenbe szólította, az őt teljesen hidegen hagyta, különösebben nem is érdekelte, hová megy. A város nem jelentett számára semmit. Bár naplójában korábban nem fordult elő a neve, valamit, legalább annyit tudott róla, hogy a magyarországi kereskedelem, közelebbről a piackörzetek egyik központja. Egyik levelében — 1815. szeptember 9-én — ugyanis arra utasította jószágigazgatóját, hogy tavasszal a debreceni vásáron vegyenek lovakat. Széchenyi István 1820. július 23-án érkezett Debrecenbe, és itt, illetve a környéken több mint három évig szolgált. 1823. október 7-én hagyták el végleg a várost. Ellentmondásos három esztendő volt ez. Kamaszos lelkesedése alábbhagyván, Széchenyi ekkor már kedvetlenül katonáskodott. Nehezére esett a hajnali felkelés, untatták az értelmetlen

Next