Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 43. (1992)

1992 / 6. szám - TANULMÁNY - Márkus Béla: A tárgyszeretet szörnyetege. Avagy Határ Győző irodalomtörténete

tollából [...] A siker a szakemberektől függ, és nem azoktól, akik megveszik a könyvet”—vélekedett az irodalmi folyamatokat belülről megélő író, a mostaninál még jóval nyitottabb, többirányú, többlehetőségű időszakban is tisztán érezve a bezárulás, megmerevedés, megkövülés rossz esélyét. „[...] azt mondják, hogy a zseni csak eressze el a füle mellett az effajta véleményeket, a zseni felette áll annak, hogy törődjön vele, mit beszélnek róla. Csakhogy sajnálatos módon épp a zseniális férfiak és nők törődnek leginkább azzal, hogy mit beszélnek róluk [...] a művész bizony hajlamos egészen szélsőséges módon a szívére venni, amit róla beszélnek. Az irodalom tele van szórva olyan emberek roncsaival, akik az indokoltnál nagyobb mértékben törődtek mások véleményével.” — szól az alkotó író kritikának­ irodalmi közgondolkodásnak való kiszolgáltatottságáról a néhány évtizeddel korábban született (esszéistának és regényírónak is) világhírű társnő. „Az alkotókban szegény korszakok nem misztikával magyarázhatók, hanem az igény és megrendelés hiányával”—írta már az egyik legelső irodalomszociológia szerzője... Akárhogyan is, a kör bezárult. Az „új kritika” hatalmi helyzetben van, a szó társadalmi lelke pedig megunt, félredobott, csúf kis fenyőfaként várja, hogy egyszer még valaki felé forduljon, szeretettel megérintse, fénnyel felövezze. S e szeretetteljes odafordulás még sokáig fog késni. A halomba dőlt múlt romjait beborító krízisérzület, a friss, erős kulturális energiák hiánya, a narcisszizmus világállapota, a kritikai pozíciók megtartásához rendelkezésre álló neosko­­lasztikus gondolatmenetek bőséges választéka, az uralkodó gondolkozási patter­­neket, reprezentatív modelleket mindig készségesen elfogadó (a nyugat-európai szellemi életben honosnál sokkal erősebb, meghatározóbb) hazai komformitás —a megkövültség hatékony, biztos, megbízható fenntartói. Nem volna értelme, hogy áltassuk magunkat. Minden bizonnyal sokáig kell még várni, amíg föltépődik, fölfeslik valahol ez a szoros, tartós szövedék. MÁRKUS BÉLA A tárgyszeretet szörnyetege AVAGY HATÁR GYŐZŐ IRODALOMTÖRTÉNETE Tönkrenyilazott Szent Sebestyénnek jobban el tudom képzelni magam, mint ronggyá olvasott szentkönyvnek — zárja fejcsóváló utószavát az Irodalomtörténet Határ Győzője vagy Határ Győző irodalomtörténete, minek utána nem akarván Ádámról-Éváról kezdeni, elősorolta: a londoni angol rádió Könyvszemle az éteren rovatának mindössze harmadát jelenteti meg, Lakatos István költőtársa gondozásában, a békéscsabai Tevan kiadó. Az egyharmados irodalomtörténetről tartott eligazítást természetes hajlamának, a demitolo­­gizálásnak, a legendarombolásnak engedve megtoldja még három igen lényeges, a kötet egészét érintő megjegyzéssel. Az első, hogy Hongriuclube-jában csak arról a szerzőről írt, aki könyvét megküldte neki. A második még többet elárul a válogatás keményen következetes szempontjairól, ami nem tetszett neki.

Next