Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 43. (1992)
1992 / 10. szám - FÓRUM - Tamás Attila: Töprengés az irodalmi értékről
fórum TAMÁS ATTILA Töprengés az irodalmi értékről Abból élsz, hogy arról beszélsz, arról írsz — cikket, könyvet —, amit mások írtak. Úgy viselkedsz, mint aki úgy érzi: joga van ehhez, így tartasz előadást, vizsgáztatsz, adsz időnként tanácsokat fiatalabbaknak. Van hozzá jogod? Többet olvasol az átlagembernél, s úgy érzed, jobban is értesz ehhez. Sokan vannak persze „a többiek” között is, akik szeretnek olvasni, egy részük azonban, úgy látszik, kész elfogadni valami szakértőnek, nem utasítja el mereven tanácsadó-közvetítő szerepedet. Hogy miért? — ne menj mindjárt túl messzire a kérdezésben, veszélyes terepre juthatsz. Fogadd el inkább te is a tényt: viszonylag sokat olvastál; az irodalomra vonatkozó úgynevezett szakirodalomból is — néha még írókkal is szót váltottál munkásságukról. De hát meg tudod-e mondani ennek alapján, hogy mi ennek a munkásságnak — ezeknek az írói tevékenységeknek — a lényege, mi adhat nekik igazában értelmet? Mert hiszen, amire először rákérdeztél, az alig volt több a magad szűken személyes ügyénél, másra úgyszólván semmi nem tartozik belőle. Csak azáltal lehet általánosabb érdekessége, ha túl is mutat magán. Ha rá tud ébreszteni, kötelességed, hogy legalább magadban számot vess annak kérdéseivel, milyen alapon mered—merheted-e egyáltalán—vállalni az ítélkezést: ezt remekműnek tartod, abban nem látsz többet tisztes középszernél, amarról pedig... Ezt a törekvést inkább segítenéd, attól inkább óvnál. (Még arról is ítélsz, amiről hallgatsz, azzal, hogy sajnálod rá a szót.) Honnan veheted egyáltalán az érveidet? Vagy talán túlságosan is nehéz feladat erre megadni a választ? ♦ De hát honnan is ez a nyugtalanság? Sokan írnak könyveket — akár gyors egymásutánban — amelyek „ebben a tárgykörben” járnak, konferenciákat is rendeznek, amelyeken magabiztos hangú megfogalmazást nyernek a legújabb idevágó eszmék. A kérdéskör „publikációs anyaga” semmiképpen sem mondható szegényesnek. Vagy talán túlságosan is nagynak találod a teóriák sokféleségét? Az elmélet sínein egymás mellett elfutni tudó gondolatsoroknak a számát? Annak