Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 44. (1993)

1993 / 2. szám - FÓRUM - Tamás Attila: Töprengés az irodalmi értékről: 5. rész

fórum TAMÁS ATTILA Töprengés az irodalmi értékről 5. RÉSZ De hát igaz: nem mindenki tud így érezni a kor írói közül. Nemcsak olyanok vannak, akik nem jártak az övéhez hasonló poklokban, hanem olyanok is, akik számára nem adatott meg a poklokból felkiáltásnak ilyen tragikus pátosza. Sőt: ez az idézet sem a „legmaibb” mából való már, hanem évtizedekkel korábbról. Kiüresedtek, elkoptak, hitetlenekké váltak a szavak, alkalmatlanoknak is bizonyultak a dolgok megnevezésére; elveszítették az erejüket, kompro­mittálódtak — olvasod, hallod korod íróitól, időnként az olvasóitól is. Nap mint nap. (Bár ha — furcsamód — éppen szavakból jól fölépített szövegekben.) Egyetértéssel és kétkedőn. Mert igaz — számításba is vetted már az általános tapasztalást — az, hogy a szavakból épült szövegek olvasása minden korábbinál jobban betölti az életet — ráadásul gyakran az embertől függetlenedett, technika által közvetített változatokban — mindinkább tompítja irántuk megnyilvánuló érzékenysé­günket. Századunk kezdetén az orosz formalisták kezdtek az ilyen kérdésekkel tudományosan is foglalkozni, de költők is többször fölfigyeltek már rá. A nyelvi elemek és szerkezetek rutinszerűen, részben már automatikusan kerülnek felhasználásra, a megnevezés tettében valamikor testet kapó energiák küzdelmes felhasználása nélkül. Egyre ritkább talán az is, hogy például valamilyen szorongató csöndnek a megtörésére használják fel őket. Régóta tudjuk már róluk, hogy igézni hiába próbálnál velük (legföljebb hipnotizőrök tudják még valami hasonló módon alkalmazni őket) s lassan az iránt is kétségeink éled­hetnek, hogy vajon lehet-e még velük­­ ősi alkalmasságuk felhasználásával — simogatni vagy ütni—ahogy egy nyelvfilozófus jellemezte őket. Vagy egyáltalán: lehet-e még velük élő, szerves kapcsolatokat kialakítani? „Új betűket kellene kitalálni — írja Naplójában már a régibb nemzedékek egyik képviselője, Márai Sándor is. — A huszonnégy ismerős betűt túlságosan elhasználták... A régi betűkkel csak régi gondolatok változatait lehet kifejezni... Új, egészen új betűkkel talán új gondolatok is születnek” — éleszti azután magában a reménykedés parazsát. A tapasztalás azonban azt mondja, hogy valójában csak az arány változott meg ijesztő mértékben a különböző felhasználási módokon belül. Innen erednek

Next