Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 46. (1995)

1995 / 6. szám - SZEMLE - Vajda Mihály: "Csak téblábolok itten". Filozófiai lábjegyzetek (Beszélgetések Petri Györggyel)

FILOZÓFIAI­­LÁBJEGYZETEK „ Csak téblábolok itten „A valóságban az előszavak­ könnyen a semmibe tévednek, mert még nem a köl­tészet szavát hallják. Holott csakis ez utóbbi a lényeges. Ha viszont egyszer mégis­csak hallókká lettünk, akkor a terjengős ’bevezetések’ könnyen akadállyá lehet­nek. Ha viszont egyszer mégiscsak hallókká lettünk — addig persze még hosszú az út.”­ A kérdés csak az, mit jelent hallóvá lenni, mit jelent meghallani a költészetet, valakinek a költészetét­. Jószerével csak azt lehet megmondani, mit nem jelent­, idézett előzetes megjegyzéseiben Heidegger is nagyjából ezt teszi, de én most nem szeretném ezt az utat járni. Szeretnék valamit előbányászni Petriből, azt a valamit, amitől Petri annyira fontos nekem (mondom: nekem, hangsúlyozandó még egy­szer, hogy nem vagyok heideggeriánus, vagyis hogy posztmodern-heideggeriánus vagyok). Petri valamilyen formában már igen korán tudatosítja magában ezt a valamit, amikor — mint mondja — Hölderlint és Beckettet akarja összeegyeztetni."’ Ezzel a törekvésével a Petri György nevezetű ifjú „budapesti polgár" szinte már búcsút is vesz a világnézettől­, melynek jelenlététől talán csak a költészetben lehet elvonatkoztatni. Mert mit jelent világnézettel, világképpel­ lírni? Úgy fogni fel a világot, mint ami a bennünk levő, a világról kialakított képnek megfelel (azonos azzal) vagy legalábbis megfeleltethető annak, annak megfelelően alakítható. A marxizmus, melytől Petri 1968-ban, pontosabban 1968 eredményeként a hetvenes évek elején búcsút vett, csupán egyike a modern világnézeteknek. A tőle való búcsú Petrinél nem a marxizmusnak egy másik világnézettel való felváltását jelen­tette, hanem a búcsút a „világkép korától”. Petri attól lett költő, hogy a marxiz­musról való leszakadás nála nem a marxizmus világképének egy másikkal való felváltását, hanem a világképről, az egységről mint olyanról való lemondást jelen­tette. Amivel természetesen nem akarom azt állítani, hogy mi sem egyszerűbb, mint költővé válni: nem kell mást tennünk, mint csupán lemondanunk világnézetünkről. Hiszen lemondani a világképről, feladni az egységet, ami egyben a reményről és a megváltásról való lemondást is jelenti, nem is olyan egyszerű, mint mondottam, még az is lehet, hogy csak a költészetben lehetséges — amivel egyszersmind radikálisan átalakul „próza" és a költészet nyelvének viszonya. Petri ezen átalakulás költője? Hogy a Sár nem ideologikus, hogy a Sár nem a világképi költészet, azt, gondolom, nem nehéz belátni.10 (Láb)jegyzetben próbálom megmu­tatni, hogy már a Magyarázatok... sem az, annak ellenére, hogy Petri „akkor még nagy filozófiában, nagy elméletben” gondolkodott." Költészete azonban már ott is túlköltötte 12 gondolkodását.13 Három dologról azután külön is említést tennék: 1. Petri az interjúkötetben kétszer is úgy fogalmaz, hogy vallási szempontból a muzikás, s ez a tény világképnélküliségének fontos mozzanata14. 2. Kénytelen volt lemondani a kultúrák átjárhatóságának illúziójáról, mely illúzió ugyancsak mozzanata a „világkép korának”.15­3. Petrinek még ún. politikai költészete sem a világkép jegyében fogant S nem azért, mert Petri másképpen „politikai költő”.

Next