Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 47. (1996)
1996 / 9. szám - SZEMLE - Török Lajos: A hagyományértés útján (Dobos István: Alaktan és értelmezéstörténet)
szinteken megfertőzte a kanadai kormányzat szerveit és képviselőit ,is, komolyan veszélyezteti a liberális demokráciát. De a bírálat és figyelmeztetés legjobb módjának is a storytelling-et tekinti. „E könyv, merem remélni, egy nagyon erőteljes történetet ismertet. Valójában azonban számos történetet mesél el. Hangsúlyoznom kell, hogy a történetek kanadaiak, jóllehet tanulságaik ilyen vagy olyan módon nemzetközi jellegűek. (...) Okulásul szolgálhatnak mások számára. Az itt tárgyalt történetek maguk is, és persze a story-telling vitathatatlanul kritikusnak tűnik majd fel. Megeshet, hogy kritikus a radikális akarat vonatkozásában is. (...) Csakhogy az utópikus akarat hozama éppoly negatív lehet mint hiánya.” Nos, híven Fekete szelleméhez, mint mondottam, én is néhány történet ismertetésével kezdem. A liberális demokráciák hagyományos világában e történetek nagyon is nem mindennapiak; nekünk azonban, azoknak az évjáratoknak legalábbis, melyeknek módjában állott megtapasztalni a kommunizmust még a maga világjában, mutatis mutandis nagyon is ismerőseknek tűnnek, s biztosan jobban megvilágítják az olvasó számára, hogy mi is az a biopolitika, azon belül a biofeminizmus, mint bármilyen elméleti okfejtés. Lássuk először dióhéjban a University of West Ontario King’s College-ában tanító Heinz Klatt professzor történetét. 1991 áprilisában, miután befejezte a másodéveseknek tartott gyermekpszichológia kurzusát, néhány gyengébb hallgatónője megvádolta azzal, hogy szexuálisan zaklatta őket az órákon... Amiről Klatt vádlói azt állították, hogy zavarta őket, az a következő volt: Állításuk szerint Klatt a kurzus hatvan hallgatója közül egyvalakivel túlságosan személyes hangot ütött meg, minthogy a hallgatónőt „Lucky Lucy”-nak becézte. Klatt esetében, meséli Fekete, a vádban valami sajátos irónia rejlik. Klatt viselkedése ugyanis nagyon formális, a leghatározottabban ellenére van az északamerikai bizalmaskodás, s soha sem szólítja diákjait becenéven. A „lucky” (boldog) jelző — atipikusan — úgy született, hogy Klatt megpróbált emlékezni a hallgatónő nevére, Lucretia, s nem tudta felidézni, hogy az vajon „look”-kal vagy „luck”-kal kezdődik-e. Maga Lucy nem emelt panaszt, semmi baja nem volt a professzorral, s miután megindult Klatt ellen az eljárás, írt is egy levelet a védelmében az egy főből álló tribunálnak. A collegenak írott leveleiben ettől kezdve „Lucky Lucy”-nak írta magát alá. A vádat emelő diákok különben azt is felpanaszolták, hogy óráin illetlen nyelvet és analógiákat használ. A lányok első menstruációjának emocionális jelentőségéről beszélt, a szoptatás jelentőségét elemezve meg női melleket emlegetett. Mindezek alapján a molesztálásügyi biztosok (nem tudom hogyan lehetne lefordítani normális magyarra a „harassment ofFicer”-t, valószínűleg sehogy, hiszen már az a tény is abnormális, hogy van ilyen) elítélték Klattot, mielőtt még egyáltalában informálták volna a vádakról, s így jelentést tettek a rektornak. Klatt soha nem látta a felejelentést, soha nem volt alkalma találkozni vádlóival és keresztkérdéseknek vetni alá őket. A panasztétel után két hónappal kapott egy levelet a rektortól, melyben az értesítette, hogy fegyelmi eljárás indult ellene, ami azt eredményezheti, hogy elbocsátják. Egy teljes évre volt szüksége a college-nak ahhoz, hogy a molesztálási eljárást lefolytassa: pontosan egy évvel az első levél kézhezvétele után kapott Klatt egy másodikat is, melyben értesítették, hogy nem sértett meg semmiféle szabályt, s így felmentik a szexuális molesztálás vádja alól. Mint kidé