Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 49. (1998)
1998 / 2. szám - IRODALOMI NAPOK - Thomka Beáta: Világmetszetek, mikrovilágok, szemcsék
Történeti fikció. Leírásukat a retorikai és narratológiai kezdeményezések után Hayden White kutatásai is gazdagították. A történelem poétikáját vizsgálva White a történetírás jellegzetes formaelveiként tárgyalja a metonímiát, iróniát, szünekdochét. Más tapasztalatok is arról tanúskodnak, hogy az irodalmi és a történeti fikció szövegalakítása között lényegi egyezések vannak. Ilyen diszciplínaközi vizsgálódást sürgetett a francia narratológia a hatvanas években. A hetvenes években a német Poetik und Hermeneutik munkacsoport is kollokviumot szentelt a Geschichte — Ereignis und Erzählung 11 témakörnek. A fikciós irodalmi elbeszélés és az egyéb nyelvi narratívák (nem fikciós alakzatok, a sajtó, a hétköznap történetei, történetírás stb.) párhuzamos elemzésére az egyetemes narratív feltételek biztosítanak keretet. Elemi részecskék. Nem minden textuális alakzat elégíti ki azonban a narratív feltételeket. Ha bármiféle kronologikus vagy éppen alternatív logikát, metonímikusat vagy metaforikusat felismerünk, az a poétikai struktúra meglétéről tanúskodik. Ugyanakkor nemcsak a poétikai, hanem a grammatikai szerkezeteket is nélkülözhetik a lírai és a prózai szövegek is. Mintha szemcsékből állnának, tömegük van, véges számú nyelvi tulajdonságuk van, ám nincs struktúrájuk, mint a pontszerű elemi részecskéknek a fizikában. Joyce quark fogalmát a modern fizikusok közvetítésével az amerikai elbeszélők újra felfedezték maguknak. Ez a minimalizmust felváltó szövegszemcse műfajként lép föl, anélkül hogy szerkezetet alkotna. Kulturális hálók. Az irodalom művek, műfajok, beszédmódok állandó hullámmozgását jelenti, ami a szövegeknek, hangoknak, formáknak, képeknek mint kulturális hálóknak a rendszerébe illeszkedik. A textuális töredékvilágok között még két vonulatra szeretnék utalni. A mikrokozmoszok egyik típusa narratív képek formájában jelentkezik. Erre utalnak az olyan megjelölések, mint a videoclip, chip. A véletlenszerű rendet mutató kép-, történet-, gondolatszemcsék változatai az epika meghatározó metonímia-elvét az analogikus és az asszociatív elvvel cserélik fel. Ilyen értelemben nem is epikusak többé, hanem a TV-spotokhoz hasonlóan metszéssel, vágással létrejövő felületek. A folyamatosságot a kihagyás, az idő- és okságelvet az alternatív elbeszélő-logika váltja fel. A másik szövegtípust (reflexív narratív mag köré rendezett szemlélődés, tudattörténés, fogalmi diszkurzus, absztrakciók) az esszészerű fikció képezi, ami csökkenti vagy megszünteti az irodalmi elbeszélés és a nem fikciós értekezés között távolságot. Ennek remek példája Roland Barthes szövegalkotása. Egy ilyen diszkurzus szelleme iránt azonban a magyarországi kritika süket és tompa maradt, s az értetlenséget az elmúlt években igen hangossá és agresszívvé vált áramlata sajnálatos módon tovább mélyítette. Ebben az összefüggésben már-már nevetséges az esszé, s még reménytelenebb egy olyan műfaj említése, mint például az esszénovella. A képi textualitás, a képi elbeszélés, a film, a képregény, az oltárkép, a freskók, üvegablakok, TV-spotok narrációja évtizedek óta nemcsak művészettörténeti, ikonológiai, hanem narratológiai, hermeneutikai és retorikai elemzések tárgyát képezi. A nyelvi és képi szöveg narratív olvasata a diszciplínaközi elemzések terepére vezet bennünket, ami hasonlóképpen tágabb kulturális kontextusban láttatja a prózaformákat és az elbeszélő gyakorlatot, mint ahogyan a történelem poétikája is.