Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 49. (1998)

1998 / 2. szám - IRODALOMI NAPOK - Thomka Beáta: Világmetszetek, mikrovilágok, szemcsék

Történeti fikció. Leírásukat a retorikai és narratológiai kezdeményezések után Hayden White kutatásai is gazdagították. A történelem poétikáját vizsgálva White a történetírás jellegzetes formaelveiként tárgyalja a metonímiát, iróniát, szünekdo­­chét. Más tapasztalatok is arról tanúskodnak, hogy az irodalmi és a történeti fikció szövegalakítása között lényegi egyezések vannak. Ilyen diszciplínaközi vizsgáló­dást sürgetett a francia narratológia a hatvanas években. A hetvenes években a né­met Poetik und Hermeneutik munkacsoport is kollokviumot szentelt a Geschichte — Ereignis und Erzählung 11 témakörnek. A fikciós irodalmi elbeszélés és az egyéb nyelvi narratívák (nem fikciós alakzatok, a sajtó, a hétköznap történetei, történet­­írás stb.) párhuzamos elemzésére az egyetemes narratív feltételek biztosítanak ke­retet. Elemi részecskék. Nem minden textuális alakzat elégíti ki azonban a narratív fel­tételeket. Ha bármiféle kronologikus vagy éppen alternatív logikát, metonímikusat vagy metaforikusat felismerünk, az a poétikai struktúra meglétéről tanúskodik. Ugyanakkor nemcsak a poétikai, hanem a grammatikai szerkezeteket is nélkülöz­hetik a lírai és a prózai szövegek is. Mintha szemcsékből állnának, tömegük van, véges számú nyelvi tulajdonságuk van, ám nincs struktúrájuk, mint a pontszerű elemi részecskéknek a fizikában. Joyce quark­ fogalmát a modern fizikusok közve­títésével az amerikai elbeszélők újra felfedezték maguknak. Ez a minimalizmust felváltó szövegszemcse műfajként lép föl, anélkül hogy szerkezetet alkotna. Kulturális hálók. Az irodalom művek, műfajok, beszédmódok állandó hullám­­mozgását jelenti, ami a szövegeknek, hangoknak, formáknak, képeknek mint kul­turális hálóknak a rendszerébe illeszkedik. A textuális töredékvilágok között még két vonulatra szeretnék utalni. A mikrokozmoszok egyik típusa narratív képek for­májában jelentkezik. Erre utalnak az olyan megjelölések, mint a videoclip, chip. A véletlenszerű rendet mutató kép-, történet-, gondolatszemcsék változatai az epika meghatározó metonímia-elvét az analogikus és az asszociatív elvvel cserélik fel. Ilyen értelemben nem is epikusak többé, hanem a TV-spotokhoz hasonlóan met­széssel, vágással létrejövő felületek. A folyamatosságot a kihagyás, az idő- és ok­­ságelvet az alternatív elbeszélő-logika váltja fel. A másik szövegtípust (reflexív narratív mag köré rendezett szemlélődés, tudat­­történés, fogalmi diszkurzus, absztrakciók) az esszészerű fikció képezi, ami csök­kenti vagy megszünteti az irodalmi elbeszélés és a nem fikciós értekezés között tá­volságot. Ennek remek példája Roland Barthes szövegalkotása. Egy ilyen diszkur­zus szelleme iránt azonban a magyarországi kritika süket és tompa maradt, s az ér­tetlenséget az elmúlt években igen hangossá és agresszívvé vált áramlata sajnála­tos módon tovább mélyítette. Ebben az összefüggésben már-már nevetséges az esszé, s még reménytelenebb egy olyan műfaj említése, mint például az esszéno­vella. A képi textualitás, a képi elbeszélés, a film, a képregény, az oltárkép, a freskók, üvegablakok, TV-spotok narrációja évtizedek óta nemcsak művészettörténeti, iko­­nológiai, hanem narratológiai, hermeneutikai és retorikai elemzések tárgyát képe­zi. A nyelvi és képi szöveg narratív olvasata a diszciplínaközi elemzések terepére vezet bennünket, ami hasonlóképpen tágabb kulturális kontextusban láttatja a prózaformákat és az elbeszélő gyakorlatot, mint ahogyan a történelem poétikája is.

Next