Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 53. (2002)
2002 / 3. szám - TANULMÁNY - Bényei Péter: Kísérlet a nemzeti teleológia érvényességének fenntartására (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai)
23. „[...] talán mégsem tűnne merésznek vagy ostobának egy olyan olvasás, amely az életmű történeti szálát » [...1 egészében történetírásként fogná fel.” Szilasi László: A selyemgubó és a „bonczoló kés" Bp. 2000. 208. 24. Mircea Eliade: Az örök visszatérés mítosza. Bp. 1993. 63-68. Ford. Pásztor Péter 25. Szajbély Mihály: A rege és rokon műfajai a XIX. század elejének magyar irodalmában. II. 1999/ 3. 43. (Virág Benedek, Verseghy Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám stb. idevágó munkáira utal a tanulmány.) 26. Nagy M. i.m. 64-71., Rónay Gy. i.m. 117-120., Sőtér I. i.m. 441. 27. „A kőszívű ember fiait azonban minden különösebb túlzás nélkül mondhatjuk prózában írt hőskölteménynek” Zsigmond Ferenc i.m., 188. v.ö. Lengyel Dénes: Jókai Mór. Bp. 1970. 100-101. 28. v.ö. Lukács György: A regény elmélete. Bp., 1975. 515-525. 29. v.ö. Szörényi László: Mítosz és utópia Jókainál. In: Sz. L.: „Múltaddal valamit kezdeni" Bp. 1989. 140. 30. Kulcsár-Szabó Zoltán: Philoktétész (A mítoszértelmezések jellege), in: K.-SZ. Z.: Hagyomány és kontextus Bp., 1998. 127. 31. Ebben látja Jauss az eposz legfontosabb társadalmi funkcióját. Az eposz „a történelmi múlt átörökítésének elsődleges formája, melyben az ideális múlt nemzeti történelme a világmagyarázó elvek epikus-mitikus szisztémájába emelkedik fel és helyeződik át.” Hans Robert Jauss: Theory of Genres and Medieval Literature ford. Timothy Bahti In: Toward an Aesthetic of Reception 1982. 87. 32. „Kétszázhúsz magyar huszár, az új mitológia centrurjai ne tudnák, merre menjenek, mikor kard van a kezükben?” in: Jókai Mór: A kőszívű ember fiai I-II. (JKÖM 27-28. kötet). 1/297. v.ö. II/5, 11/61, 11/63. 33. Jókai törekvése néhány szempontból analógnak tekinthető a német koraromantika új mitológia-koncepciójával, és a „mítoszteremtés” módszerei: különböző mitológiák (antik, keresztény, saját népi) irodalmi applikálása, mitológiai történetek szabad kezelése illetve mesével, legendával, más műfajokkal ötvözése, mítosz, mese, történelem határainak elmosása egyaránt jellemző a német romantikusok műveire és Jókai regényére. (v.ö. J. Meletyinszkij: A mítosz poétikája. Bp. 1985. 366-374.) 34. Assmann i.m. 53. 35. Assmann i.m. 42, 78. 36. „Olyan eseményekre gondolok, amelyeket egy történelmi közösség nevezetesnek tart, mert bennük eredetét vagy erőforrását látja. Ezek az események, melyeket angolul „epoch-making "-nek nevezünk, abból a hatalomból nyerik sajátos jelentésüket, amellyel a tárgyalt közösség azonosságtudatát, elbeszélt azonosságát, valamint tagjainak azonosságát megalapozzák vagy megerősítik.” Paul Ricoeur: A történelem..., i.m. 363. 37. o.o. Northrop Frye: A kritika anatómiája. Bp. 1998. 263-264. ford. Szili József: A Jókai-értést döntően befolyásoló módon Szilasi László applikálta a „romance” műfaji elvárásait: Lm. 76-115, főleg: 105-110. 38. Barta János: Jókai és a művészi igazság. II. 1954. 407-408. 39. „Ő maga pedig szobájába lopózott; elővette írótárcájából azt az emlékezetes iratot, melyet haldokló férje mondatott írótolla alá, s a mai nap történetére vonatkozó sorokat — aláhúzta vörös ironnal. Idáig bevégeztetett!” (1/140) 40. Az anya és apa konfliktsát két rendképzet allegorikus ellentéteként értelmezte korábban Miklós Pál (i.m. 328.), Szörényi László (i.m. 150.) és Fábri Anna (F.A.: Jókai-Magyarország, Bp. 1991. 74.). 41. A keleti társadalmak a hagyományt rögzítő szövegeket átok formulákat tartalmazó záradékokkal látták el, hogy a mindenkori hagyományozót a tradícióval szembeni hűségre kötelezzék, v.ö. Assmann i.m. 104. 42. Barta János i.m. 416. 43. Zsigmond Ferenc i.m. 191. Realista jellegű szatíraként értelmezi Tallérosy történetét Nagy Miklós (i.m. 75.) és Fábri Anna (i.m. 111-112.) 44. „Az ilyen kifigurázás mintegy elszakítja a közvetlen megnevezést a tárgytól, különválasztja őket és kimutatja, hogy a közvetlen műfajok nyelve — akár epikus, akár tragikus — mindig egyoldalú, korlátozott, nem meríti ki a tárgyat; a parodizálás a tárgy azon oldalainak érzékelésére ösztönöz, amelyek az adott műfaj, az adott stílus keretein belül nem mutathatók be.” M. Bahtyin: A szó esztétikája. Bp. 1976. 231. Ford. Könczöl Csaba.