Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 53. (2002)
2002 / 3. szám - TANULMÁNY - Hites Sándor: Műfaj, örökség, revízió (Jósika Miklósról)
48. Kulcsár-Szabó, Az ellenszegülő múlt, 1292. 49. Hutcheon, A Poetics of Postmodernism, 108. 50. Ha két, ugyanazon eseménysort feldolgozó mű, például A nagyratörő, s Jósika Miklós regénye, a Jósika István (1847) egyaránt a politikai játszmaként megragadott történelem esetlegességére, véletlenszerűségére fut ki, akkor vélhetően maguk a színre vitt „tények” is leginkább egy ironikus szcenárió számára hozzáférhetőek, illetve egy üdvtörténeti cselekményt legalábbis nehezen tűrnének meg. Jóllehet, ezért a történteket közvetítő Cserei Mihály memoárja is felelős lehet. A példa némileg sántít, hiszen A nagyratörő színpadi mű. 51. Thomka, Históriából poézis, imaginációból történelem, 330. 52. Toldy Ferenc Az utolsó Bátori-mű írott recenziójában Báthory fejedelem alakja kapcsán marasztalja el Jósikát a történeti hűségnek eleget tevő, de a költői igazságszolgáltatás erkölcsi elvének meg nem felelő jellemrajzért. Vö. Figyelmező 1837. 374. 53. Koselleck, Reinhart, Futures past. On the Semantics of Historical Time, The MIT Press 1985. 23- 33. 54. Erről a területről nyújt ismertetést Bagi Zsolt Etika és irodalomelmélet című írása. Vö. Alföld 1998/7. 82-96. 55. Rosen, Jörn, Studies in Metahistory, Pretoria 1993. különösen 63-93. 56. Miller, J. Hillis, The Ethics of Reading, Columbia University Press, 1987. 1-2. 57. Lockridge, Laurence S., The Ethics of Romanticism, Cambridge University Press, 1989. 23. 58. Rüsen ezt másutt az esztétikai és a retorikai aspektusok különbségeként tárgyalja. Vö. Rüsen, Jörn, A történelem retorikája, In Narrativák 3, szerk. Thomka, Kijárat Kiadó 1999. 48. 59. White, Hayden, A történelem terhe, Osiris 1997. 124. 60. Rüsen, Studies in Metahistory, 66. Az orientáló történeti tudat általa felvázolt típusait (hagyományos, példázatos, kritikai, genetikus) lásd: 69-76. 61. Gyáni Gábor, Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése, Napvilág 2000. 82-83. 62. Rüsen, Studies in Metahistory, 45-46. 63. Rüsen, A történelem retorikája, 46. 64. Rüsen, Studies in Metahistory, 90. 65. „A keresztény időszámításban az a sajátságos, hogy egy olyan központi jelentőségű eseménnyel kezdi, mely akkor történt meg, amikor az idő beteljesedett. A zsidóknál a döntő eseményt a jövő ígéri, s a várakozás a Messiásra minden időt egy jelenbeli és egy jövőbeli neonra oszt. A keresztények számára az üdvtörténet választóvonala nem csupán futurum, hanem perfectum praesens: az Úr már bekövetkezett eljövetele. E középponti eseményhez képest számíttatik az idő előre csakúgy, mint visszafele.”, Löwith, Karl, Világtörténelem és üdvtörténet. A történelemfilozófia teológiai gyökerei, Atlantisz 1996. 235. 66. Miller, The Ethics of Reading, 22-23. 67. Ferenczi Zoltán, Adalékok Jósika Miklós írói működéséhez, Erdélyi Múzeum Egylet Kiadványai 1886. 67. 68. Szinnyei Ferenc, Jósika Miklós, Bp. MTA 1915. 105. 69. „Reading is subject not to the text as its law, but to the law to which the text is subject.”, Miller, The Ethics of Reading, 120. 70. Szendrei V. Júlia, Hagyománykultusz és Jelenérdekűség, Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1970. 307-308. 71. Lockridge, The Ethics of Romanticism, 9, 451., 463. 72. Négy fajtájáról (legislative, expressivist, demonstrative, substantive) lásd: Lockridge, The Ethics of Romanticism, 451-461. 73- Lockridge, The Ethics of Romanticism, 463. 74. Miller, The Ethics of Reading, 9-10., 127. 75. Miller, The Ethics of Reading, 55.