Alföld. Irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 65. (2014)
2014 / 1. szám - TANULMÁNY - Pusztai Gábor: A nem létező Jelky András (Fikció és valóság a Világjáró bajai szabólegény történetéről)
1 svéd, 1 magyar és 1 cseh volt (2 katona származását nem sikerült megállapítani).23 Ha Jelky többedmagával az indulást követő napon ijedtében kiugrott volna a fedélzetről (ahogy ez az 1779-es német és az 1791-es magyar kiadásban szerepel), akkor a kapitány ezt bejegyezte volna a zsoldkönyvbe [scheepssoldijboekj. Valószínűleg a „meghalt” [overleden], „elszökött” [veggelopen] vagy az „eltűnt” [vermist] kategóriába sorolta volna a tengerbe ugrott újoncokat. A Blijdorpon a veszteség Hollandia és Fokváros között három fő volt.24 Az elhalálozottak között Jelky neve nem szerepel. Az iratok szerint a 286 emberből 11 szökött el és 9 eltűnt. Az eltűnteknek kivétel nélkül mind évekkel később, Ázsiában veszett nyomuk.25 Az elszökött katonákra és matrózokra ugyanez vonatkozik és Jelkyt ezek között sem találjuk. Megállapíthatjuk tehát, hogy a bajai szabólegény 1756. január 10-én „menetrend szerint” megérkezett Fokvárosba [Kaapstad], ahonnan - bő kéthetes pihenő után - január 26-án a hajó tovább indult Batáviába. Dél-Kelet Ázsia akkori legfontosabb kereskedelmi kikötőjébe terv szerint, 1756. április 12-én érkezett,26 ahol Jelky megkezdte ötéves katonai szolgálatát. Tehát a bécsi, prágai és győri kiadású beszámolókban említett, még a Jávára érkezés előtt átélt vérfagyasztó kalandsorozat mind a képzelet szüleménye. Nem volt tengerbe ugrás az angol partoknál, sem surinami út, sem máltai hajó, sem küzdelem a kalózokkal, sem rabszolgaság Afrikában. Az onnan való szökés és a kínai kaland is mind kitalált dolog. Jelky egyszerűen (igaz, valószínűleg kényszerűségből vagy kalandvágyból) felszállt a Blijdorp nevű holland hajóra Goeree-n,27 majd hat hónap múltán kiszállt Batáviában. Feltételezhető, hogy a batáviai megérkezést megelőző kalandok inspirációját a korban olyannyira divatos robinsonádok cselekményéből merítette. Daniel Defoe Robinson Crosue-ja is hasonló viszontagságokon megy át (tengeri kalandok, csata a kalózokkal, rabszolgaság Afrikában, szökés, hánykolódás a tengeren, majd szerencsés megmenekülés) mielőtt a lakatlan szigetre vetődne. Mind német nyelvterületen, mind Hollandiában (de gyakorlatilag az egész világon) Robinson-lázban égtek a tehetséges és kevésbé tehetséges írók és Defoe receptje szerint sorban gyártották az izgalmas és kevésbé izgalmas regényeket.28 Jelky jávai kalandjai kevésbé ellenőrizhetőek, de hogy 1758-ban házasságot kötött, azt a batáviai anyakönyv alapján és Sólymos Ede kutatásainak köszönhetően tudjuk.29 Felesége azonban nem angol volt (ahogy az az 1791-es kiadásban is szerepel), hanem holland (zeelandi származású, Middelburg városából).30 A legmagasabb tisztség, amit Jelky a holland gyarmati közigazgatásban betöltött, nem (az egyébként nem létező) „titkos tanácsos” volt,31 hanem az ennek német (és létező) variációjára (Geheimrat) nagyon hasonlító „heemraad”. A heemraadra azonban nem igaz, hogy „a’ napkeleti Indiai Társaságot, szintúgy magát az országot illető legfontosabb dolgok reá bízattattnak.” A heemraad egy kilenctagú testület tagja volt (egy elnökből, egy alelnökből és hét tagból állt, akik közül három a Holland Kelet-Indiai Társaság szolgálatában álló hivatalnok volt, négy pedig Batávia polgáraiból került ki).32 A testület feladatai közé tartozott az adósságlevelek és az adásvételi szerződések kiállítása és hitelesítése, a városban és annak környékén található cukor- és téglagyárak, mészégetők és szeszfőzdék összeírása, építkezések engedélyeztetése, ők felügyelték és ellenőrizték az utak, hidak, gátak.