Alkotmány, 1899. szeptember (4. évfolyam, 210-235. szám)

1899-09-01 / 210. szám

ALKOTMÁNY. 210. szám. 4 JL .1­­­1 Péntek, 1899. szeptember 1. tetőn. Az éjszaka folyamán letartóztattak három ré­szeg embert, akik a rue Chabrol bejáratánál azt kiál­tották : «Éljen Guérin! Le a zsidókkal!» A borderóról Brüsszel, aug. 31. A Messager de Bruxelles itteni antirevizionista újság szenzációs cikket közöl a Dreyfuss-ügyről. A nevezett újság kijelenti, hogy információit egy magas állású orosz diplomatától kapta. A közle­mény így hangzik: A borderét Dreyfuss írta és küldte Schwartz­­koppennek, aki viszont azonnal elküldte Vilmos császárnak, mert a császár személyesen vezeti a franciaországi kémkedési ügyeket. A császár a borderó szélére írta a megjegyzéseket és a Schwartzkoppennek szóló utasításokat, azután visszaküldette Párisba, ahol tudvalevőleg a fran­ciák kezei közé került. Pangermánok, Budapest, aug. 31. Nagy-Szebenben augusztus 19-én leleplezték a szászok Tetaseh szuperintendens emlékszobrát. Az ünnepségre igen sokan jöttek Németország­ból, képviselve volt ott a kormány, a megye, a vá­ros, a hadsereg, a görög-keleti román egyház Metianu metropolita személyében. Pár nappal az ünnepség után gyenge hangok hallatszottak a szabadelvű lapokban, hogy az ünnepély folyamán erősen pangermán érzelmek jutottak kifejezésre, de ezek a gyenge hangok is hamar elnémultak, hiszen protestáns szász polgár­társaink, ha pangermánok is, de mégis hűen támogatják a mindenhai liberális kormányt. Csak Lindner kolozsvári egyetemi tanár ellen fordult nagyobb vehemenciával a hazafiságot monopolizáló szabadelvű sajtó haragja, mert Lindner magyar egyetemi tanár létére németül szónokolt a díszbanketten. Most előttünk fekszik egy erdélyi szász lap, amely terjedelmesen leírja a Teutsch-ünnepélyt s ebből a leírásból azt konstatáljuk, hogy Lindner tanár németül szónokolt ugyan, de igen szépen, hazafiasan s verses tósztja végén lelkesen éltette a királyt, népet s hazát. Hanem a többi szónokok, kivált a külföldi német vendégek! Úgy beszéltek azok az urak magyar földön, hogy nagyon helyén­való lett volna eze­ket az urakat kötött marsrutával visszaküldeni hazájukba. A német császári udvar főprédikátora (Oberhofprediger), Rogge dr. a lutheránus Gusz­­táv­ Adolf-Egylet nevében így üdvözölte az er­délyi szászokat: «Mi egyek vagyunk!» Majd a díszbanketten erősen bizonygatta, hogy «három századon által nem a török pusztítás út­jába eső magyarok védték testükkel és vérükkel a nyugoti kultúrát, hanem az «Erdély völgyeiben szorongó maroknyi szász nép.» De mindez csak ártatlan frázis az Oberhofprediger urnak ezen szavaihoz képest: «Nagy fáradságomba került ide jutnom. Ifjúkorom óta rajongtam az ősi Hermannstadt­ ért. És most ide jövök, de mi az ? Mindenütt, ahol vasúti jegyet kérek, azt mond­ják : így kell mondania: Nagi Leben! (zajos de­rültség.) És mégis német városban német szoká­sokat találok itt. Láttuk ezt ma, midőn az emlékszobor helyén pompás látvány tárult szemünk elé, így tehát felszólí­talak barátaim, kiáltsátok velem együtt : Él­jen az ünneplő Hermannstadt, ez az ősi jó német város!» Zajos tetszés követte ezeket, a magyar álla­mot és tekintélyét mélyen sértő, kihívó, kigú­­nyoló szavakat, csak azt nem jegyezte fel a szász krónikás, vájjon a jelenvoltak közül a kor­mány képviselője és Thalmann meg Maurer fő­ispánok is tapsoltak-e? Starnack berlini egyetemi tanár, aki künn Nagynémetországban tudvalevőleg alaposan összezavarta a lutheránusok hitbeli «egységét», szintén lelkesen éltette a német érzelmű szászokat, utána pedig a bajor tud. akadémia képviselője, egy Oberhummer dr. nevű úr kere­ten kijelentette, hogy ők, a németek nem tö­rődvén a magyar törvénynyel jövőre csak Sie­­bersbür­gen-nek fogják nevezni Erdélyt. A diákok mulatságán pedig egy Brederek­ nevű külföldi diák egyenesen igy szólott a «sächsische Commisitonen»-hez: «Van a német birodalom­ban egy áramlat, amely úgy vélekedik, hogy az utolsó csaták még nincsenek megvnva, hogy a németség határai még nincsenek elérve, még nem lehet elérve. Ez a nagynémet eszme.» A zöldszászok dörgő tapsa kisérte ezt a hasonló szinű támadást a magyar ál­­lam ellen — a pángermán lutheránus szá­szok pedig mindig «jó magyar» hazafiak lesznek, mert mindig hívei a szabadelvű rend­szernek, a katholikus tótok pedig mindig «panszlávok» lesznek, mert hívei a néppárt­nak . . . De sőt az egész néppárt, úgy amint van, pán­szláv. Panszlávok a félegyházai, kecskeméti, jász­sági, zalai, vasmegyei, győri, veszprémi magya­rok. Panszlávok a bácskai, tolnai, soproni né­metek. A tót néppártiak azok már eo ipso panszlávok, mert igy akarja a szabadelvű sajtó. Annyira igy akarja a szabadelvű sajtó, hogy például ma a félhivatalos Magyar Újság szán­dékosan él . . . konfiskálja az érsekujvári nép­párti gyűlés programmját s csak annyit hagy meg belőle, hogy ezen a gyűlésen Zmeskál Zol­tán és Kálmán Károly beszédeket mondanak. Hogy Zichy Nándor gróf, Kovács Kálmán és Kálmán Károly magyarul fognak beszélni a gyű­lésen, azt a «jog, törvény és igazság» kormá­nyának félhivatalos lapja szándékosan elhall­gatja . . . Száz szónak is egy a vége: a lutheránus pán­­germán szászok «jó magyar hazafiak», mert kor­mánypártiak, a jó magyar érzelmü katholikus tótok pedig pánszlávok, mert néppártiak. TÁVIRATOK. A porosz tisztviselők megrendszabályozása. Berlin, aug. 31. A Reichsanzeiger közlése szerint a porosz kormány a következő rendeletet intézte a tartományi főelnökökhöz: A királyi kormány nagy sajnálatára tapasztalta, hogy egy része azoknak a hivatalnokoknak, akik a király ő felsége politikáját képviselni és ő felsége kormányának intézkedéseit végrehajtani és előmozdí­tani kötelesek, ennek a kötelességnek nincs teljes tu­dataiban. Nemcsak a főbb politikai hivatalnokok, ha­nem a királyi landrathoknak sem szabad magukat hivatalos működésükben járásaik hangulata és a la­kosságnak a kormány rendelkezéseiről való vélemé­nye által befolyásoltatniuk. Nekik hivatásuk és köte­lességük, hogy a kormánynak előttük ismeretes né­zetét képviseljék és politikájának végrehajtását, kü­lönösen fontos kérdésekben megkönnyítsék és azok iránt a lakosságban fogékonyságokat keltsenek és ezt ápolják. Minden viszonyban, amelybe hivatalos állá­suk juttatja őket, szemük előtt kell tartaniuk, hogy a királyi kormány politikájának képviselői és a kor­mány álláspontját hathatósan képviselni tartoznak, ellenben semmi szín alatt sem jogosultak személyes véleményük alapján a kormány működését megnehe­zíteni. Ellenkező esetben magatartásukkal gyöngíte­nék a kormány tekintélyét, veszélyeztetnék az állami igazgatás egységességét, bénítanák erejét és zavart okoznának a kedélyekben. Ilyen magatartás a porosz közigazgatás minden tradíciójával ellenkezik és nem tűrhető. Bízunk benne, hogy elegendő lesz a politi­kai tisztviselőket erre komolyan és határozottan figyelmeztetni és reméljük, hogy nem adódik újra alkalom messzebbmenő rendszabályok alkalmazására. Berlin, 1899 aug. 31. Az állami miniszter: Hohen­lohe herceg. A karlisták. Madrid, aug. 31. A kormány helyesli Guipozcoa prefektusának a tolozai eseményekkel szemben tanú­sított magatartását Szükség esetén katonaságot kül­denek oda a rend föntartására. Hivatalos jelentések szerint Don Carlos még Velencében van. A karlisták agitációjáról szóló híreket hivatalosan megcáfolják. A szan-domingói forradalom. Pária, aug. 31. A Havas-ügynökség­nek azt jelen­tik Cap Haitienből, hogy Santiagó és Puerto Plata tartományok Jimenezt ideiglenes elnökké kiáltot­ták ki. Lázadás Szudánban. London, aug. 31. Kitchener tábornok jelenti: A máhdisták lázadást kíséreltek meg, amelyet Moham­med Seriff kalifa, a máhdi által annak idején kineve­zett kalifák egyike­ és a máhdinak két fia szított, akiknek megengedték, hogy a Fehér Nílus partján lévő Bhukaba faluban lakjanak. Egy kis egyiptomi csapat kivonult a lázadók letartóztatására, de a der­visek megtámadták. Seriff és a máhdi két fia elesett a harcban. A falut fölgyújtották. Az egyiptomi kato­nák közül egy tiszt és két közkatona megsebesült. A katholikus kongresszus. Neisse, aug. 31. A katholikus kongresszus mai, harmadik és utolsó zárt közgyűlésén elhatározta, hogy a következő katholikus kongresszust Bonn­ban tartják. A montenegrói fejedelem Konstanti­nápolyban. Konstantinápoly, aug. 31. A montenegrói feje­delmi pár csak ma reggel érkezett ide a Dardanel­lákból. A török lapok jelentése szerint a késés oka a fejedelmi párnak az a kívánsága volt, hogy a szul­tán trónralépésének évfordulója örömére rendezett kivilágítás alatt érkezzék oda. Transzvál, Pretoria, aug. 31. hivatalos jelentés szerint Lou­­rence-Marques-be­n Lisszabonból azt a parancsot küld­ték, hogy a nemrég odaérkezett, Transzválnak szánt lőszerkészleteket szállítsák Pretoriába. London, aug. 31. A Reuter ügynökségnek egy laurenco-marquesi jelentése szerint a tegnap ott le­tartóztatott transzváli rendőrtisztviselőket ismét sza­badon bocsátották. Tilalmas rokonság. Egy és ugyanazon pénzügyi hatóságnál, vagy hivatalnál, sőt egy és ugyanazon pénzügyi igaz­gatási kerületben sem szolgálhat­nak akár közvetett, akár közvet­len alárendeltségi viszonyban azok, akik: 1. fel-, vagy lemenő ágban rokonok vagy sógorok. 2. Az oldal­rokonok unokatestvérig bezárólag. 3. Azok, akik örökbefogadott gyer­meki viszonyban állnak. 4. A tiszt­viselő nejének atstvére és nőtest­­vérének férje. A pénzügyminiszter rendelet­e. Színhely: egy adóhivatal. Idő: lásd a hivatalos órákat. Első hivatalnok (ásít). Második hivatalnok (ásít). Harmadik hivatalnok (ásít). Negyedik hivatalnok (ásít). Valamennyien (ásítanak). Negyedik hivatalnok (ásít). Harmadik hivatalnok (ásít). Második hivatalnok (ásít). Első hivatalnok (ásít). Valamennyien (ásítanak). Kis szünet. Első hivatalnok (levágja a tollat.), így n­ . . egy huncut betűt sem többet, mára elég volt . . . Kime­rültem, az állkapcsom félre áll már. Ezt az ügy­darabot ugyan sürgősnek szignálták, ma kellene még elintézni, de hát amit holnapra halaszthatsz, azt ne végezd el ma . . . Másik hivatalnok: Helyes beszéd pajtás ! lássunk azután, amiből élünk. János, hozhatja a söröket! Igyunk komám . . . Harmadik hivatalnok: Sörrel éltek ? Mi bort iszunk, az ugyancsak többet ér . . . Ugye kedves uram­­bátyám . . . Negyedik hivatalnok: Biz az igaz . . . Pompás borocska . . . Igyunk kedves uramöcsém . . . Egy előkelőbb pénzügyi tisztviselő (kívül az ajtón fülelve): Mi, mi, hogy ? Komám ? Bátyám ? Öcsém ? Jól hallanak-e füleim? Harmadik hivatalnok: Hát az a vén táti ott a sarokban nem akar inni? . . . Az előkelőbb pénzügyi tisztviselő: Huj táti!! Hát én itt szép dolgoknak fogok nyomára jönni . . . Második hivatalnok: Huncut az úr! Szervusz brúder! . . Az előkelőbb pénzügyi tisztviselő: Bruder! (kétség­beesve) Bruúder . . . Hisz itt nemcsak fel és le, hanem oldalt menő rokonok is dolgoznak egymás­mellett. . . Negyedik hivatalnok (dalolva). Jó bor, úgy e sógor Sógor, úgy e jó bor. . . Az előkelőbb pénzügyi tisztviselő (tántorogva)­. Rettenetes. . . Vérszerinti rokonok ... és még tete­jébe össze-vissza házasodtak egymás között. . . Itt tenni kell (beront). Negyedik hivatalnok (folytatva)­. Itt a jó bor sógor Sógor itt a jó ...­­ csinálja amire annak a kimutatásnak a végszámadását. . . Van szerencsém méltóságos uram. . .

Next