Alkotmány, 1899. október (4. évfolyam, 236-261. szám)

1899-10-01 / 236. szám

ALKOTMÁNY. 236. szám. Polgári házasságok. Holnap, az egyházpoli­tikai törvények életbeléptének negyedik évfordu­lóján, a temesvári anyakönyvi hivatalban az 1450. polgári házasságkötés lesz, még pedig keresztény-zsidó házasságkötés, az évforduló megjubilálására. — Megemlítjük itt, hogy a bihari ev. ref. egyházmegye mostani közgyűlése elé terjesztett jelentés szerint az egyházmegye területén a múlt évben házasságot kötött 366 pár; ezek közül 15 pár, tehát a házasulók 4 százaléka, nem vette igénybe az egyházi es­­ketést. A magyar biztosítási törvényre vonatkozólag egyik esti lap azt írta, hogy a javaslat ügyében szak­tanácskozások voltak az igazságügyminiszternél. A «Biztosítási és Közgazdasági Lapok» fel vannak ha­talmazva e hir megcáfolására, mert a szóban forgó javaslat munkálatai még befejezve nincsenek s a javaslatot pedig részleteiben nem szándékoznak szólt­­anácskozások alá bocsájtani. Négy év. Holnap, október 1-én, négy éve lesz annak, hogy az állami anyakönyvvezetők, egy kötetre való miniszteri rendelet által kioktatva, megkezdték működésüket. Az «új rend» hatásai­val azóta elég alkalmunk volt megismerkedni, és a lefolyt négy esztendő adatai azoknak is módot nyújtanak arra, hogy a liberális egyház­­politikai törvények célszerűségéről azok is ítéle­tet alkossanak maguknak, akik hittek abban a frázisban, hogy a liberális alkotások a legkisebb kárt sem fognak tenni a vallásosságban. Ha nem szólna a számok kegyetlen nyelvén a statisztika, elég hangosan szólnak az egyházpolitikai tör­vények eredményeiről azok,akik ezen törvényeket részint taktikából, részint a katholicizmus iránt ér­zett ellenszenvből győzelemre segítették: a protes­tánsok. Szaklapjaikban és közgyűléseiken folyton az új rend szomorú eredményein keseregnek. Elpanaszolják a vallásos érzés csökkenését, az egyházi szellem megfogyatkozását, az egyházi házasságkötések apadását. És csak mert nem akarnak következetlenek lenni előbb követett politikájukhoz, azért nem hangzik föl panaszaik végén a revízió kifejezett követelése. Nem bánnák azonban, sőt igen szeretnék, ha a katho­­likusok vállalkoznának arra, hogy megcsinálják a revíziót. A katholikusok vallási érdekeit is sértették az új törvények, a katholikus egyház dogmáival pedig több pontban egyenes ellentét­ben állottak. Hogy azonban a katholikus egyház aránylag legkisebb mértékben érzi a bajokat a gyakorlatban, az nem az új törvények jósága, hanem a katholikus egyház életereje s híveire gyakorolt befolyása mellett bizonyít. A katho­­likusok, mikor az egyházpolitikai törvényjavas­latok ellen harcoltak, nem egyedül a lélek­­kataszter szempontjából nézték a dolgokat, hanem elvi szempontból, az egyház tanai szempontjából. Ellene voltak az egyházpolitikai törvények alap­ját képező azon felfogásnak, hogy az állam le­vetheti keresztény jellegét s elválasztható az egyháztól. Miután az egyházpolitikai törvények életbeléptek s hatásukat éreztették, a katoliku­soknak semmi okuk sincs, hogy megváltoztassák azt a nézetet, melyet annak előtte vallottak. A revíziót, vagyis a szabadelvű egyházpolitikai tör­vények alkotmányos megváltoztatását követeljük ma is. Követeljük azt, mert bennünket az ese­mények igazoltak. A Hentzi-ügy kérvényei. A képviselőház kérvé­­nyi bizottság ma délután tartott ülésében tárgyalta a Hentzi-ünnep ügyében beadott kérvényeket. A bizott­ság ülésén megjelentek Széll Kálmán, Plósz Sándor, Darányi Ignác, Wlassics Gyula és Lukács László miniszterek is, ami elég nagy feltűnést keltett, mert a miniszterek vajmi ritka vendégek a bizottsági tár­gyalásokon. Kőszeghy Sándor előadó azt indítvá­nyozta, hogy a kérvények irattárba tételét javasolja, mert a miniszterelnöknek a Házban tett nyilatkozatai teljesen megnyugtatók. Kubik Béla az ellenkező ál­láspontra helyezkedett, de a bizottság többsége az előadó javaslatát fogadta el. Kubik Béla és Thaly Ferenc e javaslattal szemben külön véleményt adtak be, melyben hosszabb indokolás kíséretében a kérvé­nyek napirendre tűzését indítványozzák. Az uj bűnvádi eljárás életbeléptetése. Az 1900. évi január elsején életbe lépő uj bűnvádi perrend­tartás számos kinevezést tesz szükségessé. Fél­hivatalosan jelentik, hogy e kinevezések már jóval a törvény életbelépte előtt meg fognak történni s ez okból a költségtöbbletet már a jövő évi büdzsébe fel­veszik. Első­sorban a korona­ ügyészi állást fogja betölteni az igazságügyi kormány. A szervezendő főügyészi állások betöltésénél az igazságügyi kormány ki fogja kérni a korona-ügyész véleményét is. Január 1-étől fogva minden vidéki királyi táblánál lesz fő­ügyész és egy főügyész-helyettes. A törvényszékeknél pedig az ügyészek létszámának szaporítása várható; azonban, a költségekre való tekintettel, egyelőre alü­gyészekkel is betöltik a szervezendő ügyészi állásokat.­ ­ Vasárnap,1899. október 1. Nincs osztrák kormány. Budapest, szept. 30. A Clary-kabinet nem tud megalakulni. A kü­­lönböző pártok sajtója hol tartózkodással, hol ellenséges indulattal fogadja, és arra is vannak jelek, hogy az új kormány működését első pilla­nattól fogva lehetetlenné akarják tenni. Wolff lapja, az Ostdeutsche Rundschau kijelenti, hogy a német radikálisok az uj kormány ellen nem fognak elvi ellenzéket képezni s hogy a nyelv­­rendeletek megszüntetésével az obstrukcióra való közvetlen ok is elesik. Míg tehát még Wolff is ilyen — mondhatni — szelíd húrokat penget, addig a jobboldal mindenképpen akadályokat gördít az új kor­mány megalakulása elé. A jobb­oldal nagy szláv pártjai ezt valószínűleg azért teszik, mert attól tartanak, hogy most már a németeknek kedvező új irányzat fog Ausztriában lábra kapni. A mi biztos tudomásunk szerint a jobb­oldalnak nincs oka ettől tartani. A lengyelek és csehek annyira szokatlan animozitással küzdenek a Clary-kormány ellen, hogy még Széll Kálmánt sem kimélik s az osz­trák belügyekbe való jogosulatlan beavatkozással vádolják a magyar miniszterelnököt. Mi nem vagyunk hivatva Széll Kálmán védel­mére kelni, de Szélinek tegnap a képviselőház­ban az osztrák helyzetről tett higgadt és lojális nyilatkozatai után az osztrák szláv pártok táma­dásai Széll Kálmán ellen legalább is indoko­latlanok. Az újabb bécsi hírek itt következnek: Bécs, szept. 30. Hír szerint ő Felsége Clary grófot nem fogja miniszterelnökké, hanem a kormány vezetőjévé kinevezni s őt a minisztertanácsban való elnök­léssel megbízni. Ugyanilyen jelleggel neveztetett ki annak idején Kielmannsegg gróf a hivatalnok­­minisztérium élére. Clary gróf mint miniszter a földmivelésügyi tárcát veszi át. Az új kabinet első teendője a nyelvrendeletek megszüntetése lesz; ezután a Reichsrathban egy nyelvtörvényt nyújt be. Továbbá gondoskodni fog a delegáció és a kvóta-küldöttség megválasztatásáról, kidol­gozza az elemi csapások által szükségessé vált inségjavaslatokat és a Magyarországgal való át­utalási forgalomra vonatkozó rendelkezéseket. A király a nála kihallgatáson volt pártvezérek előtt különösen hangsúlyozta, hogy a delegáció mag­választása csak­ alkotmányos úton történhetik meg. Bécs, szept. 30. Az új kabinet több tárcáját hír szerint osztály­­főnökökkel mint «vezetők»-kel fogják betölteni. A N. Fr. Pr. értesülése szerint az új kabinet két resszort kivételével készen van. Földmivelésügyi miniszter maga Clary gróf lesz, belügyminiszter Körber lesz, vasúti miniszter Wittek lovag ma­rad, hasonlóképp honvédelmi miniszter Welsers­­heim­b gróf. A közoktatásügyminisztérium élére Hartel lovag osztályfőnököt, a kereskedelmi mi­nisztérium élére Stibral osztályfőnököt állítják, galíciai miniszternek pedig Chledowski udvari ta­nácsost teszik meg. A pénzügyi és igazságügyi tárca dolgában még nincs végleges megállapodás, az igazságügyminisztérium vezetőjéül Klein dr. osz­tályfőnököt emlegetik, míg a pénzügyminisztérium élére állítólag Kolbensteiner osztályfőnököt teszik. Utóbbi azonban hír szerint nem fogadja el a megbízást, mivel az egyik kiegyezési javaslat, az adóátutalási eljárásról szóló, még nincs a 14. §. alapján életbeléptetve. Bécs, szept. 30. Hochenburger dr. képviselő az uralkodónál való kihallgatása alkalmával azt a benyomást nyerte, hogy a viszonyok megítélése a németeknek kedvező módon kezd történni és hogy nem szándéka a koro­nának a németek nélkül való kormányzás. Az új ka­binet által beterjesztendő nyelvtörvényjavaslat csak Cseh- és Morvaországra fog vonatkozni. A többi or­szágokra vonatkozó nyelvtörvényjavaslatok beterjesz­tésével, melyek közül némelyik a tartománygyűlések hatáskörébe tartozik, a végleges kormány fog megbi­­zatni, mely a delegációk és a tartománygyűlések ülésszaka után parlamenti alapon, a németek és a jelenlegi jobboldal csoportjainak igénybevételével ala­­kíttatik. Az uralkodó a német politikusok őszinte nyilatkozatait barátságosan fogadta és a német pün­kösdi programm több követeléséről elismerőleg nyi­latkozott. A német nyelvnek, mint közvetítő nyelvnek követelését az uralkodó természetesnek találta, azon­ban hozzátette, hogy a kodifikálás nehézségekkel jár. Különös súlyt helyezett ő Felsége a 14. §. számára való indemnitás megadására. Bécs, szept. 30. Minthogy az osztrák képviselőház asztalán a miniszterek vád alá helyezéséről szóló indítvá­nyok és a sürgősségi indítványok egész garma­dája fekszik, a képviselőház ülésszakát berekesz­­tik és közvetlenül reá ús ülésszakot nyitnak meg. Ennek folytán az elnökséget is újra kell választani. Bécs, szept. 30. A kormány megalakulásának egy új akadálya merült föl. Ugyanis Clary gróf a Thun kabinet hagyatékának átvételénél észrevette, hogy az osztrák-magyar kiegyezéssel kapcsolatosan az egyik fogyasztási adójavaslat nincs még kihir­detve a 14. szakasz alapján. És­pedig az a ja­vaslat, amely az egész kiegyezésben egyedül szolgál Magyarország javára , a fogyasztási adók átutalásáról szóló. Már most nem tudni, hogy a Thun-kabinet ezt a mulasztást tévedésből vagy szándékosan követte-e el. A Thun kormány le­mondásának benyújtása óta új rendeletet már nem szignál, az új kormány tagjai pedig vona­kodnak egy oly rendeletet kibocsátani, mely megnehezíti álláspontjukat a parlamenttel szem­ben. Az új minisztérium kiszemelt tagjai közül Hartl, Kolbensteiner és Weigelsberg osztályfőnö­kök kereken kijelentették, hogy nem írnak alá kiegyezési rendeletet, mert ezért felelősséget nem akarnak vállalni. Bécs, szept. 30. A Reichsrathot valószínűleg október 13-án fogják egybehívni. A király a kabinetalakí­tásnál esetleg föl­merülő nehézségekre való tekintettel csak szerdán, október 4-én, indul vadászatra. Bécs, szept. 30. Az összes lapok a miniszterváltozásról imák. A N. Fr. Presse azt tartja, hogy az új kormánynak aligha fog sikerülni egy a maitól eltérő parlamenti többséget alakítani. Egy hivatalnok kormány, mely mögött ott áll a jövendő Liechtenstein-kormány, igen szerény eredménye a német nép három év óta foly­tatott önfeláldozó küzdelmének. Mint a jobboldalon, úgy a baloldalon is a kormány nem várhat sem bi­zalmat, sem támogatást, hanem legfölebb annyit, hogy nem akadályozzák ama törekvését, hogy nor­mális viszonyokat létesítsen a parlamentben. Wolff lapja, az Ostdeutsche Rundschau kijelenti, hogy egy hivatalnokminisztérium a radikális németeknél nem talál elvi ellenzésre. A nyelvtörvények megszünteté­sével az obstrukció közvetlen oka is elesik. Minden­esetre nem elegendők afféle biztatások és ígéretek, hogy a németek ellen való kormányzás véget ért, a bizalmatlanságot csak tettek enyésztethetik el. Prága, szept. 30. Az ifjú­ cseh Národny Listy igen busán ír az új helyzetről. Azt mondja, hogy a jobboldal össze­tartására vonatkozólag a csehek ne ringassák magukat csalódásokban. A baloldalnak, mint nemzetiségileg egyöntetű tábornak összetartása mindig erősebb, mint a jobboldal egyenlőtlen alkatrészeinek össze­tartása. Nincs kizárva, hogy előbb-utóbb a csehek magukra maradnak. — A «Politik» a bécsi keresz­­tény-szociálisokban bízik, kik a csehekkel és az egész jobboldallal együtt fogják megbuktatni a hivatalnok­­minisztériumot. Esetleges kibékítési tárgyalásokra való meghívást a cseheknek nem szabad elfogadniok, ha a nyelvrendeleteket megszüntetik. Az éjjeli órákban bécsi tudósítónk ezeket telefo­nálta nekünk: Bécs, szept. 30. Minisztérium még mindig nincs. Az összes kolportált nevek közül eddig csak ez a három

Next