Alkotmány, 1899. október (4. évfolyam, 236-261. szám)
1899-10-01 / 236. szám
ALKOTMÁNY. 236. szám. ............ X. J. • ..................---- -------------------4 Vasárnap,2909. október 1. biztosan szerepel a hivatalnoki minisztérium listájában : Clary-Aldringen, Koerber és Welsersheimb. Clary grófnak minden további kísérlete a minisztertárcák betöltése dolgában idáig meghiúsult s ezt általában annak tulajdonítják, hogy a jobboldal igen magas összeköttetés révén olyan befolyások érvényesülnek, amelyek miatt ma még azt sem tudják, hogy holnap vagy holnapután elkészül-e az új kormány névsora. A király ezért október 4-ig halasztotta utazását. Clary gróf holnap s ha kell (s valószínűleglesz is rá szükség) holnapután is folytatja a tárgyalásokat s igy a Wiener Zeitung csak kedden fogja az uj miniszterek kinevezését közölni. Rendkívül érdekes és sokféle kommentárt provokáló a jobboldal jelenlegi magatartása. A jobboldal azzal a késedelemmel, amelybe az új kormány megalakulását belevitte, azt egyrészt már előre is diszkreditálni akarja, másrészt pedig jelét akarja adni hatalmának. Hogy időszerű, okos és opportunus-e, így lépni fel a király óhajával szemben, az más kérdés. A válságból kifolyólag a jobboldalhoz közelálló befolyásos körökben nagyon gyűlölködnek Széll Kálmánra. Úgy érvelnek ők, hogy Széll Kálmán volt tulajdonképpen az, aki a külügyminisztériumnak egyik nagy befolyású osztályfőnökével (Dóczi Lajos ?) és Chlumetzky báróval egyetemben előidézte a fordulatot az osztrák helyzetben. Azt mondják, hogy Széll Kálmán belátta, hogy az ő új kormányzata alatt, melyben a választási szabadságot korlátozni nem akarja, az Ausztriában élő szláv mozgalom nem fog megállani a magyar határnál, hanem, mint az utóbbi időkben történtek bizonyítják, a szlávok, horvátok stb. nemzeti érzülete felül fog kerekedni Magyarországon is abban a mértékben, amelyben Ausztriában szláv regime uralkodik s ezért állítják a jobboldal magasrangu barátai, hogy Széll Kálmán érvényesítette befolyását az osztrák válságban abban az irányban, amelyben a válság eddig fejlődött. Küzdjünk a jövőért! Egy indítvány. Budapest, szeptember 30. Az alábbi cikkben felvetett eszme nem foglalkoztathatja ugyan a katholikus írók és hírlapírók legközelebb összeülő országos értekezletét, mindazonáltal szívesen közöljük a cikket, magunkévá teszszük és ajánljuk úgy az országos értekezlet, mint a többi illetékes férfiak figyelmébe. Az Országos Pázmány Egyesület által rendezendő katholikus írói és hírlapírói kongresszus előestéjén, szolgálatot vélek tenni ügyünknek, ha már ma a nyilvánosság elé vetek egy eszmét, melynek — ha életrevalónak bizonyulna — a kongresszuson való megvitatása és az illetékes tényezők általi megtestesítése, óriási lépéssel hozná közelebb a keresztény revindikáció bajnokait a kívánt siker eléréséhez. Az emberi szervezet legnemesebb része a szív. A szív szerepe a test többi alkatrészeivel szemben vajmi fontos, minthogy ez közvetíti, ez szabályozza a vérkeringést. Azért a szív legcsekélyebb szervi baja kikerülhetetlen katasztrófával fenyegeti a különben még oly erőteljes szervezetet is. Ami a szív az emberi szervezetre nézve az az ország szíve, a főváros a vidékre nézve. Ismét röppennek szét az újabbnál újabb eszmék az ország különböző részeibe. Éspedig ma már nem csupán a hírlapok útján, hanem a közvetlen érintkezés által is, minthogy a megkönnyített közlekedési eszközök közvetítésével, mindegyre nagyobb számmal keresi fel a vidék népe az előtte regényes színekkel festett fővárost, csak azért, hogy itt kedvére kibámulhassa magát. Másokat ismét a megélhetés kényszere hajt fel, különösen téli időben, amidőn a falvak zsellér népe, — mely csak aratás és kapálás idejében van odahaza elfoglalva — abban a reményben, hogy itt némi kis keresetre tehet szert, csapatosan siet fel, ügyesen kitanult zónázással az Eldorádónak vélt Budapestre. S ha reményeiben csalódva, üres bugyellárissal kényszerül is hazatérni, azonban a mándlízsebe tömve van krajcáros lapokkal: Friss Zfjság-gá, Népszava-ved és nem ritkán az anabaptisták Béke Hirnökével. Odahaza aztán az úgynevezett «bandákon» a melyekre 30—40 férfi is össze szokott seregleni, pipaszó mellett olvassák őket, szorgalmasan kétszer háromszor elkezdve élülről mindaddig, még csak a tavasz beálltával a mezei munkához nem fognak. Hogy aztán népünk az említett férclapokból mindent tanul, csak jót nem, azt hiszem felesleges bővebben vitatnom. Amint, hogy nem szolgál erkölcsi gyarapodásra az az idő sem, melyet idesönn tölt, mert bizony mi tagadás benne, e külsejére olyan igen szép városnak nemcsak a vize és levegője van tele fertőző bacillusokkal, hanem romlott a népe is; megrontották, megmételyezték szivét-lelkét, a lelketlen szocialista agitátorok és a zsidó kézben levő lapok. Lakosainak úgy a felsőbb, valamint alsóbb rétegei egyaránt irtóznak a keresztény erkölcstan szabályaitól. A nagy tömeg a vallástalanság posványos vizében úszkál, és zsidó szocialista szájhősök tartják lapjaik által pórázon. Innen van aztán, hogy míg a különféle mulatóhelyek: korcsmák, kávéházak, pálinkás putikok töpive vannak, addig a templomok ugyancsak gyéren látogatottak. Különben pedig a fővárosi lakosság erkölcsi és politikai hovatartozandóságának a legtisztább tükrét nyújtja az a körülmény, hogy míg az Izsákok és Jákobok által öszszehívott vasárnapi munkásgyűlésekre 10—15 ezer ember is megjelenik, (de ha érdekeik úgy kívánják, 60 ezer embert képesek mozgósítani) és fizeti évről-évre híven és szorgalmasan fiző keserves verejtéken szerzett filléreit, addig ezzel szemben az egyetlen Budapesti Katholikus Népkar alig harmadszáz taggal örökös anyagi zavarokkal küzködve, csak a legnagyobb erőfeszítés mellett képes magát fentartani. Egy oly országban, melynek szívében a középosztály közömbös, a munkások ezrei pegig valósággal gyűlölettel vannak eltelve az egyház és annak szolgái iránt, mi kitűnik abból, hogy főleg a külső városi részekben a férfi munkás káromkodva, a nő pedig köpdösve halad el a katholikus pap mellett, — egy ily országban mondom maj nem lehetetlennek látszik, — addig míg ez állapotok jobbra nem fordulnak, — hogy hazánk visszatérhessen a keresztény alapokra. Hisz a közelmúltban is láthattuk a katholikus Belgiumban, miként presszionálták magát a koronás királyt és söpörték el útjukból a szocialista vezérek által szervezett munkások a katholikus kormányt. Budapesten pedig ma valósággal az életükkel játszanának az olyan kormány tagjai, kik nyíltan állást foglalva, a keresztény restauráció munkájához mernének fogni. Magyarországon a katholikus vezérférfiak küzdelme csak akkor lenne célravezető, ha a főváros közönsége legalább részben szimpathiával fogadná igyekezetöket és lelkesedni tudna azokért a szép eszmékért, melyek, minden egyházát híven szerető katholikust kell, hogy hevítsenek. Hangulatot kell kelteni tudni ügyünk érdekében a közönségnél, melyet okos igyekezettel meg kell barátkoztatni a keresztény alapokon álló politikusok eszméivel. Ezt pedig úgy vélem elérhetőnek, ha elleneink példájára egy fürge, krajcáros újságot nyújtanánk az utcai rikkancsok közvetítésével a közönségnek. A fő az, hogy a vezércikken elkezdve egész a hírekig, minden sorából kiérezzék a keresztény vallás és erkölcs zamata. Ne legyen se lagymatag, se erőszakoskodó, hanem mintegy észrevétlenül lopja be a szívekbe a keresztény szellemet. Ajánlatos volna, hogy különösen kezdetben, a politikai vonatkozású cikkeit illetőleg, óvatos legyen, nehogy mindjárt az első intrádára elriassza magától azokat, kik ma még velünk ellentétes álláspontot foglal el. Egy cél lebegjen csupán a szerkesztő előtt: ügyesen és szorgalmasan ültetni a keresztény eszmék palántáit. Ha majd megerősödnek és gyümölcsöt hoznak, termésüket úgy sem szedhetik mások, mint, akik a palántát elültették. Egy ilyen kis lap alapítására nagyon kedvező volna a jelen időpont, minthogy épp nemrégiben tört le az Esti Hírlap, nem ugyanazért, mintha közönsége nem lett volna, hanem, mert a pénzügyminiszter megsokallotta a lutrizással űzött manipulációit és nem adott rá többé engedélyt. Ehelyett lehetne egy újat létesíteni, azzal az irányzattal, melyet kisded körvonalaiban jelen cikkemben elmondottam. Szívleljék meg e jóakaratú soraimat azok a lelkes férfiak, kik nemcsak hivatvák, de módjukban is áll a dolgot megvalósítani. Használjuk fel e kedvező alkalmat, nehogy mások foglalják el elölünk az üres tért s mi szájtátva legyünk kénytelenek továbbra is nézni, miként prosperálnak ellenfeleink. Tehát kajcáros kis újságot a közönségnek! Ez ugyan kezdetben nagy rizikóval jár és felette költséges, ám aki akarja a célt, akarnia kell az eszközöket is. Ugodi: Az Erzsébet királyné emlékére emelendő örökimádás templom. Kimutatás az Erzsébet királyné emlékére emelendő örökimádás templomra a M. Á. Hitelbankhoz beérkezett adományokról : Dréher E. Budapest 199 forint 93 krajcár. Báró Vécsey Józsefné Ivén 100 forint. (Hozzájárultak: Vécsey Mária bárónő 50 forint, Vécsey Eszter bárónő 25 forint, Vécsey László báró 10 forint, ifj. Vécsey Miklós báró 10 forint, Vécsey Aurél báró 5 forint). Arányi Géza baranya-nádasdi segédlelkész gyűjtése 4 forint 10 krajcár (Hozzájárultak: Arányi Géza 1 forint 50 krajcár, Wagner György 50 krajcár, Baranyay József 10 krajcár, Stockinger István 1 forint, Simon Mária 50 krajcár, Scultén Antal 50 krajcár.) Lillek Istvánné úrnő gyűjtése 34 forint 40 krajcár. (Hozzájárultak: N. N. 50 krajcár, N. N. 10 krajcár, N. N. 20 krajcár, N. N. 5 forint, Weller 20 krajcár, Kuthi 50 krajcár, Miskó Mária 1 forint, Nusser család 10 forint, Czeifuss Pálné 20 krajcár, Stefkó Magdolna 50 krajcár, Gendor Jézef 50 krajcár, M. Elsasser 50 krajcár, Schamb Jánosné 10 krajcár, Debreczény 10 krajcár, Feingoldné 10 krajcár, Ferenczi Sándorné 10 krajcár, Tibel Károly 10 krajcár, Molnár Lajos 10 krajcár, Huber Ferenc 10 krajcár, Fuchs Kálmánná 20 krajcár, özvegy Schmaltz Károlyné 5 krajcár, Exler 50 krajcár, Schindl 50 krajcár, Exler Frigyesné 50 krajcár, E. F. 50 krajcár, Sommer Magdolna 1 forint, Stért Terézia 1 forint, Miskó J. 1 forint, Bogdán Mária 20 krajcár, Eberhard Terézia 20 krajcár, Hunke Terézia 50 krajcár, Paidel Endre 30 krajcár, N. N. 1 forint, M. F. 30 krajcár, özvegy Smolka Gusztávné 50 krajcár, N. N. 1 forint, F. R. 30 krajcár. Alsó Fehérmegye alispáni hivatalától 18 forint 25 krajcár, Dióssy János Budapesten 42 forint, Leféber Marianna Budapest 4 forint, A magyar-régens főszolgabírói hivataltól 12 forint, Hankár Sándorné sz. Kuncz Adél úrnő Bakony-Szombathelyen 3 forint, Tolnay Tivadarné Kis-Görbő 6 forint, Koller Pál és Koller Tivadar Alsó-Alap 18 forint, Simor Mariska és Simler Erzsiké Nemes-Vigant 2 forint, Pelczer Gyula úr gyűjtése Budapesten 14 forint. (Hozzájárultak: Pelczer Gyula 1 forint, Egger György 1 forint, Sulczberger József 1 forint, Bucher Károly 1 forint, ifj. Elsässer Jirácz 1 forint, özv. Kaiblinger Nándorné 1 forint, Richter József 1 forint, özv. Elsässer Károlyné 1 forint, Elsässer Ilona 1 forint, Pelczer Aurélia 1 forint, Schleisz Mihály 1 forint, Bengyel Károly 1 forint, Prokisch Gyula 1 forint.). Telyesniczky László őrmezői plébános gyűjtése 14 forint. (Hozzájárultak: Telyesniczky László 5 forint, Fischer Ede 1 forint, Gosztonyi 2 forint, Joó János 2 forint, Kassay István 3 forint, Gráder Margit 1 forint.) Az eddig kimutatott gyűjtés eredménye: 78.469 frt 77 krajcár. Értékpapírban 500 forint. Takarékpénztári könyvekben 652 forint 26 kr. Évi részletekben fizetendő adományok 9782 forint. Összesen 89.404 forint 03 krajcár. AUSZTRIA. Munkásvédelem Ausztriában. A Wiener Abendspost a dohánygyárak számára a pénzügyminiszter által jóváhagyott munkarendet közöl, amely október elsején egyelőre két évre lép életbe. Az új munkarend szerint a dohánygyárakban nők csakis fizikai erejüknek megfelelő munkára használhatók, hat évnél fiatalabb gyermekek pedig nem alkalmazhatók. A gyárban dolgozó gyermekeknek iS éves korukig kellő időt kell engedni az ipariskolák látogatására. A rendes napi munkaidő nem lehet több 10 óránál. Vasárnap szünetel a munka. Rendkívüli munkaórákat és vasárnapi munkát külön kell megfizetni. Nagy ünnepek előtt való délután rendszerint szabadok a munkások. Ha a munkás családjának valamely tagja ragályos beteg és e miatt a munkás nem dolgozhatik, naponta a betegpénznek megfelelő összeget kap. A munka rendszabályokat állapít meg a munkások fegyelmi büntetésére. Fegyelmi büntetések csakis formális fegyelmi eljárás után mondhatók ki. A fegyelmi eljárást a munkarend szabályozza. A munkarend fölsorolja azokat a vétségeket, amelyek elbocsátással büntetendők. Hasonló munkarendet állapítottak meg a dohányáru raktárakra és a dohánybeváltó hivatalokra nézve. Mindenesetre utánzásra méltó intézkedések.