Alkotmány, 1900. október (5. évfolyam, 234-259. szám)

1900-10-24 / 253. szám

ALKOTMÁNY. 253. szám. 12 Szerda, 1900. október 24. VIDÉK. (Uj törvényszéki palota Kecskeméten.) A kecs­kemétiek régi kívánsága valósul meg azzal, hogy az igazságügyi kormány elhatározta, hogy a szűk és mindenképpen alkalmatlan törvényszéki régi épület helyett uj palotát emeltet, amelyben a járásbírósá­got is elhelyezik. FŐVÁROS. A szabad polgári párt programmja. Kovács Pál dr. és Stipanics Elek dr. aláírásával egy érdekes programra került kezeinkhez. Az első kerület pol­­gárságának fejtik ki az említett urak a közelgő köz­ségi választások alkalmából azon elveket, amelyeket a választók Budapest jól felfogott érdekében követni tartoznak. A programm igen komoly és fontos refor­mok behozatalát sürgeti. Mindenekelőtt az inkompa­tibilis elemek kizárását tartja kívánatosnak a közgyű­lés terméből, követeli a választói jognak szélesebb alapra fektetését és a titkos szavazást, a virilizmus eltörlését, a főudvarmesteri állás eltörlését, a fő­városi közüzemek (gázvilágítás, közúti vasutak stb.) városítását, a közegészség és szegényügy s az I. kerületre vonatkozó néhány dolog rendezését. — Gerlóczy Károly-utca. Említettük mi is la­punkban, hogy a volt alpolgármesterről az Újvilág­­utcáit akarták elnevezni. Akkoriban hangok emelked­tek, hogy a történelmi vonatkozással bíró nevet hagyják meg. A tanács ma ezek alapján elhatá­rozta, hogy a Rostély-utcát nevezi el Gerlóczy Ká­roly nevéről. — A főváros a Ranolder-intézetnek. A Gyep­utcában levő Ranolder-intézet, mióta Ranolder püsp­ök alapját megvetette, egyike az egész főváros legkiválóbb tanintézetének. Az intézet mintaszerűleg berendezett polgári leányiskolát tart fenn, amivel a fővárosnak számottevő segítségére van közoktatás­­ügyi feladatainak teljesítésében. A főváros az inté­zetet ellenszolgáltatásul eddig is hathatós támoga­tásban részesítette, ez a megszavazott támogatás azonban most lejárt. Az intézet kérelmére a tanács tegnap elhatározta, hogy az iskola fentartásához ezentúl is évenkint 2400 koronával járul hozzá, ki­kötötte azonban, hogy ezzel szemben az intézet évenkint 20 szegény sorsú növendéket tartozik díjta­lanul felvenni és tanítani. — A községi választások. Az igazoló­ választmány a községi választások körül való eljárás megállapí­tása dolgában november másodikán délelőtt tíz óra­kor ülést tart.­­ A főváros könyvtára. A könyvtári albizottság tegnap délután ülést tartott, melyben több üdvös reformot beszéltek meg a bizottság tagjai a könyvek beszerzését, cserélését, a kettős példányok eladását illetőleg. A tanács a könyvtár számára "a központi városháza épületének azt a részét engedte át, ahol azelőtt a tiszti kaszinó volt. A félhivatalos Bud. Tud. a következőket jelenti: Illetékes helyről nyert értesülés szerint, a tegnapi esti lapokban és a mai reggeli lapokban a magyar dohányjövedék kárára elkövetett csalásra vonatkozó­lag megjelent közlemények úgy az ügy dologi részét illetőleg, mint személyi vonatkozásukban hamisak, amennyiben a szóban forgó ügyből kifolyólag semmi­féle pénzügyi tisztviselő ellen vizsgálat folyamatban nincsen.­­ Börtönre ítélt ügyvéd, Kalmár Antal dr. bács­­topolyai ügyvéd a múlt évben egy bácspetrovoszellói földmivestől ezerötszáz forintos váltót kapott leszá­mítolásra s az érte felvett pénzt elsikkasztotta. A földmives, amikor látta, hogy a pénzét nem kapja vissza, feljelentette az ügyvédet, akit a szabadkai törvényszék félévi börtönre ítélt. A szegedi tábla, tekintve, hogy a megkárosított földműves tizenegy gyermek atyja, pótolhatatlan veszteséget szenvedett az összeg elvesztésével, a büntetést egy évre emelte fel. A Kúria ma tárgyalta az ügyvéd semmiségi pa­naszát s a koronaügyész-helyettes indítványára el­utasította.­­ Megsemmisített esküdtszéki ítélet. A sza­badkai esküdtbiróság tizenegy évi fegyházzal sújtotta id. Baka Józsefet és Baka Ferencet, mert ez év április 10-én agyonverték saját vérüket, Baka Jánost. A Kúria ma Szerényi Kálmán koronaügyész-helyettes indítványa alapján helyt adott a semmiségi panasz­nak, az ítéletet megsemmisítette és új tárgyalásra utasította az esküdtbíróságot, mert az egyik esküdt, Weisz Jenő dr. ügyvéd nem jelentette be, hogy a sajtó útján elkövetett rágalmazás miatt vád alá van helyezve, holott ez kötelessége lett volna. Ezen­kívül az ügyvédet, aki a megsemmisítésre adott okot, háromszáz korona pénzbírságra és az első tárgya­láson felmerült 42 korona költség megfizetésére ítélte. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK.­ ­ Az igazságügyi orvosi tanács elnöke. A ki­rály Korányi Frigyes dr. budapesti tudomány-egye­temi ny. r. tanárt és a magyar főrendiház tagját az­­ igazságügyi orvosi tanács elnökévé további három év tartamára újra kinevezte.­­ Kirendelés. Az igazságügyminiszter a debre­ceni kir. törvényszék területére vizsgálóbírói állandó helyettesül Szoboszlay Sándor kir. törvényszéki bírót rendelte ki.­­ Félmilliós csalás. A kincstár kárára elkövetett félmilliós csalás szenzációt keltett mindenfelé. Az amsterdami Rosenfeld-cég hallatlan merészséggel űzte manipulációit a kincstár kárára. Ez a cég évek óta szállítja Magyarországba a finom dohányt, me­lyet aztán itt feldolgoztak. Hosszú időn át azonban a cég finom Szumátra dohány helyett jóval olcsóbb, tehát hitványabb dohányt szállított, de a félrevezetés sikeréért a finomabb dohány csomagolásában. Ehhez a manipulációhoz a cégnek szüksége volt magyar tisztviselők közreműködésére, akiket egy budapesti közvetítője segítségével vesztegetett meg. Ez a köz­vetítő, amint a vizsgálat megindult, hirtelen eltűnt a fővárosból. A vizsgálat során kiderült, hogyan történhetett meg a csalás. A külföldi dohányt a vasútról egyenesen a dohánygyárakba viszik, ahol egy bizottság veszi át. Valószínű, hogy e bizottságok valamelyikében volt az a tisztviselő is, akinek köz­reműködése a csalást lehetségessé tette. A budapesti rendőrség is nyomozást indított a szenzációs ügy­ben, a nyomozás eredményét titokban tartják. Gazdasági érdekeink a Keleten. Budapest, október 23. (V. G.) Előző cikkünkben* a külfölddel megkö­tendő kereskedelmi és vámszerződéseknél követendő vámpolitikának irányát, különösen Németországgal szemben kifejtettük s oda konkludáltunk, hogy gaz­dasági érdekeinket legjobban akkor mozdíthatjuk elő, ha egyrészt fejlődő iparunk érdekében Ausztria gyáripari produktumait, a nyugati államok piacaira tereljük, másrészt mindazon cikkeket, melyekben nem vagyunk versenyképesek és különösen, melyeket egyáltalán nem gyártunk, Ausztriából vámmentesen, Németországból pedig minimális vámtételek mellett bebocsájtjuk. Ezen áruknak a Kelettel való keres­kedelmi közvetítését szintén magunk részére kellene lefoglalnunk. Ezáltal elérnék azt, hogy a keleti piacok kereskedői érintkezésbe jutván a magyar ke­reskedőkkel, ezen idegen cikkek vásárlása mellett, megismerkednének a mi saját gyártmányainkkal is, s így lassan-lassan sikerülne az üzleti összeköttetéseket mindinkább megszilárdítani s magunknak biztosítani. Jelzett cikkben azon­­ nézetnek adtunk kifejezést, hogy nemcsak a nyugat-­­ tal, hanem a kelettel szemben követendő vámpoliti­kánknak sem szabad túlságos védvámos jelleggel bírnia. Nyugat felé mezőgazdasági terményeinknek, állattenyésztésünknek és állati termékeinknek kell piacot biztosítanunk, amiért rekompenzációképpen a gyáripari cikkek alacsony vámtételek melletti bebo­csátását kell engedélyeznünk. Gabonafeleslegünket, állatainkat és azoknak termékeit nem volnánk képe­sek azon piacokon elhelyezni, amelyekkel szemben ezen védvámos politikát folytatnék. Sajnos, a Nyugat nincs miránk szorulva, Francia és Németországnak mezőgazdasága igen rohamos fejlődésnek indult. Ezek az államok, mint pedig Anglia, Svájc, Belgium stb. gabonaszükségleteket — a nagy távolság dacára — a versenyképes Oroszországból és Amerikából fede­zik. A Kelettel szemben azonban más álláspontról kell mérlegelnünk eljárásunkat. Mi a Keleten keres­kedelmi és gyáripari érdekeinket akarjuk előmoz­dítani, másrészt pedig, miután agrikultur államokkal állunk szemben, mezőgazdaságunkat kellő védelem­ben részesíteni. Magyarország földrajzi fekvésénél fogva prodestinálva van arra, hogy az egész Balkánt uralja. Egy alkalmas, olcsó közlekedési út, a hatal­mas Duna, Szerbiát, Romániát és Bulgáriát köti össze hazánkkal. A vaskapu-szabályozás teljes be­* 1900. október 4. 230. szám. fejezése után, kisebb járatú tengeri hajók fognak közlekedhetni egész Budapestig. Legfőbb ideje volna, ha az intéző körök a Keleten foganatba vett elő­készületeket, terveket minél előbb megvalósítanák. Tapasztalhatjuk, hogy mai gazdasági politikánk mel­lett, nem mi, hanem a jóval távolabb fekvő Német­ország, Anglia, sőt újabb időben Oroszország is, dominálják a Balkánt. Itt az ideje, hogy követendő vámpolitikánk irányát végre megválaszszuk. Vagy folytatunk védvámos politikát s akkor örökre feladhatjuk a reményünket, hogy valaha ipa­runknak és kereskedelmünknek piacokat bizto­sítunk a Keleten. Akkor azok az állapotok fognak ismétlődni, mint aminő volt az 1886— 1892-iki romániai vámháború. Ausztria-Magyarország 1982-ben a romániai összbevitelnél 50 százalékkal szerepelt, 1892-ben a vámháború alatt már csak 15,4 százalékkal. Azóta, hogy ismét normális állapo­tok uralkodnak, bevitelünk 1897-ben 27’16 százalékra emelkedett. A régi beviteli arányt ismét elérni nem könnyű dolog, mert a többi versenyzők felhasznál­ván az alkalmat, magukhoz ragadták a kereskedelmi összeköttetéseket. Nem volna célja, sem sajánlata a mai mezőgazdasági vámtételek emelését megkísér­lem, sőt még azoknak esetleges csekély leszállításá­tól sem kellene megriadnunk. Ilyenformán gyári és egyéb produktumainknak az előnyös és versenyképes bemenetelt biztosítjuk. Mezőgazdasági érdekeinket pedig ne féltsük. Az 1898-iki évet persze nem sza­bad zsinórmértékül vennünk. Eltekintve az akkori rossz terméstől, a spekuláció különösen nem ismert határt. Elkövetkezik azonban az idő, midőn ezen üzelmeknek véget vetnek. Múlt évi kereskedelmi mérlegünk a Balkán-államokkal szemben — össze­hasonlítva az előző évekkel — már igen lényeges javulást mutat. A be- és kiviteli forgalmunk a leg­fontosabb három államban a következőképp alakult: Behozatal. 1894. 1898. 1899. Románia 1,960.545 mm. 6,123.210 mm. 1,786.005 mm. Szerbia 1,271.434 « 1,217.613 « 1,694.321 « Bulgária 119.149 « 216.028 « 54.953 « Kivitel. Románia 531.073 mm. 2,215.502 mm. 2,227.245 mm. Szerbia 242.211 « 880.226 . 722.713 « Bulgária 80.031 a 240.113 « 188.371 « Ezen statisztikai adatokból láthatjuk, hogy az 1898. év mily abnormális rossz év volt. De hosszú évek során át azt is tapasztalhatjuk, hogy akár sok, akár kevés gabonát importálnak hazánkba, az árak csak mindig alacsonyak maradnak. Tudvalevőleg a határidőüzlet és az aranyvaluta idézik elő a gaboná­nak árhanyatlását s igy, ha oly arányban importál­nak gabonát, mint akár a múlt évben, az nem irá­nyíthatja az áralakulásokat. Az őrléskikészítési engedmény megszűnése foly­tán, a folyó évben a gabonabehozatal mennyisége — július hó végéig — a romániai kukorica kivételével — több, mint 3/6-del kevesebb, mint az előző évben. Ez az előnyös arány az év végéig is bizonyosan megmaradt volna, ha nem bírnánk oly jóakarókkal, (t. i. már a saját zsebükre nézve) akik, ha nem le­het másképpen, még attól sem riadnak vissza, hogy az alacsony árjegyzéseket mesterségesen idézzék elő. Alig egy hete mondotta csak el Emődy József a Hazánk hasábjain, hogy az idegenek közkereseti társasága, Haggenmacher et Consortes, mily ügye­sen, minden feltűnés nélkül teremtett elő gabona­feleslegeket, csakhogy az áremelkedés meggátoltas­sák. Nemcsak a Balkánról, hanem ami európai piacokon német, orosz szemét gabona volt, sőt még amerikait is, azt mind összevásárolták, úgy, hogy három hét leforgása alatt nem kevesebb, mint másfél millió méter mázsával szaporították meg gabonakészletünket, ilyen eshetőségek kikerü­lése végett Amerikával szemben a legerélyesebben kell eljárnunk, gazdasági érdekeink amott úgy sem lévén. Előbb-utóbb úgyis Európa kénytelen lesz Amerikával szemben az egész vonalon prohibitív vámpolitikát folytatni. Németországban már annak ■az irányzatnak vannak igen tekintélyes szószólói, mely irányzat Amerikával teljesen szakítani akar és szükségletét mezőgazdasági terményekben Oroszor­szágból óhajtja fedezni, minek fejében gyáripari ké­szítményeinek fog ismét még nagyobb forgalmat

Next