Alkotmány, 1900. november (5. évfolyam, 260-285. szám)

1900-11-01 / 260. szám

ALKOTMÁNY. 260. szám. 2 Csütörtök, 1900. november 1. tál nem felel meg a valóságnak és hogy az egész közlemény egyáltalában merőben alapta­lan kombinációkon alapszik. A honvédelmi miniszter távozása. Közöl­tük — fentartással — mi is egy esti lapnak azt a hírét, mely szerint Fejérváry Géza báró hon­védelmi miniszter távozik állásáról. Az illető esti lapnak ezt a hírét az O. E. most megcá­folja. A képviselőház gazdasági bizottsága Perezd Dezső házelnök elnöklésével ma ülést tartott, mely­ben tárgyalás alá vette a miniszterelnöknek a kép­viselőházi napló szerkesztésére és kiadásának módo­zataira vonatkozó átiratát. Az ülés folyamán elintézte továbbá a bizottság a Ház két elhunyt tisztviselője hátrahagyott családjainak nyugdíjas kérvényeit és több alkalmazottnak fizetési előlegre és segélyekre vonatkozó folyamodásait. A nyár folyamán fölmerült irodai kiadásokról összeállított számadások és egyes tisztviselőknek illetményeikre vonatkozó kérvényes megvizsgálásra és javaslattevésre a bizottság elő­adójának és jegyzőjének Molnár Antalnak adattak ki. Kívüle részt vettek még a bizottság mai tanács­kozásában Bornemissza Ádám és Buzáth­ Ferenc biz. tagok.­___ „ ... . . ...........g...­­___ ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. Elnök: Perczel Dezső. Jegyzők: Bitz,­Uri Ferenc, Molnár Antal, Esterházy Kálmán gróf. A kormány részéről fülen voltak­. Széll Kálmán miniszterelnök, Hegedűs, Fejérváry báró, Plósz, Wlassics és Cseh miniszterek. Az ülés megnyitása után hitelesítik a múlt ülés jegyzőkönyvét. Az interpellációs könyvbe Endrey Gyula jegyzett be interpellációt a helységnevekről szóló törvény végrehajtása dolgában. Az interpelláció az ülés vé­gén kerül benyújtásra. Következik a trónörökös nyilatkozata becikkelyezésének tárgyalása. Szatkay László nem fogadja el a törvényjavasla­tot. Ezt az álláspontját olyanokk­al is meg akarja indokolni, amelyeket csak a magyar képviselőház­ban mondhat el az immunitás védelme alatt. (Moz­gás.) Ferenc Ferdinánd házasságkötése bizonysága annak, hogy a szerelemnek a főhercegi szívek felett is van hatalma. Az 1723. 1. és II. törvénycikk csak gyenge maradványait hagyta hátra a magyar nemzet szabad királyválasztó jogának. Ezen cikkeknek oly értelmezést adtak, mely szabad utat nyithatott volna a házirendnek Magyarország törvényei közé, ameny­­nyiben mondják, hogy a trónörökösödés rendjére nézve ugyancsak az 1723. I. és II. törvénycikkek mérvadók, de hogy ezek a törvények kimondják: csak főhercegek birnak trónutódlási joggal s azt a kérdést, ki legyen főherceg, csak a házi törvény sza­bályozhatja. Az 1867-iki törvényhozás kimondotta, hogy minden a trónöröklésre vonatkozó dolog a ma­gyar parlamet törvényes hozzájárulására szorul, de ha elismerjük, hogy a házi törvények, melyek akár min­den héten megváltoztathathatók,a trónöröklésben mérv­adók, akkor ez a jog fel van adva s a trónöröklés kérdé­sében az uralkodó saját kénye szerint dönthet. Miért nem mutatta be a miniszterelnök a nyilatkozat ere­deti okmányát? Fölveti a kérdést: vajon a trón­ör­ökös feleségéből magyar királyné lesz-e ? A ma­gyar jog szerint igen, a trónörökös nyilatkozata sze­rint azonban nem. Hogy fogja a nép megérteni, hogy a király felesége nem királyné? Vájjon nem viszik-e bele a nép hitébe azt a meggyőződést, hogy a király nem hites feleségével él együtt? El tudjuk képzelni ennek a hatását a nép lelkére? A magyar törvény­hozáson áll, hogy minden félszeg helyzetnek elejét vegye. Ha a nyilatkozatot nem cikkelyezik be, érvé­nye reánk nincs s bizonyára a házi törvény rendel­kezései alól is felmentik a főherceg urat. A magyar soha sem tett különbséget származása miatt asszony és asszony között. Minden magyar asszony úgy szü­letik, hogy királyné is lehet belőle. A javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés.) Polczner Jenő: Nem tesznek a dinasztiának jó szolgálatot azok, akik túlzott lojalitásból nyilvánvaló igazságokat elhallgatnak. Ez a törvényjavaslat ellen­kezik alkotmányunkkal és lelkiismeretünkkel. A ja­vaslat indokolása éppen nem kielégítő. A magyar közjog nem ismeri a morganatikus házasság vitér­jában futnak össze. E templomban nyugosznak szent Vazul tetemei. A templomot Kazan bevé­telének emlékére Rettenetes Iván (1554—57) emeltette s e magában véve groteszk alkotást oly remeknek találta, hogy az épitő szemét állí­tólag kiszúratta, nehogy másutt is hasonló reme­ket alkosson. Magában Kremlben a legszebb templom a Mennybe menetel székesegyháza az Uszpenszkij szoborral. E székesegyházban koronáztatnak a cárok s itt temetkeztek a patriarchák. Eredetileg a bolognai Fioraventi építette (1475—79) a vla­­dimiri szent Dimitrij mintájára bizánc-lombardi stílben. Tetejét öt aranyozott kupola ékesíti, abla­kai keskenyek, ágyúrésszerűek, azért belsejében örökös félhomály dereng. Tetejét négy hatalmas oszlop hordozza, amelyek között történik a cár ko­ronázása. Legértékesebb az egyházban az úgyne­vezett ikonosztász, vagyis azon fal, amely a templom szentélyét a templom hajójától elvá­lasztja. Az egész ikonosztász aranyozott ezüst pléből való, éppen ilyen anyagból készültek az összes rajta lévő képek, amelyeken 5 fekete lyuk jelzi a szenteknek a tömjén füstből teljesen elfeketült fejeit, kezeit és lábait. A képek között a legdrágább a vladimiri szent Szűz képe, drága­kő foglalatját 200 ezer, a homlokán ragyogó ru­­bintot 30 ezer rubelre becsülik, pénzünk szerint 1 millió korona. Az ikonosztász és a rajta lévő képek tiszta arany súlya 300 pad, 8400 kilogramm, hozzá­vető értéke a rajta ragyogó számos drágakövön kívül 16 millió korona. 1812-ben a franciák zsákmány gyanánt maguk­kal vitték, de a kozákok vissza vették tőlük s ennek az emlékére egy 400 kilogramm súlyú ményét s a trónörökös legfeljebb a maga nevében mondhat le az utódlásról, de gyermekeiében nem. A király neje más, mint királyné nem lehet. Ha a házi törvényeket becsempészik törvénytárunkba, könnyen trónvillongások származhatnak. A javaslatot nem fogadja el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Öt percnyi szünet, Széll Kálmán miniszterelnök. Mikor a törvény­­javaslatot benyújtotta, meg volt győződve arról, hogy eljárása nem sérti az alkotmányt és törvényeinket, hanem ellenkezőleg annak szellemében való s meg­őrzi vele a közjog sértetlenségét. Ebben a meggyő­ződésben ez a két napos vita nem ingatta meg. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Úgyis tudjuk !) Egy a trónhoz legközelebb álló főherceg házasságra lépett s a házasságnak oly módját választotta, mely­nek következményeiről tudott s melyeket el is ismert. Azok a következmények ezek, melyek ebben a nyi­latkozatban vannak. Nem mondott le a trónról sem maga, sem gyermekei nevében ; s tévednek azok, kik ezt állítják. Ha trón­lemondásról lenne szó, a törvény értelmében igenis szükséges lett volna, hogy a tör­vényhozásnak kikérjék ehh­ez előzetes beleegyezését; de nem trónlemondásról van szó, mert a főherceg egyszerűen kijelentette, hogy morganatikus házassá­got kötvén, annak következményeit a régi szokás alapján vallja. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) A mi trónöröklésünknek — egészében és részleteiben — egy a jogforrása: az 1723. I. és II. t.-cikk. Ennek a természete alapszerződés, fundamentális törvény. Az 1723. I. és II. t.-cikk a trónöröklésre nézve há­rom elvet mond ki: elsőben is kimondja a nőági trónöröklést, kimondja aztán a trónörökös és az elsőszülöttségi renddel az uralkodó személyazonos­ságát, harmadszor meghatározza név szerint a három lány öröklő jogát. Kossuth Ferencnek — beszéde szerint — az volt az első benyomása, hogy a javaslat nem sérti a magyar közjogot. Gyakran az első gondolat a legjobb, miért nem ma­radt az első gondolatánál ? Feleslegesnek mondotta Kossuth Ferenc a javaslatot, ha njitás nincs benne ; nos, nem felesleges, ha nincs is benne njitás vagy az öröklés rendjére változás, de nem történhetik meg ily fontos deklaráció a magyar országgyűlés beleegyezése és becikkelyezés nélkül. Azért a javas­latot ide kellett hozni. Mi lenne benne az ujítás? Hogy ő, a miniszterelnök másként értelmezi az 1723 : I. és II. törvénycikkeket. Kossuth Ferenc sze­rint az 1723 : II. törvénycikknek 7. §-ában az a szó, hogy sarchiducess, nem azt jelenti, hogy főherceg­nek kell lenni, hanem azt jelenti, hogy azok, akik legitimus és r. k. deszcendensek, mind eo ipso fő­hercegek. (Ellentmondás a szélső baloldalon.) Senki, aki ezt a latin szöveget jól értelmezi és helyesen érti, úgy nem magyarázhatja, hogy ez az archidox szó ne legyen ottan egy határozottan dezignatív, ha­tározottan denominativ kifejezés. Ez igenis határo­zottan megjelöli, ki legyen örökös. (Ellentmon­dások a szélső­baloldalon.) Mert a törvény azt mondja: «Hi quoque deficientibus, ex Lumbis Di­­vid­im Leopoldi, Imperatorum et Regum Hun­gariae Descendentis, Eourundemque legitimos, Romano-Catholicos Successores utriusque Lexus 46 karos tiszta ezüst csillárral ajándékozták meg az amúgy is gazdag székesegyházat. A templomi edények és a papi ruhák is hasonló­képpen igen nagy értéket képviselnek. Szóval minden csillogás, gazdagság, pompa és fény, de ízlés és eszmei tartalom nélkül. Az Uszpanszkitől egy pár lépésnyire emelke­dik az Ivandelskij 80 méter magas tornya. A toronyból az egész Moszkvára pompás kilátás nyilik. Innét nézte a a várost VI. József és 1812-ben Napóleon az ő vezéreivel. «Aki egy derült meleg nyári napon Kreml magaslatáról Moszkvát először pillantja meg, biztosan nem fog eszébe jutni, hogy ugyanazon szélességi fok alatt áll, amely alatt Szibériában a rénszarvasok legelnek s Kamcsatka jég mezőin a sarki kutyák vonszolják az eszkimók szánját. Moszkva hatá­rozottan délszaknak a benyomását gyakorolja s egyszersmind valami különlegesnek és soha nem látottnak. Az ember Ispahanban, Bagdadban vagy valami különös helyen képzeli magát, ahol a­ sultanák bájos meséi megelevenednek. Voilá Rome Tatare elkiáltotta magát Stael, amint Moszkvát megpillantotta. Valami frappáns, excentrikus és bizarr látványt nyújtanak a város aranyozott kupolái, keleties épületei, palotái és minden elképzelhető színire festett házfedelei A hatalmas toronyban 29 harang függ, a leg­nagyobb súlya 65.500 klgramm egy esztendőben csak tizenkétszer húzzák meg. E torony aljában látható a világ legnagyobb harangja, a earl kolokol. Anna Kárevna öntette 1835-ben. 100 esztendeig öntési helyén a föld alatt állott, egy tűzvész alkalmával megrepedt és egy darab kihasadt belőle. A mostani Budapest, október 31-A mai ülés keretei eléggé szétmállók. A vitát Szátkay László indította meg , tegnap nagy be­szédet ígért, a mai beszéd elején pedig, hogy talán még detronizáló javaslatot is fog benyúj­tani, a beszéd kicsi lett és tartalmát, tekintve, vetekedett a miniszterelnök szóáradataival. Polcz­­ner Jenő is mondott kevéskét, az ülés végén pe­dig Endrei­ Gyula interpellált orrán át a köz­ségi helynevek dolgában. Ebbe az olcsó keretbe illeszkedett bele Széll Kálmán mai szónoki diadala, amilyen — mondja a Magyar Nemzet — még nem volt. A miniszter­elnök ma szokása ellenére tényleg mondott is valamit beszédének két órájában és csak ritkán fecsegett. A forma szempontjából is ügyesen ol­vasztotta egymásba a vita érveit és összefüggés­ben intézte el mindenikét. A Hausgesetz-ből szemelvényes felolvasásokat tartott in gediegener Ausspahl, Kossuth Ferencet pedig jóakaratú ok­tatásban részesítette a latin nyelvtanból s a latin műfordításból. Hanem azért itt is csak műked­velő. A néppárt határozati javaslatától el volt ragadtatva, meg is dicsérte szavanként, tehát nem fogadta el, üldögélnek itt tökmagot ropogtatva és a héját szerteszéjjel szórva. Estefelé, különösen ünnep­napokon ittas embereket láthatni, de nem sokat. Szótlanul, bizonyos áhitatos butaságba mélyedve támolyognak a ki nem világított utcákon. Lár­mát, éneket egyáltalában nem hallani. Június és júliusban a várost itt már nem világítják, a nap későn nyugszik és korán kel, úgy hogy az estéli szürkület összeolvad­ns hajnalra­. Éjjel 11-ig az utcán olvasni lehet s az éjfél csak szür­­kületszerü homály, de nem sötétség. A város középpontjában a 43 méter magas Borovics- dombon emelkedik a Szent­ Kreml aranykupolás templomaival, világhírű rengeteg bazárjával, a cárok palotáival, több férfi- és nő­­kolostorral, hatalmas arzenáljával s egyéb ható­sági épületekkel. A templomokban sok ereklye és rengeteg kincs van felhalmozva. Az ereklyék iránt az oroszok rangkülönbség nélkül fanatikus tiszteletet tanúsítanak. A templomok előtt mindenki már messziről lekapja süvegét, jobb kezének összetett három középső ujjával gyorsan kereszteket hány és rövid imát mormol. A belváros és a Kreml legérdekesebb templo­mai: a Szent­ Vazul egyháza a Krasznaja-tér déli részén, közvetlen a Spasskija városa előtt. A legfantasztikusabb építészeti alkotások egyike igen sok, alakra és nagyságra egymástól teljesen elütő toronynyal. Belseje 11 szűk kis kápolná­ból áll, amelyek két emeletben egymás fölé építvek. A fülkeszerű kápolnákat sötét, labirint­­szerű folyosók kötik össze, amelyekben vezető nélkül eligazodni lehetetlen. Az összes sötét folyosók a templom középső nagyobb kápolná­

Next