Alkotmány, 1900. november (5. évfolyam, 260-285. szám)

1900-11-01 / 260. szám

% / % M/KOTMÁNY. 260. szám. 3 Csütörtök, 1900. november 1. Austriae Archiduces juxta stabilitum stb. stb. primogeniturae ordinem ...» A törvénytétel itt fel­sorolja azokat a kvalitásokat, amelyekkel bírnia kell annak, aki Asztriában és Magyarországon a trón­örökösödési joggal bir. Felsorolja ezeket a kvalitáso­kat három határozott és világos determinációval: «Legitimus, romano-catholicos, successor utriusque sexus, Austriae Archidux». Ezt másképp magyarázni nem lehet, ez kétségtelen, osztrák főhercegnek kell lennie , és hogy ez egy determinativ, határozottan oda kikötött kvalifikáció, azt a mondat szövege, a két egyformán ragozott szó bizonyítja. Ha a törvény nem ezt jelentené, hanem azt, hogy a descendentes, successores eo ipso mind archiduces, akkor azt más szövegben kellett volna mondani: Austriae. De ez nincs ott. Még jobban bizonyítja ezt a törvénycikk­nek egy másik §-a. Ez pedig az 1723: II. t.-cikk 10. §-a. Ez a 10. § azt mondja : «Per praeattactum Foemineum Sexum Augustae domos ejusdem, prae­­viv modo declaratos fiaeredes, — pontosvessző! — et Successores utriusque Sexus Archiduces Aus­triae, — vessző! — acceptandam, ratihabendam stb. Nem lehet tehát azt mondani, hogy minden successor, minden descendens, az mind archidux, hanem igenis az archidux-kvalifikáció külön oda van állítva, épp úgy, mint a legitimus-kvalifikáció, épp úgy, mint a római katholikus kvalifikáció. Azt mondja Kossuth Ferenc, hogy mennyire van neki igaza, mutatja az, hogy ez a kifejezés: «quod legi­times Romano-Catholicos Successores utriusque sexus Austriae archiduces» tulajdonképpen igy adandó vissza helyesen magyarul, hogy «főhercegi utód» és hogy auktoritásokra hivatkozhatik, nem kisebbre, mint Deák Ferencre és Salamonra. Mit tesz egyebet az a kifejezés: «főhercegi utód», mint azt, hogy főherceg­­utód, olyan utód, aki főherceg és olyan főherceg, aki utód. (Igaz! ügy van­ a jobboldalon.) Mert, ha Kossuth ezt, hogy «descendentes et successores archiduces Austriae» igy fordítja helyesen, hogy fő­hercegi utódok s azt mondja, ez annyit jelent, hogy minden főhercegnek minden utódja, ez sem magya­rul, sem latinul ezt nem teszi, ez már nem fordítás, ez már deriváció, ez annál is több, ez egy erőszakos műtét azon a kifejezésen, ami a törvényben van. (Igaz! ügy van­ jobbfelől.) Mert ha ez, hogy «főher­cegi utód» azt jelentené, amit a t. képviselő úr vitat, hogy minden főhercegnek minden utódja, minden kvalifikáció nélkül, akkor nem így mondta volna a törvény, hanem úgy, hogy «descendentes et succes­sores archiducum», de latinul nem azt mondta a törvény, hanem azt, hogy «successores archiduces». (Pichler Győző: Csavarás! Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Ez nem csavarás, hanem a helyes grammatikális és szintaktikális interpretáció, amely tiszta, mint a napfény. (Úgy van­ a jobboldalon.) Azt mondják, hogy hiszen azok a főhercegasszonyok, akik kiházasodnak, nem főhercegnők többé és mégis bírnak örökösödési joggal a három gráduson belül. Ez nem bizonyít semmit, de igen sokat bizonyít ő mellette. Ők akkor, mikor férjhez mennek, igaz, hogy nem fő­hercegnők többé, de rájuk nézve az örökösödés nem is akkor nyílt meg, hanem akkor, amikor főhercegnők lettek a törvény által előírt értelemben (Zaj a szélső baloldalon.) és azt megtartották, dacára annak, hogy helyére I. Miklós vitette. A harang óriás magassága 8 méter, kerülete 40 lépés, súlya 200 ezer kilogramm, szorongva 200 ember fér el alatta. Ugyancsak a Kremlben a régi cári paloták helyén emelkedik a 3 újabb időből származó új palota. A nagyobb kremli palota (balsoi kremljevskij dvorecz a Granovitája palota és a Terem (tatár szó). A cári palotákban első­sorban a hatalmas termek méltók a megtekintésre, kü­lönösen szent György lovagterem, rettenetes Iván terme falba vágott trónjával. Azon termek, amelyekben Napóleon vett lakást az 1812-iki hadjárata alkalmával. A császári kincstár tömér­dek drágaságot rejt magában, a többi között 12 drágakövekkel, különösen rubintokkal ékesí­tett koronát, ugyannyi nemes érc és elefántcsont­ból való trónt, koronázási almákat, öltönyöket és sceptrumokat, ez utóbbiak között van egy-egy darab topázból való, értéke milliókra rug, a lengyel királyok birtokát képezte. Kreml azon kapujában (spasskija wrota) me­lyen a cár (akit általánosabban imperátornak hívnak) koronázása alkalmával ki és be­lovagol, mindenki fedetlen fővel tartozik járni; hasonló­képpen az iverni Szűz kápolnája előtt (csaszovnja iverszki bozseimatyeri), m­elybe a cárkremli tartóz­kodása alatt mindenkor be szokott térni, valahány­szor előtte ellovagol vagy elkocsizik. A szentképet a jámbor hívek kívánságára 6 lovas hintón a há­zakhoz is elviszik, ami a vagyoni állapothoz ké­pest 5—100 rubelbe kerül. A kápolna egész nap nyitva áll s előtte ájtatoskodók szoronganak. Moszkvában az élet általában nem olyan drága, mint azt a német Baedeckerek írják. A megszűntek főhercegnők lenni, de ezt nem később kapták, hanem akkor kapták és addig kapták, amíg főhercegnők voltak. (Kossuth Ferenc: Később örö­­kösödhetnek!) Később örökösödhetnek ; de azon a jogon, hogy ausztriai főhercegnők voltak és semmi más jogon nem, akkor örökösödnek, ha a törvény értelmében megfelelnek a három grádusnak. (Zaj a szélső baloldalon.) Ebből egész világosan az követ­kezik, hogy aki ausztriai főherceg, aki annak tekin­tendő, minden a tributumával együtt, az örökösödési joggal bir Ausztriában és örökösödési joggal bir Magyarországon is. Épp úgy ott, mint itt. Aki nem bir főhercegi taggal, nem bir főhercegi kvalifikáció­val, az épp úgy nem bir örökösödési joggal Ausztriá­ban, mint nem bir itt nálunk és megfordítva. Mert, ha azt a tant felállítjuk, amelyet a képviselő urak vitatnak, akkor fundamentális és gyökeres kijelenté­sében és rendeletében dőlne meg az örökösödési rend, mert szükségképpen odavezet ez a tan, hogy megszűnik a személy azonossága, közjogunk azon fundamentális igazsága, amelyet az 1723. évi tör­vénycikk az uralkodóra nézve kijelentett és melyet az 1867 : XII. t.-c. 7. §-a akkép fejez ki: «Közös az uralkodó, amennyiben Magyarország koronája is ugyanazt a fejedelmet illeti, ki a többi országokban is uralkodik.» Azt állítják, hogy új föltétel van behozva a trón­­öröklés tekintetében, t. i. az egyenrangúság kérdése, ami egészen uj. Az egyenjogúság (ebenbürtig) és a morganatikus házasság fogalmával jöjjünk tisztába. Az egyenrangúság fogalma az, hogy bevett gyakorlat szerint és az e részben fennálló felfogás szerint csak oly házasság léphet a házasságból folyó összes sze­mélyi, vagyoni és egyéb viszonyoknak jogoknak tel­jébe, ahol a hitvestársak egyenjogúak. Tehát csak egyenjogú házastársak között áll be a házasság ösz­­szes általános jogi következményeinek teljessége. (Közbeszólások a szélsőbaloldalon , Magyarországon? Zaj.) A morganatikus házasságnak mi a fogalma ? Definíciója ott, ahol fennáll, az, hogy ez oly házasság, amely teljesen érvényes házasságot hoz létre, amelynél szerződésszerű korlátozások állanak be a hitvestársra és a házasságból származható gyermekekre. A hitves­társ és gyermekek jogai mintegy lejebb tétez­nek ; a hitvestárs és gyermekek nem osztoznak a családfő rangjában, nevét s a trónt nem öröldik stb. Ez a morganatikus házasság jogi intézményének fogalma. Már most, t. Ház, honnan támadt ez a fogalom? Aki figyelemmel kísérte ennek a kérdés­nek fejlődését Európaszerte, hogy ez a két fogalom kifejlődött Németországban, kifejlődött századokon keresztül. Beismerem, mindkét fogalom és intézmény teljesen középkori fogalom; beismerem, hogy az egyenlőség elvével nem fér össze. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Németországban fennállott a Fürsten­­rechtnél fogva és az nemcsak a német fejedelmeket, de egyes szuverenitással biró családokat valamikor szintén megillette. A német jogszokás átjött az ural­kodóházra azon természetszerű kapocsnál és össze­köttetésnél fogva, amelylyel az századokon át Német­országgal állott. És tény az, hogy ezt a gyakor­latot, mely odaát volt mindkét irányban átvették és átvették nem most, hanem századokkal azelőtt, már régi időtől fogva. Mindenki ismeri Welser Filip­szállókban körülbelül olyan árak vannak, mint nálunk, azzal a különbséggel, hogy a világítást és a kiszolgálást sehol külön nem számítják. A koszt, eltekintve, hogy a sültek vajjal készülnek, eléggé ízletes. Húslevesben mindig jókora marhahús van, amely a levessel együtt jár kü­lön érte fizetni nem kell. Hasonlóképpen nem kell külön fizetni a cukrot és a kenyeret. Az uborkát hámozatlanul úgy hozzák az asztalra, amint a kertben leszakítják. A tables des hotes határozottan olcsók. Igen tisztességes éttermek­ben egy 4 fogásból álló ebéd 75 k. kerül. A csaját rum nélkül kevés cukorral, leszűretlenül szolgálják fel. A hosszú nyári estéket, az Aquariumban vagy a Mauritániában szokta tölteni a publikum. Mind a kettő hatalmas kerti lokalitás, több színházzal. Az általános belépti díj 40 kopek. Az előadás esti 8 órától reggeli 4 óráig tart. A közönség meglehetősen vegyes, csakhogy míg nálunk demi-monde publikum szemérmetlenebb, addig ott a gavallér világ einikusabb. A kávéházi élet igen gyönge. Moszkvának csak egy nagyobbszabású kávéháza van, a Filipov; ennek egy része sütemény és emléktárgy bazár, a másik része kávéház. Közönsége szintén igen vegyes, elegáns katonatisztek, könnyűvérű fiatal gavallérok, stb. Ha Moszk­váról nyert összes benyomásainkat egy összképben egyesítjük, Moszkvát egy egész­séges, életerős ízlés nélkül gazdagon és tarka­barkán felpiperézett menyecskéhez hasonlíthat­­juk. A sz. Kreml hasonlóképpen inkább originá­lis és bizarr, mint impozáns és nagyszerű. pina esetét, de példák feküsznek előttünk a század elejéről is. A század elején történt az János főher­ceggel (Halljuk ! Hall­juk !) később Henrik főherceg­gel, még később Szalvátor János főherceggel. Merán gróf, János főherceg morganatikus házassága foly­tán .. . (Egy hang a szélső baloldalon: Ezekhez semmi közünk! Minek hozza ezt föl') János főher­ceg utódjai köztünk élnek, mindenki ismeri őket. Volt-e valaha kérdés az iránt felvetve, hogy ők trón­öröklési joggal bírnak ? Pedig a grádus, amelyben a főhercegek a trónhoz állanak, a közelebb vagy távo­labbi, az elvre nézve nem határoz. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha nem áll ez a dolog, jogszokási­­lag, nem törvény alapján, hanem a bevett gyakorlat­nál fogva Ferenc Ferdinánd főherceg házasságának kérdésére, akkor nem áll a Meráni Henrik hercegére és a többiekére sem. Pedig áll és nem történt semmi téren, sem publicisztikai téren, sem pedig a magyar törvényhozás kebelében, hogy valaha ezeknek a "fő­hercegeknek utódait valaki vindikálta volna magá­nak és azt mondta volna, hogy azok, hívják őket akárminek, magyar trónra örökösödési joggal bú­nak és trónutódlási joguk el nem vehető. (Egy hang balfelől : Nem cikkelyezték be! Nagy zaj. Elnök csenget.) A morganatikus házasságról szól még néhány szót. (Halljuk!) Tökéletesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy ez nálunk nincsen törvényileg bevéve és hogy ez oly intéz­mény, amelynek törvényes, törvényekben kifejezett bázisa nincsen. Igaz. És az a bázisa van, amelyet a hosszú időkön bevett gyakorlat és szokás ad. A szo­kás jogszokássá és szokásjoggá fejlődik. Ezt az in­tézményt a mi joggyakorlatunk nem repudeálta, mert fennállott hosszú időkön keresztül ellentmondás nél­kül, amint fennáll Európának nem minden, de majdnem minden keresztény államában az uralko­dókra nézve. Ez egy általános, a középkorból ma­radt, a jogegyenlőség eszméjével és a mai intéz­ményekkel összhangban nem lévő, de a tényleges joggyakorlaton és a szokáson alapuló intézmény. (Igaz! Úgy van­ a jobboldalon.) Már most rátér a családi szabályok kérdésére. Azt mondják, hogy a családi szabályok nem képezhetnek törvényt, az a családi törvény nem emelkedhetik a mi törvényeink fölé, ami abban meg van írva, az bennünket nem kötelez és lehetetlen állapot az, hogy az osztrák főhercegnek a kvalifikációját kizárólag oly házitör­vény írja körül, amely titkos. Az u. n. házitörvényt impropris nevezik el törvénynek. Az nem törvény, csak statútum. Az csupán foglalata, gyűjteménye azoknak a fennálló szokásoknak és szabályoknak, amelyek az uralkodóháznak belső és családi ügyeit szabályozzák és rendezik, mindazon viszonyokkal együtt, amelyek oda tartoznak. (Rakovszky István: De nem közjogi kihatással!) Hát az uralkodóháznak ezt a jogát szű­kíteni a törvény keretében belül nem lehet. Azt mondják, ez egy olyan törvény, amely föléje helyez­kedik a törvénynek és amely megdönti az 1723-iki törvénycikket. Ezt nem osztom. A törvény fölé nem helyezkedhetik. Az uralkodóháznak ezen házi sza­bályzatát nem is tekinti jogforrásnak. Ez összefog­­lalója bizonyos szabályoknak és szokásoknak, melyek századokon keresztül fennállottak.Iyen értelemben van benne a morganatikus házasság és ilyen értelemben van benne az ebenbürtig­ség, az egyenjogúság fogalma is. (Helyeslés jobbfelől.) Nem azért áll fenn gyakor­latilag és elvitázhatatlanul az egyenjogúság fogalma a legfőbb uralkodó­ családban, mintha családi törvény teremtette volna meg, hanem mert ez gyakorlatilag fennállott, magába felvette a házszabály is. Így áll a kérdés. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Abban a házi­szabályzat gyűjteményben nem foglalhat és nem foglal helyet semmi olyan, ami az 1723. évi I.-cikkel ellentét­ben állana (Élénk helyeslés a jobboldalon), mert a trón­­öröklési rendet Magyarországon egyedül és kizáró­lag ez a törvénycikk szabályozza. Nincs is benne semmi, ami azzal ellentétben lenne. Ez a házi sta­tútum talán négyötöd részben tisztán személyes, vagyoni, magán- és családi viszonyait tárgyazza az uralkodóháznak és csak igen kis, igen eltűnő ré­szében bir vonatkozással arra a két intézményre, tudniillik az egyenrangúságra és a házasságra. És a ma érvényben álló, mert erről van szó . . . (Pichler Győző : Melyik az ?) Az, amely kiadatott 1839-ben Ferdinánd császár és magyar király által; az egy olyan okmány, amely régen a minisztériumok aktái között van és amely ilyen vonatkozásban sem­miféle titkot nem képez, amelyet igenis ismerek én, ismertek az elődeim, ismertek más miniszterek is. (Egy hang a baloldalon: Pulszk­y is ?) A házi statutum­­gyűjteményből azt a részt, amely a főhercegi ka­rakterre és házasságra vonatkozik, bemutat és per extensum felolvas. (Polónyi Géza: Hát a többit?) A t. képviselő urat, úgy látszik, ezek a többi és a vagyoni viszonyok érdeklik ... (Derültség a jobb­oldalon.) ... meg a személyi viszonyok. Azt hiszi, elment oly messzire, amennyire a képviselőház mél­tányosan csak követelheti. (Élénk helyeslés a jobb­oldalon. Mozgás a szélső baloldalon. Rátkay László: Az országgyűlés szuverenitása kívánja! Élénk derült­ség és ellentmondás a jobboldalon. Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl. Endrey Gyula: Azt ellutrizták.) Miután ez a házi statútumok első bekezdésében (Halljuk! Halljuk!) és mindjárt bevezetésében, amely egyébiránt hivatkozik az öro- Kalcsák Leó.

Next