Alkotmány, 1900. november (5. évfolyam, 260-285. szám)
1900-11-01 / 260. szám
% / % M/KOTMÁNY. 260. szám. 3 Csütörtök, 1900. november 1. Austriae Archiduces juxta stabilitum stb. stb. primogeniturae ordinem ...» A törvénytétel itt felsorolja azokat a kvalitásokat, amelyekkel bírnia kell annak, aki Asztriában és Magyarországon a trónörökösödési joggal bir. Felsorolja ezeket a kvalitásokat három határozott és világos determinációval: «Legitimus, romano-catholicos, successor utriusque sexus, Austriae Archidux». Ezt másképp magyarázni nem lehet, ez kétségtelen, osztrák főhercegnek kell lennie , és hogy ez egy determinativ, határozottan oda kikötött kvalifikáció, azt a mondat szövege, a két egyformán ragozott szó bizonyítja. Ha a törvény nem ezt jelentené, hanem azt, hogy a descendentes, successores eo ipso mind archiduces, akkor azt más szövegben kellett volna mondani: Austriae. De ez nincs ott. Még jobban bizonyítja ezt a törvénycikknek egy másik §-a. Ez pedig az 1723: II. t.-cikk 10. §-a. Ez a 10. § azt mondja : «Per praeattactum Foemineum Sexum Augustae domos ejusdem, praeviv modo declaratos fiaeredes, — pontosvessző! — et Successores utriusque Sexus Archiduces Austriae, — vessző! — acceptandam, ratihabendam stb. Nem lehet tehát azt mondani, hogy minden successor, minden descendens, az mind archidux, hanem igenis az archidux-kvalifikáció külön oda van állítva, épp úgy, mint a legitimus-kvalifikáció, épp úgy, mint a római katholikus kvalifikáció. Azt mondja Kossuth Ferenc, hogy mennyire van neki igaza, mutatja az, hogy ez a kifejezés: «quod legitimes Romano-Catholicos Successores utriusque sexus Austriae archiduces» tulajdonképpen igy adandó vissza helyesen magyarul, hogy «főhercegi utód» és hogy auktoritásokra hivatkozhatik, nem kisebbre, mint Deák Ferencre és Salamonra. Mit tesz egyebet az a kifejezés: «főhercegi utód», mint azt, hogy főhercegutód, olyan utód, aki főherceg és olyan főherceg, aki utód. (Igaz! ügy van a jobboldalon.) Mert, ha Kossuth ezt, hogy «descendentes et successores archiduces Austriae» igy fordítja helyesen, hogy főhercegi utódok s azt mondja, ez annyit jelent, hogy minden főhercegnek minden utódja, ez sem magyarul, sem latinul ezt nem teszi, ez már nem fordítás, ez már deriváció, ez annál is több, ez egy erőszakos műtét azon a kifejezésen, ami a törvényben van. (Igaz! ügy van jobbfelől.) Mert ha ez, hogy «főhercegi utód» azt jelentené, amit a t. képviselő úr vitat, hogy minden főhercegnek minden utódja, minden kvalifikáció nélkül, akkor nem így mondta volna a törvény, hanem úgy, hogy «descendentes et successores archiducum», de latinul nem azt mondta a törvény, hanem azt, hogy «successores archiduces». (Pichler Győző: Csavarás! Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Ez nem csavarás, hanem a helyes grammatikális és szintaktikális interpretáció, amely tiszta, mint a napfény. (Úgy van a jobboldalon.) Azt mondják, hogy hiszen azok a főhercegasszonyok, akik kiházasodnak, nem főhercegnők többé és mégis bírnak örökösödési joggal a három gráduson belül. Ez nem bizonyít semmit, de igen sokat bizonyít ő mellette. Ők akkor, mikor férjhez mennek, igaz, hogy nem főhercegnők többé, de rájuk nézve az örökösödés nem is akkor nyílt meg, hanem akkor, amikor főhercegnők lettek a törvény által előírt értelemben (Zaj a szélső baloldalon.) és azt megtartották, dacára annak, hogy helyére I. Miklós vitette. A harang óriás magassága 8 méter, kerülete 40 lépés, súlya 200 ezer kilogramm, szorongva 200 ember fér el alatta. Ugyancsak a Kremlben a régi cári paloták helyén emelkedik a 3 újabb időből származó új palota. A nagyobb kremli palota (balsoi kremljevskij dvorecz a Granovitája palota és a Terem (tatár szó). A cári palotákban elsősorban a hatalmas termek méltók a megtekintésre, különösen szent György lovagterem, rettenetes Iván terme falba vágott trónjával. Azon termek, amelyekben Napóleon vett lakást az 1812-iki hadjárata alkalmával. A császári kincstár tömérdek drágaságot rejt magában, a többi között 12 drágakövekkel, különösen rubintokkal ékesített koronát, ugyannyi nemes érc és elefántcsontból való trónt, koronázási almákat, öltönyöket és sceptrumokat, ez utóbbiak között van egy-egy darab topázból való, értéke milliókra rug, a lengyel királyok birtokát képezte. Kreml azon kapujában (spasskija wrota) melyen a cár (akit általánosabban imperátornak hívnak) koronázása alkalmával ki és belovagol, mindenki fedetlen fővel tartozik járni; hasonlóképpen az iverni Szűz kápolnája előtt (csaszovnja iverszki bozseimatyeri), melybe a cárkremli tartózkodása alatt mindenkor be szokott térni, valahányszor előtte ellovagol vagy elkocsizik. A szentképet a jámbor hívek kívánságára 6 lovas hintón a házakhoz is elviszik, ami a vagyoni állapothoz képest 5—100 rubelbe kerül. A kápolna egész nap nyitva áll s előtte ájtatoskodók szoronganak. Moszkvában az élet általában nem olyan drága, mint azt a német Baedeckerek írják. A megszűntek főhercegnők lenni, de ezt nem később kapták, hanem akkor kapták és addig kapták, amíg főhercegnők voltak. (Kossuth Ferenc: Később örökösödhetnek!) Később örökösödhetnek ; de azon a jogon, hogy ausztriai főhercegnők voltak és semmi más jogon nem, akkor örökösödnek, ha a törvény értelmében megfelelnek a három grádusnak. (Zaj a szélső baloldalon.) Ebből egész világosan az következik, hogy aki ausztriai főherceg, aki annak tekintendő, minden a tributumával együtt, az örökösödési joggal bir Ausztriában és örökösödési joggal bir Magyarországon is. Épp úgy ott, mint itt. Aki nem bir főhercegi taggal, nem bir főhercegi kvalifikációval, az épp úgy nem bir örökösödési joggal Ausztriában, mint nem bir itt nálunk és megfordítva. Mert, ha azt a tant felállítjuk, amelyet a képviselő urak vitatnak, akkor fundamentális és gyökeres kijelentésében és rendeletében dőlne meg az örökösödési rend, mert szükségképpen odavezet ez a tan, hogy megszűnik a személy azonossága, közjogunk azon fundamentális igazsága, amelyet az 1723. évi törvénycikk az uralkodóra nézve kijelentett és melyet az 1867 : XII. t.-c. 7. §-a akkép fejez ki: «Közös az uralkodó, amennyiben Magyarország koronája is ugyanazt a fejedelmet illeti, ki a többi országokban is uralkodik.» Azt állítják, hogy új föltétel van behozva a trónöröklés tekintetében, t. i. az egyenrangúság kérdése, ami egészen uj. Az egyenjogúság (ebenbürtig) és a morganatikus házasság fogalmával jöjjünk tisztába. Az egyenrangúság fogalma az, hogy bevett gyakorlat szerint és az e részben fennálló felfogás szerint csak oly házasság léphet a házasságból folyó összes személyi, vagyoni és egyéb viszonyoknak jogoknak teljébe, ahol a hitvestársak egyenjogúak. Tehát csak egyenjogú házastársak között áll be a házasság öszszes általános jogi következményeinek teljessége. (Közbeszólások a szélsőbaloldalon , Magyarországon? Zaj.) A morganatikus házasságnak mi a fogalma ? Definíciója ott, ahol fennáll, az, hogy ez oly házasság, amely teljesen érvényes házasságot hoz létre, amelynél szerződésszerű korlátozások állanak be a hitvestársra és a házasságból származható gyermekekre. A hitvestárs és gyermekek jogai mintegy lejebb téteznek ; a hitvestárs és gyermekek nem osztoznak a családfő rangjában, nevét s a trónt nem öröldik stb. Ez a morganatikus házasság jogi intézményének fogalma. Már most, t. Ház, honnan támadt ez a fogalom? Aki figyelemmel kísérte ennek a kérdésnek fejlődését Európaszerte, hogy ez a két fogalom kifejlődött Németországban, kifejlődött századokon keresztül. Beismerem, mindkét fogalom és intézmény teljesen középkori fogalom; beismerem, hogy az egyenlőség elvével nem fér össze. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Németországban fennállott a Fürstenrechtnél fogva és az nemcsak a német fejedelmeket, de egyes szuverenitással biró családokat valamikor szintén megillette. A német jogszokás átjött az uralkodóházra azon természetszerű kapocsnál és összeköttetésnél fogva, amelylyel az századokon át Németországgal állott. És tény az, hogy ezt a gyakorlatot, mely odaát volt mindkét irányban átvették és átvették nem most, hanem századokkal azelőtt, már régi időtől fogva. Mindenki ismeri Welser Filipszállókban körülbelül olyan árak vannak, mint nálunk, azzal a különbséggel, hogy a világítást és a kiszolgálást sehol külön nem számítják. A koszt, eltekintve, hogy a sültek vajjal készülnek, eléggé ízletes. Húslevesben mindig jókora marhahús van, amely a levessel együtt jár külön érte fizetni nem kell. Hasonlóképpen nem kell külön fizetni a cukrot és a kenyeret. Az uborkát hámozatlanul úgy hozzák az asztalra, amint a kertben leszakítják. A tables des hotes határozottan olcsók. Igen tisztességes éttermekben egy 4 fogásból álló ebéd 75 k. kerül. A csaját rum nélkül kevés cukorral, leszűretlenül szolgálják fel. A hosszú nyári estéket, az Aquariumban vagy a Mauritániában szokta tölteni a publikum. Mind a kettő hatalmas kerti lokalitás, több színházzal. Az általános belépti díj 40 kopek. Az előadás esti 8 órától reggeli 4 óráig tart. A közönség meglehetősen vegyes, csakhogy míg nálunk demi-monde publikum szemérmetlenebb, addig ott a gavallér világ einikusabb. A kávéházi élet igen gyönge. Moszkvának csak egy nagyobbszabású kávéháza van, a Filipov; ennek egy része sütemény és emléktárgy bazár, a másik része kávéház. Közönsége szintén igen vegyes, elegáns katonatisztek, könnyűvérű fiatal gavallérok, stb. Ha Moszkváról nyert összes benyomásainkat egy összképben egyesítjük, Moszkvát egy egészséges, életerős ízlés nélkül gazdagon és tarkabarkán felpiperézett menyecskéhez hasonlíthatjuk. A sz. Kreml hasonlóképpen inkább originális és bizarr, mint impozáns és nagyszerű. pina esetét, de példák feküsznek előttünk a század elejéről is. A század elején történt az János főherceggel (Halljuk ! Halljuk !) később Henrik főherceggel, még később Szalvátor János főherceggel. Merán gróf, János főherceg morganatikus házassága folytán .. . (Egy hang a szélső baloldalon: Ezekhez semmi közünk! Minek hozza ezt föl') János főherceg utódjai köztünk élnek, mindenki ismeri őket. Volt-e valaha kérdés az iránt felvetve, hogy ők trónöröklési joggal bírnak ? Pedig a grádus, amelyben a főhercegek a trónhoz állanak, a közelebb vagy távolabbi, az elvre nézve nem határoz. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha nem áll ez a dolog, jogszokásilag, nem törvény alapján, hanem a bevett gyakorlatnál fogva Ferenc Ferdinánd főherceg házasságának kérdésére, akkor nem áll a Meráni Henrik hercegére és a többiekére sem. Pedig áll és nem történt semmi téren, sem publicisztikai téren, sem pedig a magyar törvényhozás kebelében, hogy valaha ezeknek a "főhercegeknek utódait valaki vindikálta volna magának és azt mondta volna, hogy azok, hívják őket akárminek, magyar trónra örökösödési joggal búnak és trónutódlási joguk el nem vehető. (Egy hang balfelől : Nem cikkelyezték be! Nagy zaj. Elnök csenget.) A morganatikus házasságról szól még néhány szót. (Halljuk!) Tökéletesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy ez nálunk nincsen törvényileg bevéve és hogy ez oly intézmény, amelynek törvényes, törvényekben kifejezett bázisa nincsen. Igaz. És az a bázisa van, amelyet a hosszú időkön bevett gyakorlat és szokás ad. A szokás jogszokássá és szokásjoggá fejlődik. Ezt az intézményt a mi joggyakorlatunk nem repudeálta, mert fennállott hosszú időkön keresztül ellentmondás nélkül, amint fennáll Európának nem minden, de majdnem minden keresztény államában az uralkodókra nézve. Ez egy általános, a középkorból maradt, a jogegyenlőség eszméjével és a mai intézményekkel összhangban nem lévő, de a tényleges joggyakorlaton és a szokáson alapuló intézmény. (Igaz! Úgy van a jobboldalon.) Már most rátér a családi szabályok kérdésére. Azt mondják, hogy a családi szabályok nem képezhetnek törvényt, az a családi törvény nem emelkedhetik a mi törvényeink fölé, ami abban meg van írva, az bennünket nem kötelez és lehetetlen állapot az, hogy az osztrák főhercegnek a kvalifikációját kizárólag oly házitörvény írja körül, amely titkos. Az u. n. házitörvényt impropris nevezik el törvénynek. Az nem törvény, csak statútum. Az csupán foglalata, gyűjteménye azoknak a fennálló szokásoknak és szabályoknak, amelyek az uralkodóháznak belső és családi ügyeit szabályozzák és rendezik, mindazon viszonyokkal együtt, amelyek oda tartoznak. (Rakovszky István: De nem közjogi kihatással!) Hát az uralkodóháznak ezt a jogát szűkíteni a törvény keretében belül nem lehet. Azt mondják, ez egy olyan törvény, amely föléje helyezkedik a törvénynek és amely megdönti az 1723-iki törvénycikket. Ezt nem osztom. A törvény fölé nem helyezkedhetik. Az uralkodóháznak ezen házi szabályzatát nem is tekinti jogforrásnak. Ez összefoglalója bizonyos szabályoknak és szokásoknak, melyek századokon keresztül fennállottak.Iyen értelemben van benne a morganatikus házasság és ilyen értelemben van benne az ebenbürtigség, az egyenjogúság fogalma is. (Helyeslés jobbfelől.) Nem azért áll fenn gyakorlatilag és elvitázhatatlanul az egyenjogúság fogalma a legfőbb uralkodó családban, mintha családi törvény teremtette volna meg, hanem mert ez gyakorlatilag fennállott, magába felvette a házszabály is. Így áll a kérdés. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Abban a háziszabályzat gyűjteményben nem foglalhat és nem foglal helyet semmi olyan, ami az 1723. évi I.-cikkel ellentétben állana (Élénk helyeslés a jobboldalon), mert a trónöröklési rendet Magyarországon egyedül és kizárólag ez a törvénycikk szabályozza. Nincs is benne semmi, ami azzal ellentétben lenne. Ez a házi statútum talán négyötöd részben tisztán személyes, vagyoni, magán- és családi viszonyait tárgyazza az uralkodóháznak és csak igen kis, igen eltűnő részében bir vonatkozással arra a két intézményre, tudniillik az egyenrangúságra és a házasságra. És a ma érvényben álló, mert erről van szó . . . (Pichler Győző : Melyik az ?) Az, amely kiadatott 1839-ben Ferdinánd császár és magyar király által; az egy olyan okmány, amely régen a minisztériumok aktái között van és amely ilyen vonatkozásban semmiféle titkot nem képez, amelyet igenis ismerek én, ismertek az elődeim, ismertek más miniszterek is. (Egy hang a baloldalon: Pulszky is ?) A házi statutumgyűjteményből azt a részt, amely a főhercegi karakterre és házasságra vonatkozik, bemutat és per extensum felolvas. (Polónyi Géza: Hát a többit?) A t. képviselő urat, úgy látszik, ezek a többi és a vagyoni viszonyok érdeklik ... (Derültség a jobboldalon.) ... meg a személyi viszonyok. Azt hiszi, elment oly messzire, amennyire a képviselőház méltányosan csak követelheti. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon. Rátkay László: Az országgyűlés szuverenitása kívánja! Élénk derültség és ellentmondás a jobboldalon. Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl. Endrey Gyula: Azt ellutrizták.) Miután ez a házi statútumok első bekezdésében (Halljuk! Halljuk!) és mindjárt bevezetésében, amely egyébiránt hivatkozik az öro- Kalcsák Leó.