Alkotmány, 1901. február (6. évfolyam, 28-51. szám)

1901-02-01 / 28. szám

ALKOTMÁNY. 28. szám. 3 Péntek, 1901. február 0 —.....- I '■■■■■ ............. n ,­­k­ mások. Hiszen a Fligende Blätterernben is gyak­ran lehet olvasni ... Rövidesen kiderült hát, hogy Hegedűs Sán­dornak határozottan több az érzéke­­ a német élclapok torzai iránt, mint a tisztaság iránt. A földmivelésügyi tárca csak egy szónokot fogyasztott el. Bauer Antal rajzolta meg siral­mas, szomorú képét az ország mezőgazdaságá­nak és sok panasz után elfogadta a költségvetést. A képviselőház ülése. Elnök: Tallián Béla. Jegyzők: Nyegre László, Dedovics György, Lukáts Gyula. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Hegedűs, Darányi és Cseh miniszterek. Az ülés megnyitása után következik a kereskedelmi költségvetés részletes tárgyalása. Molnár Jenő az államvasutak tételénél inti a mi­nisztert, szakítsa végét a vicinális bankettezéseknek, mert az ilyen bankettek után a kormány képvise­lője mindig a mulatság hatása alatt javítja ki a jegyzőkönyveket. (Mozgás jobbról.) Molnár An­tal kéri, hogy a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek is adjon a kormány kedvezményes jegyet az államvasutakon. Endrey Gyula vitatkozik Mezei Mór tegnapi beszédével. A tóvárosi malmokkal szemben inkább pártfogásra méltók a vidéki malmok. Helyiérdekű vasutat kér Hódmezővásárhelynek. Az Adria tengerhajós-társaság szerződését meghosszab­bították . . . (Hentailer Lajos: Tengeri panama. Mozgás.)... miért nem adták ki a javaslatot a köz­lekedésügyi bizottságnak is? Intézkedjék eziránt a miniszter! (Helyeslés.) Major Ferenc: Az államvasuti altisztek érdekében szólal fel és nagyobb fizetést sürget számukra úgy, mint a női személyzet számára. Szóvá teszi a vas­utakon, különösen a Helyiérdekűeken levő tisztátlan­­ságot. Ez közegészségügyi szempontból is a legna­gyobb mértékben kifogásolható. Ezután a székelyek­ről szól. Erkölcsi kötelességemnek tartom— mondja — hogy mint képviselő, ki­ismerem a székelység viszonyait, e tekintetben a házban szót emeljek. Nekem volt alkalmam már évekkel ezelőtt, mikor a Székelyföldön vasút nem is volt, kocsival bejárni az egész Székelyföldet. Azon tíz éves ciklus után, mely eltelt első és utóbbi ottlétem közt, szomorúan ta­pasztaltam, hogy a székely nép napról-napra szegé­nyedik, kivándorol és az elkeseredettség nőttön nő. Szinte csodálatos, hogy az a vidék, amely legtöbb kormánypárti képviselőt küldött ide, nélkülözte a kormánynak jótétemény eit. Míg az ország más részein a vicinális vasútépítések derűre-borára történtek úgyszólván a szükségen felül, addig a Székelyföld nélkülözte a vasút áldásait. Nagyon fontosnak és szükségesnek tartom, hogy a képviselőház valahára foglalkozzék a székely kérdéssel. (Helyeslés.) Aki is­meri annak a vidéknek a népét, azt a szívósságot, amelylyel ragaszkodik ahhoz a göröngyhöz, amelyen született, — pedig alig egy-két, sokszor csak fél hold jut egy családnak megélhetésére és mégis ragaszkodik hozzá, — aki ismeri annak a népnek élelmességét, életrevalóságát és ügyességét, mely úgy az ipari, mint a kereskedelmi és a földmivelési téren ebben a népben állandóan meg van és vele születik, azt feltétlenül kívánatosnak fogja találni, hogy ezt a népet ne tegyük ki annak, aminek ki van téve most, hogy évenkint 30—40.000 székely ván­dorol ki Oláhországba. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hogy ha mi a legnagyobb lelkesedéssel kell hogy felkaroljuk a ruthén kérdést, még égetőbb a szükség, hogy a székely kérdést felkaroljuk. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Az ország más vidékeivel szemben meglehetős kisebb számmal van­nak a székelyföldön intézetek, középiskolák, egyszó­val azok a tényezők, amelyek alkalmasak volnának­­ a székely népet kiművelni. Kívánatos, hogy a közö­s oktatás és a közművelődés terén sokkal több történ­jél, ezután, mint amennyi eddig történt. (Igaz! ügy van­ a bal- és szélsőbalon.) Lehetetlen, hogy rá ne mutassak arra a nagy szükségletre, amely éppen a Csik megyének felső részében és igy Gyergyóban építendő vasútra vonatkozik. Aki azon a vidéken utazott, az látja azt, hogy egymásután 7—8000 lel­ket számláló községek vannak a vasúttól 50—60—70 kilométerre. Ott van például az országnak egyik legszebb fürdője, Borszék. (Halljuk! Halljuk!) Borszék, amely kiességénél fogva, továbbá a kitűnő vizénél fógva híres még a határokon túl is mindenfelé, ki meg akarja közelíteni Borszéket, annak akármelyik vasúti állomás­tól 100 kilométernyi kocsimat kell megtenni, ami­kor Magyarországon annyi vicinális van, hogy majd­nem azt lehetne mondani, hogyha az ember egyiken elkiáltja magát, az elhallatszik a másikra. (Igaz! ügy van­ a bal- és szélső­baloldalon.) És vaj­on azokat a stratégiai vonalakat és azt a nagy védel­met, amelyek az országnak más részén így például Galíciában megvannak és amelyekre milliókat köl­tenek, hol keressük mi a székelyföldön, a határ védelmében ? Pedig a székelyföld határainak meg­védése Magyarországnak épp olyan fontos, mint a galíciai határ megvédése! (Felkiáltások a szélsőbal­oldalon : Még fontosabb!) Mert ugyanannak a ve­szélynek van kitéve az erdélyi határ, mint amilyen veszélynek van kitéve a galíciai határ. És amikor mi egy stratégiai vonalra, például Mármaros megyé­­ben 22 milliót áldozunk, amely biztos tudomásom szerint még a tisztviselők fizetését sem hozza be, akkor azt hiszem, feltétlenül kívánatos dolog, hogy már védelmi szempontból is eleget tegyünk az er­délyi határrészek azon óhajának, hogy igenis vasutat kapjon. E tekintetben tisztán csak a közérdek ve­zérel engem mai felszólalásomban, amikor igenis kérem az igen­t, miniszter úr határozott vá­laszát és kérem a t. Házat, várja el a t. miniszter úrtól, hogy valahára jelentse ki, hogy a Székelyföldnek ezen vidéke feltétlenül meg­érdemli, de a közgazdasági és védelmi szempont is megkívánja, hogy vasutat kapjon és nyilatkoztassa ki, mikor lesz meg az az összeköttetés úgy Székely- Udvarhelyről, mint pedig a másik, az úgynevezett csik­szeredai . . . (Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter : Nem is tudja ! Zaj ballelöl.) Nagyon jól tudom, t. miniszter úr, mert ezt az utat bejártam és e tekintetben a t. miniszter úrtól semmiféle felvilá­gosítást nem kérek és nem is várok. Jobban isme­rem, mint a t. miniszter úr, (Zaj jobbfelől,) mert én tapasztalásból tudom. Én, t. Ház, mindig tárgyilago­san szoktam beszélni, azonban nem fogok semmi olyasmit eltűrni, ami az én tárgyilagos fölszólalá­­somra jogosulatlan ilyen megjegyzéseket kockáztat, mert igenis, nagyon jól ismerem ezt a vonalat, be­jártam azt, tehát nem kérdem a t. miniszter úrtól, hol van az a vonal. Felhívom a t. Ház figyelmét erre és felkérem, hogy a székelység érdekeit, vala­mint azon intézményeknek létesítését, amelyek a székely nép megélhetését biztosítják, tessék állandóan napirenden tartani és azoknak istápolását a kor­mányzatától megkövetelni. (Helyeslés balfelől.) Badocza János védelmezi Endrey Gyulával szem­ben a fővárosi malmokat s helyesli, hogy egyelőre nem helyezik ki a nyugati pályaházat, bár akadá­lyozza fejlődésében a Terézvárost. Kubik Béla: Ajánlja a miniszternek, hogy ne adjon senkinek vas­úti szabadjegyet vagy kedvezményes jegyet. Szalay Károly követeli, hogy gondoskodjanak róla, ne tör­ténhessék annyi vasúti szerencsétlenség. A balese­tek legfőbb oka, hogy az állomásokon nincsen elég sínpár. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter: A székely vasutakat — ezeket nálánál jobban senki sem ismeri — csakugyan ki kellene építeni. De most a pénzügyi helyzet akadályozza. Pénz­tári készlet nincs és most csak uzsorapénzt le­het kapni. Mihelyt meglesznek az eszközök, fogana­tosítjuk a vasútépítést. igaj a baloldalon.) Elismeri, hogy a vasúti állomások piszkosak, de piszkosak Németországban is, mint azt a Fugende Blätter­­ékből olvashatjuk. Maga a tisztántartás évenként 21.000 forintba kerül ez pedig sok pénz. A vasúti tisztviselőkre nagy figyelemmel van és igyekezik a fizetéseket javítani, hogy nagyobb munkakedv legyen és így a vasúti balesetek is elkerülhetők legyenek. A nyugati pályaudvart részletekben fogja kihelyezni. A liszttarifák kérdését úgy oldja meg, hogy előse­gítsék a liszt kivitelt, de az őrlési forgalom megszün­tetése a sok kárt okozott s ezt mind nem pótolhatja helyre a kedvező tarifa. A vidéki malmoktól nem lehet megvonni a tarifa kedvezményt. A Ház a tételt, valamint a többit is Makfalvay Géza előadó egy-két módosításával elfogadta. Szünet után következett a földmivelésügyi költségvetés tárgyalása. Bauer Antal: Meg kell ragadnunk minden alkal­mat, hogy a földmivelésügyet előmozdítsuk s a föld­mivelésügyi minisztert támogassuk, mert minden jólétünk a mezőgazdaság virágzásától függ. A ma­gyar gazdának sok az ellensége s félni kell attól, hogy a mezőgazdaság nálunk, mint Angliában, sporttá lesz és fényűzéssé. Leginkább a nagy föld­adók sújtják a gazdát és az adó igazságtalan elosz­tása ; le kell tehát szállítani az adót s egy uj katasz­tert igazságosan keresztülvinni. Most gyakran a jö­vedelem egyharmadát is el kell fizetni adóba, akár van termés, akár nincs. (Kubik Béla: Akkor nem kell elfogadni a költségvetést. — Mozgás jobbról.) Ilyen körülmények között hitelre szorul a gazda, mert rövid lejáratú kölcsön és olcsó hitel a kis­gazda számára nem létezik, a középosztály pedig börzejátékban próbál szerencsét s elveszti mindenét. Súlyosan nehezül a magyar gazdára a tengerentúli verseny. A hadügyi költségvetés folyton nagyobbo­dik, miért nem emelik fel a katonalovak átlag árát, hogy állattenyésztéssel lehetne foglalkozni? Az amerikai gyapjú és búza s az orosz rozs után jön­nek most a német védvámok, a búza ára mindig esik. Tán jobb lett volna az átmeneti rendszert csi­nálni, mielőtt az őrlési forgalmat beszüntették. A legnagyobb baj persze a tőzsdejáték. Foglalkozik az agrárszocializmussal és a kivándorlással. A községi faiskolák nagyobbára alkalmatlan területen vannak. Ami a kiegyezést illeti, hive az önálló vámterületnek (Éljenzés bálról.), de nem kell vele sietni. A ma­gyar földműves osztály szomorú sorsban van és így a költségvetést elfogadja. (Élénk helyesülen jobbról) Barta Ödön beszéde holnapra kapott halasztást. Az ülés délben 1 ór 30 perckor végződött. Az összeférhetlenség. A revízió és Tisza István. Budapest, január 31. Holnap, február 1-én, pénteki napon ül 9 este az 1875-ki összeférhetlenségi törvény revíziója végett két év előtt kiküldött képviselőházi bi­zottság, hogy véglegesen megállapítsa Roh­­ínyi Gyula előadói tervezetének szövegét Ez a revízió egyik fő feltétele volt az 18£l9-ki paktumnak s két év óta sokszor és hevesen kö­­vetelték Széll Kálmántól a pártközi paktum Ezen fontos pontjának megvalósítását Széll Kál­mán, a nagy szájvitéz két éven át nem csinált ezen a téren semmit. Mindig el volt foglalva heterogén­ pártjának, illetve ezen párt «­egy­ségének» toldozásával-foldozásával s a lázas munka mesteri, markírozásával, az összefér­­hetlenségi revízió dolgában sűrűn hozzá in­tézett kérdések alól pedig azzal a stereotip frázissal bújt ki, hogy «ez az ügy a képviselőhöz belügye», neki abba nincs beleszólása. Nos, ma megvallja a félhivatalos M. N., hogy Széll Kál­mán kivált a legutóbbi napokban «sűrűm és be­hatóan tanácskozott a bizottság elnökével és elő­adójával, a nagy munkából részét szintéin kiveszi, állást foglal", tanácsaival, hosszú bankár-kép­viselő (vagy képviselő-bankárt) pályájának «gaz­dag» tapasztalataival támogatni fogja munkájá­ban úgy a bizottságot, mint a plénumot Ecce! Vagy a képviselőház belügye ez az ügy s akkor minek avatkozik bele Széll Kálmán? Vagy nem belügye, de akkor miért ámította Széll Kálmán eddig a parlamentet s a közvéle­ményt? Nem igaz ember Széll Kálmán, de azért értjük mostani beavatkozását ebbe az ügybe. A magyarázat egy név: Tisza István. * Térjünk vissza a bizottsághoz, amely holnap délután tartja ülését. A bizottság mindenekelőtt a kilépett Zsigárdy Gyula helyébe új tagot vá­laszt, hír szerint a merkantilisták és az agráriu­sok között vacilláló e-liberális Szivák Imrét. Aztán sorra kerül Rohonyi előadói javaslata. Ez a javaslat a M. O. szerint a következőket öleli fel: Felöleli mindazokat a kérdéseket, melyek egy lehetőleg tökéletes inkompatibilitási törvényben szabá­­lyozandók voltak és szigorú kritikával alkalmazza mindazokat a helyeseknek elismert elveket, melyek a világ legtekintélyesebb törvényhozó testületeinek összeférhetetlenségét szabályozzák, úgy, hogy ez a tervezet minden tekintetben kitűnő alapja lesz a bizottság tanácskozásainak is. A tervezet, mely temészetszerűleg tekintetbe veszi azokat a nézeteket is, melyek a kiküldött bizottság általános, az irányelvekre vonatkozó eszmecseréjében ezelőtt két évvel kifejezésre jutottak, első­sorban is a közjogi inkompatibilitást szabályozza. Ezen belül elsőbben is a főrendiházi és a képviselőházi tagság joggyakorlásának módozatait állapítja meg. A köz­jogi inkompatibilitás második kérdése a közös mi­­niszterek törvényhozói jogának szabályozása, mely eddigelé szabályozva szintén nincs, azonban a Ház­­nak alkalma nyilt már annak a véleményének kife­jezésére (Andrássy Gyula grófnak külügyminiszterré való kinevezés alkalmából), hogy a közös miniszter törvényhozói jogokat ne gyakoroljon. Foglalkozik azután a tervezet a közös hadsereg, honvédség és csendőrség tagjainak inkompatibilitá­sával, mert eddigelé a jogállapot az volt, hogy amíg a közös hadsereg és honvédsége tagjai a képviselő­­házban nem ülhettek, addig a csendőrség tagjaira hasonló inkompatibilitás semn nem forgott, úgy, hogy például egy csendőrtisztté kinevezett képviselőt ba­jos lett volna kényszeríteni, hogy mandátumáról le­mondjon.

Next