Alkotmány, 1901. február (6. évfolyam, 28-51. szám)
1901-02-01 / 28. szám
ALKOTMÁNY. 28. szám. 3 Péntek, 1901. február 0 —.....- I '■■■■■ ............. n ,k mások. Hiszen a Fligende Blätterernben is gyakran lehet olvasni ... Rövidesen kiderült hát, hogy Hegedűs Sándornak határozottan több az érzéke a német élclapok torzai iránt, mint a tisztaság iránt. A földmivelésügyi tárca csak egy szónokot fogyasztott el. Bauer Antal rajzolta meg siralmas, szomorú képét az ország mezőgazdaságának és sok panasz után elfogadta a költségvetést. A képviselőház ülése. Elnök: Tallián Béla. Jegyzők: Nyegre László, Dedovics György, Lukáts Gyula. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán miniszterelnök, Hegedűs, Darányi és Cseh miniszterek. Az ülés megnyitása után következik a kereskedelmi költségvetés részletes tárgyalása. Molnár Jenő az államvasutak tételénél inti a minisztert, szakítsa végét a vicinális bankettezéseknek, mert az ilyen bankettek után a kormány képviselője mindig a mulatság hatása alatt javítja ki a jegyzőkönyveket. (Mozgás jobbról.) Molnár Antal kéri, hogy a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek is adjon a kormány kedvezményes jegyet az államvasutakon. Endrey Gyula vitatkozik Mezei Mór tegnapi beszédével. A tóvárosi malmokkal szemben inkább pártfogásra méltók a vidéki malmok. Helyiérdekű vasutat kér Hódmezővásárhelynek. Az Adria tengerhajós-társaság szerződését meghosszabbították . . . (Hentailer Lajos: Tengeri panama. Mozgás.)... miért nem adták ki a javaslatot a közlekedésügyi bizottságnak is? Intézkedjék eziránt a miniszter! (Helyeslés.) Major Ferenc: Az államvasuti altisztek érdekében szólal fel és nagyobb fizetést sürget számukra úgy, mint a női személyzet számára. Szóvá teszi a vasutakon, különösen a Helyiérdekűeken levő tisztátlanságot. Ez közegészségügyi szempontból is a legnagyobb mértékben kifogásolható. Ezután a székelyekről szól. Erkölcsi kötelességemnek tartom— mondja — hogy mint képviselő, kiismerem a székelység viszonyait, e tekintetben a házban szót emeljek. Nekem volt alkalmam már évekkel ezelőtt, mikor a Székelyföldön vasút nem is volt, kocsival bejárni az egész Székelyföldet. Azon tíz éves ciklus után, mely eltelt első és utóbbi ottlétem közt, szomorúan tapasztaltam, hogy a székely nép napról-napra szegényedik, kivándorol és az elkeseredettség nőttön nő. Szinte csodálatos, hogy az a vidék, amely legtöbb kormánypárti képviselőt küldött ide, nélkülözte a kormánynak jótétemény eit. Míg az ország más részein a vicinális vasútépítések derűre-borára történtek úgyszólván a szükségen felül, addig a Székelyföld nélkülözte a vasút áldásait. Nagyon fontosnak és szükségesnek tartom, hogy a képviselőház valahára foglalkozzék a székely kérdéssel. (Helyeslés.) Aki ismeri annak a vidéknek a népét, azt a szívósságot, amelylyel ragaszkodik ahhoz a göröngyhöz, amelyen született, — pedig alig egy-két, sokszor csak fél hold jut egy családnak megélhetésére és mégis ragaszkodik hozzá, — aki ismeri annak a népnek élelmességét, életrevalóságát és ügyességét, mely úgy az ipari, mint a kereskedelmi és a földmivelési téren ebben a népben állandóan meg van és vele születik, azt feltétlenül kívánatosnak fogja találni, hogy ezt a népet ne tegyük ki annak, aminek ki van téve most, hogy évenkint 30—40.000 székely vándorol ki Oláhországba. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Hogy ha mi a legnagyobb lelkesedéssel kell hogy felkaroljuk a ruthén kérdést, még égetőbb a szükség, hogy a székely kérdést felkaroljuk. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Az ország más vidékeivel szemben meglehetős kisebb számmal vannak a székelyföldön intézetek, középiskolák, egyszóval azok a tényezők, amelyek alkalmasak volnának a székely népet kiművelni. Kívánatos, hogy a közös oktatás és a közművelődés terén sokkal több történjél, ezután, mint amennyi eddig történt. (Igaz! ügy van a bal- és szélsőbalon.) Lehetetlen, hogy rá ne mutassak arra a nagy szükségletre, amely éppen a Csik megyének felső részében és igy Gyergyóban építendő vasútra vonatkozik. Aki azon a vidéken utazott, az látja azt, hogy egymásután 7—8000 lelket számláló községek vannak a vasúttól 50—60—70 kilométerre. Ott van például az országnak egyik legszebb fürdője, Borszék. (Halljuk! Halljuk!) Borszék, amely kiességénél fogva, továbbá a kitűnő vizénél fógva híres még a határokon túl is mindenfelé, ki meg akarja közelíteni Borszéket, annak akármelyik vasúti állomástól 100 kilométernyi kocsimat kell megtenni, amikor Magyarországon annyi vicinális van, hogy majdnem azt lehetne mondani, hogyha az ember egyiken elkiáltja magát, az elhallatszik a másikra. (Igaz! ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) És vajon azokat a stratégiai vonalakat és azt a nagy védelmet, amelyek az országnak más részén így például Galíciában megvannak és amelyekre milliókat költenek, hol keressük mi a székelyföldön, a határ védelmében ? Pedig a székelyföld határainak megvédése Magyarországnak épp olyan fontos, mint a galíciai határ megvédése! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Még fontosabb!) Mert ugyanannak a veszélynek van kitéve az erdélyi határ, mint amilyen veszélynek van kitéve a galíciai határ. És amikor mi egy stratégiai vonalra, például Mármaros megyében 22 milliót áldozunk, amely biztos tudomásom szerint még a tisztviselők fizetését sem hozza be, akkor azt hiszem, feltétlenül kívánatos dolog, hogy már védelmi szempontból is eleget tegyünk az erdélyi határrészek azon óhajának, hogy igenis vasutat kapjon. E tekintetben tisztán csak a közérdek vezérel engem mai felszólalásomban, amikor igenis kérem az igent, miniszter úr határozott válaszát és kérem a t. Házat, várja el a t. miniszter úrtól, hogy valahára jelentse ki, hogy a Székelyföldnek ezen vidéke feltétlenül megérdemli, de a közgazdasági és védelmi szempont is megkívánja, hogy vasutat kapjon és nyilatkoztassa ki, mikor lesz meg az az összeköttetés úgy Székely- Udvarhelyről, mint pedig a másik, az úgynevezett csikszeredai . . . (Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter : Nem is tudja ! Zaj ballelöl.) Nagyon jól tudom, t. miniszter úr, mert ezt az utat bejártam és e tekintetben a t. miniszter úrtól semmiféle felvilágosítást nem kérek és nem is várok. Jobban ismerem, mint a t. miniszter úr, (Zaj jobbfelől,) mert én tapasztalásból tudom. Én, t. Ház, mindig tárgyilagosan szoktam beszélni, azonban nem fogok semmi olyasmit eltűrni, ami az én tárgyilagos fölszólalásomra jogosulatlan ilyen megjegyzéseket kockáztat, mert igenis, nagyon jól ismerem ezt a vonalat, bejártam azt, tehát nem kérdem a t. miniszter úrtól, hol van az a vonal. Felhívom a t. Ház figyelmét erre és felkérem, hogy a székelység érdekeit, valamint azon intézményeknek létesítését, amelyek a székely nép megélhetését biztosítják, tessék állandóan napirenden tartani és azoknak istápolását a kormányzatától megkövetelni. (Helyeslés balfelől.) Badocza János védelmezi Endrey Gyulával szemben a fővárosi malmokat s helyesli, hogy egyelőre nem helyezik ki a nyugati pályaházat, bár akadályozza fejlődésében a Terézvárost. Kubik Béla: Ajánlja a miniszternek, hogy ne adjon senkinek vasúti szabadjegyet vagy kedvezményes jegyet. Szalay Károly követeli, hogy gondoskodjanak róla, ne történhessék annyi vasúti szerencsétlenség. A balesetek legfőbb oka, hogy az állomásokon nincsen elég sínpár. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter: A székely vasutakat — ezeket nálánál jobban senki sem ismeri — csakugyan ki kellene építeni. De most a pénzügyi helyzet akadályozza. Pénztári készlet nincs és most csak uzsorapénzt lehet kapni. Mihelyt meglesznek az eszközök, foganatosítjuk a vasútépítést. igaj a baloldalon.) Elismeri, hogy a vasúti állomások piszkosak, de piszkosak Németországban is, mint azt a Fugende Blätterékből olvashatjuk. Maga a tisztántartás évenként 21.000 forintba kerül ez pedig sok pénz. A vasúti tisztviselőkre nagy figyelemmel van és igyekezik a fizetéseket javítani, hogy nagyobb munkakedv legyen és így a vasúti balesetek is elkerülhetők legyenek. A nyugati pályaudvart részletekben fogja kihelyezni. A liszttarifák kérdését úgy oldja meg, hogy elősegítsék a liszt kivitelt, de az őrlési forgalom megszüntetése a sok kárt okozott s ezt mind nem pótolhatja helyre a kedvező tarifa. A vidéki malmoktól nem lehet megvonni a tarifa kedvezményt. A Ház a tételt, valamint a többit is Makfalvay Géza előadó egy-két módosításával elfogadta. Szünet után következett a földmivelésügyi költségvetés tárgyalása. Bauer Antal: Meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy a földmivelésügyet előmozdítsuk s a földmivelésügyi minisztert támogassuk, mert minden jólétünk a mezőgazdaság virágzásától függ. A magyar gazdának sok az ellensége s félni kell attól, hogy a mezőgazdaság nálunk, mint Angliában, sporttá lesz és fényűzéssé. Leginkább a nagy földadók sújtják a gazdát és az adó igazságtalan elosztása ; le kell tehát szállítani az adót s egy uj katasztert igazságosan keresztülvinni. Most gyakran a jövedelem egyharmadát is el kell fizetni adóba, akár van termés, akár nincs. (Kubik Béla: Akkor nem kell elfogadni a költségvetést. — Mozgás jobbról.) Ilyen körülmények között hitelre szorul a gazda, mert rövid lejáratú kölcsön és olcsó hitel a kisgazda számára nem létezik, a középosztály pedig börzejátékban próbál szerencsét s elveszti mindenét. Súlyosan nehezül a magyar gazdára a tengerentúli verseny. A hadügyi költségvetés folyton nagyobbodik, miért nem emelik fel a katonalovak átlag árát, hogy állattenyésztéssel lehetne foglalkozni? Az amerikai gyapjú és búza s az orosz rozs után jönnek most a német védvámok, a búza ára mindig esik. Tán jobb lett volna az átmeneti rendszert csinálni, mielőtt az őrlési forgalmat beszüntették. A legnagyobb baj persze a tőzsdejáték. Foglalkozik az agrárszocializmussal és a kivándorlással. A községi faiskolák nagyobbára alkalmatlan területen vannak. Ami a kiegyezést illeti, hive az önálló vámterületnek (Éljenzés bálról.), de nem kell vele sietni. A magyar földműves osztály szomorú sorsban van és így a költségvetést elfogadja. (Élénk helyesülen jobbról) Barta Ödön beszéde holnapra kapott halasztást. Az ülés délben 1 ór 30 perckor végződött. Az összeférhetlenség. A revízió és Tisza István. Budapest, január 31. Holnap, február 1-én, pénteki napon ül 9 este az 1875-ki összeférhetlenségi törvény revíziója végett két év előtt kiküldött képviselőházi bizottság, hogy véglegesen megállapítsa Rohínyi Gyula előadói tervezetének szövegét Ez a revízió egyik fő feltétele volt az 18£l9-ki paktumnak s két év óta sokszor és hevesen követelték Széll Kálmántól a pártközi paktum Ezen fontos pontjának megvalósítását Széll Kálmán, a nagy szájvitéz két éven át nem csinált ezen a téren semmit. Mindig el volt foglalva heterogén pártjának, illetve ezen párt «egységének» toldozásával-foldozásával s a lázas munka mesteri, markírozásával, az összeférhetlenségi revízió dolgában sűrűn hozzá intézett kérdések alól pedig azzal a stereotip frázissal bújt ki, hogy «ez az ügy a képviselőhöz belügye», neki abba nincs beleszólása. Nos, ma megvallja a félhivatalos M. N., hogy Széll Kálmán kivált a legutóbbi napokban «sűrűm és behatóan tanácskozott a bizottság elnökével és előadójával, a nagy munkából részét szintéin kiveszi, állást foglal", tanácsaival, hosszú bankár-képviselő (vagy képviselő-bankárt) pályájának «gazdag» tapasztalataival támogatni fogja munkájában úgy a bizottságot, mint a plénumot Ecce! Vagy a képviselőház belügye ez az ügy s akkor minek avatkozik bele Széll Kálmán? Vagy nem belügye, de akkor miért ámította Széll Kálmán eddig a parlamentet s a közvéleményt? Nem igaz ember Széll Kálmán, de azért értjük mostani beavatkozását ebbe az ügybe. A magyarázat egy név: Tisza István. * Térjünk vissza a bizottsághoz, amely holnap délután tartja ülését. A bizottság mindenekelőtt a kilépett Zsigárdy Gyula helyébe új tagot választ, hír szerint a merkantilisták és az agráriusok között vacilláló e-liberális Szivák Imrét. Aztán sorra kerül Rohonyi előadói javaslata. Ez a javaslat a M. O. szerint a következőket öleli fel: Felöleli mindazokat a kérdéseket, melyek egy lehetőleg tökéletes inkompatibilitási törvényben szabályozandók voltak és szigorú kritikával alkalmazza mindazokat a helyeseknek elismert elveket, melyek a világ legtekintélyesebb törvényhozó testületeinek összeférhetetlenségét szabályozzák, úgy, hogy ez a tervezet minden tekintetben kitűnő alapja lesz a bizottság tanácskozásainak is. A tervezet, mely temészetszerűleg tekintetbe veszi azokat a nézeteket is, melyek a kiküldött bizottság általános, az irányelvekre vonatkozó eszmecseréjében ezelőtt két évvel kifejezésre jutottak, elsősorban is a közjogi inkompatibilitást szabályozza. Ezen belül elsőbben is a főrendiházi és a képviselőházi tagság joggyakorlásának módozatait állapítja meg. A közjogi inkompatibilitás második kérdése a közös miniszterek törvényhozói jogának szabályozása, mely eddigelé szabályozva szintén nincs, azonban a Háznak alkalma nyilt már annak a véleményének kifejezésére (Andrássy Gyula grófnak külügyminiszterré való kinevezés alkalmából), hogy a közös miniszter törvényhozói jogokat ne gyakoroljon. Foglalkozik azután a tervezet a közös hadsereg, honvédség és csendőrség tagjainak inkompatibilitásával, mert eddigelé a jogállapot az volt, hogy amíg a közös hadsereg és honvédsége tagjai a képviselőházban nem ülhettek, addig a csendőrség tagjaira hasonló inkompatibilitás semn nem forgott, úgy, hogy például egy csendőrtisztté kinevezett képviselőt bajos lett volna kényszeríteni, hogy mandátumáról lemondjon.