Alkotmány, 1901. április (6. évfolyam, 79-103. szám)
1901-04-02 / 79. szám
ALKOTMÁNY, 79. szám. De én ma kivételesen elhiszem, hogy Bessenyey tegnap a Lloyd-klubban komolyabban beszélt, mint az ő svájci kollegája. Komolynak veszem őszinte és fájdalmas bocsánatkérését is. Komolyan veszem egész tegnapi beszédét. No hát, mit jelent akkor Bessenyeynek az a vallomása, hogy ölsenhangon, nem törődve azzal, hogy kik hallják» mondta el azt a dolgot Rakovszkynak? Álljanak elő tehát azok, akik akkor hallották Bessenyeynek Rakovszkyhoz intézett «tréfás» megjegyzését! Csak egy Karáluszpárti zsidó újságíró hallotta? Az miért nem jelentkezett mindjárt tanúul ? És a többi fültanult ? Hát az a vallomása Bessenyeynek, hogy Rakovszky mindjárt akkor nem használta föl az ő «élcét» ? Mit bizonyít ez? Azt, hogy Rakovszky felül holmi ízléstelen és könnyelmű «élcek»-nek? Nem. Inkább azt, hogy Bessenyey «élcét» azóta mások is terjesztették és — miután Bessenyeia járókelőkre való tekintet nélkül» mondta «őket»—nem vicc alakjában. Kik azok? Jelentkezzenek, ha úri emberek. Bessenyey jelentkezett, hogy ő az a «másik», de ő a szabadelvű sajtó egybehangzó ítélete szerint bohóc. Őt tehát komolyan meg sem veszem. Szabadelvűpárti képviselő lehet — ■nagyon is — bohóc. De miniszter nem lehet bohóc. Ne komédiázzon Hegedűs miniszter. Pláne ne űzzön komédiát tragikus arccal. Hogy ő tegnap is, a Lloydklubban, jóakaratának jelentette ki Rakovszkynak vele közölt azt a hírét, hogy az «Adria»-részvényeknek egyharmada , nála, a miniszternél, van, annak nem tulajdonítunk semmi fontosságot. Nevezze meg a miniszter, ki volt az az elvetemült, aki azt mondta neki, hogy Rakovszky gazdája annak a hírnek, amelynek gazdájául Bessenyey jelentkezett? De még tovább is megyünk. Csakis a szabadelvű pártban lelhetők fel annak a rágalomnak gazdái, mely szerint Rakovszkyt is hallis volt, némely tanártársát figyelmeztetni holmi szabálytalanságokra, ami az önérzeteikben, jobban mondva tudósgőgjökben sértett tanároknak elég volt arra, hogy Lubrichnak halálos ellenségeivé legyenek s mindent elkövessenek arra, hogy az igazgatóságot vele megutáltassák. Körülbelül e körülmény adta kezébe a tollat, hogy Neveléstudomány című nagy munkáját megírja, ami alkalmul szolgált neki arra, hogy az inkább zsoldért, mint az ifjúság nevelés-oktatása végett szolgáló urakat a tanítói hivatás nagy és nemes feladatával megismertesse s alkalmilag őket megleckéztesse, amivel természetesen csak jobban elkeserítette őket, amiért utóbb — amint látni fogjuk — egész Catilinai összeesküvést szítottak ellene a budapesti hírlapokban. Ha valaki Lubrich Neveléstudományába csak egy futólagos pillantást vet is, csaknem lapról-lapra találkozik vagy az ó vagy az új világ nagy, sőt legnagyobb szellemeinek neveivel, akik az emberiség műveltségének emelésén vagy gyakorlatilag vagy elméletileg dolgoztak. Ebből megítélhetni, mily előkészülettel foghatott e munkához. Tudom későbbi tapasztalatból, mert hiszen minden többi nagy munkája keletkezésének tanúja voltam itt a fővárosban, ahol ismét együvé kerültünk, hogy csak a halál válaszszon el bennünket; tudom, mondom, tapasztalatból, hogy, mielőtt valamely munkába fogott, előbb annak egész irodalmával iparkodott megismerkedni. Amit aztán az egyetemi és más országos könyvtárakban föl nem talált, azt saját költségére meghozatta, sokszor drága pénzen, mert a külföldi tudósok könyveit gatásra bírta az «Adria». Ki ennek a rágalomnak a költője? Ki az utóbbi napok kompromittáltja? Hegedűs Sándor. Az ő kezében van az egész ügy kulcsa. Amíg ő «uri» kötelességének nem ismeri erről nyilatkozni, addig Rakovszky felemelt fővel járhat, mert hála Istennek, az igazán uri, a magyar úri felfogás kódexe nem készül a szabadelvű pártban. Ebben a vegyes kereskedésben legkevésbbé. S éppen ezért az ügy nincs elintézve a Llyodklub tegnapi értekezlete által. Amit ott a párt «egységéről» és «bizalmáról» szavalt Széll Kálmán, az annyi, mintha Bessenyey, a párt udvari bohóca mondta volna. Egyébbként az ügyet majd el fogja intézni a parlament. A parlament még felelelősségre fogja vonni a jobboldali embervadászokat és tárgyalni fogja Hegedűs Sándor uri cselekedeteit. 2 Kedd, 1901. április 2. Katholikus társadalom, hogy azok az elvi ellentétek, melyek másutt foglalkoztatják a szellemeket, Magyarországon legtölebb mint üres szavak léteznek. A katholicizmus Magyarországon ezért nem bizonyulhatott hamis tanításnak, nem járhatta le magát s tehát nem lehet túlhaladott álláspont. Nem a meggyőződések harcolnak tehát, ha van ellentét a vallási felfogások közt, hanem nagyobbára érdekek. Magyarországon nincsenek fanatikus atheisták, nincsenek meggyőződésből való ellenségei a kereszténységnek és a katholicizmusnak. Minden ellentét az egyéni érdekre vezetendő vissza. A magyar természet erénye és bűne foglaltatik ebben a tényben; erénye, hogy a szőrszálhasogatásokat messze elkerüli, bűne, hogy az absztrakt gondolkodástól szintén irtózik mint valami halálos bűntől. De e körülmény az oka, hogy a vallásra vagy a kereszténységre vonatkozó problémák Magyarországon nem izgatnak senkit. A katholicizmus tehát Magyarországon nem járhatta le magát, annál kevésbbé, mivel eszméinek sem igazsága, sem gyakorlati értéke nincs még teljesen kipróbálva. Szociális téren éppenséggel még csak kezdetén vagyunk a katholicizmus alkalmazásának. A magyar katholikus társadalom tehát, mikor szinte szégyelli katholikus voltát és húzódozik minden katholikus manifesztációtól, egy teljesen téves autoszuggesztió alapján áll, mert a katholicizmust egész tévesen valami idejét múlt tanításnak és intézménynek tartja. Ehhez járul a katholicizmus hiányos ismeretéből eredő fogyatékossága a hitnek, mely a vallásos meggyőződéseknek azt a skáláját idézi elő, melyről ifj. Zichy János szólt. A jelek azonban arra vallanak, hogy a téves vagy fogyatékos meggyőződések hálózata kezd szakadozni és a hamis autoszuggesztió helyébe lép a katholikus hit bátor megvallása. A katholikus körök életre kelték a katholikus tudatot, fokozatosan és biztossággal és a magyar katholicizmus ezentúl nem csupán statisztikai számadat lesz, hanem hatékony erő, melyet legalább is számba kell vennie mindenkinek. Budapest, április 1. Ifj. Zichy János gróf a katholikus társadalomról szólt a Budapesti Katholikus Kör tegnapi közgyűlésén. A katholikus társadalomról, amelynek lennie kellene a fővárosban és az egész országban; a katholikus társadalomról, amelyet nem nevelt senki vallásosságra és összetartásra. A katholikusok, akik az ország lakosságának többségét képezik, csodálatos módon nem tudják érvényre emelni akaratukat. Ők, akik parancsolhatnának, engedelmeskednek, nem észszerű engedelmességgel, hanem vakon követve a liberális jelszavakat. Nem akarják szétbontani a magyar társadalom egységét — mondják — mintha valaki azt követelné tőlük, hogy indítsanak hadjáratot a nemkatholikusok ellen, vagy hogy elzárkózzanak minden tekintetben a nemzet többi része előtt. A katholikusok erélytelenségének oka nem a katholikus vallásban kereshető. A katholicizmus Magyarországon még nem jutott odáig, hogy szerepét befejezettnek tekinthetné. A magyar ember nem szokta fejszéjét a nagy problémákba vágni, ennek pedig szükségszerű következménye, nem kaphatni ám oly potyapénzen, mint ahogy ő kénytelen volt munkáit elvesztegetni. Mikor aztán a legkiválóbb munkák nagy halommal együtt voltak, évekig forgatta, olvasta azokat, mielőtt tollat fogott volna. Kivonatokat, jegyzeteket készített, amelyeket aztán hatalmas emlékező tehetségének segélyével könnyű szerrel szedegetett elő írás közben, hogy egyik vagy másik nagy szellem szavaival támogassa, erősítse a maga állításait. Mikor még csak az anyaggyűjtéssel foglalkozott, addig még voltak nyugodt órái; közben-közben egy kis szórakozást is engedett magának ; de mikor aztán a terv kivitelébe fogott, mikor már az első kapavágást megtette, az első fejezet címét leírta: azután lázas szorgalommal folyt a munka, szaporodtak a tele hitívek napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra évekig. Ami ideje az iskolai teendők mellett maradt, így töltötte el éjjeli, nappali munkában a szükséges testi mozgásra azt az időt engedte, amelyet lakásáról az iskolába, onnan vissza tett útja vett igénybe és mikor az esti homály beállott, fordult egyet lakása közelében. Családja számára, amely feleségéből, unokahúgából és Kecskeméten és Pozsonyban, valamint előbb Szegeden kosztos tanulókból állott, az étkezés ideje maradt. Az éjszakából elül keveset fordított munkára, mert jó papi szokás szerint tíz óra tájban nyugalomra tért, de a kora hajnali órák télen-nyáron íróasztala mellett találták. így készültek Lubrichnak egész kis könyvtárt kitevő munkái amelyeket alább fogok felsorolni! Budapest, április 1. A képviselőház húsvéti szünete, mint ismeretes, április 18-ig tart. Széll Kálmán miniszterelnök szombaton este a szabadelvű klubban azzal okadátolta meg a választások előtt való ezen szünetnek mindenesetre szokatlanul nagy tartamát, hogy a német trónörökös április 14-től 17-ig Bécsben tartózkodik s a miniszterelnök — aki ezután még egy napirend megállapító üléséből sem akar távol lenni a képviselőháznak, április tizennyolcadika előtt nem lehet Budapesten. Az összeférhetetlenségi törvény átalakítására kiküldött bizottság április 13-án kezdi megint tanácskozásait, mégpedig aznap délelőtt és délután tanácskozik, mert a miniszterelnök másnap Bécsbe utazik. Arról, várjon a delegátusokat még a mostani országgyűlés választja-e, a miniszterelnök nem nyilatkozott, de beszélik, hogy a delegacionális tárgyalásokat még a mostani országgyűlés kiküldöttjei tartják meg. Tekintettel arra, hogy az Adria vitája a húsvét utáni időből is jelentékeny részt foglal le s a reformjavaslatok és köztük leginkább az összeférhetetlenség sok időt vesz igénybe s a delegációk miatt is szünet lesz, most már azt is beszélik, hogy az általános képviselőválasztásokat csak őszszel tarthatják meg. A kereszt és a bíróság. Mielőtt az egyházpolitikai törvényhozás végrehajtatott, a Bánffykormány igazságügyminisztere Erdély Sándor az összes bíróságokhoz intézett körrendeletben intézkedett arról, hogy a feszület mint a bírósági felszerelés kiegészítő része, minden olyan teremben helyeztessék ki, ahol a felek esküt tesznek, a bíróságok ítéletet hoznak. Ezt a rendelkezést — mint az Alkotmány már régebben megírta