Alkotmány, 1901. április (6. évfolyam, 79-103. szám)

1901-04-02 / 79. szám

ALKOTMÁNY, 79. szám. De én ma kivételesen elhiszem, hogy Bessenyey tegnap a Lloyd-klubban komo­lyabban beszélt, mint az ő svájci kolle­gája. Komolynak veszem őszinte és fáj­dalmas bocsánatkérését is. Komolyan ve­szem egész tegnapi beszédét. No hát, mit jelent akkor Bessenyeynek az a vallomása, hogy ö­lsenhangon, nem törődve azzal, hogy kik hallják» mondta el azt a dolgot Rakovszkynak? Álljanak elő tehát azok, akik akkor hallották Bessenyeynek Ra­­kovszkyhoz intézett «tréfás» megjegyzését! Csak egy Karáluszpárti zsidó újságíró hal­lotta? Az miért nem j­elentkezett mindj­árt ta­núul ? És a többi fültanult ? Hát az a vallo­mása Bessenyeynek, hogy Rakovszky mindjárt akkor nem használta föl az ő «élcét» ? Mit bizonyít ez? Azt, hogy Rakovszky felül holmi ízléstelen és könnyelmű «élcek»-nek? Nem. Inkább azt, hogy Bessenyey «élcét» azóta mások is terjesztették és — miután Bessenyei­­a járókelőkre való tekintet nélkül» mondta «ők­et»—nem vicc alakjában. Kik azok? Jelentkezzenek, ha úri emberek. Besse­nyey jelentkezett, hogy ő az a «másik», de ő a szabadelvű sajtó egybehangzó ítélete szerint bohóc. Őt tehát komolyan meg sem veszem. Szabadelvűpárti képviselő lehet — ■nagyon is — bohóc. De miniszter nem lehet bohóc. Ne komédiázzon Hegedűs miniszter. Pláne ne űzzön komédiát tragi­kus arccal. Hogy ő tegnap is, a Lloyd­­klubban, jóakaratának jelentette ki Ra­kovszkynak vele közölt azt a hírét, hogy az «Adria»-részvényeknek egy­harmada , nála, a miniszternél, van, annak nem tulajdonítunk semmi fontosságot. Nevezze meg a miniszter, ki volt az az elvete­mült, aki azt mondta neki, hogy Rakovszky gazdája annak a hírnek, amelynek gaz­dájául Bessenyey jelentkezett? De még tovább is megyünk. Csakis a szabadelvű pártban lelhetők fel annak a rágalomnak gazdái, mely szerint Rakovszkyt is hall­is volt, némely tanártársát figyelmeztetni holmi szabálytalanságokra, ami az önérzeteikben, job­ban mondva tudósgőgjökben sértett taná­roknak elég volt arra, hogy Lubrich­­nak halálos ellenségeivé legyenek s mindent el­kövessenek arra, hogy az igazgatóságot vele megutáltassák. Körülbelül e körülmény adta kezébe a tollat, hogy Neveléstudomány című nagy munkáját megírja, ami alkalmul szolgált neki arra, hogy az inkább zsoldért, mint az ifjúság nevelés-ok­tatása végett szolgáló urakat a tanítói hivatás nagy és nemes feladatával megismertesse s al­kalmilag őket megleckéztesse, amivel természe­tesen csak jobban elkeserítette őket, amiért utóbb — amint látni fogjuk — egész Catilinai összeesküvést szítottak ellene a budapesti hír­lapokban. Ha valaki Lubrich Neveléstudományába csak egy futólagos pillantást vet is, csaknem lapról-lapra találkozik vagy az ó vagy az új világ nagy, sőt legna­gyobb szellemeinek neveivel, akik az emberiség műveltségének emelésén vagy gyakorlatilag vagy elméletileg dolgoztak. Ebből megítélhetni, mily előkészülettel foghatott e munkához. Tudom ké­sőbbi tapasztalatból, mert hiszen minden többi nagy munkája keletkezésének tanúja voltam itt a fővárosban, ahol ismét együvé kerültünk, hogy csak a halál válaszszon el bennünket; tudom, mondom, tapasztalatból, hogy, mielőtt valamely munkába fogott, előbb annak egész irodalmával iparkodott megismerkedni. Amit aztán az egye­temi és más országos könyvtárakban föl nem talált, azt saját költségére meghozatta, sokszor drága pénzen, mert a külföldi tudósok könyveit gatásra bírta az «Adria». Ki ennek a rágalomnak a költője? Ki az utóbbi napok kompromittáltja? Hegedűs Sándor. Az ő kezében van az egész ügy kulcsa. Amíg ő «uri» köteles­ségének nem ismeri erről nyilatkozni, addig Rakovszky felemelt fővel járhat, mert hála Istennek, az igazán uri, a ma­gyar úri felfogás kódexe nem készül a szabadelvű pártban. Ebben a vegyes keres­kedésben legkevésbbé. S éppen ezért az ügy nincs elintézve a Llyodklub tegnapi értekezlete által. Amit ott a párt «egysé­géről» és «bizalmáról» szavalt Széll Kál­mán, az annyi, mintha Bessenyey, a párt udvari bohóca mondta volna. Egyébbként az ügyet majd el fogja intézni a parla­ment. A parlament még felelelősségre fogja vonni a jobboldali embervadászokat és tárgyalni fogja Hegedűs Sándor uri cse­lekedeteit. 2 Kedd, 1901. április 2. Katholikus társadalom, hogy azok az elvi ellentétek, melyek másutt fog­lalkoztatják a szellemeket, Magyarországon leg­­tölebb mint üres szavak léteznek. A katholiciz­­mus Magyarországon ezért nem bizonyulhatott hamis tanításnak, nem járhatta le magát s te­hát nem lehet túlhaladott álláspont. Nem a meg­győződések harcolnak tehát, ha van ellentét a vallási felfogások közt, hanem nagyobbára érde­kek. Magyarországon nincsenek fanatikus atheisták, nincsenek meggyőződésből való ellenségei a kereszténységnek és a katho­­licizmusnak. Minden ellentét az egyéni érdekre vezetendő vissza. A magyar természet erénye és bűne foglaltatik ebben a tényben; erénye, hogy a szőrszálhasogatásokat messze el­kerüli, bűne, hogy az absztrakt gondolkodástól szintén irtózik mint valami halálos bűntől. De e körülmény az oka, hogy a vallásra vagy a ke­reszténységre vonatkozó problémák Magyaror­szágon nem izgatnak senkit. A katholicizmus tehát Magyarországon nem járhatta le magát, annál kevésbbé, mivel eszméinek sem igazsága, sem gyakorlati értéke nincs még teljesen kipró­bálva. Szociális téren éppenséggel még csak kezdetén vagyunk a katholicizmus alkalmazá­sának. A magyar katholikus társadalom tehát, mikor szinte szégyelli katholikus voltát és húzódozik minden katholikus manifesztációtól, egy teljesen téves autoszuggesztió alapján áll, mert a katho­­licizmust egész tévesen valami idejét múlt ta­nításnak és intézménynek tartja. Ehhez járul a katholicizmus hiányos ismeretéből eredő fogya­­tékossága a hitnek, mely a vallásos meggyőző­­déseknek azt a skáláját idézi elő, melyről ifj. Zichy János szólt. A jelek azonban arra vallanak, hogy a téves vagy fogyatékos meggyőződések hálózata kezd szakadozni és a hamis autoszuggesztió helyébe lép a katholikus hit bátor megvallása. A katho­­likus körök életre kelték a katholikus tudatot, fokozatosan és biztossággal és a magyar katho­licizmus ezentúl nem csupán statisztikai szám­­adat lesz, hanem hatékony erő, melyet legalább is számba kell vennie mindenkinek. Budapest, április 1. Ifj. Zichy János gróf a katholikus társadalom­ról szólt a Budapesti Katholikus Kör tegnapi közgyűlésén. A katholikus társadalomról, amely­nek lennie kellene a fővárosban és az egész országban; a katholikus társadalomról, amelyet nem nevelt senki vallásosságra és összetartásra. A katholikusok, akik az ország lakosságának többségét képezik, csodálatos módon nem tud­ják érvényre emelni akaratukat. Ők, akik paran­csolhatnának, engedelmeskednek, nem ész­szerű engedelmességgel, hanem vakon követve a liberális jelszavakat. Nem akarják szétbontani a magyar társadalom egységét — mondják — mintha valaki azt követelné tőlük, hogy indítsa­­nak hadjáratot a nemkatholikusok ellen, vagy hogy elzárkózzanak minden tekintetben a nem­zet többi része előtt. A katholikusok erélytelenségének oka nem a katholikus vallásban kereshető. A katholicizmus Magyarországon még nem jutott odáig, hogy szerepét befejezettnek tekinthetné. A magyar ember nem szokta fejszéjét a nagy problémákba vágni, ennek pedig szükségszerű következménye, nem kaphatni ám oly potyapénzen, mint ahogy ő kénytelen volt munkáit elvesztegetni. Mikor aztán a legkiválóbb munkák nagy halommal együtt voltak, évekig forgatta, olvasta azokat, mielőtt tollat fogott volna. Kivonatokat, jegyzeteket készített, amelyeket aztán hatalmas emlékező tehetségének se­gélyével könnyű szerrel szedegetett elő írás közben, hogy egyik vagy másik nagy szellem szavaival támogassa, erősítse a maga állításait. Mikor még csak az anyaggyűjtéssel foglalkozott, addig még voltak nyugodt órái; közben-közben egy kis szórakozást is engedett magának ; de mikor aztán a terv kivitelébe fogott, mikor már az első kapavágást megtette, az első fejezet címét leírta: azután lázas szorgalommal folyt a munka, szaporodtak a tele hit­ívek napról-napra, hétről-hétre, hónapról-hónapra évekig. Ami ideje az iskolai teendők mellett maradt, így töltötte el éjjeli, nappali munkában a szük­séges testi mozgásra azt az időt engedte, amelyet lakásáról az iskolába, onnan vissza tett útja vett igénybe és mikor az esti homály beállott, fordult egyet lakása köze­lében. Családja számára, amely feleségéből, unokahúgából és Kecskeméten és Pozsony­ban, valamint előbb Szegeden kosztos ta­nulókból állott, az étkezés ideje maradt. Az éjszakából elül keveset fordított munkára, mert jó papi szokás szerint tíz óra tájban nyugalomra tért, de a kora hajnali órák télen-nyáron író­asztala mellett találták. így készültek Lubrich­­nak egész kis könyvtárt kitevő munkái amelye­ket alább fogok felsorolni! Budapest, április 1. A képviselőház húsvéti szünete, mint is­meretes, április 18-ig tart. Széll Kálmán minisz­terelnök szombaton este a szabadelvű klubban azzal okadátolta meg a választások előtt való ezen szünetnek mindenesetre szokatlanul nagy tartamát, hogy a német trónörökös április 14-től 17-ig Bécsben tartózkodik s a miniszterelnök —­ aki ezután még egy napirend megállapító ülésé­ből sem akar távol lenni a képviselőháznak, áp­rilis tizennyolcadika előtt nem lehet Budapesten. Az összeférhetetlenségi törvény átalakítására ki­küldött bizottság április 13-án kezdi megint ta­nácskozásait, még­pedig aznap délelőtt és délután tanácskozik, mert a miniszterelnök más­nap Bécsbe utazik. Arról, várjon a delegátuso­kat még a mostani országgyűlés választja-e, a miniszterelnök nem nyilatkozott, de beszélik, hogy a delegacionális tárgyalásokat még a mos­tani országgyűlés kiküldöttjei tartják meg. Te­kintettel arra, hogy az Adria vitája a húsvét utáni időből is jelentékeny részt foglal le s a reform­javaslatok és köztük leginkább az össze­férhetetlenség sok időt vesz igénybe s a delegá­ciók miatt is szünet lesz, most már azt is be­szélik, hogy az általános képviselőválasztáso­kat csak őszszel tarthatják meg. A kereszt és a bíróság. Mielőtt az egyház­politikai törvényhozás végrehajtatott, a Bánffy­­kormány igazságügyminisztere Erdély Sándor az összes bíróságokhoz intézett körrendeletben in­tézkedett arról, hogy a feszület mint a bírósági felszerelés kiegészítő része, minden olyan terem­ben helyeztessék ki, ahol a felek esküt tesznek, a bíróságok ítéletet hoznak. Ezt a rendelkezést — mint az Alkotmány már régebben megírta

Next