Alkotmány, 1901. április (6. évfolyam, 79-103. szám)

1901-04-23 / 97. szám

A ALKOTMÁNY. 97. szám. 1-------------------------------------------------------------­mint amilyen tüntetőleg magyarrá lesz, azt mindenesetre megkívánhatjuk tőle, hogy a kereszténység mint történelmi tény és mint kulturfaktor előtt meghajol­jon és hagyjon föl azzal a hagyományos krisztusgyűlölettel, melylyel a keresztény nép haragját mindenka maga ellen idézte és a keresztény társadalmat kényszerítette, hogy öt kebelén kívül állónak tekintse. Budapest, április 22. A k­épviselőház holnap kedden nem tart ülést az új koronaőr beiktatása miatt; a képvi­selőház legközelebbi ülése szerdán délelőtt 10 órakor lesz s ezen az ülésen az Adria-javaslat részletes vitáját folytatják. A főrendek összeférhetetlensége. Széll Kál­mán miniszterelnök hír szerint holnap délutánra igen sok főrendiházi tagot értekezletre hívott meg, hogy velük arról értekezzék, várjon az új összeférhetetlenségi törvényt a főrendiházra is kiterjeszszék-e. Miután a főrendiház jellege egészen más, mint a képviselőházé, politikai körök véleménye szerint ez a kérdés máris eldön­­töttnek tekinthető. A főrendiház mentelmi bizottsága elhatározta, hogy Bródy Zsigmond mentelmi jogának felfüggesz­tését a fővárosi IX. ker. rendőrkapitányi hivatal ré­széről benyújtott megkeresvény hiányos felszerelése miatt nem, ellenben Odescalcly Géza herceg mentelmi jogának felfüggesztését, igen­is javasolja a főrendi­ház plénumának.­­ A kvóta. Széll Kálmán miniszterelnök a kép­viselőház mai ülésén beterjesztette a magyar kvótaküldöttség jelentését a kvótatárgyalásokról, továbbá az ezek alapján készült kvótajavaslatot. A törvényjavaslat szerint a kvóta megmarad a mai, vagyis 34‘4 Magyarországra nézve és 65‘6 Ausztriára nézve. Ez az arány 1. évi július 1-től 1909. december végéig érvényes. A vaáli mandátumra, amely Lits Gyulának honti főispánná történt kinevezése következtében megüre­sedett, hárman pályáznak. Az ugron-párt részéről Vajay István plébános volt orsz. képviselő, a Kossuth­­párt részéről Eötvös Bálint ügyvéd (Eötvös Károly fia) és a kormány­párt részéről a vaáli járás jelenlegi főbírája, Szüts Jenő. Ez utóbbi a napokban tartott Vaálom programmbeszédet s mondhatni eredeti mó­don indokolta meg az ő Széll-pártiságát. Ki­fejtette ugyanis, hogy ő tulajdonképpen ing­ben áll a laphoz. Ott felvették mellékletül­­a pénzért. Azt az egyet azonban megtette a koronás re­gényíró, hogy élclapjában nem engedte Lubrichot pelengérre állíttatni, de a szerkesztői üzenetek között oly jósdai választ adott, amelyből azt is ki lehetne olvasni, hogy Lubrichot agyon kell verni. Ezt írta ugyanis: «Azzal az emberrel más­ként kell elbánni». De hát hogyan? E támadások azonban korán sem vették el Lubrich kedvét a munkától, amire talán számí­tottak ellenségei, sem oly leverő hatással nem voltak reá, hogy jó barátai vigasztalására lett volna szüksége, mint tiszteletre méltó élet-írója megjegyzi. Annyi azonban igaz, hogy forrón szeretett feleségének nyugalmát, boldogságát nagy mértékben megmérgezték. VII. Lubrich házi zsidaja. • A cimborák közöl ki kell emelnem azt a — nem tudom, minek nevezzem, mert zsidónak született, de m­íg igen tekintélyes állásokba nem jutott, olyan Lubrichféle keresztény embereket azzal ámított, hogy ő zsidó létére keresztény álláspontot foglal el, t. i. a nevelésben. Csaplár­nak Szegeden tanítványa volt és Csaplár mint jó tanítványáról csak jót mondott felőle. Lubrich Leipzigban Ziller iskolájában találkozott vele; a jó lutheránus Ziller is csak jót mondott felőle. Lubrich még akkor nem volt antiszemita és mint a szeretet vallásának szív szerint való híve és mint becsületes ember az adott szóban megbí­zott és a Móric gyereket, aki utóbb a Kleinman nevet a tiszteletre méltó Kármánnal cserélte fel, jó szemmel látta és utóbb bizalmára méltatta. Tetlenségi párti érzelmű, azonban a jelenlegi viszonyok között ő mégis inkább azt a zászlót követi, amelyet Széll ide-oda lenget, azonban fentartja a jogát (t. i. a jelölt) arra, hogy elveinek nem érvényesíthetése esetén a szabadelvű párt kebe­léből kilép. A «politikai érettség magaslatán» álló közönség pedig folyton éljenezte a jelöltet: éljenezte, mikor függetlenségi pártiságát hangoztatta, éljenezte, mikor Szélit dicsőitette és éljenezte, mikor annak a véleményének adott kifejezést, hogy a mai szabad­elvű párt tulajdonképpen egy átjáró ház; az ember az egyik utcán belép s a másik kapun kilépve, má­­sik utcában találja magát. Isten éltesse a vaáli po­litikát és a szabadelvű párti durch­haus házmeste­rét, Széll Kálmánt. A választás különben május 7-én lesz. «A néppárt az országot is eladja.» A kép­viselőház mai ülésének végén, mikor a minisz­terelnök azon indítványa tárgyaltatott, hogy a képviselőház csütörtökön ne tartson ülést, egy kínos, a szélsőbaloldal gondolkodását rikító vi­lágításba helyező incidens adta elő magát. Nem Polónyi Géza «vicceit» értjük, amelyeknek egyet­len megfejtése: Hajdu-Szoboszló. Hanem Ku­­bik Béla közbeszólására célzunk. Ez a közbe­szólás Rakovszky István felszólalása után esett és a képviselőházi gyorsírók feljegyzései szerint így hangzik: — Néppárti politika! Természetesen, hiszen annak mindegy, csak katholikus legyen, akkor megcsinál mindent, az országot is eladja! Kubik Béla úr nem tartozik a szélsőbal láng­eszei közzé. Sőt vannak, akik határozottan az antitalentumok közé sorolják. Egyik sem bűn, sem nem hiba, csak fogyatkozás, amely­­lyel az ember akár száz esztendeig is jó egészségben, zavartalanul élvezheti pol­gártársai tiszteletét. Ám a rosszhiszeműség, az már lerontja a tiszteletet, az már hiba, sőt bűn, annál is inkább, mert nyomában jár a gya­núsítás, a rágalmazás hajlama. Mi saját politikai reputációja érdekében felszólítjuk Kubik Béla urat, Vonja vissza felidézett közbeszólását, vagy pedig bizonyítsa be állításának valódiságát, bizonyítsa be a katholicizmus, a néppárt ellen szórt vádját, ha azt akarja, hogy a tisztessége­sen gondolkodó emberek őt jövőre is jóhiszemű­­nek tartsák. Az az idő, amikor büntetlenül, megtorolatlanul lehetett gyanúsítani, rágalmazni a néppártot, régen elmúlt. Ezt ne felejtse el senki. A zempléni főispánság kérdése rövid idő alatt végleges megoldásra jut. Molnár István főispán a jól megérdemelt nyugalomba vonul s helyét Hadik Béla gróf fogja betölteni. Ma a képviselőház miniszteri szobájában Hadik gróf hosszabban értekezett Széll Kálmán miniszterelnökkel. Választási mozgalmak. Kassán — mint írják — m­últ vasárnap alakult meg a tisztikar és egy százas választmány szervezésével a fü­ggetlenségi párt. A gyűlésen Tóth János orsz. képviselő volt jelen. — Baján hír szerint két ellenjelöltje lesz Plósz igaz­ságügyminiszternek, Fehér János dr. ügyvéd Kossuth­­párti programmal lép fel, míg a Bánffyisták állítólag Vojnich István bárót, Bácsmegye volt főispánját nyerték meg jelöltnek. A képviselőház közigazgatási bizottsága ma ülsét tartott, amelyen tárgyalás alá vette s csekély változtatással elfogadta azt a módosítást, amelyet a főrendiház az állami gyermek - menedékhelyekről szóló törvényjavaslaton tett. Tárgyalás alá került ez­után az 1896—1901-diki országgyűlés tartama alatt a főrendiházban örökös tagsági jogot nyert családok névjegyzékének törvénybe iktatásáról szóló törvény­­javaslat, melyet változtatás nélkül elfogadott a bi­zottság. Uj bányatörvény. A pénzügyminisztériumban már elkészültek az új bányatörvény tervezetével és azt véleményezés végett átküldték az igazságügyminisz­­tériumnak. A tervezet külön szabályozza a társládák ügyét is. Az egyenes adó reformja, Lukács László pénz­ügyminiszter a földadókataszter revízióját tervezi. A törvényhatóságokat leiratban értesítette erről és elrendelte, hogy pontos és kimerítő adatokat gyűjtse­nek, mik az okai a mostani adóztatás aránytalansá­gainak és milyen gazdasági, közlekedési és értékesí­tési viszonyok befolyásolják vidékenkint a kataszteri tiszta jövedelmeket. Minden törvényhatóságban külön záttság fogja e munkát elvégezni s tekintettel a nagy anyaghalmazra, legalább három-négy év telik el, amíg az egyenes adók reformja keresztülvihető lesz. Bi­zony a földadó reformja még sokáig várat magára, különösen pedig a földadó kulcsának leszállítása, amely még tervben sincs. Azért ne reménykedjék senki a pénzügyminiszteri biztatásokban, melyek most, a választások közeledtével, a captatio benevo* * lentiae céljából történnek. Az erdélyi görög-keleti érseki egyházmegye zsinatát ma nyitotta meg Nagy-Szebenben Metianu metropolita. A zsinat megválasztotta az elnökséget, valamint a bizottságok tagjait, majd a metropolia konzisztóriumának indítványait terjesztették elő. A zsinaton negyvenhárman vettek részt­ Galíciából Boszniába. Mint egy laptársunk értesül, eddig mintegy 150.000-re megy a kivándorolt bosz­niai mohamedánok száma és e szám eddig bizony­nyal növekedett volna, ha a kormány a kivándorlást útlevelek megtagadásával és más hivatalos eszkö­zökkel el nem nyomja. Most az elnéptelenedett vi­dékek számára Galíciában keresnek telepeseket. A galíciai keresztény nép eddig Amerika proletárjait sza­porította, most nagyobb csoport Boszniába készül. A husatyni kerület Vasilkovce községéből most 60 csa­lád indult Boszniába és a környékről még 30 család ké­szül oda. Hasonló mozgalom észlelhető a tolmácsi kerületben, úgy, hogy körülbelül 10—15.000 orosz paraszt van mozgósítva, kik fekvőségeiket sür­gősen árulják, hogy kivándorolhassanak. Éppen a tehetősebb parasztság és kisbirtokosság áll e moz­galom élén. Nevezetes, hogy a mozgósítás igen gyors lefolyású és annyira rejtélyes, hogy a vezető ügynö­kök eddig ismeretlenek. Az érdekeltek mindennemű felvilágosítást, megtagadnak, vagy kitérőleg válaszol­nak, sokan egyáltalán nem ismerik a mozgalom ve­zetőit. Abból a körülményből, hogy az útlevél­kiadás igen simán megy végbe, azt következtetik, hogy a kivándorlást maga a kormány támogatja. A horvát pénzügyi kiegyezés. Zágrábból írják nekünk: A magyar-horvát pénzügyi egyezmény meg­újítására való szóbeli tárgyalásait a regnikoláris bi­zottságoknak el kellett e hó 28-áról halasztani, mert a magyar bizottság a horvát üzenetet csak e hó 23-án veszi tárgyalás alá s az üzenet tanulmányo­zása több napot vesz igénybe. Egersdorfer képvi­selő, a horvát bizottság előadója holnap Budapestre érkezik, hogy a magyar bizottság tárgyalásán jelen legyen. Horvát mérvadó körökben azt gondolják, hogy a két bizottság szóbeli tárgyalásai május hó első vagy második napján kezdetüket veszik. ___________________________________________ Kedd, 1901. április 23. ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, április 22. Kisebb-nagyobb csetepatékkal tovább folyt ma a vita, melynek végét nehezen várja már a több­ség és szive nagy szorongásával különösen a kereskedelmi miniszter. A néppárt nem fárad, sőt mintha napról-napra nevelkednének erői a küzdelemben, egyre kíméletlenebből hadako­zik s mind nagyobb sebeket ejt a kedvet­len miniszteren, immár oly tévedéseket olvas — cáfolatlanul — fejére, melyek miatt a miniszter gyermekéveiben bizonyára restelkedett volna. Heltai Ferenc előadó ma többször ki-kirohant vára­sából a szorult miniszter segítésére, de ugyanannyi megfutamodással szaporította az el­lenzék sikereit. Ma elfogadták Major Ferencnek egy módosítását — a vitát különben ma is Rakovszky István vezette készültségével és szi­laj kedvével. Váratlan zavar lett az ülés végén, mikor Széll Kálmán benyújtotta a kvótajavaslatot és napi­­rendindítványokkal tüzelte a negyvennyolcasokat akiknek nem tetszett, hogy a budai várlak­ása.

Next