Alkotmány, 1901. augusztus (6. évfolyam, 182-207. szám)

1901-08-01 / 182. szám

ALKOTMÁN­Y. 182. szám. ____________________________________ Csütörtök, 1901. augusztus 1. és személyzet megjavítása érdekében tett, nyomot fog hagyni. És kell, hogy felje­gyeztessék a történelem lapjaira az ő folytonos, elszánt, meg nem alkuvó küz­delme a magyar államiság és annak jogai érdekében. Parlamenti életünk legújabb fejleményei nagyrészt az ő nevéhez fűződnek. A Bánffy­­kormány bukását nagyrészt ő idézte elő; a parlamenti béke helyreállítására irányuló purparlékat az ellenzékkel­­­ folytatta. S most, az inkompatibilitási törvény kö­rül folytatott fáradozásaival elősegítette a magyar parlament megtisztítását a politikai üzletemberektől. Vajjon ezek az emberek fellégzenek-e most, mikor az ő nagy ellen­ségük holtan fekszik? Vajjon egy nemzet gyászával szemben mernek-e ők vigadni és remélni? Nem tanácsolnék. Emléke, melynek mindannyian — mi is, kik libe­ralizmusának ellenségei voltunk — tisz­telői vagyunk, egy nagy táborba fogja gyűjteni a politikai tisztesség híveit és ezek, ha kell, tovább folytatják­ majd a keresztes hadjáratot a politikai üzletembe­rek ellen. Szilágyi Dezső halála. Futótűzként terjedt el ma reggel­­ a fővárosban, hogy a magyar politikai közélet egyik legnevezete­sebb alakja, Szilágyi Dezső volt igazságügyminiszter és a képviselőház elnöke, Pozsony város ország­gyűlési képviselője az éjszaka hirtelen meghalt. A szomorú hír fájdalmas részvétet keltett minden körben, annyival is inkább, mert e katasztrófára senki sem volt elkészülve. Szilágyi Dezső, aki egyike volt a legerősebb és legférfiasabb embereknek, úgy­szólván vasegészségnek örvendett és bár hatvan­egy éves volt, a sportnak több ágát művelte s ma is félelmetes vívó hírében ártott. Mivel az utóbbi években szív- és májelhájasodás mu­tatkozott nála, nyaranta Karlsbadba s onnan utó­­korára Gasteinba vagy Tátrafüredre járt, ahon­nan mindig fölfrissülve, szinte megifjodva tért haza. Régi szokásához hiven e hó 3-án is Karlsbadba utazott, ahol négy hetet töltött, szigorúan megtartva­­az orvosai által javasolt kúrát és életrendet. A cseh­országi fürdőből­­tegnap délután két órakor érkezett Budapestre és egyenesen a Harmincad­ utca 6-ik számú házban levő lakására ment. A lakásban, mely a második emeleten van, Darvasy Sándor nevű szol­gája várta, akinek megmondta, hogy csak egy napra jött és másnap, azaz ma Tátra-Füredre utazik, ahol már minden előkészületet megtettek a fogadására. A kegyelmes úr különben kijelentette, hogy fáradtnak érzi magát és a nagy hőségben nem akar elmenni hazulról. A szolga erre a lakásba felvitte az ebédet, amelyet ura jóizűen elfogyasztott. Ebéd után a ke­gyelmes úr, akit a szolga igen jókedvűnek látott, visszavonult a lakásba, amelyet csak fél hétkor hagyott el néhány percre. De a házból nem mozdult ki, hanem ismét visszament lakására, melynek ajta­ját magára zárta. A szolga fél kilenckor bekopog­tatott, meg akarta kérdezni, hogy ne hozzon-e va­csorát? De választ nem kapott és újra nem mert zörgetni. Várta, míg ura csöngetni fog, de a hosszas várakozásban késő este lett s így aludni tért. Ma reggel fél hétkor a szolga újra bekopogtatott, de mi­vel semmi neszt sem hallott, s az erősebb zörge­­tésre sem kapott választ, gyanakodni kezdett, hogy urát valami baj érte. Magában nem mervén eljárni, nyomban kocsira ült és áthajtatott a Margit-rakpart l6-ik számú házba, hogy értesítse Neuhofer János dr. volt ügyvédet és nemzeti kaszinói tagot, Szilágyi bizalmas barátját, aki sűrűn megfordult a har­­mincad­ utcai lakásban. Neuhofer rögtön átjött és egy Gizella-téri lakatossal fölnyittatta a la­kás ajtaját. Amint az Erzsébet-térre nyíló háló­szobába léptek, megdöbbenve látták, hogy Szi­lágyi Dezső meztelenül, lábán cipővel és harisnyával a padlón fekszik, a mosdó és az ágy között, teljesen mozdulatlanul. A helyzet azt sejttette, hogy Szilágyi az éjszaka vagy ma korán reggel ágyától a mosdó­hoz igyekezett és e közben terült el a földön. Mivel nem tudták, hogy él-e, meghalt-e, telefonoztak a men­tőkért. Háromnegyed hétkor már ott volt Iványi Ernő dr. ügyeletes orvos Dóczy Endre mentővel és első pillanatra konstatálta, hogy Szilágyi Dezső meghalt. A holttesten a nagy hőségben már foltok is mutatkoz­tak. De hogy a halál mikor állhatott be, azt a men­tők nem tudták megállapítani. A halálesetről Neu­­hofer nyomban értesítette a főkapitányságot, ahon­nan az ügyeletes tisztviselő nyomban megjelent Raisz Rezső dr. V. kerületi helyettes elöljáróval s több polgári rendőrrel együtt és megkezdte a házbeliek kihallgatását. Közben megjelent a lakásban Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter és Csávossy Béla, a képviselőház háznagya s a miniszter azonnal intéz­kedett a lakás zár alá vétele iránt. A szobák ajtait lepecsételték és a hálószoba ajtaja elé rendőrt elli­­tottak. Kilenc óra tájt megjelent a lakásban Wekerle Sándor, a közigazgatási bíróság elnöke, továbbá Szi­lágyinak két Budapesten lakó rokona: Csathó Fe­renc, a budapesti királyi Kúria tanácselnöke és Lukács Sándor mint tanácsos. De a halotthoz sen­kit sem bocsátottak be. Neuhofer dr. táviratilag ér­tesítette a halálesetről Szilágyinak Nagyváradon lakó nővérét. Ezenkívül értesítette a kormányt, a képvi­selőházat és a különféle intézeteket, amelyeknek Szilágyi tagja volt. A haláleset hírére a képviselő­házra, az igazságügyi palotára, a szabadelvű kör helyiségére, a városházára, a Nemzeti és Országos Kaszinóra, a kálvin­ téri református templomra, a központi egyetemre, az Akadémiára és sok más középületre kitűzték a gyászlobogót. A gyászháznál 10 órakor megjelent Plósz Sándor igazságügyminisz­ter és számos képviselő. Hegedűs Sándor kereske­delmi miniszter táviratilag tett jelentést a Rátólon időző Széll Kálmán miniszterelnöknek, egyben fel­hatalmazást kérve, hogy az ország halottjának állam­költségen való eltakaríttatásáról a képviselőház el­nökségével egyetértőleg gondoskodhassál Az orszá­gos temetést az Entreprise-intézet rendezi, melynek emberei minden előkészületet megtettek a végtisz­tesség méltó megadására. A haláleset felvétele. A hatóság részéről délelőtt, 11 óra után megjelent Raisz Sándor dr. elölj­áróhelyettes, Ladányi Mátyás dr. kerületi tiszti orvos, halottkém, Lévai Antal rendőrfogalmazó és Gönci Mór dr. orvos a lakáson. A kiküldött bizottság feltörte a hivatalos pecséteket és bement a lakásba, ahol jegyzőkönyvet vettek fel a halálesetről. A kormány részéről tanúként Zsilinszky Mihály és Gromon Dezső államtitkárok voltak jelen. A képviselők közül pedig Pichler Győző és Blaskovich Sándor képviselők voltak ott. A bizottság legelőbb is Darvasi Sándor szolgát hallgatta ki, aki ugyanazt a val­lomást tette, mint a rendőrség előtt. Azután bemen­tek a hálószobába, hol Szilágyi Dezső az ágy és a mosdóasztal között feküdt holtan. A bizottság meg­állapította, hogy a halál még tegnap kora este agy­­gutaü­tés következtében állott be. Szilágyi este a nagy hőségben mielőtt lefeküdt volna, valószínűleg meg akarta mosni a testét, ami abból is következtethető, mivel egyéb ruházat a cipőin kívül nem volt rajta. A nagy hőségben azonban az úgyis kövér ember rosszul lett és a térdre esett, azonban nem halt meg nyomban, mert bal karját a feje alá helyezte. A halál csak néhány pillanat múlva következett be. Esés közben Szilágyi halántékát az ágyban megütötte és a bőrt fel is horzsolta. A bizottság intézkedésére a holttestet jéggel vették körül. A rendőrség, miután a halál okát konstatálni le­hetett, nem indítványozza a nagy halott felboncolá­sát. Kora reggel már táviratoztak a szabadságon levő főkapitánynak, Rudnay Bélának, akit ma estére várnak vissza a fővárosba. A holttest átszállítása. Szilágyi Dezső holttestét délután négy óráig hagy­ták harmincadutcai lakásán. A délután folyamán Hammersberg Jenő koronaügyész jelent meg a gyász­házban, hogy Szilágyi Dezsőtől, aki legrégibb barát­jai közé tartozott, elbúcsúzzék. A koronaügyész a halottat megpillantván, hangos zokogásra fakadt. Pont négy órakor érkezett meg az Entreprise dísz­­furgonja, hogy a halottat a Rókus-kórház boncoló­házába szállítsa, mert időközben a rendőrorvosi bon­colást mellőzték. A halott átadásánál ott voltak: Csávossy Béla, a képviselőház háznagya, Farkas János terembiztos és Boda Dezső ötödik kerületi rendőrkapitány. A halottat egyszerű fakoporsóba he­lyezték és öt szolga vitte le a halottszállító kocsi­hoz. Eközben a gyászház előtt óriási közönség ve­rődött össze, úgy,­­ hogy a rendőrségnek kemény munkája akadt, hogy a rendet föntartsa. A kocsi elindult, Farkas János, a képviselőház terembiztosa kísérte. És amerre a kocsi elhaladt, a Deák­ téren, a Károly-körúton, a Dohány-utcán, a Kerepesi-úton a közönség mindenütt kalapját levéve adta meg a tisz­teletet a halottnak. Szilágyi Dezsőt a Rókus-kórház Stáhly­ utcai boncolóházába vitték, ahol hivatalosan Farkas János terembiztos adta át Simoncsics kórházi felügyelőnek. Az átadásnál jelen volt a kórház igaz­gatója, Müller Kálmán miniszteri tanácsos is. A holttestet nyomban a boncolóterembe vitték. A magánjellegű boncolást este 8 órára tűzték ki. A boncolást Portik Ottó orvostanár végzi. Ezt megelőzően a holttestet bebalzsamozzák. Boncolás után az udvar kápolnájában helyezik el a holttestet, ahonnan holnap délelőtt 10 órakor szállítják át a Kúria épületébe, ahol a nagy előcsarnokban fölrava­talozzák. A kormány az Entreprise des pompes fu­­nebres intézetet­ bízta meg a nagy halotthoz méltó te­metés rendezésével. A díszes ravatalt a Kúrián még az éjszaka folyamán elkészítik. Az országos gyász, Széll Kálmán miniszterelnök, amint tudomást vett Szilágyi Dezső haláláról, azonnal jelentést tett úgy az esetről, mint annak körülményeiről ő Felségének Ischlben. Erre ő Felségétől a miniszterelnökhöz Rá­tába a következő távirat érkezett: «Legfelsőbb meghagyásból van szerencsém excel­­lenciádnak Szilágyi Dezső elhunyta alkalmából ő Felsége legbensőbb részvétét kifejezni a jelentékeny férfiú elveszte fölött. Ő cs. és apostoli kir. Felsége kegyesen emlékezik vissza arra a ragaszkodásra, amelyet az elhunyt legmagasabb személye iránt tanusított, valamint azokra a sokszoros és ki­váló szolgálatokra, melyeket ő Felségének és a ha­zának tett. Amennyiben családtagjai lennének, kérem Nagyméltóságodat azoknak a legfelsőbb részvétel tu­domására hozni. Schiessl.» Ennek következtében a miniszterelnök Lukács Sándor pénzügyi tanácsoshoz, Szilágyi Dezső leg­közelebbi rokonához a következő táviratot intézte: «Ő cs. és apostoli kir. Felsége legkegyelmesebben megbízni méltóztatott, hogy legbensőbb részvétének adjak kifejezést Szilágyi Dezsőnek, a jelentékeny férfiúnak elveszte fölött, akinek sokszoros és kiváló szolgálataira, amelyeket ő Felségének és a hazának tett, kegyesen emlékezik vissza. Széll Kálmánt. A miniszterelnök saját személyét illetőleg a követ­kező táviratot intézte ugyancsak Lukács Sándor pénzügyi tanácsoshoz: «Mély megilletődéssel és fájdalommal értesültem arról a súlyos csapásról, amely hazánkat és közéle­tünket Szilágyi Dezső elhunytéval érte. Mélyen érzem a veszteséget, amely az országot érte, én is, aki évtizedeken át együtt működtem és küzdöttem vele és akivel nemcsak a politikai élet küzdelmeiben, hanem a magánéletben is közel 40 éves benső, me­leg baráti viszony fűzött össze. Fogadja legőszin­tébb, s legmelegebb részvétem kifejezését. Szell Kálmán.»* Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minisz­ter Szilágyi Dezső elhunytáról értesülve, nyári tar­tózkodását félbeszakítván, Budapestre utazott, hogy a temetésen résztvegyen. A miniszter az elhunyt államférfi ravatalára koszorút tesz e felírással: «Wlassics Gyula — szeretett barátjának.» * Szilágyi Dezső halálának híre az igazságügymi­­nisztériumban a legnagyobb megdöbbenést és szo­morúságot keltette. Plósz Sándor igazságügyminisz­­ter gellérthegyi nyaralójában reggel 9 órakor kapta meg a gyászhírt. A miniszter azonnal megtette az intézkedéseket az igazságügyminisztériumnak a temetésen való méltó részvételét illetőleg, egyúttal elrendelte, hogy :

Next