Alkotmány, 1901. szeptember (6. évfolyam, 208-232. szám)

1901-09-01 / 208. szám

ri ALKOTMÁNY. 208. szám.­ ­ Vasárnap, 1901. s megmaradt három esztendőnek a fele hasz­nálható fel a világtörténelemre és a fel­­sőbbfokú földrajzi ismeretek elsajátítására. Ezzel a világtörténelem nálunk valósággal illuzóriussá lett, a tanítás pedig egyoldalú és­ egyhangúvá vált. A világtörténelem és a világirodalom nem ismerése magában tudatlanság. De az újítás egyéb tekintetben is hely­telen! Aki csak egy irodalmat, egy nem­zet történetét ismeri, az bizonyos tekin­tetben semmit sem ismer. Bizonyos nem­zet irodalmát és történelmét csak akkor vagyunk képesek helyesen megítélni és megbecsülni, ha azt más népek történe­tével és irodalmával tudjuk helyesen és elfogulatlanul összehasonlítani. A túlságos egyoldalú sovinizmus etnikai szempontból is helytelen, mert elfogulttá, önámítóvá, gőgössé és elbizakodottá tesz. A mi tan­tervünk mindezen kevésbbé dicséretes tu­lajdonságok nevelésére igen alkalmas. A tanterv változásával természetesen­ változnak a tankönyvek is; a régiek hasz­­navehetlenekké lesznek. Az új tankönyvek beszerzése új terheket ró a mindenféle terhek alatt roskadozó szülők vállaira. De mindez nem jön tekintetbe, miből gazda­godnának hazafias könyvkiadó bazárjaink, ha mindig ugyanazon tankönyveket le­hetne használni? A tankönyvírás és külö­nösen a tankönyvkiadás szintén meglehe­tősen elfajult. Az előbbi, tisztelet-becsület a kivételeknek, pénzzel való szellemi ro­botolássá lett a gazdag zsidók könyvkiadók részére, a könyvkiadás közönséges üzletté sülyedt spekuláns kazár könyvkiadóink manipulációi követk­eztében. Jelenleg a legjövedelmezőbb üzletek egyike a könyvkiadás, amennyiben majd­nem minden évben változnak a tanköny­vek, mennyi zavart okoz ez az iskolában, mennyi gondot ad a tanároknak, mennyi költséget a szülőknek, az teljesen mellé­kes, legfőbb az üzlet, a tanügy pedig Csáky szalmája, amelyben egyformán kon­tárkodnak a jogászok és a csizmadiák, így termeltetik iskoláinkban a «maga­sabb közéleti erkölcstan kultusza.» Gladiátor. Utána gyűlt mindenki, amint táncolt is hahó­­tás jó kedvében. Kigyültek a nénéi is. — Nesze, Marcsa, Lina . . . szerencsepénz nektek is. Elkelt a Kajla meg a Boci he-he-he. A markukba nyomott egy-egy jókora pénzt. Másoknak is adott örömében. . . Szegény bolond — mondották utána — nem is ez a világ a te hazád, ahol egyik a másnak a szájából tépjük ki a falást, fejjük ki a tejet. .. . Hol fogsz majd telelni . . . ? Matyi arra se tudott volna hallgatni — olyan habotás öröme volt.­­ Zsiga. A kis japánka. — Az Alkotmány eredeti tárcája. — Fiatal férfi jött a város felől. Megállóit a ra­kodó parton és­ fürkészve jártatta szemeit a tiszta, takaros campánokon (kinai bárkák), me­lyek egész családok lakóházául és egyetlen ke­nyérkereseti eszközéül szolgálnak. Az általános rajtól különválva kisebbfajta, csinos bárka him­­bálódzott a vizen; kormányánál anyóka bóbis­kolt, az evező­padon pedig fiatal leány ült, sze­meivel a holdfényes, csillagos eget kutatva. A férfi kövecset vett fel és a kis bárka mellett megcsobbant a víz. A leány gyengén összerez­zent, körültekintett és megpillantva a férfi hivó intését, evezői után nyúlt és ügyesen siklott át az össze-vissza hányt bárkák között. A férfi a kis bárkába lépett és leült a leánynyal szemben, ki aztán pár evezőcsapással ismét kisiklott a szabad térre s evezőit behúzva, kérdőleg tekin­tett a férfira. Ez hatalmas vitorlásra mutatott, mely jó távol horgonyzott a parttól, mire a leány felvonta bambusznádra erősített kis vitorláját és a kicsi bárka kiröpült a szabad kikötőbe. A leány ülve maradt az evezőpadon, kissé az árbochoz dűlve. A férfi nem vette le róla tekin­tetét s a leány szemérmesen lesütötte szemeit. — Istenemre, csinos kis jószág! Valóságos, eleven japánba! mormogott a férfi. És szó, ami szó: remek, kis teremtés volt. Szemei ferdén metszettek voltak ugyan, mint a kinai nőké, de ezenkívül nem hasonlított hozzá­juk semmiben. A kínai nő arca széles, orra la­pos, lába pedig valósággal torz; elkényszeredett bokája akkora, mint a két öklöm, lába feje pedig nem nagyobb kezem két ujjánál, miért is persze csak tipegni tudnak. Hogy mi az igazi oka ezen különös nemzeti szokásnak, én bizony nem tu­dom. Meglehet, hogy a kínai férj féltékenysége teremtette meg . . . Kis japánka volt: erre vallottak szép, tojás­­dad arca, csinos orrocskája, formás, sarokba bújtatott lábacskái. Olyan kis, karcsú japánka. A férfi végre levette róla szemeit és keresztbe ülve a padon a kivilágított városra terelte vissza szemeit. Egyszerre suhogva lehullott a kis vitorla. A férfi visszafordult, a kis bárka a hajólépcsőhöz ért. Felállott és bal lábával a lépcsőre hágott, a leány kezébe pedig pénzdarabot csúsztatott. A kis japánka tétovázva tartotta a pénzt kicsi te­nyerében, melyre a hajólámpás rávetette fényét. A férfi nézte. Végre megszólandott a leány: — Nagyon sok, Sir. A férfi mosolygott: — Nem baj, kis japánka, nem baj! Meglehet, hogy máskor meg majd semmit sem adok ... A leány mosolyogva biccentett: tengerész volt, könnyelmű tengerész, ki nem tudott bánni a pénzzel . . . Ezután mindig a kis japánka bárkáján tért a hajóra, később már ezzel is ment a hajóról: estefelé, mire a férfi lerázhatta magáról a hajó porát, a kis japánka csónaka már rendesen ott ringott a hajó körül. A férfi gyakran nem is szállott partra, hanem messze kivitorlázott a leánynyal a csendes, csillagos éjjelbe, majd aztán ismét átterelte a vitorlát. Nem szerette a városi zajt, hanem inkább az idylli magányt kereste. A leány dalolt édes, elbájoló ezüsthangon ; a férfi nem értette a dalt, de azért elhallgatta volna tudja Isten meddig: volt benne valami ismerős: keleti ... A fiúk a hajón végre előfogták. — Ugyan, az Isten áldjon meg, ember, hol jársz te? Éjjelről-éjjelre ívesen térsz a hajóra! Megárt majd . . . Maradj egyszer már velünk, nem bánod meg: a csendes, éjjeli órákban meg­­bolondító, csábos dallamokat hoz a szellő a sziget felől. Valami tündér lehet a szigeten — vagy talán szirén . . . Elhatároztuk, ha holnap is énekel édesen, csábítóan, észvesztőn, vízre dob­juk a hajócsónakot és felkutatjuk. Semmi sem áll utunkban, mert a tisztek vagy nincsenek a hajón, vagy már alusznak ilyenkor. A fiatal hajós ajkain futó mosoly játszott és ezt gondolta: «No hát ne halljátok többé!» Budapest, aug. 31. Az országgyűlési néppárt szeptember 3-án, kedden délután 5 órakor párthelyi­ségében értekezletet tart, melyre, hogy a párt minden egyes tagja okvetlenül meg­jelenni szíveskedjék, kéri az elnökség. A képviselőház szeptember hó 3-án, kedden délelőtt 10 órakor ülést tart. A néppárt Moson megyében. Holnap, vasár­nap, mint arról már hírt adtunk, a magyar­óvári kerületnek két helyén is lesznek néppárti gyűlé­sek: Vállán és Moson-Szent-Jánoson. A jövő vasárnapon, szeptember 8-án ismét két gyűlés lesz ebben a lelkes kerületben: Halászin és Lébeny-Szent-Miklóson, amire ez a meghívó szólítja a kerület néppárti választóit. A magyar­óvári választókerület lelkes nép­párti polgárai egy napon két helyütt is, és pedig: Halászin 1901 szeptember 8-án, Kisasszony ünnepén, d. e., mindjárt a szentmise után és Lésceny-Szent-Miklós­on 1901 szeptember 8-án, Kisasszony ünnepén, délután, mindjárt a litánia után néppárti népgyűlést fognak tartani, a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyíló. Tartja: Szabó István, orsz. képviselő. 2. A néppártról. Tartja : Landauer Béla dr. 3. A nép bajairól. Tartja: Ernszt Sándor dr., orsz. képviselő. 4. Elnöki zárszó. Halászin és Lébeny-Szent-Miklóson, 1901. évi augusztus hó 30-án. A rendezőségek. Minisztereink Bécsben Széll Kálmán minisztereink: egy órás kihallgatás után m­niszterelnökkel konferált és­zott Budapestre. Fejérvár­ben magánkihallgatáson , után pedig Reiche­nauba utazott. S. Gyula gróf, a király személye körüli m, délután Reichenauba utazott. Az állami tisztviselők mozgalma. Az újvidéki állami tisztviselőknek augusztus 26-án megtartott ér­tekezlete elhatározta, hogy a Budapesten szeptember 21—23-ig megtartandó általános tisztviselői kongresz­­szuson kiküldöttek által résztvesz. Az értekezlet fő­követelése az állami tisztviselők törzsfizetésének ja­vítása 1610 korona kezdőfizetés mellett. A fizetés­­emelésen kívül minden más kívánság az értekezlet szerint csak másodsorban jöjjön tekintetbe, mert a fizetésemelés a legsürgősebb dolog.­­ A zsablyai állami tisztviselők, tekintettel csekélyebb számukra és egyéb körülményeikre, a kongresszuson való kép­viseletükkel az újvidékieket bízták meg. A haldokló képviselőház, Budapest, aug. 31. Egy-két napra még megoszlik az érdeklődés a haldokló 1896—1901-ki és a születendő 1901—­ 1906-iki képviselőház között, de már a jövő hét végén csak a jövő képviselőház fogja érdekelni mindazokat, akik ezen aj t. Ház tagjai akarnak lenni. A feloszlatásra vonatkozó döntés ma esett Bécsben, ahol a király Széll Kálmánt délelőtt 10 órakor hosszabb magánkihallgatáson fogadta. A miniszterelnök már holnap reggel Budapesten lesz, nem pedig, mint eredetileg tervezve volt, hét­főn reggel. Ez a sietség is újabb bizonyítéka a kö­zeli feloszlatásnak, mert Széll Kálmán, mielőtt a hétfői rendkívüli minisztertanácsnak jelentést tenne a feloszlatás dolgában, holnap a szabad­elvű párt korifeusaival óhajt értekezni. A képviselőház szeptember 3-ai, keddi ülésén meginterpellálják Széll Kálmánt a feloszlatás dolgában és Széli rögtön válaszolni fog. Vá­lasza pedig úgy fog hangzani, hogy szeptember 9-én intézi a király ehhez az országgyűléshez a búcsúztató trónbeszédet.

Next