Alkotmány, 1901. szeptember (6. évfolyam, 208-232. szám)
1901-09-01 / 208. szám
ri ALKOTMÁNY. 208. szám. Vasárnap, 1901. s megmaradt három esztendőnek a fele használható fel a világtörténelemre és a felsőbbfokú földrajzi ismeretek elsajátítására. Ezzel a világtörténelem nálunk valósággal illuzóriussá lett, a tanítás pedig egyoldalú és egyhangúvá vált. A világtörténelem és a világirodalom nem ismerése magában tudatlanság. De az újítás egyéb tekintetben is helytelen! Aki csak egy irodalmat, egy nemzet történetét ismeri, az bizonyos tekintetben semmit sem ismer. Bizonyos nemzet irodalmát és történelmét csak akkor vagyunk képesek helyesen megítélni és megbecsülni, ha azt más népek történetével és irodalmával tudjuk helyesen és elfogulatlanul összehasonlítani. A túlságos egyoldalú sovinizmus etnikai szempontból is helytelen, mert elfogulttá, önámítóvá, gőgössé és elbizakodottá tesz. A mi tantervünk mindezen kevésbbé dicséretes tulajdonságok nevelésére igen alkalmas. A tanterv változásával természetesen változnak a tankönyvek is; a régiek hasznavehetlenekké lesznek. Az új tankönyvek beszerzése új terheket ró a mindenféle terhek alatt roskadozó szülők vállaira. De mindez nem jön tekintetbe, miből gazdagodnának hazafias könyvkiadó bazárjaink, ha mindig ugyanazon tankönyveket lehetne használni? A tankönyvírás és különösen a tankönyvkiadás szintén meglehetősen elfajult. Az előbbi, tisztelet-becsület a kivételeknek, pénzzel való szellemi robotolássá lett a gazdag zsidók könyvkiadók részére, a könyvkiadás közönséges üzletté sülyedt spekuláns kazár könyvkiadóink manipulációi következtében. Jelenleg a legjövedelmezőbb üzletek egyike a könyvkiadás, amennyiben majdnem minden évben változnak a tankönyvek, mennyi zavart okoz ez az iskolában, mennyi gondot ad a tanároknak, mennyi költséget a szülőknek, az teljesen mellékes, legfőbb az üzlet, a tanügy pedig Csáky szalmája, amelyben egyformán kontárkodnak a jogászok és a csizmadiák, így termeltetik iskoláinkban a «magasabb közéleti erkölcstan kultusza.» Gladiátor. Utána gyűlt mindenki, amint táncolt is hahótás jó kedvében. Kigyültek a nénéi is. — Nesze, Marcsa, Lina . . . szerencsepénz nektek is. Elkelt a Kajla meg a Boci he-he-he. A markukba nyomott egy-egy jókora pénzt. Másoknak is adott örömében. . . Szegény bolond — mondották utána — nem is ez a világ a te hazád, ahol egyik a másnak a szájából tépjük ki a falást, fejjük ki a tejet. .. . Hol fogsz majd telelni . . . ? Matyi arra se tudott volna hallgatni — olyan habotás öröme volt. Zsiga. A kis japánka. — Az Alkotmány eredeti tárcája. — Fiatal férfi jött a város felől. Megállóit a rakodó parton és fürkészve jártatta szemeit a tiszta, takaros campánokon (kinai bárkák), melyek egész családok lakóházául és egyetlen kenyérkereseti eszközéül szolgálnak. Az általános rajtól különválva kisebbfajta, csinos bárka himbálódzott a vizen; kormányánál anyóka bóbiskolt, az evezőpadon pedig fiatal leány ült, szemeivel a holdfényes, csillagos eget kutatva. A férfi kövecset vett fel és a kis bárka mellett megcsobbant a víz. A leány gyengén összerezzent, körültekintett és megpillantva a férfi hivó intését, evezői után nyúlt és ügyesen siklott át az össze-vissza hányt bárkák között. A férfi a kis bárkába lépett és leült a leánynyal szemben, ki aztán pár evezőcsapással ismét kisiklott a szabad térre s evezőit behúzva, kérdőleg tekintett a férfira. Ez hatalmas vitorlásra mutatott, mely jó távol horgonyzott a parttól, mire a leány felvonta bambusznádra erősített kis vitorláját és a kicsi bárka kiröpült a szabad kikötőbe. A leány ülve maradt az evezőpadon, kissé az árbochoz dűlve. A férfi nem vette le róla tekintetét s a leány szemérmesen lesütötte szemeit. — Istenemre, csinos kis jószág! Valóságos, eleven japánba! mormogott a férfi. És szó, ami szó: remek, kis teremtés volt. Szemei ferdén metszettek voltak ugyan, mint a kinai nőké, de ezenkívül nem hasonlított hozzájuk semmiben. A kínai nő arca széles, orra lapos, lába pedig valósággal torz; elkényszeredett bokája akkora, mint a két öklöm, lába feje pedig nem nagyobb kezem két ujjánál, miért is persze csak tipegni tudnak. Hogy mi az igazi oka ezen különös nemzeti szokásnak, én bizony nem tudom. Meglehet, hogy a kínai férj féltékenysége teremtette meg . . . Kis japánka volt: erre vallottak szép, tojásdad arca, csinos orrocskája, formás, sarokba bújtatott lábacskái. Olyan kis, karcsú japánka. A férfi végre levette róla szemeit és keresztbe ülve a padon a kivilágított városra terelte vissza szemeit. Egyszerre suhogva lehullott a kis vitorla. A férfi visszafordult, a kis bárka a hajólépcsőhöz ért. Felállott és bal lábával a lépcsőre hágott, a leány kezébe pedig pénzdarabot csúsztatott. A kis japánka tétovázva tartotta a pénzt kicsi tenyerében, melyre a hajólámpás rávetette fényét. A férfi nézte. Végre megszólandott a leány: — Nagyon sok, Sir. A férfi mosolygott: — Nem baj, kis japánka, nem baj! Meglehet, hogy máskor meg majd semmit sem adok ... A leány mosolyogva biccentett: tengerész volt, könnyelmű tengerész, ki nem tudott bánni a pénzzel . . . Ezután mindig a kis japánka bárkáján tért a hajóra, később már ezzel is ment a hajóról: estefelé, mire a férfi lerázhatta magáról a hajó porát, a kis japánka csónaka már rendesen ott ringott a hajó körül. A férfi gyakran nem is szállott partra, hanem messze kivitorlázott a leánynyal a csendes, csillagos éjjelbe, majd aztán ismét átterelte a vitorlát. Nem szerette a városi zajt, hanem inkább az idylli magányt kereste. A leány dalolt édes, elbájoló ezüsthangon ; a férfi nem értette a dalt, de azért elhallgatta volna tudja Isten meddig: volt benne valami ismerős: keleti ... A fiúk a hajón végre előfogták. — Ugyan, az Isten áldjon meg, ember, hol jársz te? Éjjelről-éjjelre ívesen térsz a hajóra! Megárt majd . . . Maradj egyszer már velünk, nem bánod meg: a csendes, éjjeli órákban megbolondító, csábos dallamokat hoz a szellő a sziget felől. Valami tündér lehet a szigeten — vagy talán szirén . . . Elhatároztuk, ha holnap is énekel édesen, csábítóan, észvesztőn, vízre dobjuk a hajócsónakot és felkutatjuk. Semmi sem áll utunkban, mert a tisztek vagy nincsenek a hajón, vagy már alusznak ilyenkor. A fiatal hajós ajkain futó mosoly játszott és ezt gondolta: «No hát ne halljátok többé!» Budapest, aug. 31. Az országgyűlési néppárt szeptember 3-án, kedden délután 5 órakor párthelyiségében értekezletet tart, melyre, hogy a párt minden egyes tagja okvetlenül megjelenni szíveskedjék, kéri az elnökség. A képviselőház szeptember hó 3-án, kedden délelőtt 10 órakor ülést tart. A néppárt Moson megyében. Holnap, vasárnap, mint arról már hírt adtunk, a magyaróvári kerületnek két helyén is lesznek néppárti gyűlések: Vállán és Moson-Szent-Jánoson. A jövő vasárnapon, szeptember 8-án ismét két gyűlés lesz ebben a lelkes kerületben: Halászin és Lébeny-Szent-Miklóson, amire ez a meghívó szólítja a kerület néppárti választóit. A magyaróvári választókerület lelkes néppárti polgárai egy napon két helyütt is, és pedig: Halászin 1901 szeptember 8-án, Kisasszony ünnepén, d. e., mindjárt a szentmise után és Lésceny-Szent-Miklóson 1901 szeptember 8-án, Kisasszony ünnepén, délután, mindjárt a litánia után néppárti népgyűlést fognak tartani, a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyíló. Tartja: Szabó István, orsz. képviselő. 2. A néppártról. Tartja : Landauer Béla dr. 3. A nép bajairól. Tartja: Ernszt Sándor dr., orsz. képviselő. 4. Elnöki zárszó. Halászin és Lébeny-Szent-Miklóson, 1901. évi augusztus hó 30-án. A rendezőségek. Minisztereink Bécsben Széll Kálmán minisztereink: egy órás kihallgatás után mniszterelnökkel konferált észott Budapestre. Fejérvárben magánkihallgatáson , után pedig Reichenauba utazott. S. Gyula gróf, a király személye körüli m, délután Reichenauba utazott. Az állami tisztviselők mozgalma. Az újvidéki állami tisztviselőknek augusztus 26-án megtartott értekezlete elhatározta, hogy a Budapesten szeptember 21—23-ig megtartandó általános tisztviselői kongreszszuson kiküldöttek által résztvesz. Az értekezlet főkövetelése az állami tisztviselők törzsfizetésének javítása 1610 korona kezdőfizetés mellett. A fizetésemelésen kívül minden más kívánság az értekezlet szerint csak másodsorban jöjjön tekintetbe, mert a fizetésemelés a legsürgősebb dolog. A zsablyai állami tisztviselők, tekintettel csekélyebb számukra és egyéb körülményeikre, a kongresszuson való képviseletükkel az újvidékieket bízták meg. A haldokló képviselőház, Budapest, aug. 31. Egy-két napra még megoszlik az érdeklődés a haldokló 1896—1901-ki és a születendő 1901— 1906-iki képviselőház között, de már a jövő hét végén csak a jövő képviselőház fogja érdekelni mindazokat, akik ezen aj t. Ház tagjai akarnak lenni. A feloszlatásra vonatkozó döntés ma esett Bécsben, ahol a király Széll Kálmánt délelőtt 10 órakor hosszabb magánkihallgatáson fogadta. A miniszterelnök már holnap reggel Budapesten lesz, nem pedig, mint eredetileg tervezve volt, hétfőn reggel. Ez a sietség is újabb bizonyítéka a közeli feloszlatásnak, mert Széll Kálmán, mielőtt a hétfői rendkívüli minisztertanácsnak jelentést tenne a feloszlatás dolgában, holnap a szabadelvű párt korifeusaival óhajt értekezni. A képviselőház szeptember 3-ai, keddi ülésén meginterpellálják Széll Kálmánt a feloszlatás dolgában és Széli rögtön válaszolni fog. Válasza pedig úgy fog hangzani, hogy szeptember 9-én intézi a király ehhez az országgyűléshez a búcsúztató trónbeszédet.