Alkotmány, 1902. április (7. évfolyam, 78-103. szám)
1902-04-01 / 78. szám
ze* ALKOTMÁNY, szám. 2 Kedd, 1902. áprilisi, gazdagabb csak arany- és gyémántmezők révén lehet egy ország. Ives Guyot talán bebizonyítja, hogy Dél-Afrika és Alaska azért termel aranyat, mert népessége protestáns. Valamely nép gazdasági haladása, szaporasága, kultúrája nemcsak vallásától — és különösen nem a névleg követett vallásától — függ csupán, hanem igen sok egyéb tényezőktől. Azért az igazságot föl nem ismeri annyira ellentétbe helyezkedik a józan ész törvényeivel, hogy kénytelenek vagyunk vagy ítélőképességében, vagy jóhiszeműségében kételkedni. A gondolkodni rest embereknél azonban a legnagyobb badarságokkal is lehet hódítani. Ilyeneket akarnak «hódítani» az íves Guyot-k. Budapest, márc. 31. A közös miniszteri tanácskozások. Széll Kálmán miniszterelnök és Horánszky Nándor kereskedelemügyi miniszter holnap reggel Bécsbe utaznak. Lukács László pénzügyminiszter már ma este odaérkezett. A miniszterelnök valószínűleg három napot fog Bécsben tölteni, míg Horánszky kereskedelemügyi miniszternek már csütörtökön reggel Budapesten kell lennie, hogy jelen lehessen a képviselőházban a kereskedelemügyi tárca költségvetésének részletes vitáján. A közös vámtarifa. A közös vámtarifa előkészítésében az utóbbi időben nem konstatálható valami lényegesebb haladás. Az osztrák és magyar kormány között még fennálló, már csak lényegtelen véleménykülönbségek még nincsenek eloszlatva. A magyar kereskedelmi minisztériumban beállott változás megakasztotta rövid időre a tárgyalásokat. Ezidőszerint mindkét kormánynál a vámtörvény előkészítésén dolgoznak. Tizenkét jelölt egy kerületben. Egy Kézdi-Vásárhelyen megjelenő lap írja . Alig, hogy köztudomású lett Benke Gyula lemondása, máris éppen egy tucat jelölt neve került forgalomba. Íme a díszes névsor: Szabadelvű programmal Bernrieder János (a Széll Kálmán veje), Kovács Albert (a volt nemzeti párt alelnöke), Kovács Pál, Lévai Lajos, Légrádi Károly dr., Sámuel Lázár dr., Sinkovitz Ottó dr., Szentkereszty Béla báró; Kossuth-párti függetlenségi programmal Hoilsy Pál, Haviár Dániel, ifj. Kovács János; pártonkívüli programmal Török Andor, dr. polgármester. Hogy e nagy névsor meg fog növekedni, az valószínű , de jelenleg a pártokban még teljes tájékozatlanság uralkodik. A tizenharmadik, legbiztosabb aspiránst kifelejtette a kézdivásárhelyi lap, Kenedi Géza. Szavazatpusztítás Nyitra megyében. A hírhedt Nyitra vármegyében már most készül a szabadelvű párt a jövő képviselőválasztásokra, mégpedig úgy, hogy a szavazatösszeíró küldöttségek által a választók számát nagy igyekezettel apasztja. Temérdek a panasz a nyitramegyei szavazatösszeíró küldöttségek eljárása" ellen, mert gondjuk van arra, hogy a lajstromokból a néppárti választók maradjanak ki s abban biznak, hogy a magyarul nem értő tót nép úgy sem fogja reklamálni jogát. A Ny. Sz. számos esetét sorolja fel a szavazatpusztitásnak s cikkét a következő helyes és célravezető felhívással fejezi be: «Ahol ilyen tömeges, és nyilván felsőbb helyről sugalmazott szavazatirtás történik, ott reklamálás nem segít. Azért arra kérjük a néppárti választók vezetőit, hogy a községeikben összeállított új lajstromokat másolják le, és összehasonlítván azt az 1902-re elkészített lajstrommal, az eredményt közöljék a néppárt központi irodájával és egyben követeljék a belügyminisztertől, hogy mivel Nyitra megyében nagymérvű szavazatirtást vittek véghez, a most eljáró bizottságokat szigorúan vonja kérdőre és megyeszerte új összeírást rendeljen el. Hiszszük, hogy a nyitramegyei néppárti képviselők ezen követelésnek érvényt fognak szerezni, ellenkező esetben teljesülni fog a liberálisok vágya, hogy t. i. öt év múlva az ellenzéki választók kiirtása után megyénkben a szabadelvű jelöltek egyhangúlag fognak megválasztatni.» Két új főispán. Teljesen megbízható forrásból jelentik, hogy Sáros megye már legközelebb új főispánt kap Bornemisza Lajos orsz. képviselő személyében, kinek a távozó Bárdossy István helyett való kinevezését a hivatalos lap már legközelebb közölni fogja. Bornemisza Lajos kineveztetésével megüresedik a hathársi kerület mandátuma. Ugyancsak megbízható forrásból ered az a hír is, mely szerint Deésy Zoltánt Háromszék megye alispánját Széll Kálmán fölszólította, hogy a lemondás folytán megüresedett szolnok-dobokamegyei főispáni állást foglalja el. Deésy gondolkozási időt kért az ajánlat elfogadására. A katonai büntető törvénykönyv. A katonai büntető törvénykönyvről való javaslatot, melyet a közös hadügyminisztériumban készítettek Schönaich báró altábornagy elnökletével, egy budapesti katonai bizottság tanulmányozza mostanában s munkálatait a jövő héten fejezi be. Schönaich báró altábornagy a munkálatok egyes fázisairól rendes jelentést tesz a királynak. Krajcáros újság — filléres újság. Levél a szerkesztőhöz. — Budapest, március 31. Az Alkotmány egyik legutóbbi számának vezércikkében kikel a krajcáros újságok demoralizáló hatása ellen és ezeknek főképp az ifjúságra gyakorolt erkölcstelenítő hatását s az ezek ellen való védekezést az illetékes tényezők figyelmébe ajánlja. úgy látszik, az illető vezércikk írója éles szemű egyéniség, akinek ügyeimét nem kerülte el az ultra liberális szellemű újságírás ezen nemzetrontó törekvése, s ezért tiszteletadójával hajlunk meg tettre hívó szózata előtt, mert cikkével oly irányba terelte a gondolkodni tudó olvasó közönség figyelmét, amire eddig alig vetett ügyet, s rámutatott azon veszélyre, mely egész nemzedékek jólétét teheti tönkre. Azonban legyen szabad e téren még tovább mennünk, mert megismerni e veszélyt sellene nem védekezni vagy tehetetlenségre, vagy — ha különben módunkban áll — legalább is nemtörődömségre vallana. Meg vagyok győződve, hogy a krajcáros újságok hatását ellensúlyozni éppen nem lehetetlen, csak egy kis csekély jóakarat és áldozatkészség kell hozzá. De hát ettől nem szabad visszariadnunk. Minden szülőnek érdekében áll vallás- és felekezeti különbség nélkül gyermekeit a mételytől megóvni, érdekében áll a társadalom erkölcsi épségét veszélyeztető káros befolyások ellen síkra kelni. Mivel a hivatkozott vezércikkben egyik legfontosabb s amint a tisztelt cikkíró pszichológiai alapon szépen kifejti, a fiatal nemzedék felfogásának és gondolkodásmódjának irányítására elhatározó befolyást gyakorló tényezőről, az «újságról» van szó, bátorkodom szerény véleményemet elmondani arról, miként lehetne a krajcáros újságok hatását paralizálni, illetőleg azokat teljesen kiszorítani. Scriptis scripta opponenda. Igaz ugyan, hogy elég sok és korrekt szellemben szerkesztett olvasmányt adhatunk az ifjúság kezébe, de az úgynevezett ifjúsági iratokkal célt nem érünk. Mert az ifjúságot a mindennapi élettől, a családtól elszigetelni nem lehet, s az ifjúsági iratok hatását egy-egy erkölcstelen példa látása, vagy ilyen beszédek hallása teljesen képes lerontani. Itt tehát arra is kell gondolnunk, hogy az ifjú nemzedék környezetére, a családra, a társadalomra irányító befolyást gyakoroljunk s ezt alig érhetjük el egyéb uton, mint a lehetőleg legolcsóbb napilap által. Az újságolvasás ma már valóságos szenvedélyt vált; fölösleges volna arról beszélnem, hogy az olvasmányok minő befolyást gyakorolnak nemcsak a kevésbbé tanult, hanem még a képzett emberek lelkére is, hiszen általánosan ismert igazság, hogy az olvasók gondolkodásmódját az újságírók irányítják. Jelen alkalommal azon kérdésre akarom csak az. olvasóközönség figyelmét felhívni, hogy miként lehetne a krajcáros újságokat kiküszöbölnünk. Erre csak egy eszköz van: a filléres újság. Vagyis olcsóbb napilapot kell az olvasóközönség kezébe adnunk, mint az eddigiek, mert különben nem érünk célt. Igaz ugyan, hogy egy fillér egy napilapért, illetőleg annak egy példányáért mesésen kevés, de ha a krajcáros újságok fentarthatják magukat, s talán még jövedelmeznek is, kis megerőltetéssel fentarthatók a filléres újságok is. Egy korrekt szellemben szerkesztett, de szintén krajcáros újsággal nem érnénk célt. Figyelembe kell ugyanis venni, hogy a kevésbbé műveit olvasó közönség meghódításáról van szó, mely már megszokta a krajcáros újságok szenzációit és slendrián képeit, szellemi táplálékát ebből szedi már jó ideje, ezt tehát nem fogja felcserélni mással, ha az a másik is éppen annyiba kerül, annál kevésbbé volna hajlandó a cserére, minthogy a krajcáros újságok — ha talán nem is nyíltan, de sorok között szítják az elégedetlenséget a vagyonos és úri osztályok ellen s e szempontból irányzatuk találkozik az elszegényedő, vagy már elszegényedett és ezer teher alatt nyögő földmíves és iparos osztály érzületével , s e találkozás a krajcáros újságokat a nép barátja és érdekeinek védelmezőjeként tünteti fel. Ezt a látszólagos érdekközösséget kell széttépni, mert míg ez fennáll, addig a nép hasonló marad az akaratos gyermekhez, aki a mérget szívesen megeszi, ha mézzel van keverve, mert először csak a méz izét érzi, a következményekre pedig nem gondol; ellenben az orvosság nem kell neki, először mert keserű, másodszor, mert előítélettel van iránta, s mert a pillanat hatása alatt áll, a későbbi gyógyulás reménye tekintetbe nem jön. Kétségtelen, hogy az anyagi oldalát e dolognak nem szabad figyelmen kívül hagyni. Akiknek az Úr Isten sokat adott, azok bizony egy krajcárt figyelembe se vesznek. A szegény ember előtt azonban az is pénz, olvasni pedig akar s ha a megszokott napilapját egy fillérért megkapja, inkább azt olvassa, semhogy egy krajcárt adjon ki. Ha tehát lehetségessé válnék egy filléres napilap kiadása, nem kételkedem, hogy ez rövid idő alatt kiszorítaná a krajcáros újságokat. Nagy kérdés azonban, hogy az ilyen lap fentartása szubvenció nélkül lehetséges-e? A lapkiadással járó költségekről nem bírok kielégítő ismerettel, erről tehát nem szólhatok, de azt hiszem, hogy legalább kezdetben, egy ilyen lap anyagi és erkölcsi támogatás nélkül nem állhatna fenn. De hát a magyar társadalom erkölcsi romlásának megakadályozása oly fontos érdek, hogy ezért némi áldozattól visszariadni nem szabad, s azt hiszem, a tehetősebb osztály nem is fog. Sok olyan gondolkozó léleknek és érző szívnek kell lenni széles e hazában, akik fájdalommal tapasztalják, mint hajlik a magyar társadalom sok rétege az idegenből erőszakosan behurcolt, forradalomra vezető eszmékhez s mint halad egy biztos romlása felé, és nem hiányzik bennük a jóakarat ezt némi áldozatok árán is megakadályozni. Sokan vagyunk, a teher nagyon megoszlik, nagy áldozatot az ügy nem igényel. E sorok írója erre a nemes célra felajánl bizonyos összeget jövedelmének arányában. Ha e példát sokan követik, az eszme nemsokára testet ölt, s a nemzet regenerációja csakhamar kezdetét veszi. Ne késsünk sokáig, minden nap elvesztése kár. Szerény felfogásom szerint az eszme megvalósítása legyőzhetetlen nehézségekbe nem ütközik, haszna pedig kiszámíthatatlan. Nem szükséges a filléres újságnak önálló alapon megindulnia, hanem valamelyik napilappal összefüggésben. Erre a mai konstellációk szerint legalkalmasabb az Alkotmány, melynek bevallott célja részben azonos a tervezett filléres újság céljával. E mellett a szerkesztéssel, továbbá a lap nyomásával járó nehézségek könnyen megoldhatók volnának. Különben ezen kérdések megoldása későbbi időre esik ; az első és fődolog az, hogy ez eszme hódítson, s minél több követőre találjon. Közös érdekünk ez mindnyájunknak, kik hazánkat és nemzetünket szeretjük s kik a magyar társadalom