Alkotmány, 1903. január (8. évfolyam, 1-27. szám)

1903-01-01 / 1. szám

ALKOTMÁNY. 1. szám.­­ Csütörtök, 1903. január 1. része fogyott el és a házigazda csak az intelligens úri vendégeket kínálta meg, akik különben is már hazulról azzal a szándékkal indultak el, hogy Tele­kire szavaznak. Az eset azért érdekes, mert a tör­vényszék ítélete határozottan dezavuálja a Kúria ítéletét. Megvan a kiegyezés. Budapest, dec. 31. A késő esti órákban érkezett a hír, hogy sike­rült kivezető utat találni a kiegyezés labyrinthu­­sából. Az esti királyi kihallgatás után Koerber miniszterelnök és Böhm-Bawerk pénzügyminisz­ter megjelentek a Sacher-szállóban, ahol Széll Kálmán miniszterelnöknél Széchényi Gyula gróf miniszter is jelen volt. Félórai tanácskozás után Széll a következő közlemény kiadására adott felhatalmazást: Ismételt tanácskozások után sikerült kivezető utat találni, amely a két kormánynak a kiegyezési kérdésben való megegyezésére nézve még fennállott akadályo­kat megszüntette. Széll utolsó útja tehát mégis valamelyes ered­ménynyel végződött. A doktorok nem hiába virrasztottak az agonizáló beteg felett. A sorsa jobbra fordult. A félhivatalosok nem hiába bíztak a döntés megtörténésében. Széli újabb halasztását, azt, hogy nem indult el a délutáni vonattal, hanem csak este 10 órakor kel útra, arra magyarázták, hogy Széli a maga helyén akar kitartani az utolsó pillanatig. Megadja a végső alkalmat az osztrákoknak, hogy válaszszanak sorsuk fölött. Az osztrák minisztereket Koerber tényleg sür­gősen minisztertanácsba hívta össze, kétségkívül azért, hogy az osztrák miniszterelnök megbe­szélje minisztertársaival a tárgyalások eredmény­telen lefolyását. Széll meg akarta várni a mi­nisztertanács döntését, nem hoz-e forduló­pontot a válságos helyzetben. Ő Felségétől pedig este 6 órakor újra kihallgatást kért. Mindebből azt sejtették, hogy Széli nem távozik el Bécsből a válság tisztázása nélkül, történ­jék az bármelyik irányban is. A «Magyarország» is férfias és határozott állásfoglalást remél Szélitől s remélte, hogy a Széli által adott utolsó órák s percek történelmi nevezetességű órák lesznek Ausztria-Magyarország történetében. A «Magyarország» természetesen azt gondolta, hogy Széli megegyezés nélkül jö haza és hogy Magyarország gazdasági fölszabadulását, önálló­ságát fogja jelenteni az 1903. A legutolsó bécsi hit azonban a «Magyar­­ország» e sóvár reményét eloszlatta. A vám­közösséget és a kiegyezést hozta meg az 1903, az uj esztendő. Hogy ez az újévi ajándék való­ban kedves lesz a nemzetnek, azt majd csak akkor tudjuk meg, ha a fátyol lehull a kiegyezés titkáról. Még mindig igaz annak a szellemes bécsi nőnek az ajándéka, ki figyelemmel kísérvén a kiegyezési tárgyalásokat, Szélinek újévre fekete bőrből készült tárcát ajándékozott, amelynek külső oldalán a jobb sarkát egy aranyból készült kérdőjel díszíti, oldalán a következő fölirással: «Nichts Gewisses weiss man nicht.» (Semmi bi­zonyosat sem lehet tudni.) Valóban nem lehet tudni, olyan kiegyezést hoz-e Széll újévi ajándékul a nemzetnek, mely­ben az ország érdekei meg vannak védve. Az ajándék kérdőjele most már erre vonatkozik. S ez a mi érdekeinket tekintve még fontosabb kérdés annál is, vájjon külön vagy közös vám­terület alapján kezdtük volna-e meg az új esz­tendőt ? Látatlanban nem ítélünk.Nem akarunk most be-­­­szélni arról sem, várjon a kiegyezést, melyet Koerber és minisztertársai elfogadtak, meg­fogja-e szavazni a munkaképtelen Reichsrath. Egyelőre megelégszünk az örvendetesen hírül adott tudósítással s a jó kiegyezés reményével s örülünk, hogy a válságot méhekben rejtő fel­hőktől megtisztult a láthatár s megkönnyebbült lélekkel léphetünk be az új esztendőbe. Magukról a tárgyalásokról a következő jelen­téseket kaptuk: Bécsi hírek. A Magyar Távirati Iroda jelenti Bécsből: Széll Kálmán miniszterelnök tegnap este 9 órakor, ami­kor az orosz külügyminiszter tiszteletére adott díszebédről visszatért szállására, a Sacher-szálló­ban Körber osztrák miniszterelnök látogatását fogadta. A két államférfi­ beszélgetése egy órá­nál tovább tartott és értesülésünk szerint az álta­lános helyzet körül forgott. Ma reggel 9 órakor Széll Kálmán miniszterelnök külön kihallgatáson volt ő Felségénél. A helyzet tisztázását a leg­közelebbi órákban várják, annál is inkább, mert Széll Kálmán miniszterelnök már délután 6 órakor szándékozik visszautazni Budapestre. A miniszterelnök délben 1 órakor jelen lesz azon az ebéden is, amelyet Goluchowski gróf közös külügyminiszter ad Lambsdorff gróf orosz kül­ügyminiszter tiszteletére. Értesülésünk szerint az a beszéd, amelylyel Széll Kálmán miniszter­­terelnök a szabadelvű párt szónokának üdvözlő beszédére válaszolni fog, rövid lesz és csak általános vonásokban fog nyilatkozni a tárgya­lásokról és az azok nyomán támadt helyzetről. Ma délután fél 3-kor Koerber miniszterelnök újból a Sacherbe ment, hogy Széll Kálmánnal a tegnap este megkezdett tárgyalásokat folytassa. Délután 4 órakor osztrák minisztertanács lesz, amely mással természetesen nem foglalkozhatik, mint azon kérdés feletti döntéssel, hogy az osz­trák kormány elfogadhatja-e a magyar kormány álláspontját a kiegyezési kérdésben. Abban az esetben, ha az osztrák miniszter­­tanács elfogadja a magyar kormány álláspontját és lemond az erőszakosan előidézett osztrák követelések érvényesítéséről, alapos remény van a kiegyezés megkötésére. Azok az osztrák re­ménykedések azonban, amelyek akként vélik a kiegyezési kérdés megoldását, hogy a magyar kormány is engedjen eddigi álláspontjából, semmi körülmények között nem teljesedhetnek. Széll Kálmán miniszterelnök esti 6 órakor újból kihallgatásra megy a királyhoz. A mai napon át is valamennyi faktor részéről lankadatlan buzgalommal folynak a fárado­zások, hogy a két kormány közt a kiegyezés kérdéseiben a megegyezés létrejöjjön. Ma esti 6 órakor Ő Felsége elnöklete alatt a Burgban is­mét miniszteri tanácskozás volt, melyben magyar részről Széll Kálmán miniszterelnök, osztrák részről Koerber Ernő miniszterelnök vettek részt A tanácskozás közel háromnegyed órát vett igénybe. Este 11 órakor. A kiegyezés megvan. Széll Kálmán miniszterelnök, akit ma dél­után Koerber dr. osztrák miniszterelnökkel együtt ő Felsége kihallgatáson fogadott, ez­után többrendbeli tanácskozásban vett részt. Végül Koerber dr. osztrák miniszterelnök és Böhm-Bawerk lovag osztrák pénzügyminiszter megjelentek a Sacher-szállóban, ahol Széll Kálmán miniszterelnöknél Széchényi Gyula gróf, király személye körüli miniszter is jelen volt. Félórai tanácskozás után esti fél 10 óra­kor az urak eltávoztak és ekkor Széll Kálmán miniszterelnöktől a következő közlemény ki­adására nyertünk felhatalmazást. Ma ismételt tanácskozások után sikerült kivezető utat találni, amely a két kormány­nak a kiegyezési kérdésben való megegye­zésére nézve még fennállott akadályokat megszüntesse. Széll Kálmán miniszterelnök, aki éjjeli 10 órakor elutazott Bécsből, holnap újévi beszédében is meg fog emlékezni a mai örvendetes eredményről. Más forrásból. A kiegyezés problémájának várva-várt megoldása végre sikerült. Az osztrák és a magyar kormány közt folyt hosszadalmas tár­gyalások befejezésre jutottak. A kiegyezés létre­jött és a késő esti órákban a vám- és keres­kedelmi politikai viszonyok minden pontjára kiterjedő megegyezést értek el. A k­irály elnöklete alatt megtartott tanács­kozás befejeztével Széll Kálmán miniszter­­elnök egy órányi látogatást tett Böhm-Bawerk lovag osztrák pénzügyminiszternél. Esti há­romnegyed 9 órakor megjelent a Sacher-szál­lóban Széchenyi Gyula gróf, ő Felsége személye körüli miniszter, majd Böhm-Bawerk osztrák pénzügyminiszter, Spitzmüller osztályfőnök társaságában.­A kormányférfiak Széll Kálmán miniszterelnökkel haladéktalanul tanácsko­zásra ültek össze. Valamivel később megérke­zett Koerber Ernő dr. osztrák miniszterelnök is és a tanácskozást az ő részvételével folytat­ták. A kormányférfiak tanácskozása mintegy háromnegyed órát vett igénybe és a minisz­tereknek ez a tanácskozása eredményes volt, amennyiben az egyezség akadályait elhárí­tani sikerült. Budapesten és Bécsben a kiegyezési tárgya­lások befejeztével a következő hivatalos kom­münikét adták ki: Ismételve folyt tanácskozá­sok után ma sikerült a kivezető utat megta­lálni, amelylyel az egyezség útjából a még fennálló akadályokat elhárították. Széll Kálmán miniszterelnök ma este 11 órakor visszautazott Budapestre. Széll Kálmán miniszterelnök ma délután 5 órakor a külügyi hivatalban 1 órányi látoga­tást tett Goluchowski Agenor gróf közös kül­ügyminiszternél. Az autonóm vámtarifa. A 48-as ellenzéknek tartott, de a Széll-kor­­kormánynyal mégis rokonszenvező estilap írja: E hó elején Széll Kálmán miniszterelnök magához kérette Varga Gyula miniszteri tanácsost, az országos statisztikai hivatal főnökét, aki a miniszterelnökkel foly­tatott tanácskozás után hosszasabban értekezett Láng Lajos kereskedelmi miniszterrel. A kihallgatások után a statisztikai hivatalban lázas munka kezdődött. Há­rom héten át csakis felesküdött hivatalnokok (mert tud­valevőleg a statisztikai hivatalban 110 dijnok van alkalmazva) éjjel-nappal felváltva dolgoztak és elké­szítették mindazon adatokat és azokat csoportosan összeállították, melyek a magyar autonóm vám­tarifához szükségesek. Amint egy csoportosítással elkészültek, Varga miniszteri tanácsos azt személye­sen átadta Láng miniszternek. A munka tegnap feje­ződött teljesen be, miről d­ifzkrozott sürgönyben ér­tesítették még tegnap Széll miniszterelnököt Bécs­ben. Láng miniszter külön jutalom gyanánt e munká­latért Varga miniszteri tanácsosnak 1000 koronát, a hivatalnokoknak pedig rangfokozat szerint 180 és 120 korona jutalmat utalványozott ki. Fides penes autorem. A Neue Freie Presse mai száma konstatálja, hogy a kiegyezési mű egyik leglényegesebb része, a közös vámtarifa dolgában hosszú havi tanácskozások után teljes megegyezés jött létre a két kormány között s a ki­egyezéssel összefüggő adókérdések is már a nyár folyamán elintéztettek. Csak az olasz bor­vám dolgában állanak még fenn eltérések, ameny­­nyiben az osztrák kormány nagyobb engedékeny­ségre hajlandó Olaszország irányában, mint az agrárius vizekben evező magyar kormány. Nagy a nézeteltérés a tiroli gabonavám dolgában, mondja a N. Fr. Pr., de erre mi azt jegyezzük meg, hogy a tiroli gabonavám ügyének rende­zése Ausztriának legbelsőbb belügye. Már nem lényegesen függ össze a kiegyezés­sel, de mégis komoly differenciákra adott okot a két kormány között a készpénzfizetések meg­kezdésének kérdése, amennyiben 1903. február végével az állami pénzjegyek kényszerfolyama

Next