Alkotmány, 1903. augusztus (8. évfolyam, 182-205. szám)

1903-08-01 / 182. szám

ALKOTMÁNY. 182. szám. futkosott egyik csoporttól a másikig és azokból egy-egy képviselőt félrehíva, igyekezett velük valamire nézve megállapodni. Ez a valami aztán nemsokára kiderült. A Ház elnöke ugyanis egy­hangú határozattal óhajtotta az ülések elnapo­lását addigra, míg a parlamenti bizottság műkö­dését be nem fejezi. A dolog nem ment nehezen, mert mire az ülést Tallián alelnök megnyitotta, a jelenlevők túlnyomó részével már megállapo­dott az egyhangúságra nézve, akikkel pedig elő­zőleg nem beszélhetett, azokat az ülés folyamán látogatta sorra a padsorokban a Ház elnöke. Az éjfélutánig tartó ülés jegyzőkönyvét Ester­házy gróf jegyző lassan, értelmesen olvasta, Polónyi és Lengyel Zoltán közvetlen ellenőr­zése alatt, akik az előadói emelvényről figyeltek és jegyeztek minden szót. A húsz percig tartó fölolvasást egy alapos jegyzőkönyvi vita követte, ami éppen két órát vett igénybe és az egymást követő négy ellenzéki szónok, Barabás, Polónyi, Holló és Lengyel azt bizonyították, hogy az emlékezetes éjjeli ülésen történtek elferdítve van­nak a jegyzőkönyvben, továbbá valótlanságok, hamisítások és elhallgatások foglaltatnak benne. Lengyel beszéde közben zajos derültséget kel­tett az egész Házban, hogy Kubik Béla néhány percnyi időközökben krákogó kacagásba tört ki. Ez a kacagás átragadt az egész Házra s Kubik ilyenkor tettetett komolysággal igy fedte kacagó elvtársait: — Mit kacagtok? Nincs itt semmi nevetni való! Az elhangzott kifogásokat az elnök ponton­ként külön-külön vette föl szavazásra, és így mintegy tízrendbeli szavazás után, miközben Lengyel Zoltán egyik újabb felszólalásával per­cekig tartó vihart keltett a jobboldalon, a jegy­zőkönyv hitelessé vált. Szünet követte a szavazások sorozatát, ami­dőn az elnökséget Apponyi gróf vette át és a szokásos bejelentések előtt erélyes hangon uta­sította vissza egyik-másik képviselőnek azt a vádját, mintha ő az erőszakot támogatná. Következtek a napirend előtti felszólalások. Gajár­ személyes kérdésben fölszólalva, vissza­vonta a Polónyira tett kijelentéseit. Ezután általános figyelem közt Kossuth Fe­renc állott szólásra. Falusi magányában lepte meg — úgymond — a megdöbbentő hír, hogy egy képviselőt meg akartak vesztegetni. Nem szándékozik ugyan a miniszterelnököt meggyanú­sítani, de miután a rajtakapott Szápáry gróf már megvezekelt, nem tanácsolhat jobbat az ország érdekében, mint hogy a miniszterelnök távozzék helyéről. Ily körülmények közt igen természetesnek látszik, hogy az adott szó alól fölmentve érzi magát és együtt fog működni azokkal, akik a miniszterelnök és rendszere ellen küzdenek. Zajos, percekig tartó tüntetés követ­kezett erre a szélső­baloldalról, amelyhez néhá­­nyan mameluk részről is szállítottak egy-egy gúnyos tapsot. Miután a többi szónok, aki engedélyt kapott a napirend előtti fölszólalásra, elállott a szótól, elnök a parlamenti bizottság megválasztását jelezte a Ház legelső és legsürgősebb teendőjé­nek, indítványozta egyúttal, hogy mindaddig, míg ez a bizottság tanácskozásait be nem fejezi, a Ház ne tartson ülést. Nagyobb vita fejlődött ki ennél a kérdésnél, amelynek során Barta Ödön, Rakovszky István, Polónyi Géza, Pich­ler Győző, Beöthy Ákos, Lovászy Márton, Vészi József, Krasznay Ferenc, Simonyi- Semadám Sándor és Plósz miniszter szóvá tet­ték a bizottság hatáskörét, működését és a Ház elnapolásának tartamát. Végezetül abban álla­podtak meg, hogy augusztus 10-éig a Ház el­napolja üléseit. A parlamenti bizottság tanács­kozásai nem lesznek nyilvánosak, de a tárgya­lásról gyorsírói jegyzetek készülnek, amelyeket a sajtónak rendelkezésére bocsátanak. Mig künn a folyosón nagy diadallal harsogta Polónyi: — Ez az ur (t. i. a miniszterelnök) ebben a teremben nem fog többet beszélni ! — addig nagy meglepetést keltett benn a teremben Khuen-Héderváry gróf rövid fölszólalása, amelyben higgadtan azt jelentette ki, hogy a vizsgálóbizottság előtt ő is meg fog jelenni, de jelenlegi állását ebben a pillanatban nem hagyja el, mert ezzel önmaga és az ország ellen vétene. Szünet után beadták a szavazatokat a vizs­gáló­bizottság tagjaira. A kormánypártiak nagy része Rátkay ellen szavazott. Tudósításunk a következő: Elnök: Tallián Béla, később Apponyi Albert gróf. Jegyzők: Esterházy gróf, Szőts, Rátkay. A kormány részéről jelen voltak: Khuen- Héderváry gróf, Kolossváry, Plósz, Wlassics, Da­rányi, Tomasics. A jegyzőkönyv hitelesítése: Esterházy Kálmán gróf jegyző felolvassa a jegy­zőkönyvet. Barabás Béla: Olyan tényeket vettek fel a jegyző­könyvbe, melyek 1903. július 29-ikén nem történtek meg. Ez a jegyzőkönyv a kormány erőszakának bé­lyegét viseli magán. A miniszterelnök nem tett indít­ványt, hanem egy írást küldött föl az elnökhöz, melyről senki sem tudta, mi van benne. Mikor ezt eltépték, akkor még egy írást küldött fel, melyet Tallián alelnök zsebre dugott, valószínűleg men­tési célból. (Zaj és ellentmondás.) Július 30-ikán nem lehet szó olyan dolgokról, melyek 29-ikén történtek. Az elnök enunciálta a mentelmi hatá­rozatot anélkül, hogy erről a Házat megkér­dezte volna. S nem engedte szóhoz jutni Lengyel Zoltánt, ki akkor a házszabályokhoz szólni akart. Kéri a jegyzőkönyvet úgy módosítani, hogy a miniszterelnöki indítvány felett 30-ikán határo­zott a Ház. Ezután azt vitatja, hogy két ülést egy nap tartani nem lehet. (Zajos ellentmondás jobb­­felől. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Saját szennyeseiket mosogassák! Vázsonyi Vilmos: Fiumei csendes tengert kérünk! Lengyel Zoltán: Vesztegetnek! (Nagy zaj jobbfelől.) Barabás Béla, Apponyi Albert gróf is azt mondotta szólónak, hogy egy napra két ülést összehívni nem lehet. Ezután azt vitatja, hogy a felhatalmazásról szóló törvényt Széll Kálmán nyújtotta be s csakis a Széli-kormányra vo­natkozhatott. A nagy többség erőszakoskodása nyil­vánvaló. Ha Széll visszavonta volna indítványát, akkor a miniszterelnök magáévá tehette volna azt. Követeli, hogy Polónyi tiltakozását is vegyék be a jegyzőkönyvbe. Polónyi Géza szintén törvénytelenségnek minősíti a többség eljárását. Kijelenti, hogy a jegyzőkönyv­ben foglalt napirend­i napirend soha sem lesz. (Taps a szélsőbalon.) Törvénytelen szerinte a jegyző­könyv azért is, mert az elnök Lengyel Zoltánt fel­szólalásában megakadályozta, másrészt azért, mert a jegyzőkönyv hitelesítése nélkül küldötték át a Ház határozatát a mentelmi bizottsághoz. Ezután azt vi­tatja, hogy a 202. §-t rosszul alkalmazzák akkor, amidőn az üléseket két órán túl is folytatják. Ez erő­szak, mely ellen tiltakoznak. (Zajos helyeslés a szélső­balon.) Holló Lajos: Szintén a jegyzőkönyv ellen emel kifogásokat. Ha a jegyzőkönyvben valami miniszter­­elnöki indítványról van szó, az csak durva hamisít­vány lehet. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Az el­nöki mentelmi jog megsértésének bejelentésével az elnöklő alelnök egy új jogsérelmet akart kreálni, mert a házszabályok csak a képviselők mentelmi jogáról szólnak, de külön elnöki mentelmi jogról szó sincs benne. Rátér a politikai vesztegetésekre. Egy közjogi személy is közrejátszik e csúf dologban. Azzal védekezik az illető, hogy őt is beugratták. Ilyen esetek hallatára az ellenzéknek fokozottabb mértékben kell őrködnie a parlamenti rend tiszta­sága felett. Hozzájárul Barabás indítványához. (He­lyeslés a baloldalon.) Lengyel Zoltán : Konstatálja, hogy az első indít­vány különbözik a második indítványtól, melyet az elnök a zsebébe tett s onnan húzott később elő. (Kubik Béla hangos kacajban tör ki s a Ház általános kacajjal kiséri Kubik hangos nevetését.) Kubik Béla: Szép gyerekek vagytok ott a túloldalon. Lengyel Zoltán: Csodálkozik azon, hogy Apponyi is elfogadott oly indítványt, amelyet sem nem látott, sem nem hallott. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kijelenti, hogy az elnökség meggyőződés­ből semmi olyant nem tett, ami házszabályellenes volna. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Pontonkint kívánja felolvasni Barabás kifogásait s azokat szava­zás alá bocsátja. A többség ezt az indítványt elfogadja. Elnök elrendeli a szavazást és felteszi a kérdést. Lengyel Zoltán szólni akar, de óriási zaj tör ki minden oldalról. Kubik Béla: Leszavazzák a csillagot az égről. (Zaj.) Lengyel Zoltán a házszabályokhoz kér szót. /Zajos ellenmondás a jobboldalon./ Elnök: Miután a szavazás folyik, Lengyel Zoltán nem szólhat. (Zajos felkiáltás jobbról: Nem lehet Lengyelnek szólni. Óriási zaj.) ^Lengyel Zoltán: (Ordítva.) Jogom van szólam. (Óriási zaj tör rá erre. Polónyi csik­lja Lengyelt, de az tovább áll helyén. A jobboldal tombol. Eötvös Károly feláll s odakiáltja : Lengyelnek van igaza. Lengyel Zoltán felfut az előadói emelvényre s onnan kiáltja az elnök felé : A kérdés feltevéséhez jogom van beszélni. Óriási zaj./ Elnök a nagy zajban 10 percre felfüggeszti az­ ülést. Szünet után. Eötvös Károly (a házszabályokhoz): Minden egyes résznél külön tétetik fel a kérdés és minden kérdés feltevéséhez joguk van a képviselőknek szólani. Az elnök tehát rosszul mondta, hogy szavazás közben vagyunk. Tehát Lengyel Zoltánnal szabálytalanul járt el az elnök. Lengyel Zoltán: Én is ezt akartam megmondani. Elnök: Felteszi Barabás indítványának második része felett a kérdést. A Ház ezt elfogadja. A Ház a többi pontokat elveti. Elnök­­: Felteszi a kérdést az utolsó pont felett. Polónyi Géza: A kérdés feltevéséhez kér szót. Kéri, hogy úgy tétessék fel a kérdés, hogy pótlólag vezessék be az ő megyjegyzése. Elnök: így teszi fel a kérdést. A Ház az utolsó pontot elveti és elveti Lengyel Zoltán indítványait is. (Az elnöki széket Apponyi Albert gróf foglalja el.) Elnök: Bemutatja Burián közös pénzügyminiszter kinevezési okmányát. Az irományok előterjesztése után Elnök: Kijelenti, hogy azokra a támadó megjegy­zésekre, amelyek az elnökséget érték, válaszolni akar, azonban mivel fontos tárgy a parlamenti bi­zottság kiküldése, ezt a felszólalását elhalasztja. (Helyeslés.) Azt azonban kijelenti, hogy az erőszakos eszközök alkalmazásába, mint eddig, ezután sem fog beleegyezni. (Helyeslés.) (Egy hang a szélsőbalolda­­lon: Az erőszakot definiálni kell!) Elnök: Hogy az erőszak definícióját ő hogyan értelmezi, azt láthatják eddigi elnöki működéséből. (Helyeslés.) Jelenti, hogy napirend előtt Gajár­ Géza, Kossuth Ferenc, Eötvös Károly, Komjáthy Béla, Vészi József, Barta Ödön és Kubik Béla kértek szót. Napirend előtt. Gaják­ Géza : Kijelenti, hogy amit a múlt ülésben Polónyira vonatkozólag mondott, azokat a történtek után visszavonja. (Helyeslés.) Kossuth Ferenc: Mindenki tudja, miért nem vett részt a tanácskozásokban legutóbb. Falusi magá­nyában meglepte, hogy egy képviselőt meg akartak vesztegetni. De arról is hallott, hogy több képviselőt is megvesztegettek. Miután, aki a közéletben szere­pel, tisztán álljon. (Helyeslés.) felszólítja azokat, aki valamit tud, vagy hall, legyen kötelessége azt a bi­zottságnál bejelenteni. (Zajos taps és éljenzés.) Fel­kéri Szapáry Lászlót, nyilatkozzék a bizottság előtt, vannak-e még többen," akit megvesztegettek. Fel­szólítja a miniszterelnököt is. (Zajos helyes­lése, hogy a parlamenti bizottság előtt nyíltan és őszintén nyilatkozzék, hogy a gyanúsítástól sza­baduljon. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Ellen­mondás a jobboldalon.) Szapáry már levonta a kon­zekvenciát, amint most már a miniszterelnöknek is le kell vonni a konzekvenciát. (Zajos taps és éljen­zés a szélső baloldalon. Zajos ellenmondás a jobb­oldalon.) Ez a tény a miniszterelnök kormányzása alatt jött létre. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : Oly közbeszólásokat hallott, amelyek kritikát mondanak­­ a kormányelnökről. Rakovszky István: ügy van! (Nagy zaj.) Mezőssy Béla: Ne leckéztes­sen. Elnök: Házszabály szerint jár el. A parla­ment tekintélye szempontjából, ne lépjenek a sta­­táriális útra. "(Zajos taps a jobboldalon.) Kossuth Ferenc: Nem gyanúsítja a miniszterelnököt, aki­nek olyannak kell lenni, mint Caesar feleségének, aki elvált férjétől, mire Caesar azt mondta: Caesar feleségét gyanúsítani sem szabad. Fentartja korábbi elvi nyilatkozatát az ország békéjének helyreállítását illetőleg, de a legutóbbi napokban történt botrányok más szituációt teremtettek. Ma már csak egy meg­oldást találna helyesnek és pedig azt, hogy "a mi­niszterelnök távozzék. Bízik a miniszterelnök haza­fiasságában, mert most csakis a távozása állíthatná helyre a békét. Ha a miniszterelnök nem hajt e ké­relmére, kénytelen lesz azok közé állani, akik a har­cot üzenték a miniszterelnök és a kormány ellen. (Zajos taps a baloldalon. Éljenzés.) A parlamenti bizottság. Elnök: Jelenti, hogy a többi képviselők elállottak a szótól. Javasolja, hogy csak a parlamenti bizott­ság választassák meg ma és a második pontot ne tárgyalja. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Javasolja továbbá, hogy míg a parlamenti bizottság működik, a Ház függeszsze fel tanácskozásait. (Hosszas, zajos tetszés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. Fel­kiáltások a szélsöbaloldalon: Addig ki lehet ne­vezni az uj kormányt!) Mivel ehhez az egyes 3 Szombat, 1903. augusztus 1.

Next