Alkotmány, 1903. október (8. évfolyam, 232-258. szám)

1903-10-01 / 232. szám

ALKOTMÁNY. 232. szám: mégis mi lesz? Quis, quid, quibus auxi­­liis, quomodo? Általános nézet szerint Khuen-Héderváry nem jön vissza, Széll, Apponyi, Wekerle, Tisza, Andrássy, Lu­kács miniszterelnöksége pedig tökéle­tesen ki van zárva. Ha egészséges ki­bontakozás akartatik (és ki ne akarná ezt ?), akkor a szabadelvű párt uralmának tovább fenmaradása is ki van zárva. Ki jöhet tehát, mivel és kikkel ? Egy isme­retlen erős kéz hirtelen feloszlatással vagy a képviselőháznak hosszabb időre való elnapolásával, ezen elnapolás alatt quasi abszolutisztikus kormányzással, az elnapo­lás után pedig feloszlatással? Ki tudna ezekre a szárnyaló hírekre és kérdésekre ma csak megközelítően is felelni ? A megbomlott többség, a parlament fejetlenségénél nem kisebb az országos zavar. Mi lesz a legégetőbb dologgal: a harmadéves katonák hazabocsátásával? Nem akadnak-e lelkiismeretlen agitáto­rok, akik miután demagóg politikáju­kat az utcára már nem vihetik, mert ők kikapnak a szociáldemokraták­tól, be fogják azt lopni a kaszár­nyákba és fellázítván az elvégre is tör­vénynyel igazolható és igazolt bentartás ellen a kiszolgált katonákat, mérhetetlen bajokba döntik azokat, anélkül, hogy ezzel a nemzeti ügynek ártanának. Nem tudjuk, elhat-e a mi szavunk a kaszár­nyákba. De ha elhat odáig, óva intjük, kérve­ kérjük a kiszolgált fiukat: viseljék béketűréssel a hibájukon kívül rájuk zú­dult bajt. Ne vádolják érte a törvényhez kötött hatóságaikat, hanem keressék a baj forrását másutt, a politikában. És mi lesz a kiegyezéssel, a külföldi kereskedelmi szerződésekkel, minden más gazdasági baj szanálásával, mely bajokba a hosszú válság sodorta az országot? Október 17-én üljük Deák Ferenc cen­­tennáriumát. Mi lesz még Deák Ferenc hónapjában Deák Ferenc művével? ORSZÁGGYŰLÉS, Budapest, szeptember 30. Ma újra hamarosan teltek meg a képviselő­ház csarnokai-termei; a honatyák, a honfiak és honleányok serege jókor gyülekezett össze a kormánytemetés érdekes látványosságának szem­lélésére. Nos, a korai kelés ma nem jutalmazott senkit, mert napirend előtt az elnök az augusz­tus tizediki elnapolás óta érkezett kérvények óceánjával árasztotta el a képviselőházat s délig ebben fuldokolt minden. Hetvenhét kérvény be­jelentését végighallgatni nem éppen az első­rendű szórakozások közé tartozik és tehát a honatyák társalgásának fesztelen lármájában el­veszett olykor még Apponyi elnök harangkon­­gású szava is. Nagyon is fékezniük kellett türelmet­enségeket azoknak, akik a miniszterelnök távozása kedvéért jöttek el ma a képviselőházba — s ki jött volna el ma más egyébért?! Az érdeklődés központja a bársony­székek félköre volt az ülésnyitás óta, de nemcsak a kérvények özönvizét kellett meg­úszni addig, míg az ügy tárgyalás lassan járó rend­jén a bársonyszékek ünnepélyes megüresedésé­­hez lehetett jutni. A szélsőbaloldal szinte szán­dékkal késleltette a kormány lemondásának hi­vatalos bejelentését, Polónyi Géza váratlan be­széddel még a vesztegetések dolgát is feleleve­nítette halottaiból s követelte az annak ide­jén kiküldött parlamenti bizottság jelenté­sét. Ez meglepte a kormánypártot is, az elnökséget is, de Apponyi elnök a vá­ratlan függetlenségi rajtaütésre azzal felelt, hogy az előadó éppen ma szándékozott beadni a jelentést (melyet pedig mindenki régen elfele­dett már). E kis jelenet olyan volt, mint a po­rondon mérkőző erőművészek viaskodásának egy vilámgyors részlete, melyben az egyik hirtelen fordulattal védi el magától ellenfelének egy-két váratlan fogását. A kérvények dolgából egyéb­ként még külön vita is hajtott ki, a ma időszerű katonavisszatartásról. Ez ellen Szatmárnémeti városa kérvényezett s az ellenzék a kérvény sür­gős elintézését követelte a bizottságban. Erről szavaztak is és pedig előbb Holló Lajos indít­ványáról, hogy a kérvények bizottsága negyven­nyolc óra alatt tegyen a kérvényről jelentést. A szavazás nagy zajjal folyt, a kormánypárt megint kettészakadt s egyik rész az ellenzékkel, másik az ellenzék ellen szavazott. Éppen, hogy öt szótöbb­ség került ki Holló indítványa ellen és az indítvány bizonyára maga mellé hódította volna a szavazatok többségét, ha a kormánypártról többeket a ne­n-mel való szavazásra nem az indított volna, hogy technikai okokból lehetet­lennek tartották egy kérvénynek egy gyors elin­tézését a bizottságban. Ily módon egy egészen külső oknak köszönhette a kormány, hogy ma másodszor is le nem szavazták. Sta­­kovszky István hat nap alatt kérte a bizottság jelentését, de végre mindannyian megállapodtak Kossuth Ferenc indítványában, hogy az első érdemleges ülésen tegyen a kérvényről jelentést a bizottság. Végre most... nem, még egy kis incidens. Lengyel Zoltán mentelmi ügye kerül elintézésre a bizottság határozatával, hogy Lengyel Zoltán kövesse meg minapi kifejezéseiért a képviselő­­házat. Erről vitatkozni nem lehetett és Lengyel Zoltán kijelentette, hogy a Házat ezennel meg­követi. Mi van még napirend előtt elintéznivaló? Semmi. Apponyi gróf leint a miniszterelnöknek, egy pillanatra megmozdul az egész ülésterem, de halotti csönd lesz tüstént, mert fölkel a miniszterelnök. — Bejelentem a t. Háznak, hogy tegnap be­adtam lemondásomat s kérem az uj kormány eljöveteléig az ülések felfüggesztését! ... Nagy csönd. S mire feltekintene valaki a mi­niszteri ülések felé, hát nincs ott már senki. A miniszterelnök be sem várva, mondanak-e vala­mit, elfogadják-e az indítványt, még beszélve fogta a kalapját s hátat fordítva az egész terem­nek, az újságirók karzatán kere­stül eltávo­zik. A függöny összecsukódik mögötte — s mire a terem fölocsúdik meglepetéséből, üres a kor­mány helye, a volt miniszterelnök kocsija már valahol a körúton robog. A teremben meglepődés, csodálkozás, meg­botránkozás és tanácstalanság maradt vissza a váratlan sztrájkra, e televér angol búcsúra. Mi legyen most? A zavarba belecsönget az elnök csengője, hogy a tanácskozást kormány nélkül is lehet folytatni. Ezzel vége a némaságnak s a miniszterelnök után elkésett istenhozzádok tö­­röpülnek: — Isten hírével ! — Be kell csukni az ablakokat, nehogy vissza­jöjjön! A tanácskozás aztán csakugyan meg is indult. Kossuth Ferenc, Szederkényi Nándor, Ra­­kovszky István, Hock János, Kaas Ivor báró és mások egymásután felkeltek, hogy a napirendről szólván tiltakozzanak az osztrák miniszterelnök beszédei ellen s indítványokat tegyenek a követ­kező ülések idejéről és rendjéről. Nagyérdekű látványosság volt, mikor a szabadelvűpárt első padsorából noha nem pártfelhatalmazással, de sok szabadelvűpárti képviselő látható helyeslé­sével Kubinyi Géza is tiltakozott az osztrák miniszterelnök kijelentései ellen és nyilatko­zatot téve, hogy oly magyar kormányt, mely nem képes kellő mértékre leszállítani Koer­­ber beszédét, nem fog támogatni az ő pártja — a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt ezzel megkötötte a szabadelvű pártot a jövőre is. Hasztalan volt ennélfogva Hieronymi Károly­­nak néhány hívével való tüntető kivonulása Kossuth Ferenc említett beszéde folyamán, kik nehogy esetleg állást kelljen foglalniok, az ellen­zék gúnyolódó kiáltásainak kereszttüzében a te­remből kimenekültek volt. Az ülés végén szavazással elhatározta a több­ség, hogy az üléseket a volt miniszterelnök indít­ 2 Csütörtök, 1903. október 1. ványa értelmében az uj kormány eljöveteléig elnapolják. A képviselőház ülése. Elnök: Apponyi Albert gróf. Jegyzők: Nyegre László, Szőts Pál és Endrey Gyula. A kormány részéről jelen voltak: Khuen-Héder­váry gróf, Lukács László, Plósz Sándor, Darányi Ignác, Wlassics Gyula, Kolossváry, Láng, Tomasics miniszterek. Jelentések és kérvények. Az ülés megnyitása után az elnök jelentette, hogy a Felség köszönetét fejezte ki a Ház születésnapi szerencsekívánságaiért. A király nevenapján, október 4-én a budai Mátyás-templomban ünnepélyes isten­­tisztelet lesz s a Ház megbízza az elnökséget, hogy tolmácsolja a Felségnél szerencsekivánatait. Ezután felolvastatnak a beérkezett kérvények. A vesztegetési ügy. A kérvények bemutatása után Polónyi Géza kérdi az elnököt, miért nem mutatták be eddig a parla­menti vizsgálóbizottság jelentését a vesztegetések dolgában ? (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Elsikkasztották!) Az elnök jelenti, hogy éppen a mai ülésen volt szándéka a parlamenti bizottság előadójának a je­lentést beterjeszteni. Bemutatja és felolvastatja az­után az összeférhetetlenségi bizottság ítéletét Sándor Pál összeférhetetlenségi ügyében. A bizottság úgy határozott, hogy ebben az ügyben összeférhetetlen­ség esete nincsen. A harmadéves katonák dolga. Holló Lajos felemlíti a ma bemutatott kérvények egyikét, mely a harmadik övöket kiszolgált katonák visszatartásáról szól. Ebben az ügyben a lehető leg­sürgősebben kellene intézkedni s indítványozza, hogy a kérvényi bizottság negyvennyolc óra alatt tegyen jelentést e kérvényről a Háznak. Az e­lök elrendeli erről a szavazást, melynek eredménye, hogy a képviselőház 88 szavazattal 93 szavazat ellen elvetette Holló Lajos indítványát. A szavazatok számlálása közben húsz képviselő név­szerinti szavazást kért, de a kérést a házszabályok alapján vissza kell utasítani. Kossuth Ferenc indítványozza, hogy Szatmár­németi kérvényét a harmadévi katonák ügyében nyil­vánítsa a Ház sürgősnek és hogy a bizottság a leg­első érdemleges ülésen tegyen jelentést. Rakovszky István a maga részéről ehhez azt a pótindítványt fűzi, hogy a bizottság hat nap alatt tegyen jelentést. Hock János hozzájárul Rakovszky István indítvá­nyához. Tisza István gróf kérdi az elnököt, nincs-e vég­képpen elintézve a kérvénynek ügye az iménti sza­vazással? Ha nincs, akkor a szóló elfogadja Kossuth indítványát. Elnök kijelenti, hogy Kossuthot az indítvány meg­tételének jogától nem lehetett megfosztani. Münnich Aurél: Ebből ne legyen precedens ! Elnök: Ha Kossuth indítványáról döntünk, akkor ebben az ügy­ben további szavazásnak helye nincs. Miután Rakovszky István visszavonta indítványát, a Ház egyhangúlag elfogadta Kossuth Ferenc indít­ványát. A képviselőhöz megkövetése. A függőben levő interpellációk jegyzékének föl­olvasása után Maróthy László előadó bemutatja a mentelmi bizottság jelentését Len­gyel Zoltán ügyé­ben. Lengyel folyton zavarta a tanácskozások rend­jét s ezért a bizottság a Ház megkövetésére ítélte. A Ház ezt az ítéletet elfogadta. Elnök: Erkölcsi kötelesség a Ház Ítéletének eleget tenni. (Nagt­ zaj.) Lengyel Zoltán: Nem volt szándéka ellenállani a határozatnak , s igy ünnepélyesen megköveti a Házat. Szivák Imre a vesztegetés ügyében kiküldött par­lamenti bizottság jelentését bemutatja. Következett a napirend: a miniszterelnök tegnapi nyilatkozatának tárgyalása-Khuen-Héderváry Károly gróf miniszterelnök. T. Ház! Van szerencsém bejelenteni, hogy a tisztelt képviselőháznak tegnap hozott határozata következ­tében ő Felségének beadtam lemondásomat. (Helyes­lés a szélsőbaloldalon.) Kérem a Házat, miszerint addig, míg ő Felsége más miniszterelnököt, illetőleg kormányt ki nem nevez, üléseit felfüggeszteni mél­­tóztassék.­­A kormány összes tagjai távoznak az ülés­teremből. Zaj és éljenzés jobbfelöl. Zaj a bal­os a szélsőbaloldalon./

Next