Alkotmány, 1904. április (9. évfolyam, 79-104. szám)
1904-04-01 / 79. szám
* Budapest, március 31. Az ex-lex vége. A hivatalos lap mai száma királyi kéziratot közöl az idei fölhatalmazási törvényjavaslat szentesítéséről. Az 1904 év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló, a képviselőház és a főrendiház által elfogadott törvényjavaslat e hónap 29-én nyert legfelsőbb szentesítést. Hadseregfelügyelő Budapesten. Mint néhány lap jelenti, a Windischgrätz Lajos herceg halálával megüresedett hadseregfelügyelői állásra Lobkovitz Rudolf herceg budapesti hadtestparancsnokot szemelték ki. Ugyanezen források szerint a herceg továbbra is Budapesten fog tartózkodni, utódjává pedig Klobucsár Vilmos honvédségi adlátust nevezik ki, akinek helyére viszont Gaudernak altábornagy kerül. A kereskedelmi szerződésekre vonatkozó tárgyalásokról félhivatalos információk alapján a következőket mondhatjuk: A «N. Fr. Presse» szerint azoknak a tárgyalásoknak során, melyeket az olasz kormány megbízottja, Miraglia gróf a külügyminisztériumban folytatott, általános formában megvitatták azokat az elvi szempontokat, melyek a horvár-ügyben irányadók lesznek. Miraglia főképpen azt akarta megtudni, hogy Ausztria-Magyarország új javaslatokkal fog-e előállani. Ezzel szemben a külügyminisztérium részéről arra utaltak, hogy Rómában már szóba került a megoldás minden lehetséges formája és a monarchia a régi elvekhez kénytelen ragaszkodni. Úgy látszik, mintha a monarchia Olaszország részéről várná az esetleges új indítványok előterjesztését. A borvám-ügy eldöntésének általános elvei között elsősorban az az irányadó, hogy az olasz bor nem részesíthető oly különös kedvezményekben, melyek a többi államok legtöbb kedvezményes szerződéseivel ellenkezésben volnának. A kérdés megoldásánál továbbá figyelembe kell venni azt a körülményt is, hogy az olasz borok tömeges inváziójának nem lehet helyt adni, így tehát a minőségjelzésnek és a mennyiség korlátozásának dolgát is figyelembe kellett venni, különös tekintettel azokra az államokra, melyeknek szintén borkivitelük van, mint például Franciaországnak. Az olasz kormány most már teljesen értesülhetett azokról az alapelvekről, melyek a kereskedelmi szerződés megújításánál szerepelnek. A magyar- osztrák-német kereskedelmi szerződés első olvasásával kapcsolatos szóbeli tanácskozás a monarchia és Németország megbízottai között április közepén kezdődik. Májusban, az olasz kereskedelmi tárgyalások miatt, egyelőre megszakítják a tárgyalásokat. A német kormány nem tartja valószínűnek, hogy a kereskedelmi szerződési javaslatokat még ebben az ülésszakban a birodalmi gyűlés elé terjeszthetik. i iirww..i»^ii)ljjjjMpiiiimiMljWijllgliriniMl 'JA^UJ!ll.*MIJ-!lll!!j!L!!»Hl..i Vatikánba, míg a gyülekezet csak ezután oszlik föl. A pápa előtt a Rota egy auditora viszi az apostoli keresztet s oldala mellett csak néhány nemes gárdista lépdel, ezzel a szegényes kísérettel is mutatván a Megváltó halála fölött érzett világraszóló gyászt. Meg kell még jegyezni, hogy a Szent Pétertemplomnak fönt említett nevezetes ereklyéit az esztendőnek alig néhány napján át mutatják meg a híveknek, aki más alkalommal akarja őket látni és tisztelni, ennek a Szentatya különös engedélyére van szüksége s ezt csak uralkodók vagy uralkodóházbeli hercegek szokták megkapni. Jelezve van ezzel is, hogy azokat az ereklyéket milyen nagy becsben tartja az egyház. A többi templomokban a nagypénteki szertartások körül 1870 óta nem sok változás történt. A nép pedig délután főleg a kálváriákat keresi föl, hogy ezeknél emlékezzék meg az Üdvözítő kínszenvedéséről. Régebben a Colosseumbeli kálváriánál imádkoztak legtöbben s valóban ez a hely, amelyet annyi ezer vértanú halála szentelt meg, a legmélyebben hangot áhítatra. De az olasz kormány 1874-ben eltávolíttatta onnét a stációkat, amelyeket a Colosseumban a XVII. század közepén XIV. Benedek pápa állíttatott föl. Kétségbeejtő jele a vallástalan fanatizmusnak, amely irtózik a szenvedéstől, a kereszttől s amannak az ábrázolásától is. A Colosseum azóta puszta minden keresztény jelvénytől. Más kálváriákra zarándokolnak tehát, amilyenek vannak a Monti-városrészben, egyes templomokban vagy a Palatin-hegyi Szent Bona Ventura-templom körül. A római népnek Mária tisztelete nem engedi meg azt sem, hogy azon a nagy napon megfeledkezzék a boldogságos Szűzről. Nem egy templom van tehát Rómában, ahol Nagypéntek estéjén különös ájtatosságok tartatnak a kesergő, a vigasztalan (mint a rómaiak mondják) Istenanya tiszteletére s közbenjárásának kieszközlésére, mégpedig napnyugta után. Az arkádok akadémiája pedig este ünnepélyes ülést tart, amelyen prózai műveket, költeményeket olvasnak föl s ezekben természetszerűleg az Istenember kínszenvedése és halála a fölolvasások tárgya. Nem volna teljes Rómának nagypénteki képe, ha nem emlékeznénk meg a Scala Sántáról, a szent lépcsőről, amelyen Krisztus vonult Pilátus elé. Ide, a Laterán mellé ezrével zarándokol a rómaiak minden társadalmi rétege. A palotát, amelybe a lépcső be van illesztve, az úri fogatok százai veszik körül. Ima közben, térden állva vonulnak föl a hívek a szent lépcsőn s megcsókolják azokat a helyeket, ahol a Megváltó vére hullott. Eltart órákig, míg nagycsütörtök délutánjától kezdve nagypéntek késő estéjéig mindenki sorra juthat. A Scala Santához közel van a Santa Croce (in Gerusalemme) nevű bazilika. Itt őrzik a kereszt felírását, egy szegét s néhány darabját. Azokat a drága ereklyéket sem mutathatják meg minden alkalommal. Nagypénteken kivétel nélkül mindenki tisztelheti őket. A pápai Róma Nagypéntekjének még két följegyzésre méltó szokása volt. Az egyik teljesen kiveszett, a másiknak nyomai még az új uralom alatt is láthatók. Az örök városban ugyanis mindig gyásznapoknak tartották a nagyhétnek megfelelő napra s az ezeknek megfelelő szertartásokat hivatalán is offizio di luito, azaz gyászszertartásokra nevezték. A gyászból tehát a pápai katonaságnak is kellett venni a maga részét. Azért akkor a helyiség, sőt még az éjjeli patrollok is a gyász jelénluskájukat megfordítva hordták. De Nápolyban a régi uralom idejében még tovább mentek a gyász külső nyilvánításában. Ősi szokás szerintgyanis a Vezúv városában a nagyhét utolsó apjain senki sem használhatott kocsit, mindenk gyalog járt, még az uralkodó család is. Ez a szokás nem volt törvény, megszegésére nem voltak büntetések, de senkinek sem volt tzorsága ellene szegülni, mert a nép fogta vna ki a lovakat s állította volna meg a kőst. Ez a dicséretes nápolyi szokás is kiveszőbe van. A másik római népszokásnak még hatók a nyomai. Nagypéntek estéjén a hentooltok, a pizzicheriek fényesen föl vannak disve és ki vannak világítva lampionok, virágok,fines papirosokkal, zöldelő faágakkal stb.Rómában egyébként ma sem látni hentesben, ahol a Madonna képe előtt mécses nem ép s olyanfajta díszítések is láthatók. Az érték némileg naiv, de sokat mutat be a római néjelkéből. A hentesek ugyanis azokkal a díszítőikel és kivilágítással jelzik abbeli örömüketogy hamarosan vége lesz a nagyböjtnek s üstüknek újból felvirrad. Mert a pápai Rómába elég szigorúan kedelt megtartani a nagyböj s bizonyít közigazgatási hatóságok is nem figyelemmel kisérték akkortájt a hentesüzletek snetét. Jasz József. I ALKOTMÁNY. 79. szám. Péntek, 1904. április 1. nyitás nem fog neki sikerülni. És a néppárti sajtó, ennek élén az Alkotmány tett-e csak egy picinyke kísérletet a katho- likusság megbontására? Soha. Csak ha a «politikai pártok felett álló» sajtó provokálta, megvédte magát a néppártot, a néppárt híveit. A «politikai pártok felett álló» sajtó a «pártok felett» álló katholikus politikát ajánlja egyedül helyesnek. De várjon, aki a liberális párt híve, azt támogatja, csinálhat-e az igazán katholikus magyar politikát? Amikor tehát a «politikai pártok felett álló» sajtó annyira dicséri a «pártok felett» álló politikát, ezzel lehetetlent dicsér, vagy pedig szépítgetni akarja a maga és híveinek gyengeségét. «Pártok felett» álló politikus van elég, de ezeknek politikája meddő. «Pártok felett» álló lap pedig nincs. Egyik-másik lap állíthatja, hogy a «pártok felett» áll, de tényleg mindig szolgál valamely pártot, rendszerint azt, amely legveszedelmesebb az általa szavakkal hirdetett politikára nézve. Ha tehát szó van a «pártok fölött álló», vulgo színtelen sajtó létjogosultságáról — és évnegyedkor mindig kell, hogy szó legyen róla — akkor a legnagyobb joggal ráolvassuk erre a sajtóra a Samassa érsek által idézett latin költőt: «Non tali auxilio, nec defensoribus istis tempus eget.» A vasutasok ügye. Budapest, március 31. A vasutasok megkapják a fizetés-felemelést. Megkapják nem kormányrendelettel — mint ahogy idáig szabályozták állásaikat és fizetéseiket, mint egy állami üzem alkalmazottjai és nem tisztviselők — hanem törvényben, melyet a kormány beterjeszt húsvét után azonnal. Fizetésük javítására nem 1,8000.000 koronát fordítanak, melyről a pénzügyminiszter szólott, hanem 5—6 milliót kapnak. Nem a költségvetés megszavazása után, hanem május 1-től fogva részesülnek a fizetésjavításban, tehát ez a kívánságuk is teljesül. A vasutasok győztek s voltaképpen köszönettel tartoznak Lukács Lászlónak sérelmes és bántó beszédéért, mely felkavarta az összes vasúti hivatalnokok lelkületét Összeállottak és a kormány engedett. Nyilván a vasúti sztrájk rémjétől ijedt meg a minisztérium. A vasutasok bizottságai ezzel ugyan nem fenyegetődztek, de magánkörben mindenütt arról beszéltek. A vezetőknek eszük ágában sem volt, hogy a Máv összes vonalain beszüntessék a forgalmat. Ez szükségtelennek látszott előttük, jól tudták, hogy anélkül is célt érnek. Különösen előnyös helyzetük a vasutasoknak, ha összetartanak, hogy őket másokkal pótolni nem lehet. A gyár vagy a szabó fogadhat mg munkásokat, de a magyar államvasutakon a szolgálatot nem végezhetik járatlanok vagy idegenek, a vonatok indítása, vezetése, kalauzolás, az árufelvétel, a pénzkezelés, a táviratozás esik a létező begyakorlott emberekre bízható, itt tudva 86.000 kinevezett vasutas méltányos követelését mellőzni és elkeseredését fokozni lágyon veszedelmesnek tetszett a kormány elét. A vasutasok pedig, ha sztrájkra nem is, arra el voltak szánva, hogy ha megtagadják kérésüket, egyebet sem tesznek, hanem szigorúan a forgalmi szabályzathoz tartják magukat, hogy fegyelmi eljárás alá se vonhassák őket. Ez a sabályzat oly elavult és rossz, hogy az egész irgalom megakad Magyarországon, ha azt szinte akarnák lebonyolítani. Minden fizetésemelés között legméltányoabb a vasutasok fizetésének javítása. Ők végzik a legterhesebb és leghasznosabb munkát, ők annak legrosszabbul fizetve s állásaikban lekevésbé biztosítva. A többi hivatalnok mint nagyobbat és kevesebbet dolgozik. Ha az álomi, megyei és községi hivatalnokok, anyakönyvezetők, orvosok, postások stb. fizetését felereli az oly takarékos Tisza-minisztérium, miért épp a vasutasok maradjanak el ? Három éve panszkodnak, de üres ígéreteknél egyebet nem kaptak. Hieronymi kötelező nyilatkozatot tett tőttük. Lukács ezt elmagyarázta s félig viszavonta. Van pénze Lukácsnak, vagy nincs Ha nincs, miért emeli mindenkinek fizetését, az