Alkotmány, 1904. december (9. évfolyam, 288-314. szám)

1904-12-09 / 295. szám

ALKOTMÁNY. 295. szám. ( Péntek, 1904. december 1). kezeti ellenzéknek bizalmat szavazott. A nép a kép­viselőket, ahol csak megjelentek, ünnepelte. A besztercebányai népgyűlés. Besztercebányáról jelentik, hogy az ellenzéknek a mai napon hirdetett közgyűlésén a rossz idő dacára is sokan gyűltek össze. Délben egy óra­kor érkeztek Besztercebányára Batthyány Tivadar gróf, Smialovszky Valér országgyűlési képviselők és Szemere Attila, akiket már Zólyomban üdvözölt a besztercebányai ellenzék küldöttsége. A beszterce­bányai állomáson Jeszenszky kir. közjegyző nagy­számú párthívek élén fogadta az érkező képviselőket, akiknek nevében Szemere Attila köszönte meg az üd­vözlő szavakat. A vendégek fogadtatása zajos és élénk volt a különben csendes Besztercebányán, ahol a szabadelvű párt értekezlete majdnem a nyilvános­ság kizárásával folyt le, ünnepelték az érkező képvi­selőket, akik hosszú kocsisor élén vonultak be a vá­rosba, a Rák-fogadóba. Az ellenzék által rendezett ünnepi ebédet a Rák-fogadóban tartották meg. Fel­köszöntők hangzottak el, lelkesítő, tüzes szónoklatok. Az ebéd végeztével délután 4 órakor kezdődött az ellenzéki gyűlés. A kör fogadó nagytermében több száz főnyi hallgatóság sereglett össze, a vidékről is számosan jöttek el, hogy a vendégképviselők szó­noklatát meghallgassák, melyek nagy hatást keltet­tek. A szövetkezett ellenzéket táviratilag üdvö­zölték. A kápolnai népgyűlés, Apponyi Albert gróf több képviselő társaságában tegnap Kápolnán tartott nagyszabású politikai be­szédet. A kápolnai népgyűlésre Apponyi grófot leki­­sérték, a kerület képviselőjén, Samassa Jánoson kívül Bernáth Béla, Szederkényi Nándor, Kovács Pál, Visontai Soma, Günther Antal orsz. képvi­selők. A kápolnai állomáson négyszáz kocsival mint­egy kétezer ember várta Apponyit, fehérruhás leányokkal, akik virágbokrétát adtak a képviselők­nek és bandériummal. A népgyűlés déli tizenkét órakor volt. Apponyi és a képviselők a kápolnai csata emlékoszlopának lépcsőiről beszéltek a nép­hez, mely egészen elborította a dombot. Samassa János mondotta az első beszédet, mely a nagy hi­degre való tekintet nélkül túlságosan hosszadalmas volt; utána Apponyi Albert szólalt fel, egészen né­pies modorban, újabb jelét adva annak, hogy nem­csak a parlamentben, de a szűrös, subás atyafiak között is könnyű neki szónoki hatásokat aratni. — Ugyebár, úgymond Apponyi, még a könnyű­­vérű ember is, ha néha valami csapással megláto­gatja az Isten, magába száll és meggondolja, hogy a könnyű élettől vissza kell térnie a kötelességtelje­­sítés rideg útjára, szóval fölhasználja a csapást arra, hogy lelkében megtisztuljon, megjavuljon. Ma­gyarország választóközönsége sok helyütt, sokszor könnyelmű életet élt, a legszebb alkotmányos jogá­nak gyakorlását csak dinom-dánomozásra való alka­lomnak vélte. Nohát most, mikor meglátogatott ben­nünket az Isten egy csapással, mikor szentségtörő kezekkel nyúlnak ahhoz az alkotmányhoz, melyet nem becsült meg eléggé Magyarország népe, míg annak áldásait nyugodtan élvezhette volna, — itt az ideje, hogy magunkba szálljunk, hogy elkomolyod­junk s elhatározzuk szent akarattal, hogy alkotmá­nyos választói jogunkat ezután úgy gyakoroljuk, ahogyan annak gyakorlása becsületes magyar ember­hez egyedül méltó. A házszabály-sértést így magyarázta meg Apponyi a kápolnaiaknak: — Az 1848-iki törvényhozás, mely annyi áldást árasztott a magyar népre, gondoskodott arról, hogy a ti képviselőitek, mikor az ország ügyében tanács­kozni fognak, azt ne úgy tegyék, mint bárhonnan összecsődült tömeg, hanem bizonyos szabályokhoz alkalmazkodjanak, amelyektől ha eltérünk, akkor a többség akarata a zsarnokságnak válik forrásává. A negyvennyolcadik­ törvényhozás, mely oly nagy dol­gokat művelt, mint a nép felszabadítása, e nagydol­gok közé érdemesnek tartotta bevenni annak a meg­állapítását is, hogy a képviselők miként hozzanak határozatokat. Most megtörtént, hogy a kormányelnök és az állítólagos többség, melyet azonban senki sem számlált meg, kihirdetett egy oly határozatot, melyet nem a törvényes szabályok szerint hoztak meg. Ha ez megtörténhetett, úgy nincs többé biztosság se az alkotmányos, se a magánjogok terén, mert ha az egyik törvényt meg lehet szegni, akkor meg lehet szegni a másikat, a többit is. E borzasztó eset lát­tára térjen magába mindenki, az is, aki eddig eset­leg könnyelműen élt választói jogával; gondoljuk meg, hogy úgy száll mindenkire az Isten áldása, amint híven teljesiti hazája iránt kötelességeit e komoly időkben. Apponyi után a jelen volt képviselők mindannyian rövid beszédet intéztek a néphez s a beszédek után lakoma volt Apponyi tiszteletére. Délután öt órakor Apponyi tovább utazott Lőcse felé. Népgyülés Lőcsén és Iglón. Apponyi Albert gróf a kíséretében lévő képviselők­kel Kaálkápolnáról, ahol szerdán volt népgyülés, Kassára utazott, ahol szerdán este a Schalk-házban volt 500 terítékes bankett, melyen Apponyi nagy lel­kesedéssel fogadott beszédben ismertette a politikai helyzetet. Kassáról Apponyi Albert gróf több kép­viselőtől kisérve Iglóra utazott. Bánffy Dezső báró 8 órakor érkezett Iglóra. A pályaudvaron több száz főre menő tömeg várta és lelkesen tüntetett mel­lette. Bánffy és a kíséretében volt képviselők a Viga­dóba szálltak. A diákok tüntető felvonulást rendez­tek, melyet azonban a rendőrség szétoszlatott. Apponyi Albert gróf délelőtt 11 órakor érkezett meg Samassa János, Zmeskál Zoltán és Hammers­berg László képviselők társaságában. A bero­bogó vonatot zajos éljenzésekkel és kalaplenge­­tésekkel fogadta az ezrekre menő közönség. Délután három órakor tartották meg a tiltakozó népgyűlést, melyen az ezrekre menő lőcsei polgárok mellett, a szomszéd helységek küldöttségei is meg­jelentek. A népgyűlést Karossy Jenő nyugalmazott honvédalezredes nyitotta meg, akinek ajánlatára egyhangúlag Májmnké Gedeont választották meg el­nökül. Elsőnek Nész Gyula szólott. A választók lel­kes tüntetése mellett terjedelmesebben ismertette a politikai helyzetet. Beszéde után nagy figyelem között szólalt fel Bánffy Dezső báró, aki éles szavakban ítélte el a miniszterelnök nemzetellenes politikáját. Apponyi Albert gróf tartott ezután éljenzés és taps által többször megszakított nagyhatású beszédet, melyben vázolta az elkövetett házszabály-sértés óriási jelentőségét és kíméletlen szavakban ostorozta a parlamentarizmus védelmére szerződtetett csendőr­­ségi intézményt. Fejtegeti azután a házszabályok alkotmánybiztosító szerepét és azt, hogy arról mi­képp gondolkodtak a negyvenyolcadiki törvényhozók. Zmeskál Zoltán tót nyelven ismertette a politikai helyzetet tetszéssel fogadott beszédben. Ezután föl­olvasták az ország minden részéről beérkezett üd­vözlő táviratokat, majd elfogadtak egy határozati javaslatot, mely elítéli a kormány eljárását és bizal­mat szavaz a szövetkezett ellenzéknek. Ezzel a nép­gyűlés véget ért. Egyéb gyűlések: Iglóról táviratozzák. Apponyi, Bánffy, Zmeskál, Hammersberg és Samassa orsz. képviselők ma reggel Iglóra érkeztek, hol a pályaudvaron a szepesi ellenzék vezéremberei fogadták. Fogatokon bevonul­tak a városba és a honvédszobornál Apponyi be­széd közbeni megkoszorúzta a szobrot és a diákok és a hallgatóság nemzeti dalokat énekeltek. A viga­dóban villásregeli volt, miközben több felköszöntő hangzott el. Lőcséről jelentik: A szepesi ellenzék ma Lőcsén népgyűlést tartott, amelyen sok város és község volt képviselője. A népgyűlésre eljött Apponyi Albert gróf, Bánffy Dezső báró, Hammersberg, Nősz, Samassa és Zmeskál orsz. képviselők. A gyűlésen beszélt Nősz, Bánffy és Apponyi. A határo­zati javaslat elfogadása után az impozáns népgyűlés véget ért. Azután Apponyi Albert gróf az egyesült ellenzék koszorúját néhány kegyeletes szó kíséreté­ben letette a honvédszoborra. Komáromból táviratozzák. A komáromi ellenzék tiltakozó népgyűlést tartott, amelyen Thaly Ferenc, Hentaller Lajos és Hilbert Károly képviselők jelen voltak. Határozati javaslatot fogadtak el, amelyben az egyesült ellenzéket üdvözlik. Török-Becséről jelentik: Török-Becsén ma az el­lenzék tiltakozó népgyűlést tartott, amelyen fővárosi ellenzéki szónok nem vett részt. Szegzárdról táviratozzák: Boda Vilmos, a szeg­­zárdi választókerület orsz. képviselője, ma tartotta itt beszámoló beszédét. Boda az országgyűlési hely­zetet ismertette és megindokolta azon tényét, hogy a szövetkezett ellenzékhez csatlakozott. Szombathelyről táviratozzák. A szövetkezett el­lenzék ma délután népgyűlést tartott, amelyen Sághy, Günther, Baráth, Kovács Pál, Eitner és Förster képviselők voltak jelen. Förster Ottó indítványára megalakult a vasvármegyei szövetkezeti ellenzék Szombathely központtal. Széll Kálmán magatartását a népgyűlés helyesléssel fogadta. * A soproni szabadelvű párt nagy titokban szervez­kedik a tizenkettedikén tartandó közgyűlésre, melyről bizalmi szavazatot akarnak küldeni a kormánynak. Ezzel szemben a szövetkezett ellenzék résen áll és mint értesülünk, a szabadelvű pártnak igyekezete nagy kudarc előtt áll. A szabadelvű pártkörből. A szabadelvű pártkörben ma is nagy szám­mal voltak jelen a párt, valamint a kormány tagjai. Nyolc óra felé a miniszterek s a párt számos tagja a Royalba mentek a szóln­ok me­gyei küldöttség feljövetele alkalmából rendezett bankettre. A képviselőház elnökségének tagjai is fenn voltak a körben. Arra nézve, hogy mikor lesz a képviselőház legközelebbi ülése, "illetőleg az új ülésszakot mikor nyitják meg, pozitív hír nem került a nyilvánosságra, csupán annyi, hogy az ülésszak megnyitásának időpontja idejekorán publikálva lesz. Arról is beszéltek ma szabad­elvű párti körökben, hogy sehol sincs előírva az, amit ellenzéki oldalról hangoztatnak, hogy t. i. az ülésszak megnyitását három nappal megelő­zőleg kellene közhírré tenni. Kossuth Ferenc: A Függetlenségi pártkörben tegnap a külön­böző pártok tagjai közül sokan voltak fenn. Megjelent Kossuth Ferenc is, aki felháborodva és megbotránkozva beszélt azokról a perfid gyanúsításokról, melyekkel különösen a bécsi lapok illetik. Ugyanis annak az okát, hogy e héten nem utazik népgyűlésre, abban keresik, hogy állítólag­ a függetlenségi pártban a­­reak­­cionárius elemekkel való szövetkezést a párt alapelvei elárulásának tartják»» Kossuth Ferenc így nyilatkozik: — Amilyen rosszakaratú, olyan ostoba is ez a ráfogás. Az ellenzéki pártok szövetkezése csak a harc taktikájára s erre a küzdelemre történt, alapelveink teljes, sértetlen fentartásával. Pár­tom minden egyes tagja tisztában van azzal, hogy a szövetkezésnek mi a célja és senkinek sem jut eszébe, mesterséges ellentéteket ke­resni. Nem utazom, mert az orvosaim nem en­gednek ezen a héten. A jövő héten megint megyek. A darabontok. A képviselőház negyven új «szolgája» részére tudvalevőleg a parlamenti épületnek félemeletén külön termet rendeztek be tartózkodó helyül, úgy, hogy a tisztelt «szolga» urak ott, ahol a képviselők járnak-kelnek, különösen az első emeleten láthatók nem lesznek. Hogyan érint­keznek velük a házelnök és a háznagy? A kép­viselői tanácskozó teremben az elnöki emelvé­nyen villanyos csengetyü szól a «szolgák» ter­mébe. Egy másik villanyos csengetyü a ház­nagyi hivatalból szól oda. A «szolgák»-nak meg van hagyva, hogy ha a háznagy csenget nekik, pontosan teljesítsék, amit a háznagy parancsol, ha pedig az elnök csenget nekik, akkor azon­nal gyors lépésben siessenek a képviselők ta­nácskozó termébe és vegyék körül az elnöki emelvényt. A «szolgák» egyébként annyira «szolgák», hogy most is és egész parlamenti szolgálatjok idején a katonai szabályoknak vannak alávetve. A Csákyak. A gróf Csákyak az eddigi hírek szerint gróf Csáky Albin főrendiházi elnökkel élükön támogatnák gróf Tisza István erőszakos politikáját. Ezt a hirlelést cá­folja meg most a maga részéről gróf Csáky Gyula főrendiházi tag, írván egyik laptársunk mai számá­ban a többek közt a következőket is: «Az okosabb enged» — mondja egy német köz­mondás. De hát nálunk a kormány feje — pedig ebben ke­resném a legnagyobb higgadtságot — legharciasabb kedvű és hadserege, a többség, sokkal erősebb­nek tartja magát, semhogy engesztelékeny lenni akarna. A harc tehát meglesz és én ott leszek azok tá­borában, ahol a jövőért, az alkotmányért, a «szabad­ságért küzdenek», az Apponyi-, Kossuth- és An­­drássyakkal. A mi fajunkat erőszak semmire rá nem bírja — nemcsak a német, de a magyar erőszak sem. Alkotmányunkban nyer kifejezést egész lényünk. Szabadságigényünk más korlátot el nem tűr, mint amit törvénynek elismerünk. Azért én csak az alatt a zászló alatt állok, amely az alkotmányért, törvényért és «szabadságért küzd» és amelylyel, ha egyszer kitűzzük a budai királyi vár ormára, el fogjuk mondhatni igazán, hogy Ma­gyarország nemcsak volt, nemcsak lesz, de már meg is van. A szolnokiak a miniszterelnöknél. Mint ismeretes, a győri kirándulás kudarca után a «bátor» miniszterelnök lemondott arról a tervről, hogy lemegy Szolnokra kortesbeszédet mondani.

Next