Alkotmány, 1905. november (10. évfolyam, 263-288. szám)
1905-11-01 / 263. szám
ALKOTMÁNY. 263. szám. 2 Szerda, 1905. novemberi. győzni arról, hogy a magyar nemzet alkotmányszeretete, nemzeti érzelme, nemzeti vágyódása, nem eladó. A magyar nemzet nem gyermek és nem olyan könynyen hivő, hogy megtévesztést célzó ígéreteknek hitelt adjon, s ezekért leszereljen, amely ígéretek egy olyan kormány részéről kivihetetlenek, amely elsősorban az udvar akaratát és a miltarizmus céljait szolgálja, a népnek tehát csak azokat a morzsákat juttathatná, melyek e tényezők dúsan terített asztaláról lehullanak. A kormány megfenyegeti a nemzetet, hogy ha az ő programmját nem fogadja el, állandóvá lesz az alkotmányválság, tehát alkotmány ellen is kész lesz kormányozni. A nemzet e fenyegetéstől meg nem ijed, mert évezredes alkotmányát saját erejéből teremtette, fejlesztette és tartotta fönn, és alkotmányon kívül álló királyi hatalom a magyar közjog szerint nem létezhetik. .r■ ... -------------------------------------------- Budapest, október 31. Nem hihetjük. A Pesti Hírlap mai száma bővebb tudósítást közöl Dési-Deutsch Gézának, a csékei kerület haladópárti képviselőjének vasárnapi beszámolójáról. A tudósítás szerint Dési-Deutsch Géza beszéde után többek közt «Gál István róm. kath. lelkész pedig a kormány programmjának azt a részét dicsérte, mely az ingyen népoktatást ígérte.» Hogy Dési-Deutsch Géza zsidó, még pedig nemzetközi szociáldemokrata szó zsidó, ettől ezúttal egészen eltekintünk. Csak azt tekintjük most, hogy Fejérváry progaamja nemcsak nemzeti szempontból hanem katholikus szempontból is a legerősebb elitélés alá esik s hogy nevezetesen az a szépen hangzó «ingyenes népoktatás» nem mást jelent, mint a népoktatás államosítását. Ebből a szempontból hihetetlennek, lehetetlennek tartjuk, hogy egy katholikus pap ezen programúi pártolói közé állhat s éppen ezért nagyon örülnénk, ha Gál István római katholikus lelkész ur minél hamarább megcáfolná a Pesti Hírlapnak róla szóló bírót. Szterényi József képviselőjelöltsége. Egyik este megjelenő lap azt a hirt közli, hogy a székesfőváros Mindszenti harangszó. A bús harangszó, mintha nyelve vólna Szúgó szavában titkos büverő, Benyúl a szívnek belső rejtekébe, Ott minden gyászt, keservet összeszö; A vigság pajkos szárnyait lerakja S a vén bubánatnak lesz árva rabja. Boldog ifjú párok zordon szavára Elszórják mind a rózsaláncokat, Leteszi gyönge magzatát az anyja, Akit karján oly félve tartogat; A pár megtér a gyérülő mezőről, Malmán a szorgalmas molnár sem őröl. Ha belopódzik zárdák rejtekébe, A fölhangzó zsolozsma megszakad; Öldöklő, véres útján megakasztja A fergetegként száguldó hadat; S ki tűzzel szól az élő Isten ellen. Agyában kusza lesz a fürge szellem. Az ég is kéklő fátyolát befesti, Fás szürkeségbe fúl az Őszi jég, Fa és virág levélkéit lehajtja Bús hangulatba száll egész vidék; A bűvölő harangok egyre szólnak, Regélve gyászt, halált a hallgatóknak. És bánatos zenéjök minden élet A holtak néma városába von, Körülvezetve méla csöndben őket A mindent romba döntő sírokon: Itt hát a vége minden élvezetnek, Mikért a földön élők lelkesednek. VII. kerületének képviselője, Morzsányi Károly lemond mandátumáról és helyébe Szterényi József államtitkár megválasztása érdekében indíttatott mozgalom, sőt gyűjtetnek aláírások. Illetékes helyről felkértek annak kijelentésére, hogy ez a hír, amennyiben Szterényi államtitkárra vonatkozik, nem egyéb minden alapot nélkülöző kombinációnál. A horvát országgyűlés egybehívása. Zágrábból jelenti tudósítónk, hogy a király leiratot intézett a bánhoz, amelyben a horvát országgyűlést november 10-ikére újra egybehívja. A leirat október 22-ikéről van keltezve és Pejacsevich gróf horvát bánon kívül Kovacsevics horvát miniszter is ellenjegyezte. Lukács György vallás- és közoktatásügyi miniszter csütörtökön, november 2-án nem tart általános kihallgatást. A válság. Budapest, old. 31. A becsukott megyefőnök, ki hiába csöngetett és hiába zörgetett, mig egy könyörületes hajdú fogságából ki nem eresztette, hogy megszökhessék Pest vármegye házából — ez a Tahy István volt az első, ki méltó fogadtatásban részesült. Szolgáljon ez eset példaadásul, hogy miként kell viselkedni minden tisztességéről megfeledkezett stréberrel, ki az alkotmányellenes kormánytól hazafiatlan megbízást nyer s megyetőnöki kinevezést elfogad. Komoly dolog az, ami Pest megyében történt, habár mindenki neveti a pórul járt méltóságost. Ma bezárták, holnap kizárják, Tahyt nem installálják és sohasem lesz belőle főispán. Hiába van neki baromorvosi oklevele és főispáni kinevezése. Tehetetlen dühében karhatalommal fenyegetőzött és szaladt Kristóféhoz jajgatni. Tegyük fel, hogy augusztus 6-án Kristófé rendőröket vagy zsandárokat, sőt Fejérváry egy század katonaságot ad melléje, hogy ostrommal vegye be a vármegye házát. Hát ugyan mit érhet el ezzel ? Tarthatnak a zsandárok közgyűlést ? Leteheti a törvényes esküt a zsandárfőhadnagy kezébe? Ugyebár, ez abszurdum? Hiszen, amikor a fegyveres erővel a vármegye házába betör, azonnal nincs közgyűlés s nincs beiktatás. Lakatossal feltöretheti az ajtókat s ott lehet a hivatalban vagy az ülésteremben, de ha nincs, aki neki szót fogadjon, ha senki nincs, aki esküjét átvegye vagy parancsainak engedelmeskedjék, mit csinálhat a szerencsétlen? Gyűlölt filmra lesz belőle, de alkotmányos tisztviselő nert. Magára szégyent hozott, Fejérváryra kudarcot és senki se sajnálja, mert minek vállalta el, hogy császári biztos lesz s a magyar nemzet ellen kirukkolt Fejérváry darabont? Hasonló sors vár mindenfelé az újdonsült cs. kir. megyefőnökökre. Hitványabbak a Bachhuszároknál. Majd lesznek mindenütt elszánt férfiak, akik kieszelik módját annak, hogyan kelljen az ilyen egyénekkel elbánni s installációinkat megakadályozni. Prónay Dezső és Fazekas Ágost példaadása szolgáljon Útmutatásul. * Pest vármegye értekezletre hívja össze az alkotmányvédő vármegyék képviselőit, hogy megbeszéljék a törvénytelen kormány törvénytelen kormánybiztosaival szemben követendő eljárást. A legtöbb vármegye és város csatlakozott az országgyűlés határozatához és kimondotta a passzív rezisztenciát. Ez nem elég, mert a határozatot foganatosítani kell. Ahol nincs főispán, ott a törvény értelmében annak teendőit az alispán, vagy a főjegyző végzi. A közgyűlést ez hívja össze s nem a kinevezett megyefőnök, amaz elnököl. A belügyminiszternek a kinevezésről szóló leiratát az közli a törvényhatósággal, mely megvitatja és határozatot hoz, hogy az úgynevezett főispánt megesketi, vagy sem. Ez nemcsak forma, ez lényeges jog és törvényes eljárás. Elvárjuk azoktól a hazafias törvényhatóságoktól, melyek az országgyűlési határozat értelmében csatlakoztak az alkotmány védelmére a nemzeti küzdelemhez, hogy ezek a törvényhatóságok be nem eresztik az új megyefőnököket és esküjük átvételét tőlük megtagadják. Oktondiság lenne a vakmerőket nyeregbe ültetni, hogy hatalomhoz jutva, erőszakot követhessenek el a tisztviselőkön az illegális kormány rendeleteinek végrehajtására. Amely vármegye ezt megtesz , az saját határozatát semmisítené meg s a megyegyűlések által kiküldött védelmi bizottságok, hogyha ezt megtűrnék, elvállalt kötelességeiket szegnék meg. Ha ha nincs installáció, ha nincs főispán eskü s erről hiteles jegyzőkönyv, vagy ha az erőszakoskodó főispánjelölt székfoglalása előtt a közgyűlés feloszlik, ugyebár akkor az a tolakodó egyén nem valóságos főispán s hivatalos funkciókat nem végezhet, így fogják fel a megyei autonómiát a törvény legilletékesebb magyarázói. Ezt az autonómiát tönkretenni a kormány célja és azért neveztetnek ki a legjelkiismeretlenebb emberek úgynevezett főispánokká. A tisztesség-■Kasans».«** Miért rohansz oly habzó szenvedélylyel A múló itt hagyandó kincs után? A jólét, élvezet, öröm maradnak, A síron túl a szent hit él csupán. Porrá lesz minden embernek tudása, Ha bús sirját a bús halál megássa. Ha célod kötve él a föld rögéhez, Vágyid, szerelmed tárgya itt virul S boldogságod omló alapra rakva Erősen függ az élet szálaitul Akkor reszketve nézz a sir ölébe, Mely rád nézve öröm s boldogság vége. Mig így beszél az áradó harangszó, Sápadt kétségbeesés hálóz körül. Nyitott szádból nem ,jő segélykiállás S a kin lelked mélyében megkövül; Pedig, miként uj életnek reménye, Mosolyg feléd a sírok gyertyafénye. S a bánatos harangszó egyre oktat: Tekints a csillogó lángok felé, Azt hirdetik millió síron ragyogva, A hívő hollan is az életé ! A sir a hívőnek legszebb reménye, Hitetlent borzaszt csak sötét, vak éjei Bátorság hát!te rettegő halandó, A hit szárnyán győztes lesz kis hadunk* Ne félj a sírok rémes börtönétől, És szent hitünk, tehát feltámadunk! Nekünk az elmúlás csak édes ólom, Mert győznünk kell a romboló halálon!... B. Nagy Lajos: A minta-férj. — Az Alkotmány eredeti tárcája. — Boldog házasságának harmadik hónapjában Peres Imréné, született Málnay Ella beállított ura dolgozószobájába. Egész alakja a legbájosabb ellentétet képezte. Nyúlánk, magas termet, halavány, szinte hideg arc, büszke fejtartás. Aki messziről látja őt e pillanatban, valóban «kevésszívü királynőnek» gondolja. Pedig a zöldes színbe játszó nagy kék szemei kényesek voltak, mint a harmatos ibolya s piros ajkait összeszoritotta, mert érezte, hogy az első szónál remegni, vonaglani kezdenének. Kezében arcképet szorongatott s a dolgozószoba küszöbén — néhány percnyi gondolkozás után — megszólalt: — Imre, maga nem szeret engem. — Édes cica, ne legyen gyerek. Lássa, olyan sok dolgom van s maga most újabb szemrehányást tesz, ki tudja, milyen kicsiség miatt. Majd ha elvégeztem, mondja el, mit vétettem megint s én hiszem, hogy sikerül magát megbékítenem. — Igen, ezt hallom mindig, hogy gyerek vagyok, meg hogy várjak. Ha ilyen a maga szerelme, nem kérek belőle. Durcásan felkapta fejét s távozott. De gyöngéd lelke a következő percekben már e csekély durcásságot is megbánta s kis íróasztalához ülve levelet irt az . . . urának: «Nem akarom zavarni magát, édes. De meg kell mondanom, ami a szívemet nyomja. Kezembe került első feleségének az arcképe s annyi csóknyomot fedeztem föl rajta, hogy nem hihetem, hogy maga igazán szeret engem. Gondolod, hogy ostoba, nevetség