Állam és Igazgatás, 1970. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

mának egy százalékánál is kevesebb. Három jelölt viszont csupán öt tanácsi választókerületben indult. Mindez azonban nem azt bizonyítja, mintha két vagy több jelölt indítá­sára nem lett volna már akkor is lényegesen nagyobb, reális társadalmi igény. Más tényezők gátolták a többes jelölés szélesebb körű elterjedését, mint pél­dául a jelöltek kötelező sorrendje, ezzel összefüggésben a szavazás módja és a szavazatok értékelésének a törvényben szabályozott rendje. Ezt a megállapítást igazolják a választás számszerű eredményei is. Azokban a választókerületekben ugyanis, ahol kettő vagy több jelölt indult, az esetek túlnyomó többségében, összesen 569 esetben az első helyen szereplő jelöltet választották meg. Ezzel szemben a második helyen induló jelölt csak 119 eset­ben került ki győztesen a választási küzdelemből, a harmadik helyen induló jelöltek közül pedig csupán egy lett tanácstag. A Központi Bizottság és a Minisztertanács április 16-i együttes ülésén a többes jelölés lehetőségének kiszélesítése mellett foglalt állást. Leszögezte, hogy a kettős vagy többes jelölésre minden esetben lehetőséget kell biztosítani, ami­kor arra tényleges társadalmi igény jelentkezik, ha az érdekelt lakosság szá­mottevő része két vagy több jelölt állítását támogatja. A többes jelölés rend­szerének adminisztratív eszközökkel való kiszélesítése azonban ugyanolyan súlyos politikai hiba volna, mintha az illetékes területi szervek a reális társa­dalmi igény ellenére mindenütt csak egy jelölt indítása mellett kardoskodnának. Ennek az elvnek helyes gyakorlati alkalmazását segíti a jelölés rendjére vonatkozóan ajánlott — már említett — egyharmados szabály is. Ehhez járul továbbá, hogy a jelöltek sorrendjének megszüntetése mellett a szavazásnak olyan módját kell kialakítani, amely szerint — több jelölt esetében — a választó­­polgárnak a szavazólapon meg kell jelölnie, hogy kire adja le szavazatát. A többjelöltes választás lehetőségének kiszélesítése természetesen politikai­lag is új helyzetet teremt, amelyben fontos követelmény lesz, hogy a Hazafias Népfront illetékes szervei, a sajtó és a tanácsok minden jelölt számára azonos agitációs lehetőséget biztosítsanak, hogy ezáltal valamennyien egyforma esély­­lyel indulhassanak. A különböző társadalmi szervek, az üzemi és munkahelyi kollektívák, a választópolgárok is agitálhatnak majd az egyes jelöltek mellett, úgy azonban, hogy az a többi jelöltre ne legyen sértő. Felmerül a kérdés, hogy a párt illetékes szerve milyen álláspontot képvisel­jen a jelöltek támogatása tekintetében ott, ahol több jelölt indul. Szükséges, hogy ilyen esetben a pártnak mindenkor legyen határozott, világos álláspontja, amely útmutatásul szolgál a párttagok számára a tekintetben, hogy a párt kit vagy kiket támogat. Lehetséges, hogy a párt két vagy több jelölt közül majd csak egyet támogat, de az is előfordulhat, hogy mindegyik jelöltet egyaránt alkal­­m­asnak tartja, s ezért hozzájárul a választók szavazataiért folyó nyílt verseny­hez. Ilyen esetben ezt kell a párttagság tudomására hozni. 3. Hatályos választójogi törvényünk az ismert — általában helyes — módon szabályozza a szavazás és a szavazatok értékelésének rendjét. Ez a szabályozás azonban a többes jelölés várható kiszélesedése következtében némi változtatást igényel. A korábbi választások tapasztalatai szerint két vagy több jelölt indulása esetén ugyanis a jelöltek kötelező sorrendje, valamint a szavazás módja és a

Next