Állam- és jogtudomány, 1985 (28. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 2. szám

Grünwald figyelme ennek megfelelően a centralisták és municipalisták vitájának középpontjában álló megyére terelődik, aminek megítélése a korban rendkívül ellent­mondásos. Múltja, az „alkotmány védőbástyája” sajátos és egyre vitatottabb szerepe mellett a dzsentri működési területe és ily módon egyszerre lesz egyfelől sajátos ragasz­­kodási tárgya, másfelől a közigazgatásnak a centralisták óta korszerűsítendő és a polgári közvéleményeknek megfelelően átalakítandó intézménye, s ugyanakkor Eötvösnél, Keménynél, Mocsárynál önkormányzatként való fenntartásánál a nemzetiségi törekvések kielégítésének fontos területe is. Grünwald — a függetlenségi pártiakkal szemben — határozottan tagadja, hogy a kiegyezés utáni megyének alkotmányvédő szerepe lenne. Véleménye szerint a megyének ezt a neki tulajdonított funkció csak egyedülálló történelmi körülmények között alakulhatott ki, és valójában az idegen uralkodó hatalmával szemben a múltban hathatós védelmet nem jelenthetett.3 7 Úgy tűnik (ha egy végkövetkeztetés igazságával nehéz is vitatkozni), hogy Grünwald törekvése érdekében némileg lebecsüli a megyének a múltban betöltött, a nemzeti függetlenség védelmében játszott szerepét. Álláspontja szerint a megyének a feudális, csak „osztályérdeket kifejező” intézményéből — hatás­körének csökkentésével, hatósági funkciói elvételével, szerepének pusztán „gazdászati” funkciói elvégzésének szorításával — „igazi önkormányzati” szervvé kell válnia. „A megyénél — írja — a baj akkor kezdődik, mikor oly feladatokat bíznak rá, melyeknek megoldására nem lehet képes.” „... Az állam nem nélkülözheti a helyi önkormányzat tevékenységét, de ez utóbbi sem képes pótolni a nagy nemzeti célok megvalósítására hivatott állami tevékenységet.3 . Vagyis Grünwald éppen nemzetiségi megfontolásokból tartja alkalmatlannak a megyét az általa is legfontosabbnak tekintett hatósági feladatok ellátására. Felfogása szerint a köznemesség a megyében korábban nemzetiségi szem­pontból garanciát jelentett, pusztulásával a magyar állameszme veszélybe került, meg­erősítésére tehát szervezeti biztosítékokra van szükség. A megyei intézményeknek nem lehet szerepe a nemzeti politikában, hiszen 37 megyében a nemzetiségek többségben vannak. „El kell ejteni a megyét, mint az állami közigazgatás közvetítőjét s a helyi feladatokra kell szorítani.”3­9 — írja — szemben az érvényben levő 1870-es törvény­­hatóság rendelkezéseivel, amelyben ha centralizációs tendenciák mellett is, tükröződtek még a törvényhatóság autonómiájának lényeges jegyei is. Grünwald felfogása szerint a megye igazán akkor válna valódi önkormányzattá, ha hatáskörében önálló lesz, azaz az önkormányzat kritériuma nála nem a hatáskör terjedelme, hiszen jelentős csökkentését kívánja, hanem csupán annak önállósága. Az önkormányzati szerv hatáskörének terje­delme „attól függ, mily feladatokkal és célokkal áll szemben az állam sajátszerű viszonyaival, és történelmi fejlődésénél fogva”40. A nemzeti egésszé, politikai egységgé alakítandó állam nem élhet széles körben az önkormányzati eszközökkel, mert az a XI. Lajost, Richelieu-t, Bismarckot idézi, az „egység a történelemben nem ezekkel az esz­közökkel valósult meg”.41­ 3 7 L. GRÜNWALD :A régi Magyarország. I. m. 425., 428. és 449-461. 3­8 Kossuth és a megye. I.m. 42-43. A „gazdászati” funkciók tartalmát 1. bővebben Közigaz­gatásunk és a szabadság. I. m. 94. 3,Vö. uo. 50. és köv. 4­0 Közigazgatásunk és a szabadság. I. m. 56. 41 Kossuth és a megye. I. m. 21. 339

Next