Állam- és jogtudomány, 1985 (28. évfolyam, 1-4. szám)
1985 / 2. szám
Grünwald figyelme ennek megfelelően a centralisták és municipalisták vitájának középpontjában álló megyére terelődik, aminek megítélése a korban rendkívül ellentmondásos. Múltja, az „alkotmány védőbástyája” sajátos és egyre vitatottabb szerepe mellett a dzsentri működési területe és ily módon egyszerre lesz egyfelől sajátos ragaszkodási tárgya, másfelől a közigazgatásnak a centralisták óta korszerűsítendő és a polgári közvéleményeknek megfelelően átalakítandó intézménye, s ugyanakkor Eötvösnél, Keménynél, Mocsárynál önkormányzatként való fenntartásánál a nemzetiségi törekvések kielégítésének fontos területe is. Grünwald — a függetlenségi pártiakkal szemben — határozottan tagadja, hogy a kiegyezés utáni megyének alkotmányvédő szerepe lenne. Véleménye szerint a megyének ezt a neki tulajdonított funkció csak egyedülálló történelmi körülmények között alakulhatott ki, és valójában az idegen uralkodó hatalmával szemben a múltban hathatós védelmet nem jelenthetett.3 7 Úgy tűnik (ha egy végkövetkeztetés igazságával nehéz is vitatkozni), hogy Grünwald törekvése érdekében némileg lebecsüli a megyének a múltban betöltött, a nemzeti függetlenség védelmében játszott szerepét. Álláspontja szerint a megyének a feudális, csak „osztályérdeket kifejező” intézményéből — hatáskörének csökkentésével, hatósági funkciói elvételével, szerepének pusztán „gazdászati” funkciói elvégzésének szorításával — „igazi önkormányzati” szervvé kell válnia. „A megyénél — írja — a baj akkor kezdődik, mikor oly feladatokat bíznak rá, melyeknek megoldására nem lehet képes.” „... Az állam nem nélkülözheti a helyi önkormányzat tevékenységét, de ez utóbbi sem képes pótolni a nagy nemzeti célok megvalósítására hivatott állami tevékenységet.3 . Vagyis Grünwald éppen nemzetiségi megfontolásokból tartja alkalmatlannak a megyét az általa is legfontosabbnak tekintett hatósági feladatok ellátására. Felfogása szerint a köznemesség a megyében korábban nemzetiségi szempontból garanciát jelentett, pusztulásával a magyar állameszme veszélybe került, megerősítésére tehát szervezeti biztosítékokra van szükség. A megyei intézményeknek nem lehet szerepe a nemzeti politikában, hiszen 37 megyében a nemzetiségek többségben vannak. „El kell ejteni a megyét, mint az állami közigazgatás közvetítőjét s a helyi feladatokra kell szorítani.”39 — írja — szemben az érvényben levő 1870-es törvényhatóság rendelkezéseivel, amelyben ha centralizációs tendenciák mellett is, tükröződtek még a törvényhatóság autonómiájának lényeges jegyei is. Grünwald felfogása szerint a megye igazán akkor válna valódi önkormányzattá, ha hatáskörében önálló lesz, azaz az önkormányzat kritériuma nála nem a hatáskör terjedelme, hiszen jelentős csökkentését kívánja, hanem csupán annak önállósága. Az önkormányzati szerv hatáskörének terjedelme „attól függ, mily feladatokkal és célokkal áll szemben az állam sajátszerű viszonyaival, és történelmi fejlődésénél fogva”40. A nemzeti egésszé, politikai egységgé alakítandó állam nem élhet széles körben az önkormányzati eszközökkel, mert az a XI. Lajost, Richelieu-t, Bismarckot idézi, az „egység a történelemben nem ezekkel az eszközökkel valósult meg”.41 3 7 L. GRÜNWALD :A régi Magyarország. I. m. 425., 428. és 449-461. 38 Kossuth és a megye. I.m. 42-43. A „gazdászati” funkciók tartalmát 1. bővebben Közigazgatásunk és a szabadság. I. m. 94. 3,Vö. uo. 50. és köv. 40 Közigazgatásunk és a szabadság. I. m. 56. 41 Kossuth és a megye. I. m. 21. 339