Állam- és jogtudomány, 1985 (28. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 2. szám

mérése tükröződik a műből, amely a feudalizmus éles bírálatában a múlt század 90-es éveiben a kortársak nagy részénél kedvező fogadtatásra talált, másrészt ugyanakkor azonban a szerzőt műve miatt heves támadások is értékre és védekezésre kényszerítik. Sajátos ellentmondásba kerül, a feudalizmus bírálója, a modern polgári állam híve, az önmagukat túlélt osztályok és viszonyok kritikusa származásának, nemességének igazo­lására kényszerül.34 Grünwald újszerű szemlélete a feudalizmusal szemben elfoglalt álláspontja, társa­dalom-szemléletében kortársai, a korabeli köz- és közigazgatási jogtudomány képvise­lőinek lényeglátásán túljutó szemlélete adja indokoltságát, hogy a századfordulót követő kor polgári radikálisai — a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontja ellenére — erősen támaszkodnak Grünwald gondolataira, történelem-szemléletük, sőt, hangvéte­lüket is, „A régi Magyarország” szelleme meghatározóan alakítja majd. Mindamellett megközelítése fényt vet egyben a törvényesség, a modern polgári jogállam követel­ményein innen maradó, a kizárólag szűk érdek- és hatalmi szempontból indokolható intézmények elleni fellépésének szükségszerűségére is. Innen nézi — és bírálja — a „személyes uralmat az intézmények helyébe helyezni kívánó” politikát i5 és ebből a nézőpontból támadja az 1886. évi (második) törvényhatósági törvény által nagymér­tékben kiterjesztett — mint a rendszerbe nem illeszthető, kivételes helyzetet és hivatalt statuáló, személyes uralmat megvalósító — túlméretezett főispáni jogkört is.36 A fentiekből következően Grünwald felfogása olyan nemzeti állam megteremtésére irányul, amely a jogi és közigazgatási intézmények eszközeivel, a közigazgatási rendszer német típusú kiépítésével, formáljogi megközelítés alapján az egyéni szabadság nagyobb fokú és korszerű polgári eszközökkel való védelmét szolgálja. A jogállam és a magyarság érdekében létrehozandó nemzetállam követelménye azonban számos ponton ellentétbe kerül, s mint rámutattunk, ebben a viszonyban Grünwald az egy nemzetiség hatalmát (egyéniségét) jelentő állam érdekeinek ad elsőbbséget. Elméletileg világosan látja, hogy a parlamentáris állam mind a közigazgatás centralizációja, mind pedig annak decentra­lizációjával együttjárhat, sőt, úgy tűnik, ideálisnak az állam és társadalom szerinte a legnagyobb harmóniáját jelentő angol rendszert (Gneist alapján) tekinti — ennek ellenére a magyar állam sajátos soknemzetiségű viszonya által meghatározottan, a centralizált közigazgatás, a közigazgatás államosítása mellett tör lándzsát. Az elméletileg lehetséges szervezési elvek és eszközök közül tehát azokat választja, amelyekkel — azok minden korszerűsége mellett, egy hatalmi nemzetiségi politika is megvalósítható. 3­3 „Munkám megjelenése után tapasztaltam, hogy nálunk még nagyon sok maradt meg a régi Magyarországból, s nagyon sokan haragudtak reám e sötét képért, különösen az arisztokrácia köré­ben.” Grünwald Béla levele Justh Zsigmondnak. 1888. júl. 18. OSZK. Kézirattár. Levelestár. 3­4 „Sokan valami. . . demokratismusnak tulajdonították a könyv megírását, az arisztokrácia gyűlöletének, sőt zsidó származásomnak is, a­mi arra indított, hogy én is kirukkoljak a XVIII. századból eredő nemességemmel, amit eddig sohasem tettem, mert valóban kevés súlyt fektettem reá. De ez az arisztokratikus magyar társadalom reá­kényszeríti az embert az ily bolondságokra, s az egésznek az a humora, hogy kénytelen vagyok politikai állásom érdekében azt fitogtatni, a­mit a legértéktelenebbnek tartottam magamban és másokban is.” (Kiemelés tőlem — B. A.) OSZK. Kézirattár. Levelestár uo. 3SL. Grünwald Béla beszéde 1888. dec. 4-én. Képviselőházi Napló, 1887. 7. köt. 39. 36 Grünwald Béla iratai. OSZK. Kézirattár. Föl. Hung, 1886. 37. 338

Next