Soós Lajos, Csiki Ernő (szerk.): Állattani Közlemények 28. (1931)
1931 / 3–4. füzet - DR. VARGA LAJOS: Katasztrófák a Fertő-tó életében
úl világított s messze-messze látható volt úgy, mint amikor az elmúlt nagy háború idején az oroszok messze távolságban felgyújtották az összes oroszlengyelországi falvakat, melyeknek borzalmas fényénél hajtották végre futó visszavonulásukat... Az égő Fertő fölött a felriadt vízimadarak ezrei szállongtak s síró hangjuk messze kihallatszott az égő nádasok ropogásából. A tüzes zsarátnokot messze szállította a szél, de a vizekbe s a hamu csak még jobban növelte a víz lugosságát s emelte hőmérsékletét. Napokon keresztül égett a nád s amint egyik helyen kialudt, vagy eloltották, a másikon gyulladt meg újra. Óriási értékek semmisültek meg s a partmenti lakosság nagy része kenyér nélkül maradt. A tó életközösségének (biocönozisának) vízenkívüli jelentékeny része semmisült meg ilyen módon. A fészkelő helyéhez ragaszkodó madárvilág tagjai nem térhettek vissza oltalmat és rejtekhelyet nyújtó fészkeikre, mert azok is megsemmisültek. Csapatostól kellett a megmaradt nádasok közé vonulniok, ahol a meglévők számát gyarapították. Szerencsére rövidesen elérkezett a vándorlás ideje s így természetadta kényszerűségből kellett elhagyniok a tűztől letarolt területeket. De az északibb tájakról hozzánk érkező vízi madarak nagy területeken nem találták meg már azokat az életfeltételeket, melyeket az előző években megszokhattak. És ezek a tó életére katasztrofális tüzek folytatódtak 1929 október végéig, míg az esősebb idők beálltával a nád nedvessége akkorára emelkedhetett, hogy többé nem éghetett. Ám erre az időre megsemmisült a Fertő mai magyar részének nagy kiterjedésű nádasvidéke. A tűz pedig megsemmisítette azokat az alsóbbrendű élőlényeket is, melyek a nádasok között, vagy azok nedves, iszapos gyökérzeténél élnek. A nádas területek (phragmitetum) nagyon sűrűn igen gazdag csigafaunának a lakóhelyei. A nagy tüzek után néhány héttel a széntől és hamutól sötét területek 1 m2-nyi helyén a következő üres csigaházakat gyűjtöttem össze : 1. Planorbis planorbis L 81 drb 2. Coretus corneas L 67 3. Siagnicola palustris MÜLL 52 4. Limnaea stagnalis L 23 5. Succinea hungarica HAZAY 17 6. Stagnicola palustris var. corpus GM. ... 2 Összesen 242 Élő csiga egyetlen egy sem volt. Tegyük fel, hogy az 1 m2-nyi területen előfordult 242 darab csigának 4/5 része, kereken 190 drb régi, elhalt csigák háza volt, akkor 52 drb esik a tűzvész által elpusztult csigákra. (Ez a szám kb. egyezik a le nem égett nádasban végzett ellenőrző tapasztalataimmal). Látható ebből a magas számból, hogy csak 1 m2-en is milyen nagy tömegű Puhatestű élőlény esett a tűz áldozatává. * A fajok meghatározását DR. ROTARIDES barátomnak (Tihany) köszönöm.