Székessy Vilmos (szerk.): Állattani Közlemények 45. (1955-1956)
1955 / 1–2. füzet - ERDŐS JÓZSEF: Megfigyelések a nád kártevőiről és azok parazitáiról
A Lipara-1 gyakori élősködői a Polemon liparae L. (Braconidae) nevű gyilkos fürkészek, melyeket a Lipara lucens Mg. áttelelt gubacsaiból, a következő év áprilisában nagyobb számban nyertek. Giraud a Lipara lucens Mg. bábjaiból Tetrastichus légionárius Gir. fémfürkészt nevelte ki , én a gubacslégy lakójának, a Chlorops tarsata Fall.-nak bábjaiból 1951. június 23-án 9 '$$ és 9 $$ példányt neveltem ki. Ez a sötétzöldszínű fémfürkész pajzsocskájának 2 hosszanti párhuzamos vonaláról, utóerének hiányáról és szegélyalatti erének egyetlen sörtéjéről ismerhető fel. 2. A nád legnagyobb kártevője a Perrisia inclusa Fr. (Cecidomyidae) gubacslégy. Ez a kis légy a nádszál belsejében fejlődik, a csomók felett 5—8 cm hosszúságú területen apró búzaszem alakú gubacsokat képez. Kívül a nád alig mutat eleinte rendellenességet, később azonban a felette levő rész elszáradása, a buga hiánya, a gubacsok területén pedig a kis kerek röpnyílások mutatnak jelenlétére, alul pedig több oldalhajtás nő. A Velencei-tó sukorói oldalán csónakból vettem észre a röpnyílásokat közvetlenül a víz színe felett , mivel én az evezőt kezeltem, a csónakban levő Gozmány László barátomat kértem meg, hogy ezeket vágja le. Ezekből még az év július végén keltek ki a nemzők. A röpnyílásokat a bábok rágják át, melyeknek erre a célra 2 erős rágójuk van. Amikor a báb félig künn van, akkor bizonyos idő után kel ki a légy a bábból. A bábburok elején ottmarad a két rágó, amelyre többé szükség nincs. Tehát ennek a két rágónak rövid idő alatt kell a mozgató izmoktól és a légy testétől elválnia. Ez bármely kineveléskor könnyen megfigyelhető, mert a bábburok a rágókkal együtt ottmarad a röpnyílásban. — Ez a kártevő a Velencei-tavon nagyon gyakori. Ennek a légyfajnak gyakori élősködője a Torymus arundinis Curt, fémfürkész. Teste aranyoszöld, a tojócsöve olyan hosszú, mint az egész test. Csaknem mindenütt előfordul, ahol nád van, májustól szeptemberig ; az én sukorói példányaim július 23—24. napjain keltek ki. Másik élősködője a Melittobia osmiae Thoms. : meglehetősen lapított állat, színe szurokbarna, alul többé-kevésbé sárga, a csápok és lábak is sárgák ; pajzsocskáján 2 párhuzamos vonallal, és a csápnyele (4. ábra) erősen kiszélesedett. Csak a $ volt ismeretes. Gyűjtéssel és kineveléssel 60$ és 49 példányhoz jutottam : a keceli Orjegen, a péterrévei Csíkér nádasában, de főként a Velenceitavon, június végétől szeptember végéig. A Perrisia inclusa-ból július 30—31-én, a Lasioptera arundinis Schin. légyfajból szeptember 23—29-én kelt ki. Harmadik élősködőjéhez kineveléssel nem jutottam, Henriksen alapján sorolom ide. Ez a péterrévei Csíkér nádasából nagyobb számban fogott és 1947-ben általam leírt Decatoma stagnalis fémfürkész. Ennek alapszíne sárga, fekete foltokkal, fémes szín nélkül, teste erősen domború, szárnyán a szegélyér rövid és vastag, alatta nagy koromszínű harántsávval. Majdnem bizonyosra vehető, hogy Henriksen ezt a fajt közölte Decatoma fasciata Thoms. név alatt, mint amelyet a Perrisia inclusa-ból nevelt ki. Gyűjtöttem még a hortobágyi halastó környékén és a Velencei-tavon is. Repül júniusban és augusztus végén — szeptember elején. • Giraud kinevelt még két fémfürkészfajt : Geniocerus arundinis Gir. és G. gratus Gir. ( deplanatus Thoms.), melyekhez csak gyűjtés útján jutottam. Mindkét faj zöld színű, a pajzsocskán 2 párhuzamos vonallal, a szárny szegélyalatti ere többsörtés. A G. arundinis színe sötétzöld, csápja hosszú, bunkója jóval hosszabb mint széles, míg a gratus szép világoszöld, csápja sárga, ízei rövidek, bunkója csaknem kerekded. A G. arundinis a Nagyalföld nádasain