Székessy Vilmos (szerk.): Állattani Közlemények 46. (1957-1958)
1957 / 1–2. füzet - ERDŐS JÓZSEF: Újabb megfigyelések a nád rovarbiológiájáról
pensek egész sora a kísérő abstans elemekkel együtt helyezkedik el. Legkönnyebb a Lipara-légy hatalmas, bunkós gubacsképződéményét felismerni, ezek is késő ősszel érettek a begyűjtésre. Lehetséges azonban, hogy a fiatal gubacsok megfigyelése nem várt eredményhez juttatna. Nagy gondot kíván a képződmények tiszta és jól elkülönített tárolása, az egy-egy élőtéren vegyesen élő fajok gondos szétválasztása. Ezért késsel pontról pontra felvágtam a nádat, minden populatiót külön üvegben helyeztem el, ugyanoda helyeztem színes jelét, adatait. Jegyzetemben megfigyeléseimet a megfelelő színes jel alatt vezettem. Ezek a nagy színes jelek nagyon megkönnyítették, hogy az álca fejlődését figyelemmel tudjam kísérni. A nemző megjelenésekor tudtam a fajt meghatározni és akkor a színes jelet helyettesíthettem az állat nevével. Az üveget vattával zártam le. Azokat a képződményeket, amelyekben bábbá még át nem alakult álcák voltak, törekedtem megtekintés után eredeti állapotukba visszaállítani : vagy levélhüvelyt húztam a szétvágott felekre, vagy cérnával átkötöttem. Ősszel is, de különösen tavaszszal, ha szükségesnek látszott, naponta is átvizsgáltam őket. A korszerű cönológiai megvilágításban a nádat mint catenariumot nézzük, amelyben sok élelmilánc, catena egyesül. Szelényi cönológiai fogalmait használom azzal az eltéréssel, hogy a catenariumon belül több catenát egy-egy csoportba foglalok. Erre szükség van a nádi rovaregyüttesében a catenák egymás közötti természetes kapcsolódása miatt, másrészt a könnyebb áttekinthetőség