Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 60. (1973)
1973 / 1–4. füzet - LUKÁCS DEZSŐ: Apáthy István (1863-1922) emlékezete, halálának 50. évfordulóján
vét, amely szerint az állatokról alkotható összkép homályos volna a tenger állatvilágának ismerete nélkül, magáévá tette. Ez a darwini útmutatás is vezette a 23 éves ApÁTHYt Nápolyba. Ezután is csaknem minden évben rövidebb-hosszabb ideig kutatott itt. DOHAN a Nápolyi-öböl flórájának és faunájának monografikus feldolgozásával kapcsolatban a piócafélék alkattani és rendszertani vizsgálatait —miután már itthon is kimagasló eredményeket ért el ezen a területen — ApÁTHYra bízta. A hazai vizekből és a Nápolyi-öbölből gyűjtött anyagon végzett bonc-, szövet- és rendszertani kutatásairól egymásután jelentek meg alapos, gyakran könyvterjedelmű dolgozatai. Széleskörű saját ismereteinek, kiváló mikrotechnikai készségének, gyakorlott és ügyes kezének, kitűnő adottságainak, tárgyszeretetének, szorgalmának, rendkívüli irodalmi tájékozottságának eredménye 3 év alatt 12 nagyszabású publikáció. Ezen kutatásai közben jutott olyan felfedezésekhez, amelyek forradalmilag hatottak. Ezeknek további vizsgálatát minden másnál fontosabbnak tartotta, így lett kutatásainak egyik súlyponti része a neurohisztológia. Nápolyi tartózkodása alatt a svájci, német, belga és holland egyetemeket és a párizsi tudományos intézeteket is felkereste. Külföldi tapasztalatai, valamint kiemelkedő kutatásai méltóvá tették arra , miután már 1888-ban a budapesti egyetemen magántanári képesítést szerzett , hogy 27 éves korában, 1890-ben a kolozsvári egyetem professzora legyen, majd 8 évre rá, 1898-ban az Akadémia levelező tagja. Alapvetőek és világhírűek mikrotechnikai kutatásai, talán éppen ezekben volt APÁTHY ISTVÁN a legnagyobb. Idegszövettani vizsgálatait módszereinek állandó tökéletesítésével folytatta. Számtalan tanulmányában, valamint 1895-ben és 1900-ban megjelent könyvének első és második kötetében számolt be a mikrotechnika minden ágában végzett kutatásairól. Módszereit mély fizikai és kémiai ismeretei segítségével dolgozta ki. Zsenialitása, búvárkodva gondolkodó, nagyvonalú egyénisége itt is megnyilatkozott. Műszereit is maga tervezte. Mások és saját mikrotechnikai tapasztalatainak eredményét összegezte és kritikailag feldolgozta. Ezzel tulajdonképpen önálló tudományágat teremtett: a mikrotechnikát. Bár előtte és utána is sokan munkálkodtak ezen a téren, azonban pontosság, találékonyság,ügyesség és a metodikák következetes és zseniális kidolgozásában APÁTHY minden kutató fölé emelkedett. Újításai, módosításai a mikrotechnika valamennyi ágában bizonyítják azt a törekvését, hogy az addig határozatlan adatok helyett pontos, bármikor minden részletében reprodukálható módszereket dolgozzon ki. A sejtek és szövetek rögzítésének fő kérdése az volt, hogyan lehet azokat az élő állapothoz legközelebb álló minőségben megtartani. Döntő volt annak elérése, hogy a sejtek és szövetek minél kevésbé zsugorodjanak, alkatuk minél kevésbé változzék meg, s így a fiziológiai és genetikai vizsgálatokhoz biztos alapot nyújtsanak. Kidolgozott új rögzítő folyadékokat, azok hatásmódját elemezte. Egyúttal megállapította, hogy a sejtek és szövetek fiziológiai állapotuk szerint különböző módon rögzülnek. Felfogását a mai hisztiokémiai és hisztiofizikai, valamint elektronmikroszkópos kutatások megerősítették; jelentősége ezért napjainkban is nő. Módszereivel a rögzítő anyagokat tökéletesen el tudta távolítani metszeteiből. Ma már tudjuk, hogy a beágyazási technikától döntően függ a szövetek metszésének lehetősége. APÁTHY ezen a téren is sok lényegeset alkotott. A zsírok és lipoidok vizsgálatában alkalmazott zselatinos módszere annak idején