Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 62. (1975)
1975 / 1–4. füzet - LUKÁCS DEZSŐ: Emlékezés Daday Jenőre
1* ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Szerkeszti: DR. ANDRÁSSY ISTVÁN 1975. LXII. kötet, 1 — 4. füzet. Megjelent: 1975. szeptember hónapban EMLÉKEZÉS DADAY JENŐRE* Irta: LUKÁCS DEZSŐ (Kaposvár) Az állóvizek, tavak, tenger, időszakos pocsolyák mikroszkopikus állatvilágának tanulmányozása adja DADAY JENŐ (Búzamező, 1885. V. 24.— Budapest, 1920. IV. 20.) életművének túlnyomó részét. Neve világszerte ismert és elismert volt a szisztematikai és limnológiai irodalomban. Tudományos pályafutása a kolozsvári egyetemen kezdődött. Már hallgató korában ösztöndíjat nyert pályamunkájával. 1877-ben jelent meg első dolgozata és doktori értekezése a Rotatoria fajokról (1, 2). 1882-ben magántanár a kolozsvári egyetemen „A belvízi gerinctelenek" tárgykörből. Különféle témákból (a Gryllotalpa táplálkozása és parazitái, a Pseudoscorpionidák, ezek vérkeringése, bonctana, a dévai sósvizek állatai stb.) 1885-ig 35 munkát publikált. Ezek között találjuk az Eucopepodák monográfiáját (33) és cikkeit belföldi sósvizekben élő, általa kimutatott Foraminifera fajokról (21, 29, 30, 31). 1885-ben ösztöndíjjal a nápolyi Stazione Zoologica-ba ment kutatni. Itt új módszereket ismert meg, a gyűjtőkirándulásokon gazdag vizsgálati anyaghoz jutott, és értékes, sokoldalú kutatásokat végzett.** Nápolyból hazatérve csakhamar a Magyar Nemzeti Múzeumban lett segédőr (1887). Itt az elmélyedő kutatásra megfelelő munkakört kapott. Ezt hihetetlen buzgósággal, élethivatásként végezte. 1888-ban a budapesti egyetemen is venia legendát szerzett a kolozsvári habilitációs tárgyköréből. 1881-ben id. ENTZ GÉZA javaslatára a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1885—1891. években 62 műve látott napvilágot (36—97). Ezek között vannak a Tinntinoidák (48, 50), a Cladocerák (62), a Rotatoriák (72) monográfiái, a Hexarthra polyptera-ról (44, 45), a Dinoflagellatákról (57, 58), a kerekesférgek heterogeneziséről (64, 65), az álskorpiókról (67,70), a Branchipusokról (61, 72, 78, 79), a Diaptomusokról (80, 81), az Asplandina fajok revíziójáról (83, 90), valamint más tárgykörökből írt faunisztikai, ökológiai stb. dolgozatai. 1893-ban elnyerte a Bugát-díjat a Cypridicola parasitica-ról szóló dolgozatával. Változatos témájú művei között 1897-ben megjelent gyakorlati és * Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1971. április 2-án tartott 624. ülésén. ** Állatt. Közlem., 61, 1974: 51-52. 3