Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 69. (1982)
1982 / 1–4. füzet - A DUDICH ENDRE EMLÉKÜLÉS ELŐADÁSAI - BERCZIK ÁRPÁD: A Duna zoológiai vizsgálatának néhány tanulsága
ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Szerkeszti: DR. ANDRÁSSY ISTVÁN 1982. LXIX. kötet, 1-4. füzet. Megjelent: 1983. A DUNA ZOOLÓGIAI VIZSGÁLATÁNAK NÉHÁNY TANULSÁGA* írta: BERCZIK ÁRPÁD (MTA Botanikai Kutatóintézete — Magyar Dunakutató Állomás, Göd) Ismert tény, hogy a szárazulatok vizeinek kutatásában az áramló vizek vizsgálata — és különösen a folyóké — elmaradt az állóvizeké mögött. Századunk első felében tavak egész soráról jelentek meg monografikus feldolgozások, folyókról viszont csak kettő: LAUTERBORNnak a Rajnáról és BEHNINGnek a Volgáról írott munkája (LAUTERBORN, 1916 — 18, BEHNING, 1928). Bár a Nemzetközi Dunakutató Munkaközösség tíz éves tevékenysége után kiadta a „Limnologie der Donau" c. monografikus jellegű munkát (LIEPOLT, 1967), ez inkább csak jelentős mérföldköve volt az első szervezett, folyamatos nemzetközi folyamkutatási együttműködésnek, az addigi eredmények és a további teendők bemutatásával. A folyók kutatása főképpen olyan módszertani nehézségek miatt szenvedett és szenved ma is hátrányt, amelyek e vizeknek a taviaktól lényegesen eltérő alapjelenségeire vezethetők vissza. Ilyenek a folyók (vízrendszerek) kiterjedésének, elhelyezkedésének sajátosságai (szalag alakjuk, a vízgyűjtő területtel való kapcsolat, a folyók lefutása során érintett területek geológiai, földrajzi, klimatológiai különbségei stb.), az áramlás és a vízjáték, vagyis a vízszint ingadozása. Ezek az alapjelenségek, a viszonylag áttekinthető, klasszikus tavi képhez képest egy időben és térben sokkalta változatosabb és változékonyabb rendszert eredményeznek, amelyekben a fizikai, kémiai, biológiai folyamatokat még a rohamosan fejlődő méréstechnika segítségével is igen nehéz a maga összefüggéseiben feltárni. A Nemzetközi Limnológiai Egyesület 1956-ban Helsinkiben tartott kongresszusán sürgető felhívással fordult a világ szakembereihez a folyóvizek és különösen a még nem túlságosan szennyezett nagyobb folyók átfogó hidrobiológiai tanulmányozása érdekében. E felhívás nyomán hívták létre a Nemzetközi Dunakutató Munkaközösséget (Bécs). A zoológus-ökológus DUDICH professzor számára már negyed évszázaddal korábban izgalmas fehér folt volt a Duna, amelynek kutatása sokat ígért a kárpát-medencei fauna és a terület genetikai-állatföldrajzi feltárása szempont . Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1981. március 13-án tartott 712. ülésén (DUDICH ENDRE emlékülés). Állattani Közlemények