Andrássy István (szerk.): Állattani Közlemények 76. (1990)
KÁDÁR ZOLTÁN: Emlékezés Pongrácz Sándorra (1887-1945)
ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR BIOLÓGIAI TÁRSASÁG ÁLLATTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA Szerkeszti: DR. ANDRÁSSY ISTVÁN 1990. LXXVI. kötet, 1—4. füzet. Megjelent: 1990. EMLÉKEZÉS PONGRÁCZ SÁNDORRA (1887-1945)" írta: Kádár Zoltán (Budapest) "...Az élettudomány fejlődése minálunk egészen az utóbbi időkig bizonyos öncélúság és elméletiség jegyében telt el. ... A mai kor szelleme nem tűri a puszta elmélkedést. Idegesen kopogtat a biológus ajtaján és sürgeti, hogy nyissa meg birodalmát az élet számára is, kamatoztassa az élettudomány törvényeit a faj, a társadalom, az állam javára. Elérkezett az ideje, hogy az elméletek korszakát a gyakorlat korszaka váltsa fel. ... Az Állattani Szakosztály már a messze múltban letéteményese volt a magyar természettudományos kultúrának. ... A mai kor szelleme megköveteli, hogy a Szakosztály is kivegye részét abból a munkából, amely a biológia igazságait átviszi az életbe." Pontosan félszáz évvel ezelőtt hangzottak el ezek a szavak Szakosztályunkban, az akkor választott új elnök, Pongrácz Sándor székfoglaló beszédében. Pongrácz Sándor, elemi népiskolai bizonyítványa szerint, 1887. április 21-én született Budapesten. A tudományok iránti érdeklődés már a családi körben is megvolt. Hasonló nevű édesapja — ügyvédi gyakorlat mellett — Körösi Csoma Sándor szellemében foglalkozott a magyarság kapcsolataival, eredetének kérdésével, s több műve is megjelent e tárgyban. A nagyszülők, id. Pongrácz Sándor szülei, nyomdász családból származtak. Pongrácz Alajos feleségül vette a magyar könyvkiadás történetében híressé vált Eggenberger család egyik lányát, Veronikát. Pongrácz Sándor, akárcsak édesapja, a pesti kegyesrendi gimnáziumban érettségizett. A töprengő ifjú, akinek egyéniségére az újkori bölcselet különféle irányai korán rányomták bélyegüket, néha konfliktusba került nevelőivel. "Előadta a szerző az Állattani Szakosztály 1988. május 4-én tartott 789. ülésén.