Bakonyi Gábor (szerk.): Állattani Közlemények 87. (2002)
BAKONYI GÁBOR: Újabb 100 év elé
ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2002) SZ. 3-6. Újabb 100 év elé BAKONYI GÁBOR Szent István Egyetem, Állattani és Ökológiai Tanszék, H-2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1. Minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy az Állattani Közlemények igazán különleges folyóirat. Száz hosszú évvel ezelőtt alapították. Azóta a történelmi, politikai, gazdasági kataklizmák dacára - két megszakítástól eltekintve - rendszeresen megjelenik (HORVÁTH 1994). Pedig az elmúlt száz év viharos történelme nem mindig kedvezett a folyóiratnak, sőt nem egyszer volt olyan korszak, amikor különösen nagy szellemi és anyagi erőfeszítéseket kellett hozni a zoológusoknak és támogatóiknak, hogy a lap megjelenhessen. Ne feledjük: folyóiratunk az olvasók kezébe került az első és a második világháború alatt csakúgy, mint a nagy gazdasági világválság idején. Képzeljük el a szituációt: amíg Budapestre bombaeső hullik, az Állattani Szakosztály továbbra is rendszeresen megtartja üléseit. 1944. október 13-án, a 442. ülésén például ÁBRAHÁM AMBRUS „Pressoreceptorok az aortaívben", ZIMMERMANN ÁGOSTON „A házinyúl arterio-vénás anastomosisairól" és STOHL GÁBOR ,,A tengeri malac heréjének Leydig-féle köztisejtjeiről" ad elő. Miközben a városban irtózatos harcok folynak, ÁBRAHÁM és ZIMMERMANN cikket ír az előadás anyagából, elküldi a szerkesztőnek, aki a kiadást előkészíti, az „Élet" Irodalmi és Nyomda Rt. pedig kinyomtatja az Állattani Közlemények 42. számát abban a reményben, hogy az olvasók várják a kötetet. És az Állattani Közlemények 1945. november 3-án megjelenik! Ahogy megjelenik azóta is, immár a 87., az alapítás 100. évfordulójára kiadott ünnepi kötet. Az Állattani Közlemények hosszú vajúdás után lett önálló folyóirat. Két éven keresztül, 1900 és 1902 között, a Természettudományi Közlemények Pótfüzeteként jelent meg. Az első „igazi" szám 1902. március 1-én került az olvasók kezébe. Ebben nem olvashatunk hoszszú indoklást a megjelenés szükségéről, célkitűzésekről, vágyakról és lehetőségekről. Alig esik szó az ünnepi pillanatról. Szakmai kérdésekről szóló dolgozatok töltik meg a füzetet. Látszik, hogy a lap alapításával és kiadásával, az elvi alapozással kapcsolatos kérdéseket az előző években már szakmai körökben megtárgyalták, megírták, most a lényegre, a szakmai tartalomra koncentrálnak. Ebben a kötetben olvasható „Az Állattani Közlemények szabályzata", amely lényegében, főbb pontjait tekintve megegyezik a jelenleg érvényben lévővel. Ahogy a folyóirat nyomdai arculata, a címoldal megjelenése sem sokat változott napjainkig. Elődeink derűs bizakodása abban, hogy egy hosszú életű folyóiratot hoztak létre, megnyilvánul „Az Állattani Közlemények ügyrendje" 2. pontjában is. Itt ugyanis arról van szó, hogy „Akik az állattani folyóiratra alapítványt tesznek, egyszer s mindenkorra legalább 100 (egyszáz) koronát fizetnek a folyóirat megindítása és fennállhatása érdekében s ennek fejében a folyóirat egy példányát élethossziglan kapják." Ma már tudjuk, hogy ez az ügyrendi pont aligha volt betartható. A belőle felsejlő bizakodás azonban példaadó számunkra is.