Bakonyi Gábor (szerk.): Állattani Közlemények 87. (2002)

BAKONYI GÁBOR: Újabb 100 év elé

ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK (2002) SZ. 3-6. Újabb 100 év elé BAKONYI GÁBOR Szent István Egyetem, Állattani és Ökológiai Tanszék, H-2100 Gödöllő, Páter Károly u. 1. Minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy az Állattani Közlemények igazán különle­ges folyóirat. Száz hosszú évvel ezelőtt alapították. Azóta a történelmi, politikai, gazdasági kataklizmák dacára - két megszakítástól eltekintve - rendszeresen megjelenik (HORVÁTH 1994). Pedig az elmúlt száz év viharos történelme nem mindig kedvezett a folyóiratnak, sőt nem egyszer volt olyan korszak, amikor különösen nagy szellemi és anyagi erőfeszítéseket kellett hozni a zoológusoknak és támogatóiknak, hogy a lap megjelenhessen. Ne feledjük: folyóiratunk az olvasók kezébe került az első és a második világháború alatt csakúgy, mint a nagy gazdasági világválság idején. Képzeljük el a szituációt: amíg Budapestre bombaeső hullik, az Állattani Szakosztály továbbra is rendszeresen megtartja üléseit. 1944. október 13-án, a 442. ülésén például ÁB­RAHÁM AMBRUS „Pressoreceptorok az aortaívben", ZIMMERMANN ÁGOSTON „A házinyúl arterio-vénás anastomosisairól" és STOHL GÁBOR ,,A tengeri malac heréjének Leydig-féle köztisejtjeiről" ad elő. Miközben a városban irtózatos harcok folynak, ÁBRAHÁM és ZIM­MERMANN cikket ír az előadás anyagából, elküldi a szerkesztőnek, aki a kiadást előkészíti, az „Élet" Irodalmi és Nyomda Rt. pedig kinyomtatja az Állattani Közlemények 42. számát abban a reményben, hogy az olvasók várják a kötetet. És az Állattani Közlemények 1945. november 3-án megjelenik! Ahogy megjelenik azóta is, immár a 87., az alapítás 100. évfor­dulójára kiadott ünnepi kötet. Az Állattani Közlemények hosszú vajúdás után lett önálló folyóirat. Két éven keresztül, 1900 és 1902 között, a Természettudományi Közlemények Pótfüzeteként jelent meg. Az el­ső „igazi" szám 1902. március 1-én került az olvasók kezébe. Ebben nem olvashatunk hosz­szú indoklást a megjelenés szükségéről, célkitűzésekről, vágyakról és lehetőségekről. Alig esik szó az ünnepi pillanatról. Szakmai kérdésekről szóló dolgozatok töltik meg a füzetet. Látszik, hogy a lap alapításával és kiadásával, az elvi alapozással kapcsolatos kérdéseket az előző években már szakmai körökben megtárgyalták, megírták, most a lényegre, a szakmai tartalomra koncentrálnak. Ebben a kötetben olvasható „Az Állattani Közlemények szabályzata", amely lényegé­ben, főbb pontjait tekintve megegyezik a jelenleg érvényben lévővel. Ahogy a folyóirat nyomdai arculata, a címoldal megjelenése sem sokat változott napjainkig. Elődeink derűs bizakodása abban, hogy egy hosszú életű folyóiratot hoztak létre, megnyilvánul „Az Állat­tani Közlemények ügyrendje" 2. pontjában is. Itt ugyanis arról van szó, hogy „A­kik az ál­lattani folyóiratra alapítványt tesznek, egyszer s mindenkorra legalább 100 (egyszáz) koro­nát fizetnek a folyóirat megindítása és fennállhatása érdekében s ennek fejében a folyóirat egy példányát élethossziglan kapják." Ma már tudjuk, hogy ez az ügyrendi pont aligha volt betartható. A belőle felsejlő bizakodás azonban példaadó számunkra is.

Next