Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1986. július-december (28. évfolyam, 26-48. szám)
1986-11-15 / 44. szám
20.oldal AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1986. november 15. TAVERNA szálló bejárata előtt haladó divathölgyek fényképét közli. A müncheni lap is beéri az 56 óta elért magyarországi eredmények méltatásával, összeveti Magyarországot a többi keleteurópai állammal, és nem azt firtatja, mit értek volna el mind gazdasági, mind egyéb vonatkozásban a magyarok, ha 1956-ban megvalósul a nemzeti önrendelkezés? Mindenesetre még a nyugatnémet újság riporterének is szemet szúr, hogy: Magyarország az olykor ezt elhitetni próbáló turistareklám ellenére nem pusztai romantikát sugárzó, nem cigányzenével andalító operettszínpad: Magyarország még mindig kommunista állam. Szembeötlő ugyanakkor, hogy a magyarok mások, mint a többiek. És szembeötlő természetesen az is, hogy a gazdasági csoda világa igen gyorsan megszűnik, mihelyst eltávolodunk a Váciutcától. Kereken 5000 forintos havi fizetéséből - körülbelül 350 márkából - bizony nem tud az elegáns utcán bevásárolni a gyári munkás, az alsó határát tekintve alig 100 márkás állami nyugdíj pedig nem biztosítja még a létminimumot sem. Az általánossá vált másod- és harmadállás ugyan feltölti a háztartási kasszát, csakhogy: a szabadidő és az egészség rovására. Szociális és társadalmi problémákat idéz elő a szocialista gazdasági rendnek a kapitalizmus elemeivel való vegyítése, és ehhez jön még az is, hogy az elmúlt öt év során 4 és fél százalékkal csökkentek a reálbérek, 8 százalék körül van az infláció, valamint az ország kereken 11 milliárd dolláros nyugati adóssága, amit eddig még nem tudtak leépíteni. A nagytekintélyű londoni TIMES budapesti tudósításában a Demszky Gábor és Nagy Jenő elleni rendőrségi akciókról cikkezik. Alig 24 órával a magyar felkelés 30-ik évfordulója után már lecsapnak itt az ellenzékre. A földalatti szamizdat egyik kiadóját megfenyegették, hogy kilakoltatják lakásából. Demszky G táborral közölték, hogy ha feleségével együtt nem hagyja el 15 napon belül egy XIX. századi, düledező lakóház felső emeletén fenntartott lakását, akkor - úgymond - “fizikai kényszert" alkalmaznak és kiteszik az utcára. A magyar értelmiség egyik legtehetségesebb, leglebilincselőbb tagjának tekintett Demszky azt mondotta: a hatósági fenyegetésnek részben az az oka, hogy ő is aláírta a magyar forradalomra megemlékező keleteurópai közös nyilatkozatot. Ez a dokumentum első ízben egyesítette a keleteurópai ellenzékieket és dührohamra ingerelte a magyar hatóságokat. A nyilatkozat egy másik aláíróját (az ABC független kiadót megalapító) Nagy Jenőt pedig oly módon fenyegették meg, hogy amennyiben nem hagyja abba akcióit, akkor a hatóságok “nem tudják garantálni személyes biztonságát." A londoni TIMES még azt is hozzáfűzi, hogy a kilakoltatással fenyegetőző hatóságokat a jelek szerint egyáltalán nem hatotta meg az a tény, hogy Demszky Gábor felesége tüdőbeteg. Egy Szíria megbízásában izraeli utasszállító repülőgépet felrobbantani próbáló terrorista tettenérése arra késztette a brit kormányt, hogy megszakítsa diplomáciai kapcsolatait Szíriával. A konzervatív amerikai WASHINGTON TIMES ezt a döntést “Éljen Britannia!" címmel kommentálja. Bármennyire is megdönthetetlen bizonyítékok vannak a szíriai kapcsolatra - mármint arra, hogy áprilisban bombát próbáltak csempészni az izraeli El Al légitársaság egyik gépének a fedélzetére - (bármennyire is be van bizonyítva minden), senki se várja, hogy a civilizált országok most a határozottságra emlékeztető választ adnak. Amikor a ritka kivételt képező Anglia éppen bezárta damaszkuszi követségét, az európai közösség Luxemburgba érkező miniszterei a többi között Nyugatnémetország és Hollandia tanácsát látszottak megszívlelni, azt ugyanis, hogy Szíriának még nagyobb pénzügyi segélyt kellene nyújtani. És még arról a Franciaországról is, amelynek tajtékzó miniszterelnöke alig néhány héttel ezelőtt még a terroristák kiebrudalása mellett kardoskodott, most az a hír járja, hogy rövidesen új fegyvereladási szerződést köt Szíriával. Nem a bizonyítékok, hanem a jellem hiánya miatt van az, hogy országok hason csúsznak Asszad, Szíria bérgyilkos elnöke, a terrorizmus disznófejű nagyura előtt. A nyilvánosságra hozott jelentések szerint (Szíria londoni) nagykövete megengedte, hogy a követség épületében egyfajta laboratóriumot rendezzenek be, ahol a szíriai légierő hírszerző részlegéhez tartozó technikusok összeszerelték azt a másfél kilós bombát, amelyet a (terrorista) Hindawi állapotos barátnője vitt volna fel az El Al gép fedélzetére. A lap végül levonja a következtetést: Nem az a kérdés, hogy a szíriai kormány a terrorizmus szekértolója-e. Nyilvánvalóan az, éspedig igen nagy mértékben, egyebek között a szovjet birodalommal és Kelet-Európával együttműködésben. A kérdés az: mit tesznek ez ellen? - a válasz pedig: nem túl sokat. Pedig milyen szép volna hinni, hogy a civilizált nemzetek zárják soraikat e gengszterekkel szemben, mint ahogy az is szép lett volna, ha a civilizált országok egységesen felléptek volna Sztálin, Hitler és Mussolini ellen. Menekült észt család drámája Amerikai újságok egy menekült észt család drámájáról számolnak be. A szovjet hatóságok hajthatatlansága miatt az elsőszámú áldozat Kaisa, egy háromesztendős kislány... Kaisa édesapja, Valdo Randpere az észt szovjet köztársaság igazságügyminisztériumának helyettes osztályvezetője volt, édesanyja, Leila Miller pedig közismert popénekesnő. Anyagi gondjaik nem voltak, de - mint az észtek általában - fojtogatónak érezték a szovjet elnyomást. Észtországot, ezt a legkisebb szovjet köztársaságot a Moszkvából küldött tisztviselők megpróbálják - a nacionalista érzelmű észtek csendes ellenállásával alig törődve - úgy kormányozni, mint valami gyarmatot. Leila Miller, egy koncert-turné alkalmával, férje kíséretében 1984 augusztusában Finnországba utazhatott. A helsinkii “Vidám Park”-ban töltött este során sikerült eltávolodni a csoportjuktól, a tömegben észrevétlenül eltűnni, majd később Svédországba utazni, ahol menedékjogot kértek és kaptak.Az emberi jogokról szóló helsinki megállapodás és a családegyesítési szerződések értelmében azonnal beadták kérelmüket, hogy kislányukat engedjék ki hozzájuk. Röviddel a kérelem benyújtása után üzenet érkezett Waldo Rancipereshez: keresse fel a stockholmi szovjet követséget, írjon alá nyilatkozatot, amelyben kijelenti, hogy az amerikai kémszervezet rábeszélésére és nyomására hagyta el hazáját és ajánlja fel külföldön is szolgálatait hazájának, mármint nem Észtországnak, hanem a Szovjetuniónak. Ha minderre kész, akkor a szovjet hatóságok majd meglátják, hogy mit tehetnek a kis Kaisa érdekében. Amikor a szülők a nyilatkozat aláírását megtagadták, a követség konzuli irodájából felhívták őket telefonon és egy mély orosz hang azt mondta: “Soha többé nem láthatják viszont a kislányukat." Az akkor még csak 14 hónapos Kassa a nagymamánál maradt. Röviddel a szülők menekülése után a nagymama elvesztette kiszolgálói állását egy hentesüzletben. Ugyanakkor a férjét, - aki egy Tallin-környéki zöldségtermelő szövetkezetben dolgozott - krumplilopással vádoltak és azonnali hatállyal felmondtak neki. A nagyapának sikerült bebizonyítani ártatlanságát, de állásába nem vették vissza. A KGB emberei a nagyszülőket hosszú heteken át keresztkérdések tüze alatt tartották és azóta is lehallgatják telefonjukat, postájukat cenzúrázzák. A nyílt rendőri zaklatások miatt a szomszédok nem mernek velük szóbaállni. A KGB megfenyegette őket, hogy a bolondok házába záratja mindkettőjüket, a kis Kassát pedig árvaházba küldik. A gyerek harmadik születésnapjára a rokonok júliusban üdvözlőkártyákat adtak fel, de a posta “Címzett Ismeretlen" feliratú bélyegzővel ellátva visszaküldte azokat. A szülők Svédországban minden követ megmozgattak, amerikai és nyugateurópai politikusok jártak már közben Moszkvában, de a szovjet felsőbb szervek megmakacsolták magukat, Kassának nem adnak kiutazási vízumot. Észtországból sokan szeretnének Finnországon át Svédországba menekülni. A közismert Randpere házaspár esetében a szovjet hivatalos szervek nyílván példát akarnak statuálni. A szerény tallini lakásban a nagyszülők és az unoka, akiket a KGB éjjel-nappal figyel, teljes elzártságban élnek. A nagyapa váltig hangoztatja, hogy majd egy téli éjszakán meleg takarókba bugyolálja az unokáját, kiszökik a lakásból és elszökik vele a jégen át Finnországba. De az már túl van a hatvanon és az utat a jégen át már fiatalabb és erősebb férfiak is megpróbálták, hiába... Az amerikai lapok az eset ismertetéséhez hozzáteszik: a Szovjetunió nem a családegyesítés, hanem a családszétválasztás megszégyenítő példájával nyíltan megsérti a helsinki egyezmény előírásait, amikor úgy őriztet kopóival egy hároméves kislányt, mint egy politikai foglyot.