Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1986. július-december (28. évfolyam, 26-48. szám)

1986-11-15 / 44. szám

20.oldal AMERIKAI-KANADAI MAGYAR ÉLET 1986. november 15. TAVERNA szálló bejárata előtt haladó divathölgyek fényképét közli. A müncheni lap is beéri az 56 óta elért magyarországi eredmények méltatásával, összeveti Magyarországot a többi keleteurópai állammal, és nem azt firtatja, mit értek volna el mind gazdasági, mind egyéb vonatkozásban a magyarok, ha 1956-ban megvalósul a nemzeti önrendelkezés? Mindenesetre még a nyugatnémet újság riporterének is szemet szúr, hogy: Magyarország az olykor ezt elhitetni próbáló turistareklám ellenére nem pusztai romantikát sugárzó, nem cigányzenével andalító operettszínpad: Magyarország még mindig kommunista állam. Szembeötlő ugyanakkor, hogy a magyarok mások, mint a többiek. És szembeötlő természetesen az is, hogy a gazdasági csoda világa igen gyorsan megszűnik, mihelyst eltávolodunk a Váci­­utcától. Kereken 5000 forintos havi fizetéséből - körülbelül 350 márkából - bizony nem tud az elegáns utcán bevásárolni a gyári munkás, az alsó határát tekintve alig 100 márkás állami nyugdíj pedig nem biztosítja még a létminimumot sem. Az általánossá vált másod- és harmadállás ugyan feltölti a háztartási kasszát, csakhogy: a szabadidő és az egészség rovására. Szociális és társadalmi problémákat idéz elő a szocialista gazdasági rendnek a kapitalizmus elemeivel való vegyítése, és ehhez jön még az is, hogy az elmúlt öt év során 4 és fél százalékkal csökkentek a reálbérek, 8 százalék körül van az infláció, valamint az ország kereken 11 milliárd dolláros nyugati adóssága, amit eddig még nem tudtak leépíteni. A nagytekintélyű londoni TIMES budapesti tudósításában a Demszky G­ábor és Nagy Jenő elleni rendőrségi akciókról cikkezik. Alig 24 órával a magyar felkelés 30-ik évfordulója után már lecsapnak itt az ellenzékre. A földalatti szamizdat egyik kiadóját megfenyegették, hogy kilakoltatják lakásából. Demszky G táborral közölték, hogy ha feleségével együtt nem hagyja el 15 napon belül egy XIX. századi, düledező lakóház felső emeletén fenntartott lakását, akkor - úgymond - “fizikai kényszert" alkalmaznak és kiteszik az­ utcára. A magyar értelmiség egyik legtehetsége­sebb, leglebilincselőbb tagjának tekintett Demszky azt mondotta: a hatósági fenyegetésnek részben az az oka, hogy ő is aláírta a magyar forradalomra megemlékező keleteurópai közös nyilatkozatot. Ez a dokumentum első ízben egyesítette a keleteurópai ellenzékieket és dührohamra ingerelte a magyar hatóságokat. A nyilatkozat egy másik aláíróját (az ABC független kiadót megalapító) Nagy Jenőt pedig oly módon fenyegették meg, hogy amennyiben nem hagyja abba akcióit, akkor a hatóságok “nem tudják garantálni személyes biztonságát." A londoni TIMES még azt is hozzáfűzi, hogy a kilakoltatással fenyegetőző hatóságokat a jelek szerint egyáltalán nem hatotta meg az a tény, hogy Demszky Gábor felesége tüdőbeteg. Egy Szíria megbízásában izraeli utasszállító repülőgépet felrobbantani próbáló terrorista tettenérése arra késztette a brit kormányt, hogy megszakítsa diplomáciai kapcsolatait Szíriával. A konzervatív amerikai WASHINGTON TIMES ezt a döntést “Éljen Britannia!" címmel kommentálja. Bármennyire is megdönthetetlen bizonyítékok vannak a szíriai kapcsolatra - mármint arra, hogy áprilisban bombát próbáltak csempészni az­ izraeli El Al légitársaság egyik gépének a fedélzetére - (bármennyire is be van bizonyítva minden), senki se várja, hogy a civilizált országok most a határozottságra emlékeztető választ adnak. Amikor a ritka kivételt képező Anglia éppen bezárta damaszkuszi követségét, az európai közösség Luxemburgba érkező miniszterei a többi között Ny­ugatnémetország és Hollandia tanácsát látszottak megszívlelni, azt ugyanis, hogy Szíriának még nagyobb pénzügyi segély­t kellene nyújtani. És még arról a Franciaországról is, amelynek tajtékzó miniszterelnöke alig néhány héttel ezelőtt még a terroristák kiebrudalása mellett kardoskodott, most az a hír járja, hogy rövidesen új fegyvereladási szerződést köt Szíriával. Nem a bizonyítékok, hanem a jellem hiánya miatt van az, hogy országok hason csúsznak Asszad, Szíria bérgyilkos elnöke, a terrorizmus disznófejű nagyura előtt. A nyilvánosságra hozott jelentések szerint (Szíria londoni) nagykövete megengedte, hogy a követség épületében egyfajta laboratóriumot rendezzenek be, ahol a szíriai légierő hírszerző részlegéhez tartozó technikusok összeszerelték azt a másfél kilós bombát, amelyet a (terrorista) Hindawi állapotos barátnője vitt volna fel az El Al gép fedélzetére. A lap végül levonja a következtetést: Nem az a kérdés, hogy a szíriai kormány a terrorizmus szekértolója-e. Nyilvánvalóan az, éspedig igen nagy mértékben, egyebek között a szovjet birodalommal és Kelet-Európával együttműködésben. A kérdés az: mit tesznek ez ellen? - a válasz pedig: nem túl sokat. Pedig milyen szép volna hinni, hogy a civilizált nemzetek zárják soraikat e gengszterekkel szemben, mint ahogy az­ is szép lett volna, ha a civilizált országok egységesen felléptek volna Sztálin, Hitler és Mussolini ellen. Menekült észt család drámája Amerikai újságok egy menekült észt család drámájáról számolnak be. A szovjet hatóságok hajthatatlansága miatt az elsőszámú áldozat Kaisa,­­ egy háromesztendős kislány... Kaisa édesapja, Valdo Randpere az észt szovjet köztársaság igazságügyminisztéri­umának helyettes osztályvezetője volt, édesanyja, Leila Miller pedig közismert popénekesnő. Anyagi gondjaik nem voltak, de - mint az észtek általában - fojtogatónak érezték a szovjet elnyomást. Észtországot, ezt a legkisebb szovjet köztársaságot a Moszkvából küldött tisztviselők megpróbálják - a nacionalista érzelmű észtek csendes ellenállásával alig törődve - úgy kormányozni, mint valami gyarmatot. Leila Miller, egy koncert-turné alkalmával, férje kíséretében 1984 augusztusában Finnországba utazhatott. A helsinki­i “Vidám Park”-ban töltött este során sikerült eltávolodni a csoportjuktól, a tömegben észrevétlenül eltűnni, majd később Svédországba utazni, ahol menedékjogot kértek és kaptak.Az emberi jogokról szóló helsinki megállapodás és a családegyesítési szerződések értelmében azonnal beadták kérelmüket, hogy kislányukat engedjék ki hozzájuk. Röviddel a kérelem benyújtása után üzenet­­ érkezett Waldo Rancipereshez: keresse fel a stockholmi szovjet követséget, írjon alá nyilatkozatot, amelyben kijelenti, hogy az amerikai kémszervezet rábeszélésére és nyomására hagyta el hazáját és ajánlja fel külföldön is szolgálatait hazájának, mármint nem Észtországnak, hanem a Szovjetuniónak. Ha minderre kész, akkor a szovjet hatóságok majd meglátják, hogy mit tehetnek a kis Kaisa érdekében. Amikor a szülők a nyilatkozat aláírását megtagadták, a követség konzuli irodájából felhívták őket telefonon és egy mély orosz hang azt mondta: “Soha többé nem láthatják viszont a kislányukat." Az akkor még csak 14 hónapos Kassa a nagymamánál maradt. Röviddel a szülők menekülése után a nagymama elvesztette kiszolgálói állását egy hentesüzletben. Ugyanakkor a férjét, - aki egy Tallin-környéki zöldségtermelő szövetkezetben dolgozott - krumplilopással vádoltak és azonnali hatállyal felmondtak neki. A nagyapának sikerült bebizonyítani ártatlanságát, de állásába nem vették vissza. A KGB emberei a nagyszülőket hosszú heteken át keresztkérdé­sek tüze alatt tartották és azóta is lehallgatják telefonjukat, postájukat cenzúrázzák. A nyílt rendőri zaklatások miatt a szomszédok nem mernek velük szóbaállni. A KGB megfenyegette őket, hogy a bolondok házába záratja mindkettőjüket, a kis Kassát pedig árvaházba küldik. A gyerek harmadik születésnapjára a rokonok júliusban üdvözlőkártyákat adtak fel, de a posta “Címzett Ismeretlen" feliratú bélyegzővel ellátva visszaküldte azokat. A szülők Svédországban minden követ megmozgattak, amerikai és ny­ugateurópai politikusok jártak már közben Moszkvában, de a szovjet felsőbb szervek megmakacsolták magukat, Kassának nem adnak kiutazási vízumot. Észtországból sokan szeretnének Finnországon át Svédországba menekülni. A közismert Randpere házaspár esetében a szovjet hivatalos szervek nyílván példát akarnak statuálni. A szerény tallini lakásban a nagyszülők és az unoka, akiket a KGB éjjel-nappal figyel,­­ teljes elzártságban élnek. A nagyapa váltig hangoztatja, hogy majd egy téli éjszakán meleg takarókba bugyolálja az unokáját, kiszökik a lakásból és elszökik vele a jégen át Finnországba. De az már túl van a hatvanon és az utat a jégen át már fiatalabb és erősebb férfiak is megpróbálták, hiába... Az amerikai lapok az eset ismertetéséhez hozzáteszik: a Szovjetunió nem a családegyesítés, hanem a család­szétválasztás megszégyenítő példájával nyíltan megsérti a helsinki egyezmény előírásait, amikor úgy őriztet kopóival egy hároméves kislányt, mint egy politikai foglyot.

Next