Amerikai Magyar Népszava, 1939. július (40. évfolyam, 182-212. szám)

1939-07-28 / 209. szám

r% by GHZA D. BERRG, alapította 18M twa Amerikai liffp NépszM Caterrd as Second Class Matter Post Office, New York Published Dally Including Sunday by THE AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, INC. Main Office 880 Second Ave., corner 22nd Street New York, N. Y. Telephones: GRamercy 5-6780, 6781, 6782 SUBSCRIPTION RATES ELŐFIZETÉSI ÁRAK United States of America, As Egyesült Államokban, Canada, Mexico, So. Ame- Canadában, Mexicoban, Dél­rica, Cuba, one year $8.00, Amerikában és Cubában: 6 mp. $3.— Daily only. — egész évre $6.­, fél évre $3 - Foreign Countries & New Külföldre és New York York City, one year $9.00. City-ben egész évre $9.— • months $4.50. Daily only. fél évre $4.50 ~BRANCH OFFICES: FIÓK IRODÁK: Astoria, L. I., N. Y. — 81- L°s Angeles, Cal. >— 724 11—Both Avenue. „So* Anzona Avenue. Newark, N. J. 17 Williams Bethlehem, Pa. — 842 ■. Street., Maplewood, N. J. Fourth Street. Perth Amboy, N. 3. — 8o7 Bridgeport, Conn. — 278 „ Maple Street. Bostwlck Avenue. Passaic, N. J. — 167 -M -c- ... Jefferson Avenue. “ Philadelphia, Pa. r- 687 Dearborn Street. Morse Street. Chicago 111. — 817 B. 92ad Pittsburgh, Pa. 112 Street. Johnston Avenue. Detroit,Mich. — 7932 West Trenton, N. J. — 9o6 Bo. Jefferson Ave. Broad Street. Magyarországi Iroda — Office In Hungary: Dr. Andor Kun. Budapest, I. Horthy Miklós at tp­B Hárman egy hajón VÉLETLENSÉG lehet, de sok találgatásra ad alkalmat ez a véletlen. Az Egyesült Államok hajóvonalaihoz tartozó Manhattan gőzösről van szó, illetőleg a hajó nevezetes utasairól. Kik ezek az urak? Az egyik James Aloysius Farley postaügyi miniszter, aki egyenesen Hyde Parkról, ahol Roosevelt el­nökkel több órás konferenciát tartott, sie­tett a kikötőbe, hogy családjával együtt ha­jóra szálljon és hat hetes vakációt élvezzen­­ Európában. A másik utas John Hamilton, Kansas vá­rosából, foglalkozása ügyvéd, most azonban országos elnöke a republikánus pártnak.­ Ha­milton a republikánus politikai agitáció fá­radalmaitól keres pihenést s szintén Európá­ba utazik vakációra, ugyancsak pontosan hat hétre... Mit tesz tehát az a fránya vélet­len? Azt teszi, hogy pontosan ugyanarra a hajóra ülteti a két korifeust... Mert azt ta­lán mondani sem kell, hogy James A. Farley a demokrata párt országos elnöke s mint ilyen az ő hivatalos kötelessége lesz az 1940 évi elnökválasztási kampányt a demokraták ol­daláról levezetni... Ugyanúgy, miként tel­jesen hasonló kötelességei vannak Hamilton­­nak a republikánus oldalról. . . A véletlen tehát egy hajóra ülteti őket. . . Mind a kettő a Manhattan óceánjáróra vált jegyet... De hát ez nem lehet baj, hiszen a két ember nincsen valami jó viszonyban. Mint volt ellenfelek, hűvösek és kimértek egymáshoz. .. Igen ám, de mit nem tesz megint a véletlen?... Hát nem kibékülnek egymással pont a hajóindulás előtt?. . . De ki ám s ettől fogva Jimmy-nek és Jonny-nak titulálgatják egymást... Biztos tehát, hogy a hajón is egymás társaságában fogják űzni az unalmat, ha ugyan az ilyen elfoglalt urak képesek unatkozni egyáltalában. A fránya véletlen azonban még ezzel sem elégszik meg és a két politikus kabinját pontosan ugyanazon emeletre helyezi. . .Sőt egymás közelébe... Mindössze egy másik kabin van a lakosztályaik között... S mit gondolnak, ki is lakik ebben a kettejüket elválasztó szép kabinban?... Nem is gon­dolnák... Véletlenül persze, de mégis csak Roosevelt elnök fia, John és a felesége fog­lalták le a közbülső kabint. . . Ugyanekkor Roosevelt elnök kijelenti az újságíróknak, hogy szó sem lehet arról, mint­ha neki régi barátjával, Farley mesterrel el­lentétei lennének, hogy a postaminiszter úgyis mint pártelnök s úgyis mint a kabinet tagja, osztatlan bizalmát élvezi. . . Három ember a hajón.. . Véletlenül vagy nem véletlenül, sok mindent megbeszélhet egymással. .. Idejük is van hozzá bőven és módjuk is van reá, hiszen egymás tőszom­szédságában laknak... Ugyan mit számít, hogy kettő közülök voltaképpen két egymás ellen késhegyig menő harcot folytató politi­kai párt fővezére... Hiszen csak véletlenül kerültek össze... S nem is lenne furcsa, ha ez a véletlen esetleg bizonyos megértésre, hgoy ne is mondjuk, megegyezésre vezetne a kiváló utasok között... Hiszen a “véletlen” oly sok minden dolgot képes elintézni... A halálozás okai A KÖZEGÉSZSÉGÜGYI hivatalok statisz­tikai irodái már évek óta olyan tervezet kidolgozásán fáradoznak, mely pontosabban és megfelelőbben tüntetné fel a halálozások okait. A New York Academy of Medicine és öt megyei orvosi szövetség kiküldött bizottsá­gainak együttműködésével ki is dolgoztak egy megfelelő tervet, mely most van kipró­bálás alatt New York város egyik kerüle­tében. A tervezet elfogadása után 1939 január elsejétől fogva egy teljesen új szabályren­deletet léptettek életbe a halotti bizonyítvá­nyok kitöltése körül, mert a hivatalos űrlap kitöltésén kívül egy “bizalmas jellegű beszá­molót” kérnek az orvostól, mely nem szerves része a halotti bizonyítványnak, bizalmasan kezelik, még bírósági beavatkozással sem te­kinthető meg és semmi más célt nem szol­gál, mint a halál okainak pontosabb megálla­pítását és körülírását. A tervezet elfogadása nem ment simán, harc nélkül, a biztosító társaságok késhegyig menő harcot folytattak ellene. A Board of Health előtt folytak az erre vonatkozó ki­­hallgatások, de a Közegéségügyi Hivatal mindvégig megmaradt álláspontja mellett: ezek a bizalmas jellegű bizonyítványok nem használhatók fel csakis tudományos célokra és nem bocsáthatók a biztosító társaságok I­KMERIKSI MAGYAR NÉPSZAVA " rendelkezésére ,abból a célból, hogy esetleg kifogásokat emeljenek a biztosítási összeg kifizetése ellen, az abban foglalt bizalmas ér­tesítések alapján. Tudományos célokra azonban a biztosítási társulatok is megkaphatják a bizalmas bizo­nyítványok fénykép másolatait, de az orvos és az elhalt nevének feltüntetése nélkül. A számot, nevet, a halálozás időpontját és he­lyét óvatosan titokban tartják. A Metropolitan Life Insurance Company, mely szintén érdekelve volt ebben a kérdés­ben, írásbeli kötelezettséget vállalt ugyan ar­ra, hogy ezeket a bizalmas jellegű értesülé­seket ugyancsak csupán tudományos, sta­tisztikai és forrásmunka célokra fogja fel­használni és ezért határozta el a Board, hogy a kellő óvatossági rendszabályok alkal­mazásával és a beszámolók bizalmas jelle­gének teljes megóvásával, a biztosítási tár­sulatoknak is rendelkezésére bocsátja az ada­tokat. Orvosi egyesületek és szövetségek ingyen kaphatják meg ezeknek a beszámolóknak másolatait, a biztosító társulatok pedig a szokásos másolati díjak ellenében. A new yorki Közegészségügyi Hivatal évente 200 és 300 ezer dollár közötti össze­geket vesz be a halotti és születési bizonyít­vány másolatokért, ez a jövedelem a városi ellenőr pontos felügyelete mellett a város pénztárát gazdagítja. A VILÁG LEGERŐSEBB NAGYÍTÓJA CHAMPETIER egy új műszert talált fel, amelyet “spectograph”-nak nevezett el és amely a molekulák lefotografálását teszi le­hetővé. A nagyítást részben egy igen erős mikroszkóp végzi, amelybe azonban külön prizmákon megtört fény hatol be és ezen kettős berendezés segítségével sikerült, az Ultravörös sugarak felhasználásával készí­tett fényképfelvételen, a vizsgált anyag “spektrum”-át megrögzíteni. A szemmel láthatatlan sugarak, ebben a horribilis na­gyításban, mint harántsíkok jelentkeznek és elosztódásuk a vizsgált anyagban előforduló elemek megosztódása szerint csoportosul. A felfedezés elsősorban a csillagvizsgála­tot fekteti precízebb alapokra. Lehetővé vá­lik a csillagok anyagösszetételének ponto­sabb meghatározása. De Champetiernek sike­rült a spektográfot az atomok mozgásának fényképezéséhez is alkalmazni, ami által a kémiának egészen új tere nyílik meg előt­tünk. A felvételek, amelyeket a­­Felfedezé­sek Csarnokáéban láthatunk, frappánsan mutatják, hogy a molekulák hasonlítanak egy-egy naprendszerhez, amelyben az egyes atomok üstökösökként keringenek. Az ato­mok magja az elektronok uszályát hordja magával. Ezek az elektronok gyakran elsod­ródnak egy másik atomhoz és vagy bomba­ként belehatolnak, vagy odatapadnak az új atom pereméhez. Az előbbi esetben meg­zavart atom egy Röntgen-sugarat bocsájt ki, míg az utóbbi esetben csak gyengén fé­­nyesedik meg a megzavart atom pereme. Ha pedig “vándor” elektronok fúródtak két atom közé, ezek ultra-ibolya sugarakat bo­­csájtanak ki. Champetier spektographia, ez a 800 kilós műszer, a két 28 kilós fénytörő prizma segítségével, a ma létező legtenyere­­sebb nagyítókészülék. A két prizma kicsiszo­lása egyévi munkát vett igénybe, miután csak napi 1—2 órát lehetett azokon dolgozni, mert minden csiszolás után be kellett várni, hogy a prizmaüveg újból lehűljön. A műszer tökéletesen alkalmas az áttetsző anyagok összetételének vizsgálatára és új képet adott az atomok felépítéséről. A 93. ELEM A spektograph, a tudományt már eddig is egy új elem felfedezésével gazdagította. Ez a felfedezés Cauchois kisasszony érdeme, Champetier munkásnőjéé, aki a “Felfedezé­sek Csarnokáénak ötödik díjnyertese. Cau­chois kisasszony egy nap egy fém összeté­­­telét vizsgálta, amely urániumot és rheniu­­mot tartalmazott. A vizsgált anyag “spek­­trum”-ában, a spektograph által készített felvételen olyan sugarakat figyelt meg, ame­lyek egyetlen ismert elem atomösszetételének sem feleltek meg. Tüzetes próbák után végül is az új elemet a Mendeléef kémikus által összeállított 92 létező elem listájához 93-ik elemként kellett hozzácsatolni. Ez a 93-as számú elem különösen érdekes, mert faj­sú­lya nagyobb az összes korábban ismert ele­mek fajsúlyánál. Cauchois kisasszony most célul tűzte ki magának, hogy az általa fel­fedezett elemet tisztán elkülönítve előállítja. Az ösztöndíj tehát aligha juthatott volna al­kalmasabb kezekbe. Miként az hasonló alkalmakkor történni szokott, északamerikai kutatók is jelentik, hogy spektroszkopikus után sikerült három további elem létezését megállapítaniuk. Ez mindennél ékesebben mutatja, hogy a fizi­kai vizsgálatok fantasztikus fejlődése mi­lyen hatalmas lökést adhat a kémiai tudo­mány haladásának is. Legelső­sorban azon­ban a világegyetem végtelen titkainak kiku­tatására nyit beláthatatlan új perspektívát. Mióta a “Felfedezések Csarnoka” Párizs állandó nyilvános kiállításává vált, a közön­ség széles rétegeiben ébresztette fel az ér­deklődést az exakt tudományok varázslatos birodalma iránt. Ezt bizonyítja nemcsak a látogatók nagy száma, hanem az, hogy a tár­sadalom minden rétege érdeklődik az ott ki­állított látványosságok iránt. Elsősorban ter­mészetesen a közönség maga is kísérletezhet és a “Csarnok” más és más részében neves tudósok előadásai óránként váltják fel egy-­­­mást. Dr. Cs. J. [MHJÜBEMI JOHN D. HAMILTON a republikánus párt országos elnöke és James A. Far­ley, aki a postaügyi miniszterség mel­lett ugyanezt a tisztséget tölti be a de­mokraták oldalain, ma már gondtala­nul pihennek a Manhattan óceánjáró fedélzetén. Vakációzni mennek Európá­ba s bár személyileg nincsen valami forró barátság közöttük, a politikai ud­variasság kedvéért még­is cleak kezet nyújtottak és együtt fényképeztették le magukat... Sőt még mosolyogtak is egymásra... ELUTAZÁSUK előtt, óvatos politikusok módjára, nem adtak jelentősebb nyi­latkozatokat a lapoknak. Farley kije­lentette, hogy az 1940 évi elnökválasz­tással kapcsolatban addig semmi hatá­rozottat sem lehet mondani, amíg Roose­velt nem nyilatkozik határozottan, hogy 1940-ben kíván-e harmadszor is futni. Hamilton pedig csak annyit ejtett el, hogy a republikánusok szempontjából szeretné, ha Roosevelt lenne ismét a je­lölt, mert akkor legalább a nép előtt teljesen tisztán állanának a kérdések, hogy mi felett kell dönteni a választá­sokon .. . Lehet, hogy a politikai illem szabályaitól eltérve, Rooseveltnek eset­leg kötelessége lesz vállalni a harma­dik jelölést... EZZEL szemben azonban, John D. Ha­milton az elutazás előtti napon Owego, N. Y.-ban, Tioga megye republikánusai előtt, ahol Bruce Barton ,s Kenneth F. Simpson tekintélyes pártpolitikusok kí­séretében jelent meg, igen érdekes be­szédet vágott ki s később interjú for­májában is elismételte és kiegészítette, amit a gyűlésen közölni akart. Nem volt nagyfontosságú politikai­­r megnyilatko­­zás ez a kijelentés, de olyan témára “hi­bázott reá”, amiről nem igen esik szó, pedig nem ártana gyakran szóvátenni a dolgot, még­pedig minél többször és minél nyomatékosabban, a republikánus párthívek irányába. HAMILTON száján ritka őszinteséggel csúszott most ki a szó, amikor kijelen­tette, hogy Európa nyugtalanságában igen nagy része van az amerikai gazda­sági élet fordulatainak is. “Az Egyesült Államok gazdasági színpadán lejátszó­dó események a világnak mind a négy sarkába elhalnak, mert amit itt termel­nek és amit itt fogyasztanak, más álla­mok jólétéhez és virágzásához is szük­ségesek”. Majd pedig kiütközött belőle a pártpolitikus és ezt tette hozzá: “Hét évi folytonos depresszió az Egyesült Államok egykor virágzó piacain, lecsök­kentette ennek az országnak gazdasági felszívó képességét, ez pedig fokozta Európa nyomorát és hozzájárult az európai politikai nyugtalansághoz. POLITIKAI pápaszem nélkül véve szem­ügyre ezt a kijelentést, az elfogulat­lan polgárember egészen más következ­tetésekre fog jutni, mint­ Mr. Hamilton, de most ez nem nagyon fontos... Csak örülni kell a gondolat feltevésének, mert hivatkozhatunk végre arra, hogy Európát kritikus helyzetbe főleg az Egyesült Államok két-három rettenete­sen fontos belső lépése sodorta... Eze­ket a lépéseket azonban a Roosevelt érát megelőző republikánus kormányza­tok tették... Ilyen döntő lépés volt el­sősorban a bevándorlás csaknem teljes megszüntetése... Másodsorban az óriá­si mértékben felemelt behozatali vámok kiszabása... ,­s végül az Egyesült Ál­lamok teljes hitelelvonása az európai piacoktól és szükségletektől... JÓL ÉRTSÜK meg, mindezek az intéz­kedések jóhiszemű lépések lehettek... De következményük Európa számára mégis katasztrófá­lis kellett, hogy le­gyen... Megelőzőleg ugyanis az Egye­sült Államok óriási népfeleslegeket tu­dott felszívni és a tágas amerikai tér­ségeken termelők és fogyasztók formá­jában hasznosította ezeket a tömege­ket. .. Mikor Ellis Island kapui lecsu­kódtak, csak évek kérdése volt, mikor telik meg Európa az addig ideküldött emberfeleslegekkel s mikor okoz ez erő­szakos gátszakadást... Amikor az Egyesült Államok elzárta piacait, azon­nal beütött a termelési krach s ettől lett általános a depresszió... Csak a meglevő kalamitást fokozta, hogy az az európai nemzetek is az elzárkózás politikájára tértek... Végül nem is kell beszélni a hitelmegvonás következmé­nyeiről, tudjuk jól, mily sokféle formá­ban mutatkozott ennek végzetes hatá­sa... Többek között még az erőszakos fegyverkezési lázban is... ŐSZINTÉN megvallva, az Egyesült Ál­lamokat, a régi republikánus kor­mányzatokat nem lehet okolni, vagy lel­kiismeretlenséggel vádolni... De a tá­jékozatlanság vádját igenis reájuk le­het olvasni... S főleg azt a következet­lenséget, hogy amikor a republikánus kormányzatok által teremtett helyzet csődje nyilvánvalóvá vált, ellenzékisé­gükkel még a demokratákat is meg­akasztották, hogy az ellenkező politikai elveket alkalmazásba vehessék... Nem hiába mondotta Hamilton, hogy Roose­velt harmadik jelölése tiszta láthatárt nyújtana a politikai vita eldöntésére... Ez a tiszta horizont lenne a legfonto­sabb elem az új választásokon... Ha a republikánusok már tudják, mi okozta a krízist, akkor végre akaratuk is kell a megoldást... Vagy ha nem akarhat­ják, engedniük kell, hogy a nép tisztult fejjel akarhasson és dönthessen... GÁSPÁR GÉZA. TARNÓCY ÁRPÁD: Búzavirág, kékszemű... Én. BIZONY, kedves olvasóm, az is a búzavirág bokrétához tartozik, aki — mint világlá­tott amerikai magyar, — huszonnégy óra alatt megállapítja Budapesten, hogy “Ma­gyarországnak még mindig nincs rendben a szénája.” Igen, ez az amerikai magyar is a búzavirág bokrétához tartozik, hiszen a bok­rétában, természetesen vannak virágtalan fű­szálak is. Ezek az urak vagy hölgyek azok, akik mind­untalan angolul szólalnak meg szegény jó “világnemlátott” pestiek előtt és akik min­dig hajlandók arra, hogy a Dohány utcai kisboltos berendezkedését a new yorki Macy áruházéval hasonlítsák össze. Ezek az urak vagy hölgyek azok, akik a borbélynál a “csodálatos” amerikai Beauty Shoppokról, a villanyoson a brooklyni ex­­pressvonatokról, az újságbódék mellett pe­dig a Times Squarről beszélnek s nagyképű­en megkérdik a falábú újságos embert, hogy: — Hol vesztette el a lábát, kedves Misz­­ter ? A falábú miszter nagyon örül ennek a titulusnak és alázatosan meghajolva mond­ja: — Lábáénál, kérem, tisztelettel. — Na... és a magyar kormányosak igy becsüli meg a nemzet hőseit? Erre a falábú magyar szerényen igazít egyet az újságos tarisznyáján: — Rendesen meglka­pom a segélt. Nem kódulunk mi úgy, mint a f­rancia hősök Francuszországban. Ezek az urak vagy hölgyek azok, akik egé­szen hideg lélekkel és mozdulatlan szívvel utazzák be Magyarországot és, ha visszatér­nek, bőszavu “magyarországi tapasztalato­kat” írnak utjukról s természetesen az Egye­sült Államok közállapotaival hasonlítják ös­­­sze szegény kis Magyarországot és —­ akár hiszi az olvasó, akár nem, — az Egyesült Államok javára. * ( DE a búzavirág bokrétához tartozik az is, —szintén a fűszál alapon, —aki a boldogító nagyúri parolázás közben, tanácsokat ad a magyar kormánynak. És, aki beígéri a Magyar Világszövetség haladéktalan kiterjesztését az Egyesült Ál­lamoknak mind a 48 államára. És, aki mind az egymillió magyar nevé­ben, kilátásba helyezi Nyilas Bandi képvi­selő úrnak az amerikai magyarság teljes felnyilazását. És, aki... — szintén füszáli alapon, — tényleg komolyan gondol arra Magyarhon­ban, hogy balatonparti fürdőhelyeket, haza­látogató amerikai magyar milliomosok pén­zén, világfürdőkké fogják kiépíteni. Nono, nem egészen pontosan mutat ez az óra, de legfeljebb öt percet késik vagy siet. * Óh, milyen jól esik öreg Büki Gergővel el­beszélgetni a “sorsról”, aki asszongya a vi­lágra, hogy: — Egy marok bagót se adnék érte. Úgy összebogozták az emberek dagát a világ urai, hogy már nem is érdemes élni. Teszem föl: a jószágot immár nem hajthatom ki a Cine­­gés patakra, merhogy ammán cseh határ. A sógorom, mármint féleszű Bar­tók Peti — igy hittük mindig, mivelhogy sose vót az eszi rendjén, — Szibériában rekedt és meg­házasodott. A nagyobbik fi­­am Amerikában él, az apósom Csehországban. Én meg itt la, a határon, derékszakadtan tömögetem a pi­pámat. Mondja mán az úr, mi hir van Pes­ten? Gyün-e csakugyan a nimet? — Hova ? —Hát Magyarországba. — Minek? — Hát ez az, hogy minek? Hászeniszen van itten amúgy is elegendő belőlük. Az árendás urat Sheffernek hivják, a patikáru­­sunk valami Vaknic, a képviselőnk naccságos Buhalter ur, a doktorunk meg Berger. Hát mifenének nekünk még több német? Na ugy­e? — Sebaj no,de mondom neki nevetve, — lehet még “Buhalter” naccságos urból mi­niszter is. Öreg Gerő óvatosan kiveri a pipáját és szól erre igen komolyan: — Lehet. * És aztán nézzük a hegyeknek szaladó ma­gyar mezőséget. Leginkább tarló már min­den. Csak egy-két zabtábla ácsorog még a lá­bán. A tarlón libák legelésznek, a frissen vágott lucernáson pedig juhok. — Milyen volt a termés? — kérdezem Büki Gergőt. — Jó. Igen jó, a fene egye meg. __ Mér mondja azt Gergő bátya, hogy a fene egye meg. __ Hát csak azé, mer úgyis a fene eszi meg. Mindent a fene esz meg mán, ami a magyaré. Igen nagy megértéssel búslakodom el ezen, de nem sokáig, mert ránk kiált a konyhaaj­tóból egy piros, pörge kis szolgálólány: — Tessen már gyórni, felhoztam a pincé­­ba egy köcsög aluttejet. Már kanalzom is jókora nagykanállal a hűsítő, pompás magyar fagylaltot és arra gondolok, hogy micsoda “bizniszt” csinálna ebből az amerikánus! De később rájövök, hogy ez lehetetlen, mert a magyar pince is kéne hozzá. Meg magyar szolgáló. Meg né­mi Magyarország is. És, mihelyt benne volna Magyarország, — miként azt Büki Gergő mondta, — már az aludttejet is a “fene en­né”, nem az amerikánus. DR. KUN ANDOR: BUDAPESTI POSTA AMERIKÁBA Ez az erőszakos magyarosítás? A román Curentul című lap részéről fel­hangzott a vád, hogy Magyarországon erő­szakos magyarosítás folyt a múltban és nem érvényesülhetett az, aki nevét nem magya­rosította meg. Cáfolatul ezért leközlöm az újonnan megválasztott, idegen nevű képvise­lők névsorát. Félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy ez éppenséggel nem akar rosszindulatú kipécézés lenni, hiszen (bár híve vagyok a névmagyarosításnak) igazán nem lehet jó magyar érzését kétségbe vonni az idegen nevű magyaroknak, ebben az or­szágban, ahol idegen nevet viseltek például a magyar szabadságharc legnagyobb hősei, vértanúi közt Damjanich, Leiningen, Guyon, Schweidl, Aulich, Knézits, Schultz tábornok, olyan kuruc államférfiak, mint Justh Gyula, Herman Ottó, Hentaller, olyan ízig-vérig ma­gyar miniszterek, mint Trefort, Klauzál, We­­kerle, Baross Gábor, Klebelsberg, olyan pom­pás magyar tudósok, mint Semmelweisz, Hen­­szelman, Dollinger, Kéthly, Lenhossek, a mai vezető politikusok közül olyanok, mint Eck­hardt Tibor, Klein Antal, Jaross, Stranyav­­szky. Tehát idegennyelvű a kormánypártiak közt: Melczer Lilla, Brandt Jakab, Riesz Ádám, Bencs Zoltán, Zih Károly, Quirin Leo, Czermann Antal, Jurcsek Béla, Hóma­n Bá­lint, Witz Béla, Fricke Valér, Petró Kálmán, Beniczky Elemér, Plósz István, Spett Ernő, Hellenbach Gottfried, Kunder Antal, Triboli László, Forster György, Meixner Emil, Ma­yer János, Thuránszky Pál, Demel Aladár, Radák Lajos, Mühl Henrik, Wälder Gyula, Roszner István, Hoss József, Ilovszky János, Huszovszky Lajos, Piukovich József, Lénárt János, Sörösy Pál, Spur Kálmán, Müller An­tal, Donáth György, Tömbör Dénes, Baross Endre, Hendrey József, Sasvay József. A nyilasok közül: Csia Sándor, Kovarcz Emil, Zimmer Ferenc, Wirth Károly, Pröhle Sándor, Lili János, Budinszky László, Bohn Ferenc, Csoór Lajos, Eitner Ákos, Eitner Sándor, Meizler Károly, Zsengellér József, Gruber László, Meskó Zoltán, Vajna Gábor, Jandl János, Keck Antal, Krantz József. A kisgazdák közül Eckhardt Tibor, Klein Antal. A demokraták közül: Grátz Gusztáv, Bródy Ernő, Rupert Rezső. A szociáldemokraták közül Peyer Károly, Kéthly Anna, Kabók Lajos, Malasits Géza. A pártonkívüliek közül Reibel Mihály. Ez csak eléggé ékes cáfolat a rágalmak­kal szemben. Pláne, ha hozzávesszük, hogy például a most előléptetett 228 igazságügyi tisztviselő közül 89-nek volt magyar neve. Az angol parlamentben vagy franciában tíz ide­­gennevü sincs, pedig ezek háromszorta na­gyobbak s nem olvas az ember a német és olasz szereplők közt két-két idegen nevet sem, pedig Anglia alaposan keverék nép, a németek közé éppen elég lengyel és más szláv, az olaszok közé német, francia, horvát, szerb, albán, görög, a franciák közé normand, baszk, breton, német, olasz, spanyol keveredett. Más nemzeteknél, hát sokkal gyorsabb volt a be­olvadás s a beolvadtak legnagyobb része na­gyobb számban vette fel az örökfogadó nem­zet nyelvét nevében is. Amerikában sokkal gyorsabban és nagyobb tömegekben lett a Weiszokból White, Braunokból Brown, a Fuchsokból Fox, a Grünökből Green, de a Szabókból is Taylor, a Kishekből Kish vagy más hangzatosabb nevű, mint nálunk a Pet­­rovicsokból Petőfi, Liebekből Munkácsy, Zieglerekből Gárdonyi, Heinrichekből Imré­­dy, Rashokból Rassay, Szapucsekekből Seré­­di. Aligha van olyan nemzet, ahol annyi len­ne az idegennevü, mint Magyarországon. Ami nem baj, mert nem névben áll a hazafiság, hanem a lélekben él, gondolkodásban — ér­zésben — cselekedetekben nyilvánul meg. Bár szebb lenne, ahol érthető érzelmi vagy felfogásbeli okok nem akadályozzák, ha men­tél többen magyar névvel is kifejeznék a ma­gyarsághoz való elszakíthatatlan tartozást. Különösen a frissen magyarra hasonultaknál, mert a magyar név az utódoknál elősegíti a tökéletes beolvadás tudatát. Válaszol a Szerkesztő Mrs. »I. V., Masury, O. — Az utasok névsora ne­künk nincs meg, csak a hajók megérkezési rekord­jával rendelkezünk, írja­ meg nekünk, hogy az az Antwerpenből indult hajó május 17-ike táján melyik amerikai kikötőbe érkezett. Más adatot ne küldjön, mert nincs szükség rá a hajó nevének kikeresésé­nél, amit szívesen megkísérlünk, ha tudatja, hogy a jelzett időben New Yor­kban vagy Philadelphiá­ban kötöttek ki. Válaszában hivatkozzék ennek az üzenetünknek dátumára.

Next