Amerikai Magyar Népszava, 1974. szeptember-december (84. évfolyam, 39-52. szám)
1974-11-01 / 44. szám
14. oldal AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Péntek, 1974 november 1 A LÉLEK NEM HAL KI . . . Chicagói magyar ajándéka egy dunántúli falunak DUNAALMÁS, Komárom megye. A hires-neves gyomai Kner családból származó Kner Albert, nyugdíjas amerikai, aranykönyvet készített egy dunántúli magyar falu számára, a könyvet Chicagóból Magyarországra hozta és Dunaalmás református templomának ajándékozta. (Az aranykönyv igen régi, kedves, szép református szokás: akik kérnek valamit Istentől, vagy megköszönnek neki valamit, pár soros szöveggel beírják a nevüket, vagy beíratják a lelkésszel.) Ez még két éve történt. S most Kner Albert menye, Kner Andrásné, vagy amerikaiasan Carol Kner, az apósa terve alapján New Yorkban sok ezer öltéssel és magyaros mintákkal úrvacsora diszteritet hímzett és azt a dunaalmási református egyháznak adományozta. Ez néhány hete történt, 1974-ben. De miért gondoltak Chicagóban és New Yorkban erre az ezerötszáz lakosú dunántúli falura, amelyet irodalmilag átitatott Jókai aranyemberének az emléke is, meg Csokonai Lillájáé? Miért választotta az amerikai Kner Albert második szülőhelyének, örökbefogadott falujának Dunaalmást, holott Gyomán született valamikor? Az örökbefogadót sok-sok éve ismertem meg Budapesten, amikor egyszer hazalátogatott és előadást tartott a Technika Házában hazai szakemberek előtt az amerikai nyomdaiparról. A gyomai Kner Izidor fia — Albert — régen kivándorolt az Egyesült Államokba. A gyomai Knerek ősei vándorkönyvkötők, bibliakötők voltak, a könyv szeretetében és hűségében töltöttek el sok-sok emberöltőt és Kner Albert már az ötödik nemzedék volt, amely könyvvel, nyomdával foglalkozott. A Knereket a jósor valósággal belehelte, beleöntötte a betűkbe. A Knerek a szép gondolat hívei voltak, de az igazi gondolatokat betűk közvetítik, s ők a betűk arányos, szép, megígérő formálásával is szolgálni akarták a gondolatot. A gyomai nyomdaalapító Kner Izidor egyik fia, Kner Albert a nyugalomba vonulása előtt hosszú ideig a hatalmas amerikai nyomdavállalat, a chicagói központú Container Corporation of America művészeti vezetője volt. Olyan nagy vállalat ez, amely papírszükségletének biztosítására külön erdészetet működtet, s évente kétmillió facsemetét ültetnek el. De nem könyveket adnak ki, vagy nyomtatnak, hanem a csomagolástechnika formáival foglalkoznak. Árucsomagolást terveznek. Kner Albert Pesten megajándékozott egy sajátos történettel. A történet vele esett meg. Chicagóban történt, hogy vállalatának központjában előadást tartott a csomagolástechnikáról a meghívott külföldi szakemberek, megrendelők előtt. Angol nyelvű előadása közben váratlanul telefonhoz hívta a titkára. A Chicagóban élő régi balhét, Varró István hívta föl igen fontos ügyben. Kner már régóta nem beszélt vele, s akkor már évek óta nem is beszélt senkivel se magyarul. Kner elnézést kért a hallgatóitól, kisietett, néhány pillanatig beszélt Varróval, majd viszszasietett a terembe, folytatta félbeszakadt előadását és jó öt perc múlva vette csak észre, hogy hallgatósága feszeng, s döbbenten figyelik őt. Egy alkalmazott sietett fel és válla megérintésével figyelmeztette tévedésére. Magyarul folytatta előadását a hirtelen telefonbeszélgetés után. A chicagói magyart először a család régi barátja, az író Török Sándor kalauzolta le Dunaalmásra. Miért éppen Dunaalmásra? Török Sándor jól ismerte Ercsey Elődöt, az almási református papot. Az író valamikor, nagyon régen, még igen szegény fiatalember korában házitanító, pontosabban mesemondó volt Kneréknél. A kisgyerekeknek mesélte Kököjszi és Bobojsza kitalált történetét. Bizonyára nem gondolva akkor arra, hogy e kitalált történeteket egyszer leírja, kiadja és a Kököjszi és Bobojsza a magyar gyermekirodalom csillagfényű szép elbeszélésfüzére lesz. Az Almásra kalauzolt Kner Albert, a felesége, András fia, Carol menye, s két unokája megismerkedett ezzel a hangulatos Duna-parti magyar faluval, annyi történeti és irodalmi emlék kincsesházával. Megismerték a kitűnő Ercsey Előd református lelkészt, aki nem sokkal később, 1973-ban, harmincöt éves korában, autószerencsétlenség áldozata lett; megismerték a református egyház gondnokát, a múzeumszervező, irodalompártoló helyi orvost, Ferenczy Miklóst, s ellátogattak a református szeretetotthonba is, ahol száznál több fejlődésében visszamaradt gyermeket ápolnak, oltalmaznak és nevelnek. S benéztek a nagy múltú helyi református egyház templomába is. Ezt a templomot nézem most magam is. A dunaalmási református egyház 1970- ben volt négyszáz éves. A hajófalakon márvány emléktáblákat látok; ezek nagynevű almási lelkipásztorok munkásságát, vagy tragikumát örökítik meg. Itt lelkészkedett 1756 és 1781 közt az a Váli István, aki “a cigány nyelv indiai eredetének első kimutatója”. Egy másik márványlap Nagy Lajos bécsi magyar nagykövet édesapjának a sorsát villantja föl: “Itt hirdette az igét Nagy Kornél lelkipásztor 1879-1944 -ig éltét a fasizmus ádáz dühe ki nem oltotta”. A háborút elitélő nézetei miatt elhurcolták, német táboriban halt meg. Ebben a falusban, a domboldali kis temetőben áll Csokonai múzsájának, nemtőjének boldogtalan szerelme tárgyának, a boldogtalan Lillának a sírja. Kner Albert egyszer Amerikából Dunaalmásra hozta a család egyik 1921-es régi gyomai kiadványát, a Lilla-kötetet. Nem tudok észérvekkel felelni arra a kérdésre, miért kötődött ilyen mélyen ehhez az alig ismert dunántúli faluhoz Kner Albert és amerikai családja? Erre csupán az érzelem, e megpendült húr, a lélek hangja, lármafája felelhetne, ha felelni tudna. De nem tud. Én is hallgatok tehát. Már akkor, az első látogatása idején elhatározta volna az amerikai magyar, hogy Dunaalmást szívére öleli, második szülőhelyének választja, kissé “örökbefogadja”? Idén mikor családjával itt járt, azt mondta, hogy két év múlva, 1976-ben visszatér. Az örökbefogadott falunak már eddig is díszes ajándékokat hozott: “aranykönyvet”, remeklését a könyvkötő művészetnek, úrvacsora asztalterítőt s adományt nyújtott át a szeretetotthonnak is. Az aranyiköyv, mely méltó a gyomai nyomda hagyományaihoz, régi és új hírnevéhez, a templomban egy asztalon áll. Első oldalán azt olvasom : “A dunaalmási református egyházközség aranykönyve. 1570-1970. A négyszázéves évfordulón”. S a továbbiakban: “az önkéntes áldozathozók nevének és adományainak a megörökítésére. Chicago, USA, 1971 októberében”. A tragikus sorsú Ercsey Előd református tiszteletes utóda, Herczeg Vilmos, az Almással, egybeépült Neszmély lelkipásztora és Ferenczy Miklós orvos lapozzák előttem a díszes munkát, egyegy bejegyzésre híva föl a figyelmemet. Ilyen bejegyzés a Kecskeméthyeké is. — Külön története van. Valamikor Kecskeméthy Gy. volt Dunaalmás lelkipásztora. Néhány éve hazajött Peruból, Limából Dunaalmásra látogatóba Kecskeméthy György, a perui légitársaság egyik vezetője, a régi lelkipásztor unokája. Magával hozta csak spanyolul beszélő három gyermekét is. Az aranykönyvben ez áll: “Ahol meghalt nagypap. Kecskeméthy György.” S alatta a magyarul soha nem beszélt három unoka neve: Clara Kecskeméthy. Nicolas Kecskeméthy. Cecília Kecskeméthy. — A temetőiben furcsa idegenek járnak, különös, más nyelven beszélnek — suttogták az almási öregek. “Spanyol” magyarok voltak. Kner Albert amerikai menye azonban nem angolul — ő mindig magyarul beszélt Dunaalmáson. Magyar származású családja kedvéért tanult meg magyarul. Bele is hímezte az úrvacsora asztal térítőjének a szegélyére: “Hímezte Carol Steven Kner New York 1973/74. S most már mindig vissza fognak jönni Dunaalmásra. A Petőfi-sor jut eszembe arról, hogy válasszunk magunknak csillagot. Egy magyar falut, egy örökbefogadott falut, egy fészekmelegnyit, egy vigasztalót, egy csendesítőt, egy békizgetőt, egy családi falut, otthoni templomot, egy visszhangot verő kicsiny tanyát, valami soha el nem téphetőt. Ezért járnak haza Knerék? Ezért nézegetik a dunaalmási házakat, sírokat, öregeket, akácokat? Csak kérdezni tudok. Nem tudok mást. Csak kérdezni tudok. Ruffy Péter ÉVFORDULÓK GVADÁNYI JÓZSEF ir, a nemesi ellenállás eszméinek egyik leghatásosabb geodéziai professzora az ő BODOLA LAJOS kezdeményezésére és közreműködésével létesült a mértékek és mértékegységek használatát szabályozó 1907. évi törvény, amely a világ egyik legszabatosabb mértékügyi törvények 115 esztendeje született. BALOGH RUDOLF fényképész, a magyar fotóművészet egyik úttörője halálának 30. évfordulója. SEGNER JÁNOS ANDRÁS természettudós, matematikus és fizikus, a turbina ősének, a róla elnevezett Segner-kerék feltalálója 270 esztendeje született. JUSTH ZSIGMOND regényíró és novellista, a művészet lelkes pártfogója és kiváló ismerője halálának 80. évfordulója. Kincsek az avas toronyban MISKOLC • Az avasi harangtoronyban vasárnaponként csodálatosan szép kincseket tekinthetnek meg a Miskolcra látogatók. A torony, amely egyébként eddig csak harangjátékáról volt híres, most az avasi református egyházközség gyűjteményének is otthont ad. A kiállított ritkaságok többségét a Nemzeti Múzeum védetté nyilvánította. A gyűjtemény néhány darabja sikeresen szerepelt a brüsszeli világkiállításon és a magyar iparművészet római bemutatóján. ÓHAZAI NAPLÓ Több vidéki színház tart bemutatót. A kaposvári Csiky Gergely Színház Sütő András színművét, az Egy lócsiszár virágvasárnapját, a kecskeméti Katona József Színház Schiller drámáját, a Don Carlost, a debreceni Csokonai Színház Shakespeare tragédiáját, az Antonius és Cleopatrát adja elő. Nagy Ilonka lett a Gyarmathy Miklós művészeti igazgató vezetése alatt immár világhírűvé vált párizsi Folies Bergere táncbetanítója. Yves de Daruvár “Le destin dramatique de la Hongrie” c. műve Stankovich Viktor fordításában angol nyelven is megjelenik.