Amerikai Magyar Népszava, 1978. július-december (79. évfolyam, 28-52. szám)

1978-11-10 / 45. szám

Péntek, 1978 november 10 AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA A MÚLT MESÉIBŐL VADÁSZMADARAK, TURUL, KERECSEN, ZONGOR Irta: HALMI DEZSŐ Solymár község nem messze, északnyugat Dorog irányába fekszik a fővárostól, valamikor pedig a régi Budától. Mikor még a Turul-madárral való vadászat a királyok kedvelt szórakozása volt a sólymászokat külön kiváltságok­kal egy helyre, a királyi udvar közelébe telepítették, így maradt meg a mai község neve Solymár. A vadászatra gyorsan repülő, kiváló zuhanóképességű, a földkö­zelben ismét gyorsan szárnyrakapó és a kiszemelt áldozatot biztosan megragadó madarakat választották, ki a turáni fajú népek. A solymászat oly régi, mint maga a turáni faj. A „sólyom" madárnév tulajdonképpen három egyforma madárfajtát foglal magába, mint a Turul, Zongor és Kerecsen vadászmadarakat. A Zongor és a Kerecsen sarki, míg a Turul havasi sólyom. A történelem folyamán csak a sarki sólymok voltak ismeretesek, míg 1892-ben Menziber orosz madártani tudós, az Altaj-hegységben megtalálta a Havasi-Só­lyom — Turul előfordulási helyét. ( A név viszont már a honfoglaláskor ismert volt a magyarságnál.) Dzsingisz kán idejében a sólymászok a vadászfelügyelőség alá voltak beosztva és vadászó ezredeket alkottak. Dzsingisz kán két fia, Dzsagatáj és Oktáj Turullal vadásztak hattyúra. A sokkal kisebb sólyom (Turul) belerepült a lomhán húzó hattyúrajba és egymásután vágta le a hattyúkat, amig egy is a levegőben volt. Timur Lenk is szenvedélyes sólyomvadász hírében állt. A sólyom volt a bátorság, harci készség, fáradhatatlanság és a megsemmisítés jelképe. A Turul-madarat fejedelmi és nemzetségi jelvényekben használták. A három faj közül a Turul lehetett a legjobb vadászmadár, magasabbrendű értéket képviselt és csak a fejedelmi jelvényekben, pajzs, zászló, kardmarkolat, stb. díszítésében szerepel, míg a Zor­gort a nemzetségeknél találjuk. A Turul név — állítólag — Turkesztánból származik, elkerült Kisázsiába, Arábiába, Perzsiába Egyiptomba, de Nyugaton csak hazánkba. A Zongor név megtalálható az Ural keleti lejtőjétől az Altai hegységig, majd Kisázsiába, Görögországba, Egyip­tomba jutott el, de Európába csak hazánkba. A Kerecsen név előfordul az Ural nyugati lejtője, az Északi Jegestenger partvidékén, de nyugati irányban csak nálunk található. E nevek nem jutottak tovább tőlünk, sem helység, személy, vagy akár madárnév használatában. Mohamed El Bardzsini 1390-ben, Mentese szeldzsuk király uralkodása alatt írta ,,Báz-Namé” sólymászkönyvét és a Turult így jellemzi: Teste fekete, tömzsi, tolla színezete vöröses, nagy szájú, vastag lábú, erős karmú madár.” (Hasonló a nyúlvágó-ölyv vagy héja.) A turul a hunokkal kerülhetett először hazánkba. Kézai szerint Attila, mint jelvényt hordozta pajzsán és a madár fején korona van. Feltehetően ez nem korona, hanem „sólyomkápa” (vadász-sapka), a madarat ezzel ábrázolták. Az Árpádok nemzetség neve Turul madárnév volt. Legkorábban 1237-ben, a kunok bejövetelekor fordul elő krónikáinkban, mert I. István a kereszténység felvételekor a Turul nevet is száműzte, mint a magyarság őstörténetének jelképét. Csak Kézai őrizte meg a Turul és Kerecsen madárneveket. (Az ölyv már 1015-ben, a sólyom pedig 1055-ben szerepel.) Az oguz­oknál a „Toghrul” szintén fejedelmi jelvény volt. A szeldzsuk birodalom megalapítói, Toghrul ejtette teherbe Emesét,­ mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg TURUL MADÁR képében és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt”. Anonymus a madarat ASTUR-nak írja, mely név a Bécsi Krónikában is szerepel. A tatárok képzett, kiváló sólymászok voltak és legszívesebben a Turul, vagy Toghrul madárral vadásztak.­­ A tatárjárás alkalmával a vezérek magukkal hozták sólymászaikat és kedvenc madaraikat is. A tatárok közül több sólymász maradt hazánkban és igy a sólyomvadászat IV. Béla alatt volt a legnépszerűbb. Nagy Lajos, Mátyás királyaink is sok időt töltöttek kedvenc sólymaik és azok idomítói között és természetesen vadászatok alkalmával a sólyommal való vadászat volt az igazi szórakozás. A madarak lábaira csörgőt kötöttek, hogy az eltévedt madarakat gazdájuk megtalálhassa. /­ Turul, Zongor sólyomfajták hazánkban nem fészkelnek. A Kerecsen neve Kézai szerint KERECHET volt s a madár a kievi hercegnőkkel, magyar királyi feleségekkel került hozzánk. Végül, amint az lenni szokott a TÚR,TURUL szó is szláv jövevényszónak van elkönyvelve, bár ősi sumir-hun-magyar eredetéhez kétség nem férhet. TÚR — mindenség, nemzeni, szülni, UL — csillag csillagkép TÚR — madár A Turl madár bizonyára innen veszi elnevezését, írja Somogyi Ede szótárában.­ TUR­UL — nemző csillag, TUR­ UL — csillagmadár, átvitt értelemben égi madár. — Részletes etimológiáját Dr. Novotny Elemér és dr. Badiny Jós Ferenc adták meg. SÓLYOM - SU-IL-HU-UM. SU - kéz, IL vagy UL — felemelkedés, HU — madár, UM — övé, SU-ULHU-UM — kézről felemelkedő madár — SÓLYOM. KERECSEN - KER-HE-SI-EN. KÉR - körbeforgás, HE — hely, Sí —bán, ben, EN — járás, menés. Ker-HE-SI-EN — KE-RE-SEN — Kerecsen. (Körbe keringve keresi áldozatát és úgy csap le.) A sumir nyelvben a sólyomfajta madarak nevei meg voltak, tehát ismerték őket és feltételezhetően vadászatra is felhasználhatták azokat. Irodalom: Vönöcki L. Jakab: A magyar őshaza sólymászmadarai (Szatmáry Lajos úr magánkönyvtá­rában), Dr. Novotny Elemér: A madár szó és ismertebb madárneveink sumir eredetéről. 19. OLDAL SZERETNÉK HAZAMENNI (Folytatás a 18. oldalról) Ez a szoba volt az igazi otthona. Ide menekült örömével, bánatával. Itt csak egymagában szeretett lenni. Egyedül a hazai emlékekkel, a távoli hazával. A sors hosszú élettel ajándékozta meg. Túlélte a férjét is. Néha-néha hazalátogatott, ilyenkor nem engedte meg, hogy kikísérjék a pályaudvarra. — Magam is fel tudok szállni — mondta, és csak könnyedén búcsút intett az itthonmaradtak felé. Ki látott volna bele oda,­—ahol legyűrt keserűsége gyülemlett fel, ahol hazát szerető szíve sajgott. Nem láttak bele, mint ahogy családja se értette a ki szoba titkát. Az évek múlása lassan, kíméletesen lopta meg képességeitől. Először a látása gyöngült meg, azután a hallása, az érdeklődése szűkült le, és lassan az emlékek is megszürkültek, feledésbe merültek. Nem járt már fel oly gyakran a kis szobába, fárasztotta a lépcső. Gyermekei úgy látták, hogy erősen hanyatlik, mindent elfelejt, már jóformán azt sem tudta, hol van.­­ Amikor a kórház kapuja előtt megálltak vele, felnézett, elolvasta a feliratot és nyugodtan, szépen bement a kórház ajtaján. Nem fogta fel, amit olvasott. A kórház modern, kényelemmel berendezett új otthonává vált. Gyermekei gyakran látogatták, de már csak néha ismerte fel őket. Múltak az évek, a gyógykezeltetés tetemes összegeket emésztett fel. Az üresen álló villát fel kellett számolni. Eladták. El a bútorokat is, felszámolták a kis „magyar szobát”. Az orvos azt mondta: — Nincs többé hazatérés. Látogatási nap volt. A gyermekei véletlenül összefutottak a kórházban. Ott álltak az ágya körül. Beszélgettek. Édesanyjuk szokatlanul élénk volt. Mintha semmi baja nem lenne, összefüggően beszélt. Minden érdekelte. A gyermekei sorsa, az unokái. Elfáradt a beszédben. Végigdőlt a párnán. Szeme valahová a messzeségbe nézett. Aztán megszépítő mosoly simított végig ráncos arcán. — Szeretnék hazamenni! — mondta csendesen. A gyermekei döbbenten egymásra néztek. Az eladott villára gondoltak és a kis magyar szobára fenn, az emeleten. És arra, hogy édesanyjuknak nincsen már otthona. Elfordították a fejüket, úgy sírtak. Édesanyjuk csak nézett üvegesedő szemmel, arcára fagyott a mosoly. De hazaért. Onnan fentről bizonyosan belátta azt a drága kis országot, a Duna partján, ahonnan valaha elindult és amelytől elszakadni soha nem tudott. — Isten nyugosztalja — mondta ifjú barátom, az érzések ellensége — és elfordult. A szeme nagyon fényesen csillogott. Gyarmathy Irén NEM FONTOS, DE ÉRDEKES XIV. Lajosnak négyszáztizenhárom ágya volt; I. Erzsébet angol királynő (1558—1603) kopasz volt. 29 éves korában vesztette el a haját himlőbetegség után; a legismertebb dal a Happy Birthday to You, amelyet 1936-ban írt Mildred és Patti Hill, az örökösök még ma is jogdíjat kapnak; a Föld légkörében állandóan több vihar tombol, másodpercenként százszor villámlik.

Next