Amerikai Magyar Népszava, 1979. január-június (80. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-08 / 23. szám

Péntek, 1979 június 8 AMERIKAI MAGYAS­ NÉPSZAVA „PROFOT ÉS „ AMATŐRÖK" írta: HALÁSZ PÉTER A szavak már régen nem fedik eredeti jelentésüket. Itt van például ez a szó, ez a fogalom, hogy: amatőr. Képzeljenek el — mondjuk — egy köl­­tőt, aki ragyogóan tehetséges, nagyszerű verseket ír, egyik költeménye szebb mint a másik, de (ami nem meglepőt megélni nem tud a verseiből. Ennek következté­ben arra kényszerül, hogy állást vállajon, vagy — szerencsés esetben — egy könyvkiadó-vállalat lektorá­tusában dolgozik, vagy — ugyan­csak szerencsés esetben— könyvtá­ros, de ha az eset nem olyan szerencsés, akkor talán könyvelő egy sajtgyárban, vagy éjjeli őr egy ipari kombinát telepén. Világító­torony-őr nem lehet belőle, pedig szívesen lenne, mert világítótorony őrnek lenni költőnek való hivatás, de hány világítótorony van ezen a világon és Irány költő? Amit azonban mondani akarok: a költőre, aki lektor, vagy könyvtáros, könyvelő vagy éjjeli-őr joggal alkalmazha­tó az a megjelölés, hogy mint költő — amatőr. Hiszen nem a költészetből él, nem a verseiből él, de lektorálásból, könyvtároskodásból, könyvelésből vagy éjjeli-őrködésből azokból él, tehát azokban a foglalkozásokban; profi. Pedig azokhoz ért nyilvánvalóan a legkevésbé. A tehetsége, az életeleme, minden akarata, célja, vágya, álma, óhaja, eszmélete a költészet, de nem abból él és így amatőr költő, viszont profi éjjeli­őr. Ha azonban valaki ezt a szemébe mondja, amatőr költőnek nevezi, halálos sértés. A megjelölés, hogy „amatőr” ebben az esetben súlyosan sértő. Lekicsinylés. Degradáló értékítélet. Amatőr! Tehát nem sokat ér. Nézzük most ezzel szemben azt a ragyogó tehetségű sportolót, aki máris minden erejét latbavetve treníroz az 1980-as olimpiai játékokra, ahol sportágában dicsőséget akar szerezni hazájának, amint azt a haza el is várja, sőt megköveteli tőle. Ennek az embernek is más állása, munkaköre van, mint amihez valójában ért, mert bár nagyszerű sportoló, a legjobb a műfajában és lehet, hogy jövőre olimpiai bajnok lesz belőle, de foglalkozásaként — ha kérdőível kell kitöltenie, vagy pedig valaki egyenesen kérdést intéz hozzá — polgári mesterségét nevezi meg, villanyóra-leolvasó, katonatiszt, műszaki rajzoló, vagy valami hasonló, csak azt nem mondhatja, hogy sportoló. Pedig ahhoz ért a legjobban. Ha azonban valaki ennek az embernek szemébevágja, hogy „profi!” akkor vérvörös arccal kikéri magának, visszautasítja, sőt nem is csal. ő egyedül kéri ki, és utasítja vissza, de kikéri és visszautasítja nevében sportklubja, a testnevelési minisztérium, az országos sportszövetség, röviden: visszautasítja a Haza. Ebben az esetben ugyanis ez a megjelölés, hogy „profi” fölér a súlyos becsületsértés­sel, degradáló megkülönböztetés, lealacsonyító értékítélet. Az ő diadala, dicsőségének, sikereinek forrása az, hogy: amatőr. Most hogyan ismerje ki magát ebben az ember? Hogyan igazodjék el fogalmak, megkülönböztetések, kategóriák útvesztőjében? A nagyszerű költő számára sértő az, hogy „amatőr”, az ugyanolyan nagyszerű sportolónak súlyos veszélye, ha azzal a váddal illetik, hogy „profi". A költő ugyanis profi költőnek vallja magát és amatőr könyvtárosnak, lektornak, könyvelőnek és éjjeliőrnek — mindezt csak úgy mellékesen végzi, „a szíve nincs benne”, ami igazán érdekli, amiben igazán kimagasló eredményeket ér el, az a költészet. De nem nevezhető profi költőnek, mert nem abból él. Amatőr. A sportoló ezzel szemben, aki éjjel-nappal treníroz és ha nem azt teszi, akkor nemzetközi versenyekre utazik, ma Barcelonában szerepel, holnap Los Angelesben, tehát csaknem állandóan uton van, azt állítja magáról, hogy mindezt csak amatőrként cselekszi, a sportszere­tet űzi-hajtja és jóllehet munkahelyén valójában sohasem található, de az az ő igazi foglalkozása, villanyóra leolvasás, a katonatiszti hivatás (a nemzetvédelem), vagy a műszaki rajzolás. Ő abban profi. A sportban kérem, abban bizony csak amatőr. És minden azért van így­, mert megkövetelik a különböző nemzetközi egyezmények, megköveteli a sport­konvenció, az olimpiai játékszabályok, ha a sportoló munkahelyén sohasem található, ha életében nem olvasott le egyetlen villanyórát, szalonnavágó bicskánál veszedelmesebb fegyver még nem volt a kezében és fekete vonalat még nem húzott fehér papíron, d­eneki akkor is profi villanyóra-leolvasó­nak, katona­tisztnek és műszaki rajzolónak kell lennie ahhoz, hogy amatőr sportoló maradhasson és dicsőséget szerezhessen hazájának, megmérkőzve a többi , hozzá hasonló „amatőr” sportolóval. Aki tehát súlyosan meg akarja sérteni a költőt, vágja a szemébe: amatőr! Aki meg akarja sérteni a holnap olimpiai bajnokát, vágja a szemébe: profi! Amiből végső soron csak egyetlen következtetést lehet levonni: nagy kár, súlyos kár, hogy képmutatásban nincs verseny az olimpiai játékokon. Egyetlen más vetélkedőben sem volna annyi aranyérmes, de a várható bürokrácia miatt évekbe is telhet, míg a i: . v.er általános használatára sor kerül. Az FDA ints nem engedélyezi semmilyen orvosság 1.,iv­­ulatát, míg annak eredményességét statisztikai adat­k nem bizonyítják. Ám a szükséges statisztikai ad­atokat csak hosszú évek kísérletei szolgáltathatják. A Brigham Young University orvosai 10 különböző sportág atlétáin alkalmazták a gyógyszert, eredményesen. Az atléták szerint a legjobb orvosság, amivel valaha is kezeltek sérüléseket. Az amerikai oimpiai Bizottság lelkesen fogadta dr. Jacob atlétákon végzett kísérleteinek eredményét. Egy denveri orvos szerint a gyógyszer biztonságosabb, gyorsabban ható és hatásosabb akármi másnál. Dr. Jacob hitt az orvosság jó tulajdonságaiban, kísérletei során pénzét és diplomáját kocká­­­lta, végülis neki köszönhető, hogy a gyógyszer kiállta a bürokrácia próbáját. Dr. Jacob mindvégig kiállt az FDA ellenében, határozottan állítva igazát. A dolog érdekességéhez tartozik, hogy a nagy gyógyszergyárak sohasem támogatták a kísérleteket, mivel az új gyógyszer túlságosan olcsó s azért nem is lehet nagy haszonnal, drágán forgalmazni. O­­VOSTUDOMÁNY A VISSZATARTOTT CSODA GYÓG­YSZER Éveken keresztül bürokratikusan vissztartott olcsó és nagyon hatásos gyógyszer talán mégis forgalomba kerül. A gyógyszer, dimethyl sulfoxide (DMSO), egy ipari oldószer, amit hajdan fillérekért árultál, a háztartási üzletekben. Még a hatvanas években, dr. Stanley Jacob rájött, a szer izmokra és csontokra való, mai napig sem megmagyarázott hatására. Kificamított bokára kenve például, a bőrön keresztül pillanatok alatt a véráramlatba szívódik, s fokhagymához hasonló íze ,azonnal érezhető a nyelv hegyén. Nemcsak a fájdalmat szünteti meg, de gyógyító hatása is azonnal észlelhető. Annak idején, mint penicillinhez hasonlított csodagyógyszert, szinte mindenre alkalmazták, rákos megbetegedéstől a skizofréniáig. A Food And Drug Administration (FDA) megtiltotta a gyógyszer használatát és forgalmazását, amikor a laboratóriumi kísérletek a szem színének elváltozását mutatták ki az alkalmazott állatokon. Az embereken végzett kísérletek semmi hasonló effektust nem mutattak ki, mégis, tartva az illegális használat következményeitől 1965-ben még a gyógyszerrel való kísérletezést is betiltotta a FDA. Két évvel később az ügynökség engedett, és hozzájárult a szer alkalmazásához húgyhólyag betegség kezelése esetén. Tavaly márciusban, tíz éves kísérletezés után, a gyógyszer eredményesnek bizonyult, így végre, oly sok esztendei illegális alkalmazás után az FDA hozzájárult a további kísérletezésekhez. 9 OLDAL Az amerikaiak döntő többsége úgy vélekedik, hogy nem árt óvatosabban kezelni a nukleáris erőt, s nagyobb figyelmet fordítani a biztonsági intézkedé­sekre. Ugyanakkor a megkérdezettek többsége nem vonja kétségbe az atomenergia felhasználásának szükségességét, s belátja, hogy a jövőben fellépő még nagyobb energiahiányon csakis újabb nukleáris erőművek építésével lehet segíteni. Azt azonban majd mindenki előfeltételnek tekinti, hogy előbb a biztonsági berendezéseket kell tökéletesíteni. Ez a közvélemény változását tükrözi, amelynek oka, természetesen a Three Mile Islandon történtekben keresendő. Ennek köszönhető az is, hogy minden tíz amerikai közül három komolyan aggódik a nukleáris erőművekkel járó lehetséges veszélyek miatt. És négy amerikai közül háromnak az a véleménye, hogy a bekövetkezett baleset könnyen megismétlődhet. Érdekes az is, hogy bár a többség egyetért újabb nukleáris erőmű építésével, de szinte senki sem látna szívesen ilyen telepet otthona közelében. A Véletlen örökké itt barangol, a száműzött angyal, és tőle függ, mikor szólalnak meg a csengettyűk s rejtett kaput mikor nyit az aranykor­­ülötten él, kártyásokat kisérve s léhákat, kiknek sorsjegye remény, ő dönti el, kié a nyeremény, és elsőnek melyik lovacska ér be. Szerencsének hívják a földiek, mint árnyék, emberek után siet, sok zeg-zugos, bozótos út a pálya. I S elébed áll, mint a cigánylány, aki planétát árul s pénzért húzza ki balsorsodat csőrével papagája.

Next