Amerikai Magyar Népszava, 1980. január-június (81. évfolyam, 1-26. szám)

1980-06-13 / 24. szám

12 OLDAL AMERIKAI MAD­YAR tfftPSZAVA Péntek, 1980 június 13 ITT LONDON! A BBC MAGYAR ADÁSA AZ ÖTÖDIK ÉVTIZED ELEJÉN Írta: KUTASI Alig öt nappal azután, hogy a náci Németország hadserege megtámadta Lengyelországot, a kirobbant világháború feszült légkörében, az étherben sugárzó rádióhullámok között, a bizonyta­lanságba tapogatódzó, rádiója gombjait aggodalmasan forgató magyar fülét egy eddig ismeretlen magyar hang ütötte meg. „Itt London!” A londoni rádió, a BBC jelentkezett 1939 szeptember 5-től kezdve magyar nyelvű adásával mindenesetre. Mindössze tizenöt perces műsort ..-igarzott ekkor az angol rádió is*­ **" Magyarország felé, elsősorban természetesen harctéri jelentéseket, de arra is törekedve, hogy felhívja a magyarok figyelmét: milyen veszéllyel jár és milyen végzetes következménye lesz a német-barát politikának? Mindaddig, amíg Magyarország semleges maradt, az angol rádió nem támadta és bírálta a magyar kormányt, noha nem titkolta aggodalmát a tengelyhatalmi orientáció miatt. A történelem eseményei azonban felgyorsultak. 1940-ben Magyarország elfogadta a bécsi­ döntést — melynek értelmében Erdély egy része visszakerült — ám az „irredenta politika” veszedelmére hívta fel a figyelmet jellegzetes angol kiejtésével, de tökéletes magyarsággal a magyar történelem és politika alapos ismerője, Macartney professzor, 1940 július 7-én a magyar adásban: „Talán mégis kap most valamit Magyarország a németektől? Ha így lesz, én szívből gratulálok. De jól vigyázzatok magyarok, nehogy azért, amit ad, ne követeljen még nagyobb árat annál is, amit Arad és Temesvár ér, ne követelje tőletek a magyar függetlenség feláldozását.” Ugyanez év szeptember 5-én pontosan megmondja Macartney professzor: „Német cél: Európát leigázni!” A magyar jobboldali kormány- és ellenzéki sajtó alpári hangon támadja ekkor az angol rádió magyar adását, személy szerint Macartney professzort is, aki vérbeli angol, módján így válaszol a méltatlan sajtóhangra: „Hogy annak a nemzetnek a sajtója, amely mindig joggal büszkélkedett lovagiasságával, úgy iljen, ahogy az utóbbi időben írt, ez, őszintén szólva meglepő.’’ 1941 tavaszán már naponta kétszer jelentkezik magyar adásával a BBC: Jugoszlávia lerohanása és Teleki Pál öngyilkossága után megváltozik a két ország viszonya: Anglia megszakítja a diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal. S amikor a Bárdossy­­kormány hadat üzen a Szovjetuniónak, június 29-én a BBC magyar adása ezt a következőképpen kommentálja: „ A náciknak végül is sikerült belesodorni, vagy inkább beleparancsolni, vagy belezsarolni Magyarországot a háborúba... Bármekkora részük is volt benne a náciknak, a világ előtt Ma­gyarország kénytelen viselni érte a felelősséget..” Magyarország közvéleménye ekkor már a „gleich­­schach volt” jobboldali sajtó és propaganda hatása alatt állt és a BBC magyar adása volt az egyetlen, mely a valóságos helyzetről tájékoztatást adott és­­ reményt sugárzott. 1942-ben az angol rádióból értesül a világ és a KOVÁCS LAJOS I. magyarság is arról a gaztettről, arról a szégyenletes tömegmészárlásról, melyet a magyar hadsereg Újvidéken elkövetett. De a BBC magyar adása amikor a gaztettre figyelmeztet, ugyanakkor a magyar nép tisztességéről sem feledkezik meg: „A világ nemcsak Újvidéket tartja számon, ha­nem azoknak a magatartását sem felejti, akik an­nak idején a Magyarországra érkezett lengyel menekülteket oly nagy szeretettel fogadták.” Hiába meneszti azonban Bárdossyt a kormányzó, a helyébe lépő, óvatosan nyugat felé tájékozódó Kállay sem tudja az újvidéki bűnösöket felelősségre vonni, mert Németországba szöknek. Kállay hintapolitikája azonban korántsem mentesíti az ország vezetőit a felelősség alól, mint arra a londoni rádió 1942 június 6-án figyelmeztet: „Mindaddig, míg az ellenzék tettekben meg nem mutatkozik, nem tekinthetjük számító tényező­nek.” És amikor 1943 januárjában százezer magyar katona pusztul el, fagy meg a Don-kanyarban, Macartney professzor a tragikus pusztulást így kommentálja: ......Hitler és ügynökei a kezdettől fogva aljasul és könyörtelenül becsapták a magyar népet. Keresz­tes hadjárat, a civilizáció védelme, európai szoli­daritás — micsoda pompásan hangzó szavak! Csupa hazugság. Az igazság, a szörnyű valóság csak ennyi: egy vérszomjas zsarnoknak ágyútölte­­lékre volt szüksége. 1943 márciusában háromra, októberben ötre emelkedik a BBC napi magyar adásainak száma, a háború vége felé pedig az angol rádió és az „Amerika hangja” váltakozva sugározza műsorát. A végzetes idők még ezután következnek. Hiába figyelmeztet a BBC magyar adása, hogy „Magyaror­szágnak el kell vetnie az álsemlegesség szánalmas álarcát” — a Kállay-kormány tehetetlen és 1944 március 19-én Hitler csapatai megszállják Magyarorsz­ágot!" (Folytatjuk) HUMORSAROK Dorgálás írta: KIRÁLYHEGYI PÁL Nézd Feri, én igazán nem vagyok az a lány, aki mindenáron veszekedni szeret, nyűgös se vagyok, nincsenek teljesíthetetlen kívánságaim, türelmes természettel áldott meg a sors, de mégis vannak dolgok, amiket nem akarok elhallgatni. Tudom, senki sem hibátlan, neked is vannak hibáid, eddig nem akartam erről beszélni, ismerlek, nem szereted, ha kritizálnak. Te sofőr vagy, ami szép foglalkozás, de sajnos teljes józanságot követel, részegen nem illik vezetni. De az még nem lenne baj, ha megiszol néha egy-két pálinkát, meg rumot, de tudnod kell, hogy részegen teljesen megváltozol. Te a kötekedő részegek közé tartozol, ha berúgtál, ami — legyünk őszinték — naponta előfordul veled, megőrülsz, üvöltesz, botrányt csinálsz, néha el is visznek a mentők, ami nem helyes. Részegen szidod az anyámat, elmondod ennek, annak, csak jónak nem, kijelented, hogy én meg utolsó szemét vagyok és elküldesz mindenfelé, csak jó helyre nem. Sokszor megígérted, hogy saját érdekedben abbahagyod az ivást, de az ígéretedet sohasem tartottad meg, ami erős jellemre vall. Dehát azért nem is haragudtam rád komolyan, emberek vagyunk, az vesse rád az első követ, aki akarja. De ott van a börtön. Igaz, hogy amikor leülted a két és fél évedet megmagyaráztad nekem, hogy az nem volt komoly, mert a fegyház, az nem börtön, van fogház, meg fegyház, meg börtön és a legenyhébb az, ahol te ültél betöréses lopásban való bűnrészesség miatt. Tudom, alapjában véve ártatlan voltál, hiszen részegen követted el azt, amit tettél, nem is tudtad pontosan miről volt szó, a barátaid vittek a bajba, magukkal rántottak, úgyszólván ártatlanul. Ezt megértettem, soha nem is beszéltem erről, de megmondom őszintén, rosszul esik nekem az, hogy olyan hirtelenkezű vagy és ilyenkor pofozol. Múltkor is tele voltam kék és zöld foltokkal a verés miatt. Tudom, hogy erős vagy, tudom, hogy az embernek nehéz uralkodni indulatain, de érvek helyett, te mindig a verést használod, ha úgy érzed, hogy logikával és szép szóval nem győzöd a vitát. Szeretném, ha a jövőben ezt mellőznéd, mert nekem igazán nem hiányzik a verés, kimondottan szenvedek tőle és rád is rossz fényt vet az, ha nőket bántalmazol. Eddig nem tettem szóvá, nem akartalak felizgatni, de itt van a Juci. Múltkor is nála aludtál, de azt mondtad olyan részeg voltál és annyira fájt, hogy nem tudtál hazajönni hozzám, hites feleségedhez, nem is tudtad jóformán mit csinálsz bánatodban. Ezt is meg tudom érteni, ismerem az érzést, amikor az embert ellepi a bánat és olyan lesz, mint az alvajáró. Amikor Magdával mentél el vidékre, szintén nem szóltam, mert azt a nőt csak utólag mutattad be nekem, de őszintén szólva azt sem helyeseltem, hiába mondtad, hogy nem volt köztetek semmi. Én beláttam, hogy a sok ital után jót tesz neked a vidéki levegő, nem akartam ebből kaukázust csinálni. . . • Az is rosszul esik nekem,­­hogy legtöbbször nem dolgozol. Igaz, tudom, hogy a legutóbbi főnököddel is összevesztél, mert ő ragaszkodott­­ a pontos elszámoláshoz, meg is magyaráztad, hogy ostoba fráter, szőrszálhasogató, akivel nem lehet kijönni. Nekem is megmagyaráztad, hogy nem ökör az ember, hogy állandóan húzza az igát, de most olyan világot élünk, amelyben mindenkinek dolgozni kell és te remekül tudsz vezetni, ha józanul ülsz a volán mellé. Persze azt nem akarom, hogy megerőltesd magad, inkább én dolgozom kettőnk helyett is, mert nem iszom, nem dohányzom és így könnyebben bírom a munkát, mint te, férfi létedre. Mondjuk, hogy ez még renden van. De mi történt tegnap? . . . Igaz,­ hogy­ kissé ittas állapotban voltál, de darabokra törted varrókészletemet,, meg a manikűr­felszerelésemet, ma sem tudom miért, és végül a fejemhez vágtad azt a drága porcelántálat, amit a mama ajándékozott annak idején, amikor férjhez mentem hozzád. A drága tál darabokra tört, amin nem csodálkoztam, mert a mai porcelánok törékenyek, de meg kell mondanom, hogy ez az egész dolog kimondottan fájt nekem. Lehet, hogy a durvaság és az erőszak helyes a harctéren, vagy az olasz terroristáknál, de nem tudom helyeselni a házaséletben. Jó. De ugyanakkor darabokra tépted kedvenc íróm kedvenc könyvét, aminek még csak a felét olvastam. Ezért határoztam el, hogyha legközelebb a legcsekélyebb is előfordul, komolyan megharagszom. Királyhegyi Pál Kutas! Kovács Lajos

Next