Amerikai Magyar Népszava, 1983. január-június (84. évfolyam, 1-23. szám)
1983-01-07 / 1. szám
8. OLDAL SZIKLSY ANDOR (WASHINGTON) Külpolitikai telkor Viszály a kulisszák mögött 1. A Kongresszus mindkét Házának utóbbi hetekbeli szavazatai ékesszólóan tanúskodnak arról, hogy már a nehezebb felfogású demokrata honatyák és gumi-hátgerincű republikánus pecsovicsok is észreveszik, hogy derűs öregifjú elnökünk le-lecsúszik a két székről, amelyen egyazon bázissal egyidejűleg igyekszik ülni. Már-már megértik, hogy aligha lehetünk „a földkerekség legerősebb nemzete” ugyanakkor, amikor az oroszok „erőfölényben vannak velünk szemben”. A Pentagon nyilatkozói nem tagadják, hogy a JCS („Egyesült Vezérkarok Főnökei”) a világért sem cserélnének szovjet kollégáikkal stratégia, fegyverkészlet és szövetséges-láncolat terén. De civil felettesük, Mr. Weinberger, a jónevű kereskedelmi jogász és átmenetileg nemzetvédelmi miniszter, lábait szilárdan megvetve a fellegekben amiatt nyugtalankodik, hogy jelenleg a Szovjetunió lakosságának egész aprójét-nagyját mindössze 14-szer bírnánk elpusztítani. Makacsul hajtogatja azt, amit kommunista porpagandisták és társutasok érthető tetszéssel, barátaink és ügyfeleink pedig fokozódó idegességgel hallgatnak, hogy milyen szánalmasan gyengék vagyunk. Jó lenne felhívni a figyelmét egy kijelentésre, amely néhány évvel ezelőtt az „American Enterprise Institute” nagygyűlésén hangzott el: „A hadügyi költségvetést nem csak annak tükrében kell vizsgálni, hogy mit kíván a nemzetvédelem technikuma, hanem arra való tekintettel is, hogy mi az, amit meg kell védenünk — és minél többet veszünk el a nemzetgazdaságból a túlzott hadi befektetésekkel, annál kisebb és gyengébb lesz az, aminek alapvető védelmét kell biztosítanunk.” Jól megmondta a szónoki neve Caspar Weinberger. Manapság mintha nem tudna arról, amit valószínűleg már I. Asszurbanipál idejében is verebek csiripeltek a 2500 évvel ezelőtti háztetőkön. Arról, hogy ellenséged gyengeségei mindig a saját erőd részeinek számítandók. Ha ugyanis tudna erről, úgy tisztában lenne azzal, hogy az ellentábor gyengeségeinek listáján olyan defektusok szerepelnek, amelyek erősen kétessé teszik, hogy szövetségeseik melyik irányba lőnének, ha neadjisten megszólalna az ABC-vészharang (Atomic-Biological Chemical) riadó. Háttér: keletnémetek 1953... magyarok 1956... csehek 1968... lengyelek 1982... Jónéhány egyéb tétel is szerepel azon a listán, amelynek kulisszái mögött megújuló viszály baljós zaja hangzik időről-időre, legújabban a hozzánk legközelebb állók közül. Európa legnagyobb kisebbségére utalok, a szerencsétlen erdélyi magyarság két és fél milliós tömegére. Alanti idézeteim forrásait pontosan kell megjelölnöm, másként kételkedni lehetne abban, hogy az ádáz gyűlölködés, a borotvaéles szitkozódás, az elfajuló dulakodás „család”-on belül, szövetséges láncolatban, a szovjetblokk keretében történik — és nyilvánvaló, hogy csak annyiban simítható el maradandóan, amennyiben a vörheny gyógymódja a kiütés púderrel való behintése lehetne. A dolog ott kezdődik, hogy Ion Lancranjan erdélyi születésű 54 éves román közíró „Cuvint despre Transilvania” (kb. „Gondolatok Erdélyről”) címmel könyvet adott ki, amelynek első kiadását kormánya 50,000 példányban terjeszti. És ott folytatódik, hogy két vezető magyarországi folyóiratban hosszú fejtegetések foglalkoznak vele. Az acsarkodás megy a maga éles szegecsekkel teli útján, és engem itt mint a fentebbiekkel alapvetően kapcsolatos jelenség érdekel. Az egyik alant idézett cikk Köteles Pál írása a „Tiszatáj” legutóbbi számában 7 oldalt tölt meg. A másik a „Valóság”-ban a különösen népszerű „Élet és irodalom” főmunkatársától, Száraz Györgytől, 10 oldalnál is többet tesz ki. Mieinkettőt egy olvasóm volt szíves hozzám küldeni éppen most, amikor „Appearances and Realities in the Formulation of Foreign Policy” („Látszatok és Valóságok Külpolitikai Vonalvezetés Alakításában”) című régebbi főiskolai előadásomat igazítgatom, hogy egy nagyobb méretű diplomáciai értekezésben használjam föl. Egy fejezetem erőforrások és gyengeségi tényezők szembeállításával, lemérésével és az eredményből előálló jogosult következtetésekkel foglalkozik. Ilyen keretben nemcsak igazi és meghamisított tények, konkrétumok és féligazságok, hanem lappangó szenvedélyek is létkérdéshez tartozó tényezők. A lappangás az említett írásokból, alant innen-onnan kiragadott szemelvényekben már-már kitöréssé válik és az ember érzése szerint a fegyveres összecsapás elvi lehetősége sötétedő jellegként borítja be a nyomtatott lapokat a családinak mondott ideológiai körben, állítólagos bajtársak közt... olyannyira, hogy pótló megjegyzés, hozzászólás, merő tehertétel lenne. 2. (Köteles Pál „ Töprengés egy torzkép előtt” c. cikkéből.) A/A'SP'kW 8AY0AM IA2Í1S3MA( AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA .v léuívt .£8Ví (doftiű5! Péntek, 1983. január 7. „A magyar szelleméter a közös léthez méltó érdeklődéssel figyrlk a szomszédos népek íróinak esztétikai-gondolati értékeket közvetítő műveit... Ion Lancranjan cikkgyűjteménye szerint .Erdélynek, a többezeréves román földnek’ biztonságát továbbra is veszélyeztetik a magyarok... Többször ismétli, hogy (Folytatás a 11. oldalon) A 97. kongresszus, utolsó óráiban, nem kevesebb mint 6 billió dollárral nyirbálta meg az 1983-as hadiköltségvetést — az MX-programban foganatosított csökkentéseken túl —, és Reagan elnök zokszó nélkül vette tudomásul a döntést. A Pentagon költségvetésében végrehajtott kongresszusi csökkentések nyomán az 1983-as hadiköltségvetés összesen 18,7 billió dollárral — vagy 8 százalékkal — alacsonyabb annál, amit az elnök eredetileg, 1982 februárjában kért. Reagan hallgatása a legutóbbi csökkentés után éles ellentétben van addigi nyilvános kijelentéseivel, a hadiköltségvetés már-már elkeseredett védelmezésével, fogadkozásaival, hogy legyen bár a szövetségi költségvetési deficit hatalmas, a Pentagonnak ígért pénzből nem enged elvenni. „Az elnöknek nem volt más választása, mint aláírni a kongresszustól érkező törvényjavaslatot’ ’, nyilatkozta a kormányzat egyik költségvetési tisztviselője. „Ha megvétózta volna, valószíoűleg hiába teszi, mert úgy sem tépett volna több pénzt.” A Pentagon tisztviselői nem voltak hajlandók nyilvánosan reagálni költségvetésük kongresszusi megnyirbálásáról, nem hivatalosan azonban ésszerűnek és elfogadhatónak nevezték a kongresszusi határozatot, hozzátéve, hogy az nem fog komoly kárt okozni a hadifejlesztési programokban. Az amerikaiak mélyebben nyúltak a zsebükbe és többet adakoztak jótékony célra idén karácsonykor a szokásosnál, jelentették a jótékonysági intézmények országszerte. A hosszan húzódó gazdasági pangás sújtotta emberek milliói nem kevés együttérzést tapasztalhattak kevésbé szerencsétlen társaik részéről. „Jelentékeny növekedést könyvelhettünk el a karácsonyi adakozás terén”, nyilatkozta Charles White, a Salvation Army Nashville-i, Tenn, szárnyának századosa. „Alighanem mindenki megérzi a nehéz idők hatását, és ez együttérzőbbé tesz valamennyiünket a mások megpróbáltatásai iránt, különös tekintettel a munkájukat vesztett milliókra.” Az üdvhadseregnél töltött 17 esztendeje alatt sosem volt ennyire súlyos a helyzet, véli White. Csaknem 1700 családnak juttattak karácsonyi élelmiszercsomagot idén, ötszáznál többnek a tavalyinál. Ugyanez érvényes Amerika más városaira is. Az Oregon állambeli Portlandban az üdvhadsereg rendkívüli felhívást tett közzé, tekintettel a megnövekedett igényekre, és az eredmény minden várakozást felülmúlt, 600 élelmiszercsomagot juttathattak el a rászorulóknak. Columbusban a Franklin megyei Childrens Services Agency tavaly 1400 adományozót talált a rászoruló gyerekek megajándékozására, idén kétezret. VSZ-E-M L-eB